2023.10.22. 05:59

Az első hivatalos tanulmányautó, a Buick Y-Job 1938-as leleplezése óta az autógyártók és a legendás formatervező stúdiók több száz prototípussal lepték meg a világot. A létező típusok gyártásba sosem került karosszériaváltozatait bemutató válogatásunk negyedik részében az extravagáns shooting brake-eké a terep.

Mielőtt kezdünk, nézd meg, milyen kabriókról, kupékról és kombikról maradtunk le!

Chevrolet Corvette Nomad (1954)

Amilyen nehézkesen indult a Corvette karrierje, annyira lejtett a pálya a Nomad számára. A roadster és a kupé mellett harmadikként bemutatott karosszériaváltozat nagy sikert aratott a Motorama kiállításon, ami nem meglepő, mert újraértelmezte a kombi fogalmát. A Harley Earl-féle koncepció megelőlegezte a sportos alapokra épülő, háromajtós kombik divatját, bár a General Motors csak úgy egyezett bele a szériagyártásba, ha a Nomad a hétköznapibb és olcsóbb A-body széria része lesz. Szóval, aki ragaszkodik a Corvette orrhoz, kénytelen replikát építeni mára aranyat érő alkatrészekből.

Kár érte?

Ford Mustang Wagon (1966)

Corvette orral vagy anélkül, a Chevrolet Nomad nem csak a vevők, hanem más autógyártók fantáziáját is megmozgatta. A Mustangot tervező csapatot is megihlette, már agyagmodell is készült belőle, végül más kísérleti karosszériákkal együtt leszavazták a gyártását. Miután piacra dobták a végleges kétajtósokat, a kampányért felelős ügynökségnél is felmerült egy shooting brake terve, de nem kilincseltek vele a Fordnál, inkább építtettek egy működő prototípust a torinói Intermeccanica céggel. Végül persze nem jártak sikerrel, a vezetőség másodszor is nemet mondott rá.

Kár érte?










Pontiac Firebird Trans Am Type K (1977)

Nem a Chevrolet Nomad testvére, a Safari volt az egyetlen Pontiac sportos kombi fazonnal. A GM egyik tervezője, Gerry Brochstein 1977-ben egy extrém Firebird-öt álmodott, még azt is megengedték neki, hogy két példányban megépíttesse a Pininfarinával. A nevében a K az egyenes vonallal lecsapott, Kamm-féle aerodinamikus hátsó kialakításra utalt. Az ablak fix volt, a lapos csomagtartóhoz a két oldalsó, sirályszárnyakként nyitható üvegen át lehetett hozzáférni. Nem csoda, hogy a kiállításokon körberajongták, de a magas gyártási költségek miatt a Type K is örökre prototípus maradt.

Kár érte?










Porsche 928-4 (1984)

Ferry Porsche annak idején azért építette meg az első sportautót, mert a piacon semmi sem felelt meg az elképzeléseinek. Ezek szerint a széria 928-as sem volt elég jó neki, mert a 75. születésnapjára egy 25 centivel nyújtott tengelytávú, egyedi prototípust készítettek neki, ami olyan módosításokkal vált a mindennapokban jobban használhatóvá, mint a hátra beszállást megkönnyítő, meredekebb B-oszlop, a kényelmesebb hátsó ülések vagy a kombi kialakítást indokló nagyobb fejtér és csomagtartó, sőt, fix fényszórókat is kapott. Gyártani nem tervezték, de megőrizték a gyűjteményükben.

Kár érte?










Citroën BX Dyana (1986)

A BX majdnem befért az elkaszált kombik közé, mert a Citroën a szűkös gyártói kapacitása miatt már majdnem lemondott róla, amikor az Heuliez cég a komplett feladatot átvállalta, ők tervezték meg a karosszériát, és ők szerelték fel a gyártósort is Cerizay-ben. 1985-ben el is indult a termelés, amin annyira belelkesedtek, hogy gyorsan összedobtak egy shooting brake változatot is a GTi műszaki alapjain bőr belsővel és Webasto napfénytetővel. Olyan komolyan vették, hogy egy hatoldalas katalógust is nyomtattak hozzá, de a Dyanára nem adott pénzt a PSA konszern.

Kár érte?










Volkswagen Corrado Magnum (1989)

A Volkswagen 1989-ben komolyan fontolóra vette egy Corrado shooting brake gyártását, a prototípust mégsem házon belül építették meg, sőt, nem is a Karmannra bízták, hanem az osnabrücki cég egykori mérnökének saját vállalkozását, a Marold Automobil GmbH-t bízták meg a feladattal, hiszen az ötlet is tőle származott. A Passat tetőlemezt és az Audi lámpákat leszámítva egyedi konstrukciót végül nem valósították meg, a tervezett 200 darab helyett két példány készült belőle, ezeket a műhely akkor megtartotta, később eladta, majd egy 2016-os aukción egyszerre cseréltek gazdát.

Kéne?










Peugeot 306 HDi (1999)

Hiába építette meg az Heuliez a 309-es kombi változatát, a Peugeot akkor már a 306-osra koncentrált. Ez jó döntés volt, 1993 és 2002 között több mint 2,8 milliót adtak el belőle. Bár ötajtós kombiként meg lehetett venni, az Heuliez 1999-ben egy sportosabb karosszériával mutatta meg, hova lehetne még fokozni a kompakt eltalált formáját. Ez a munka már tét nélküli volt, nem a választék bővítése, hanem az új HDi dízelmotor promotálása volt a cél, szóval hiába tetszett a közönségnek, esély sem volt a gyártására, pedig még a Pininfarina-féle kabrió is belefért a költségvetésbe.

Kár érte?








Audi Shooting Brake (2005)

Amikor a Tokiói Autószalonon leleplezték ezt a tanulmányautót, a közönség még nem látta a győri TT második generációját, tehát nem a shooting brake fazont, hanem a formaterv új elemeit szánták látnivalónak. Érintőképernyős navigációval felszerelt utasterével, orrában a 3,2 literes, 250 lóerős VR6-os motorral, meg persze a hozzá kapcsolt quattro hajtással egy gyártásra kész típusnak tűnt, nem csoda, hogy a lelkes vásárlók számítottak a hivatalos megjelenésére. 2007-ben a németek végül tisztázták, hogy biztosan nem kap kistestvért a kupé és a kabrió.

Kár érte?










Volvo Concept Estate (2014)

Miután 2013 szeptemberében Frankfurtban kiállították a kupét, és 2014 januárjában ott volt Detroitban a szabadidő-autó, már csak a márciusi Genfi Autószalonig kellett várni Thomas Ingenlath tanulmányautó trilógiájának harmadik darabjára, a kombira. Mivel a Volvo vezető formatervezője a kupét a P1800-as részleteivel dobta fel, logikus volt, hogy a fontos típust a P1800 ES után shooting brake stílusban valósítja meg. Talán éppen azért, mert már kilenc évvel ezelőtt sem lett volna kifizetődő gyártásba küldeni egy rétegmodellt. Maradt a hagyományos V90, és az álmodozás.

Kár érte?









Toyota 86 Shooting Brake (2016)

A japánok semmibe sem kezdenek bele félszívvel, még akkor sem, ha tudják, feleslegesen dolgoznak, mert a projektjükből sosem lesz szériaautó. A GT86 shooting brake változatát a Toyota ausztrál részlege építette meg egy méretarányos modellként, majd Tetsuya Tada, vezető mérnök felkarolta, és neki köszönhetően nemcsak kézzel fogható, hanem vezethető formában is megvalósult az ötlet. A versenypályán tesztelt prototípus kezelhetősége szűk kanyarokban még semlegesebbé is vált, szóval, ha Tadán múlt volna, biztosan zöld utat kap ez a praktikus élményautó.

Kár érte?