Nepperkaland: A klíma működik, csak tölteni kell
Sok használtautó-vásárló hallhatta már: a klíma jó, csak tölteni kell, utána minden jó lesz. Arra az egy hétre, amíg újra el nem ereszti. De ne szaladjunk ennyire előre, az esetnek számos más tanulsága is lesz!
Mit érdemes venni félmilliós költségvetésből? Főleg semmit. Megmutatom nektek, mire számíthattok, ha félmillióból vágnátok bele a murvás nepperkalandba.
Itt a kánikula, mennék én is nyaralni a Jón tenger partjára. Kerestem hát magamnak indulás előtt egy családi egyterűt, nagy csomagtartóval, dízel motorral, tempomattal, variálható beltérrel.
Tőlem öt kilométerre találtam egyet. Fiat Idea, működő klímával, minden földi jóval, az erősebbik 1.3 Multijet motorral. Elmentem, megnéztem, kipróbáltam, szerelőmmel megkonzultáltam.
A kereskedő jelezte a próbakör előtt, hogy az autó "bizományiban" van náluk, a klíma pedig mégsem működik. Nyilván csak tölteni kell, a korábbi tulaj nem használta télen, kiszáradtak a tömítések, eleresztette a gázt. Töltés után jó lesz. Ha egy zárt rendszer egyszer inkontinenssé vált, az mindaddig az marad, ameddig be nem foltozza a lyukat a szerelő. A klímagáz és az olaj nem tömít.
A hasbaakasztós marketingdumákat el tudom engedni, ha van árengedmény. Fejben felírtam a klímajavítást a teendők listájára, van rá egy hónap. Lefoglalóztam volna, de előtte azért egy kis alku kötelező, a klíma hibája miatt különösen.
A kereskedő nem engedett az árból, viszont vállalta, hogy megjavíttatja a klímát. Jó hírnevű kereskedés az övé, az ő kapuján nem mehet ki üzemképtelen klímával autó. Legyen akkor így, nem alkuszom. Viszont ráírattam a foglaló papírjára: a vételár hátramaradó része a klíma javítása után esedékes, a javítás az eladó költsége.
Ő bízott a bizományis konstrukcióban. Ha majd nem lesz elég a rátöltés (mitől lenne az?), le tud rázni azzal, hogy házaljak a korábbi tulajnál, a szavatossági kérdések esetén ő lesz az illetékes - gondolhatta. Ekkor még nem fedtem fel a foglalkozásom. Mi vár egy laikusra?
Bizomány vagy megbízás?
Bizomány esetén a kereskedő a saját nevében szerződik, de a szavatosság a korábbi tulajt terheli. Kivéve, ha a kereskedő írásban vállalja azt.
Megbízás esetén a kereskedő csak közvetít, az eladó a korábbi tulaj lesz. A szavatosságért is ő felel. (Az esetek többségében szóban bizományt mondanak, de valójában megbízásról van szó).
Az előzetes átvizsgálási szolgáltatást szóba sem hoztam.
Pedig a szerelőm készenlétben várt a csápos emelő mellett. De nem csalunk, valóságellenőrzés folyik!
Lefoglalóztam az autót azzal, hogy "javítja" a klímás a rendszert és utána vihetem. Rátöltött egy adagot a lyukas rendszerre, amitől az átadáskor még behúzta a kompresszort, fújt valami hidegecskét. Megjegyeztem fizetéskor, hogy remélem elegendő lesz a rátöltés és nem nagyobb a baj a klímával, mert akkor valóban rá kell térnünk a javításra, aminek a költsége a szerződés szerint őt terheli.
Bíztatott a kereskedő, nem lesz probléma, profi a klímás. Nyilván az is járt a fejében, hogy majd zargatom az előző tulajt, ő már mossa kezeit, bizományis volt az autó. Láttam a metakommunikáción a belső monológot, felfedtem hát a kilétemet. A kánikulának tudtam be a homlokán megjelenő kövér izzadtságcseppeket.
A klíma az első kanyarig bírta. Az életnek van humorérzéke, nem is akármilyen! Visszamentem, hívtuk a "profi" klímást. Munkaidő után vihetem, megcsinálja. Abban maradtunk, hogy egy napot még tesztelem a rendszert, másnap visszaviszem.
A tesztnapon kiderült: nem csak inkontinens a rendszer, a kompresszor áramellátása is kontakthibás. Ez viszont már túl sok volt a klímásnak: Nem tudja vállalni, az elektronikához nem szakért. Vigyem máshova.
Hívtam a kereskedőt, másnap hívjam a másik klímást, le van zsibizve. Hivatkozzak az előző tulaj nevére, mert BIZOMÁNYIS az autó. Másnap hívtam, egy hét múlva vihetem. Azalatt beállítottam a futóművet és a kormányközepet, felújítottam a lefingott ülőlapot, lecseréltem a motorolajat, beépítettem egy tolatóradart és intéztem egy eredetvizsgát.
Jeleztem, hogy a kereskedő állja majd a cechet, gyors legyen a javítás, az sem baj, ha drága. Úgy bólogatott jobbra-balra szavak nélkül, mint amikor meghalt a beteg a műtőasztalon. Ő ezt így nem szívesen vállalja, az előző tulaj a barátja és nem akar neki 250 ezres költséget csinálni egy 550 ezres autóra.
Amúgy meg tudja csinálni, maximum két nap 18 ezres rezsióradíj mellett. Összerohadt minden mindennel, minimum klímacső- és klímahűtő csere, a kompresszor elektromos hibája további költségeket sejtet. De én ezt már úgyis tudom, hiszen az előző tulaj már hívott tegnap és megbeszélte velem, hogy másként rendezzük az ügyet. Életemben nem beszéltem vele. Vissza a kedvenc nepperemhez.
mindenki azt hitte, hogy mivel BIZOMÁNYIS az autó és az előző tulaj nem akar rákölteni szavatosság jogcímen, majd megoldom én.
Ha megcsináltattam volna a 250 ezres klímaszervizt, biztosan észrevette volna a szerelő, hogy a turbó hordja az olajat, az intercooler úszik a fekete lében, a féltengely gumiharangok nem léteznek, a kerékcsapágyak kanyarban fékezve zúgnak, az küszöb rothad, a kuplung gatya, a váltókulissza oda, a bowdenek tropák, a futómű kopog, a nagyszerviz esedékessége egy éve lejárt. Az autó gazdasági totálkár, a piaci értékének kétszeresét rá kellene locsolni.
Lehet, hogy emiatt került be a kereskedésbe, bizományiba?
Az utolsó használója úgy lehetett vele, hogy ezt majd áttoljuk másra, a nepper haverom érti ennek a módját... Nem olvasták ezt a cikkemet. Abból tudhatnák, hogy ez a valóságban egyáltalán nem így működik. Hivatalos álláspont is volt persze: vett egy újabb autót, kellett neki a KGFB bónusz fokozata, azért adta be a kereskedőhöz.
A kereskedőnél folytatott diskurzusba becsatlakozott telefonon a csendestárs is.
Értsem meg, bizományos az autó, de ők jó fejek voltak eddig is, hiszen javították a klímát és pár hét múlva újra nekifutnak majd. Itt viszont elfogyott a türelmem. Vázoltam a valódi jogi helyzetet.
A magam diplomatikus módján megkértem őket, hogy a bizományis mantrát engedjék végre el, nekem semmi jogi kapcsolatom nincs az előző tulajjal. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy ha a kereskedő vállalja a szavatosságot, akkor ő a felelős és nem a bizományba adó korábbi tulajdonos.
Még futottak egy tiszteletkört, beszéltek az összes klímással telefonon, sajnos senki sem ér rá két héten belül. Megvártam, amíg a csendestárs magáévá teszi a vereség gondolatát és felajánlja az elállást. Árleszállítással is próbálkozhatott volna felőlem, de nyilván tisztában volt vele, hogy a jármű többi, rejtett hibája is jelentkezik hamarosan, azokkal is őket zaklatnám.
Helyette megkértek, hogy hétfőn hozzam vissza az autót, itt lesz a vételár, lepapírozzuk a fiaskót. Elpanaszolták, hogy "hát így tegyen szívességet az ember az ismerőseinek, ők csak segíteni akartak a KGFB bónuszmentésben a korábbi tulajnak, fogalmuk sem volt semmiről." Empatikus voltam, velük együtt méltatlankodtam a jószándékú emberek sanyarú sorsát siratván.
Tanulság? Az efféle nepperkedés tulajdonképpen ún. "zero sum game" (nulla egyenlegű játék). Itt a kereskedő nyeresége pont annyi tud csak lenni, amennyi a vevő vesztesége. Kerülendő sportág vevői oldalról.
A kereskedő javára is felírtam a pirospontokat. A szerződésben foglaltakat megpróbálta teljesíteni, a problémával érdemben, többször is foglalkozott, az elállást is ő ajánlotta fel. Számlát is kaptam az autóról.
Használt autót csak átvizsgálás után! A feltárt hibákat a szerződésben is rögzítsétek, ha bizományis az autó, akkor pedig azt is írjátok bele, hogy a szavatosság a kereskedőt terheli.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
Epilógus: vételkor csak készpénzt fogadtak el, visszavételkor már ragaszkodtak a banki utaláshoz. No comment.
