Ezt a '82-es Hymermobilt a használtautós oldalakon pillantottam meg először. Igen jól nézett ki a képeken, a látszólagos állapotához képest annyira nem is volt drága, így vágyakozva csorgattam rá a nyálam. Aztán eltűnt az oldalról. Kis idővel később kaptam egy üzenetet Balog Zolitól, aki akkoriban a VPT-Caravan csapatát erősítette, és csak egy kép volt benne, ezzel az autóval. Nem hagyhattam ki!
Az autó alapja egy Mercedes-Benz TN/T1 207 D, persze a csillagon és a műszerfalon kívül erre semmi nem utal. Az autót az OM616 névre hallgató motor hajtja meg, 65 lóerővel és 137 Nm nyomatékkal. Ez a motor a minimum másfél tonnával könnyebb 240D-ből lehet még ismerős, '72-től gyártották. Nem gyorsan, viszont tényleg a világból kimész vele, számos bőven millió kilométeren túli teherautó fut még az utakon ilyen motorral.
A témához nálam lényegesen jobban értő szakember szerint a kritikus pontja az olaj. Az olajcserét 8-10 ezer km-ként illik elvégezni, bónuszként az adagolóban is lakik némi olaj, amit el szoktak felejteni. 20 ezrenként szelepet állítani, és bár az autóban 173 ezer km körül van, így még nem játszik, de félmillió körül érdemes már láncot cserélni és az adagolót felújítani.
A Hymermodellekben lévő motor egyetlen hátránya a szerelés nehézsége, hiszen például oldalról sokkal nehezebb az utastérbe betüremkedő motorhoz hozzáférni, mivel az autónak nincs első ajtaja, csak egy darab jobb oldalt középtájon.
Mivel kicsit sűrű volt az elhozatal körüli időszak, így a Hymer Free campervannal váltásban hoztam el, és még az is megfordult a fejemben, hogy valahol megalszom menet közben. Sajna egész nap zuhogott, így végül majdnem egy trappban jöttem vissza Pestre. Nem egyenesen, kicsit elkavartam a 84-esen a Balaton felé, már csak azért is, mert hétköznap azt az irányt kevésbé forgalmasnak gondoltam, mint Győr felé. Ez így is volt, így a maximum 80 km/h-val hasító lakóautó keveseknek okozott fennakadást. Akinek igen, azt jobb indexszel igyekeztem segíteni a előzésbe, amit egy autó kivételével mindenki tudott értelmezni, és meg is köszönt. A fogyasztás egész meglepően jól alakult, domborzati viszonyoktól függően olyan 10-12 literre jött ki, ami még egy mai lakóautónál se számítana soknak.
Az autó elsőre nagyon jól nézett ki, de azért vásárlás után a VPT szakembergárdája futott pár kört vele, leginkább a fékek környékén. Így már nem egy tankhajó fékútja kell neki a megálláshoz, de azért túl sokat ne várjunk a négy dobféktől. Szerencsére beázásnak nincs nyoma, a főbb elemek is egyben voltak. Kívülről szinte gyári, csak egy jól láthatóan utólagos raktérajtó meg egy csúnyán megjavított kerékjárat rontja az összképet, de nem vészes.
Az elektromos rendszernél a vezérlőpult nem igazán működött, de még ma is kapható pont ilyen, így kicserélték. A melegvíz-rendszer okozott még sok fejtörést. A megszokott Truma megoldásokhoz képest egy egész fura jószág került ebbe az autóba. A termosztát az autó oldalán lévő fémlap mögött bújik meg, látványos külső gázmelegítőt vezérelve. A megszokott zárt kazánokhoz képest kimondottan fura látvány, cserébe könnyen szétszedhető. Szét is kellett szedni, mivel a központi elem nem igazán működött. Akár az elektromos vezérlőpanelből, ebből is lehet pont ilyet kapni újonnan, igaz, csak az USA-ban (a felirat alapján Mexikóban készült).
A bekapcsolása leginkább a régi FÉG bojlerekre emlékeztet. Ha üres a rendszer, elsőnek feltöltve a 75 literes tisztavíz tartály (a szürkevíznek 100 literes a tárolója), a bojler kikapcsolt állapotában légteleníteni kell a vezetékeket, ami a csapok hideg majd meleg állásban lévő folyatását jelenti, amíg nem köpköd. Ebben az autóban a csapok mikrokapcsolósak, vagyis a csapot nyitva elektromosan kapcsoljuk a szivattyút, és a hideg/meleg igényt egy előtte lévő külön keverőcsapon tudjuk beállítani.
A mai autókban rendszerint inkább nyomáskapcsolós keverőcsapot használnak, aminél a csap kinyitásával járó nyomásvesztés indítja be a szivattyút. Utóbbi előnye, hogy nem kell állandóan újra felépíteni a teljes nyomást és bekábelezni az összes csapot. Cserébe, ha csöpög valamelyik csap, akkor megvan az esély, hogy a nyomásvesztés beindítja a szivattyút és kinyomja az összes vizet. Az öreg Hymerben egész megdöbbentően nagy volt a víznyomás némelyik mai modellhez képest.
A meleg ágon történő légtelenítéssel a bojlertartályt is feltöltjük. Ezután tűzhelygyújtót használva a legkönnyebb begyújtani, mivel az égőfejig be kell nyúlni a csőbe. A vezérlés nincs túlbonyolítva, WARM és HOT feliratokból áll. Elvileg 120 és 130 Fahrenheitre fűti fel a vizet, a szubjektív gyakorlat azt mutatta hogy a WARM is igen forró lett. Magától lekapcsol utána, mint egy klasszikus gázbojler. A bojleren lévő csatlakozókkal külső betápot és kimentetet is lehet rákötni.
Ez a lakó még abban az időben készült, amikor egyáltalán nem volt egyértelmű a wc a lakóban, így csak egy a mai méretekhez képest hatalmas zuhanyzó és egy gigantikus mosdó jutott a járműbe, ami az egész hátsó részt elfoglalja. A gyári katalógusban azért látszik, hogy ilyenkor az egyik szekrény egy hordozható wc-t rejtett, így mivel ez már hiányzott, pótolva lett mai megfelelőjével. Ez a megoldás se rossz, főleg, ha menet közben azért inkább az útközben szembejövő lehetőségeket vesszük.
Az autóval utazni nem egy kapkodós műfaj, ezt ki is maxoltam, hiszen Sopronba két nap alatt jutottam el. Ennyire azért nem lassú, de miért ne aludjak ott még egy estét valahol, ha már nálam van? Négyszemélyesnek mondják, egyfelől vezető felett van egy leengedhető kétszemélyes ágy, másfelől az asztalt átrendezve is ki lehet alakítani fekhelyet az ebédlőből. Az asztalt amúgy igény szerint forgatva lehet közelebb vagy távolabb helyezni a padoktól, ráadásul keresztbe és hosszába is lehet használni, ami praktikusabb. Itt jegyezném meg, hogy az ebédlő padja a mai autókhoz képest hatalmas, sokkal jobban el lehet férni, mint a mai modellekben. Ez a tágasság amúgy az egész lakóban visszaköszön.
A praktikum mindenhol feltűnik, és néha sokkal egyszerűbb megoldások formájában, mint a mai lakókban. Például a tűzhely melletti kiegészítő asztalkát egyszerűen egy forgó fémfüllel lehet a falhoz rögzíteni, ha nem kell. Sose romlik el. A tűzhely a maga korában igen fullosnak számíthatott, hiszen még szikráztató is van benne. Sajnos ennek a belső, elemet tartó része elveszett az évek során, és eddig nem is nagyon találtak rá megoldást. A tűzhely felett (akár az én 86-os Hymer Eriba Nova lakókocsimban) rejtőzik egy kis 12 voltos szagelszívó, ami szintén kihalt valamiért a mai modellekből.
Bár az említett Novához képest kicsit gyengébb a szigetelése (a konkrét modellt a havas Alpokban héderelő síelőkkel hirdették), de azért nem kell félni a megfagyástól. Mint a legtöbb 80-as, 90-es évekbeli lakóban (sőt modernizált formában, de a maiakban is), itt is a Truma kályha van, annak is az SL3002-es verziója, automata szikráztatóval és körfűtéssel. Előbbi miatt nem kell küzdenünk a begyújtáskor, a teljesítményszabályozót elforgatva addig szikráztat, amíg be nem gyullad a láng. Utóbbi miatt pedig kevésbé lesz pontszerűen meleg, a ventilátor körbe hajtja a meleg levegőt a kocsiban kígyózó csöveken és kifúvókon. A rendszer értelemszerűen, akár egy hagyományos konvektor, szépen kapcsolgat fel-le a beállított hőfoktól függően. Bónuszként itt a Trumatic ventilátor fejlettebb verziója került a kocsiba, ami automata módban a fűtéssel együtt kapcsolgatja magát. Szóval már az öregben is megvolt minden, ami egy mai modellben, csak picit másképp kell kezelni.
Az autóval nem csak azért jó utazni, mert végtelen nyugalommal tölt el, kicsit lelassít a rohanó világban, de rengeteg pozitív visszajelzést kap az ember a környezetétől. Integető autósok, vigyorgó sétáló emberek, mókás “kis” ufóként suhantam a dunántúli tájban. Mivel sajnos vissza kellett adni, a végállomás is Sopronban volt. Ahogy a tesztautókat rendszerint megtankolva, lemosva adjuk vissza, szerintem a lakóautót is illik a szürkevizet leeresztve, a wc tartályt kiürítve visszaadni.
Ha nem kempingben táborozunk, akkor erre a ritkásan található szervizhelyek alkalmasak, mint például a Hymer Free-nél említett Hungária körúti helyszín. Na erre mostantól már Sopronban is lehetőségünk van, mivel a VPT nyitott egyet VPT Camp néven. Akárcsak a pesti stellplatznál, itt is lehetőség van a hosszabb, akár több napos megállásra, ha fel akarnánk deríteni Sopron utcáit. Bónusznak ott van mellette van a VPT bázis, ahol többek között szervizelésre is lehetőség van.
Ha valaki időutazásra vágyik, vagy csak be akar kicsit lassulni a rohanó világban, arra kiváló eszköz a Hymermobil. Az autóban minden van, ami a mostaniakban, csak minden kicsit másképp. Nem egy kapkodós autó, de ez nem is az a műfaj.
A lakóautót a Hymer lakóautók és Eriba lakókocsik magyarországi forgalmazója a VPT-Caravan biztosította.
