Egy idős pap vezette a személyautót, ami megállt a sztrádán. A nem sokkal mögötte érkező kamion sofőrjének esélye sem volt arra, hogy megálljon, belerohant a kocsiba. Az autó sofőrjét már nem tudták megmenteni a mentők.
Kamion halad az M7-es autópálya külső sávjában, szabályos tempóval, a külső sávban. A sofőr hirtelen észreveszi, hogy egy személyautó áll előtte, a sáv közepén. Az ütközést már nem tudja elkerülni, a baleset tragikus véget ért. Nem tűnik bonyolultnak az ügy, ám egy ponton mégis felvetődik a kérdés: ki a felelős? A furcsa és tragikus eset körülményeit ezúttal is Dr. Kozma Tamással és Dr. Tajti Szabolccsal, a www.karterito.hu szakértő jogászaival boncolgatjuk.
A baleset a Velencei-tó közelében történt, a helyszínre érkező mentősök már csak az autót vezető 88 éves lelkész bácsi halálát tudták megállapítani, a rendőrök pedig azt, hogy a fehér Peugeot valóban állt az ütközés pillanatában. Egy megdöbbentő körülményre is azonnal fény derült: az autó motorja járt és a kézifék be volt húzva. Innen indult hát a vizsgálat az ügyben, amellyel kapcsolatban az alapvető feltételezés az volt, hogy az idős úr valószínűleg rosszullét miatt állt meg és az ütközés pillanatában már nem is élt, külsérelmi nyomokat sem találtak rajta. Természetesen felboncolták, ahol megállapították, hogy az első feltételezések tévesek voltak: a bácsi halálát az okozta, hogy komoly érelmeszesedése volt, így a nagy erejű ütközés hatására a teste annyira megfeszült, hogy a mellkasi főverőér kettős szakadása miatt gyakorlatilag befelé vérzett el. Ezért nem láttak sem a mentősök, sem a helyszínelők külső nyomokat a testén. Ráadásul járulékos sérülésként többszörös bordatörést is szenvedett, valószínűleg az újraélesztés közben, mivel idős korából adódóan annyira gyengék, porózusak voltak már a csontjai, hogy nem bírták a mellkaskompressziót. Utólag már egyértelművé vált, hogy esélytelen volt vele a helyszínen bármit is kezdeni. A figyelem rögtön arra terelődött, hogy miért állt meg, illetve hogyan lehetett egyáltalán ilyen állapotban jogosítványa.
Szóbeszéd alapján már korábban is voltak orientációs problémái, így valószínűleg ezért fékezett állóra az út közepén. Így, hogy végül is az ütközésbe halt bele, azonnal meg is vádolták a kamion vezetőjét halálos közúti baleset gondatlan okozásával és természetesen a jogosítványát is bevonta a hatóság. Innentől kezdve – mivel kamerafelvétel a balesetről nem volt, csupán a percekkel korábban készült felvétel, ahol még mindketten haladtak - műszaki szakértőt rendeltek ki, az ő feladata volt a körülmények megállapítása. Büntetőügyekben alapvető szempont az ártatlanság vélelme és a szakértői vélemények ezt úgy tükrözik, hogy a terhelt számára legkedvezőbb tényeket, adatokat veszik figyelembe a szakvélemény megalkotása során. A modellezés során megállapították, hogy 80 km/órás sebességről kb. 67-72km/órára lassulva történt az ütközés. Ez a kismértékű lassulás annak köszönhető, hogy autópályán, különösen gyér forgalom mellett, amilyen a baleset idején is volt, az ember nem számít arra, hogy előtte álló autóval találkozik a sávjában. Sűrűbb forgalomban könnyebb lett volna mihez viszonyítani a gépjárművek mozgását. Viszont azt, hogy áll, az adott forgalmi körülmények között csupán 45-50 méter távolságból észlelhette egyértelműen a kamionsofőr, amikor már a környező tereptárgyakhoz tudta viszonyítani. Így működik az emberi érzékelés, ahhoz, hogy az agyunk dekódolja a szemünk által először érzékelt, majd továbbított adatokat, ahhoz kellenek a támpontok. Ettől a pillanattól tudja a sofőr elhatározni a vészfékezést, amire nagyságrendileg két másodperce marad a vezetőnek, hogy döntsön, majd cselekedjen. Reálisan a fele idő elmegy a döntéssel, illetve mire felfogja, hogy mit is lát pontosan, majd a maradék idő az akcióval és a valódi lassulással.
A kiegészítő szakvélemény kitér arra is, hogy egy ennyire váratlan szituáció, amire adott körülmények között reálisan nem kell számítani, még növeli is ezt a reakcióidőt. Ezeknek a szakvéleményeknek a hatására végül már a nyomozati szakaszban megszüntették az eljárást a kamionsofőrrel szemben, bizonyíthatóság hiányában nem került bíróságra az ügy. Mindenesetre ha úgy érzékeljük, hogy nagy a sebességkülönbség az előttünk haladóhoz képest, az váljon gyanússá és inkább jóval előbb kezdjünk el lassítani, minthogy túl késő legyen -hatványozottan igaz ez az autópályán közlekedésre.
