Totalcar Erőmérő: Rover TDV8 – 2007.

Hozzávalók (4 személyre): egy autógyár V8-as modellel és terepjáróval is, csipetnyi formaterv, méretek ízlés szerint. Ilyesmire gondolhattak 1969-ben, amikor a személyautók mellé és a közismerten jó terepjáró Land Rover series után bemutatták a Range Rovert. A márkát akár a Safari filmekből is ismerhetjük, de Nagy-Britannia utcaképében szintén meghatározók ezek az autók. A Range receptje átfedésben van a korábbi modellekével: maradt az összkerékhajtás, de kívülről elegánsabb, miközben belül elég egyszerű, műbőrös és praktikus terepjáró volt az első széria.

Már az is kapott egy V8-as benzinmotort, ugyanakkor csupán három ajtaja volt eleinte. Mégis sikeresen debütált a Range, jöttek az újabb változatok, majd az ötajtós kivitel is. Mire a típus a harmadik generációjához érkezett, már valóban egészen más kasztba tartozott, mint a célszerszám Defenderek.

Emlékszem, amikor 2002 tájékán Karlovitz Kristóf megmutatta, és elhozta egy próbakörre hozzám az akkori sajtóautót. Nem fogtam fel a méreteket, nem értettem az eleganciát és a szolgáltatásokat. Mi tagadás, tetszett, de otthonra nem kéne – gondoltam.

Eleganciában szintet léptek. Az ezredforduló utáni Range Roverek tervezéskor és az értékesítés kezdetekor, 2001-ben a BMW tulajdonában állt a márka. Ennek megfelelően elektronikai rendszere és a motorok is a BMW-től érkeztek. V8 benzin, vagy sorhatos dízelmotor volt az alapkínálatban, az előbbi M62B44, az utóbbi pedig M57D30 bajor kódokkal.

Az önhordó karosszéria és a független felfüggesztés légrugókkal sokat javít a kényelem és a terepjáróképesség kompromisszumán. Hamar, szóban forgó harmadik generáció megjelenés után 3-4 évvel jöttek a Ford-eredetű motorok. A V8-as, benzines változat Jaguar-motoros lett akár kompresszorral, a dízel pedig a Ford V8-asa a Lion motorcsaládból.

Az a Ford motor ami Fordba a mai napig nem került be, miközben a cég gyártja továbbra is, de csak más márkák autóiba. Eredetileg a Gemini project keretében a V6 és V8 motorokat tiszta lappal indulva tervezték Dagenhamben. A kétféle változat furata és lökete megegyezik, csak a hengerszám más. Később, 2009-2010-ben mindkét motor lökettérfogatát növelték az eredetiről. A mérésre érkezett V8 a kisebbik “csak” 3,6 literes (később 4367 köbcentis), de DOHC és két turbófeltöltő dolgozik rajta. A már faceliftelt kivitel elég magas felszereltséget is kapott.

Péter, ennek a 2007-es TDV8 jelzésű Range-nek a gazdája már szerepelt korábban az Erőmérőben, mégpedig a századik adásban a Ferrari Mondiallal. Az alábbi fotón a korábbi szereplőnket szállítja utánfutón a nemes vérű angol terepjáró.

A Totalcar Népítélete szerint 8,1-es átlagot ér el ez a típus. Nem meglepő, hogy a fenntartási költségek, teendők a gyengéi és a kényelem 9,4-el kapta a legmagasabb pontátlagot a tulajdonosoktól. Egy korabeli Totalcar-cikkben Gyulavitéztől ízelítőt kaphatunk a korabeli árakról is. Érdemes számolgatni, hogy az előző tulajoknál milyen értékvesztés lehetett.

Mi most a teljesítményt keressük. Lekötöztük az autót az Autokorbel profi mérőpadjára és befogtuk a bemelegített lovakat. A fülem inkább a V8-at akarja meghallani és nem a dízelhangot. Remélem, az előbbiből valamennyi átmegy majd a felvételeinken is. 

Szerintetek mennyit tudott a nyolchengeres Range Rover? Nézzétek meg a videót, amelyből ezúttal is minden kiderül! Ha még nem iratkoztatok fel a Totalcar csatornájára, azt is megtehetitek.