Egy modern autógyár nem olyan, mint amilyennek elképzeled
A gyári munka hallattán sokaknak összeszorul a gyomra. Azonnal kiégett, agyonhajszolt munkásokat látnak maguk előtt, akik egy lélektelen épületben, fülig olajosan állnak a koszos gyártósor mellett, és minden percben azt lesik, mikor mehetnek már végre haza. Bár az ilyen előítéleteknek egykor tényleg volt alapja, a zsolnai Kia gyárban tett látogatásom után egyértelmű, hogy nagyot változott a világ.
A Kia Szlovákiában
Bár az utóbbi időben rengeteget hallunk a Magyarországon épülő autógyárakról, ezen a téren Szlovákia is rendkívül erős versenyző. Bár az ország lakossága körülbelül fele hazánkénak (kb. 5,5 millió fő), összesen öt nagy autógyárnak ad otthont: a Volkswagen, a Jaguar-Land Rover, a Stellantis, a Kia is rendelkezik egy üzemmel Szlovákiában, és hamarosan a Volvo is csatlakozik hozzájuk.
Mindez azt eredményezi, hogy az ország teljes GDP-jének 10,4 százalékét az autóipar adja. Összesen 255 ezer ember, azaz a lakosság 4,6 százaléka dolgozik közvetve vagy közvetlenül az ágazatban, éves szinten pedig több mint egymillió autó készül az ország területén.
A zsolnai Kia gyár megépítéséről kerek 20 évvel ezelőtt, 2004-ben döntöttek a felek, a termelés pedig 2,3 milliárd eurós beruházás után, a Cee'd első generációjával vette kezdetét 2006-ban. Azóta a gyár 3800 munkást alkalmaz, és évente körülbelül 350 ezer autót és 500 ezer motort gyárt. Hagyományosan a Sportage és Ceed modellek készülnek itt, körülbelül 60-40 arányban.
Annak örömére, hogy a Kia 20 éve van jelen Szlovákiában, a gyár egy csoport újságírónak lehetőséget adott arra, hogy működés közben, keresztül-kasul bejárja az üzem területét. Mivel az autógyárak általában nagyon vigyáznak a titkaikra, a gyárlátogatások ritkák, és gyakran arra az időszakra időzítik őket, amikor éppen nem folyik termelés. Működés közben látni tehát egy modern autógyárat nem mindennapi dolog.
Így készít autót a Kia
A zsolnai Kia gyár Budapesttől körülbelül 4-4,5 órányira, az Északnyugati-Kárpátok belső vonulataiban, gyönyörű környezetben fekszik. Azonban nemcsak a táj, a gyár területe is szép, rendezett. A főbejárat után egy hosszúkás udvar következik, ápolt gyeppel és szép rózsabokrokkal. Helyi idegenvezetőnk szerint jól tudják, hogy a munkások kellemes környezetben jobban dolgoznak, így igyekeznek ezt megteremteni számukra. Ez a hozzáállás szinte a gyár egész területén érezhető.
A gyártási folyamat a présüzemben, az óriási gépek birodalmában kezdődik, ahol hatalmas gurigákban sorakoznak a feltekercselt acéllemezek. Ezeket először egy speciális gép segítségével letekerik, majd méretre vágják, mielőtt a darabok a gigantikus présgépek egyikébe kerülnek. A folyamat teljesen automatizált, embereket szinte alig látni - de ők is inkább csak felügyelik a gépeket. Ez a gyár messze leghangosabb csarnoka. A zaj nem elviselhetetlen, de ahogy a ránézésre 4-6 méter magas, többtíz tonnás présgépek lecsapnak a gyanútlan acéllemezekre, annak van egy hangja.
A préselés után a méretre és formára igazított, kész acél elemek egy hatalmas raktárba kerülnek, ahol rendszerezett tornyokban állnak a motorháztetők, ajtók, sárvédők és padlólemezek. Az építőelemek innen a hegesztőüzembe vándorolnak. Itt aztán tényleg a gépeké a főszerep: a gyárban jelenleg 616 robot dolgozik, amik közül közel 400 ebben a munkafázisban vesz részt. A különböző elemeket általában ponthegesztéssel egyesítik, de néhány esetben lézeres hegesztőgépeket is használnak. Ezek működése tiszta sci-fi: a gépbe érkező elemek fölött egy robotkar mozgatja a lézert. A hegesztés körülbelül fél méteres távolságból történik; a robotkar teszi a dolgát, alatta pedig - látszólag magától - izzik a fém. Fantasztikus látvány, percekig nem tudtam róla levenni a szemem.
Idegenvezetőnk nevetve megemlítette, hogy egyébként ez az egész gyár legpiszkosabb üzeme, de még így is tisztább, mint egy műtő. Teljesen igaza van: sehol egy pormacska, olajfolt vagy kicsöpögött gépzsír, a padlóról pedig enni lehetne.
A hegesztőüzembe érkező acélelemek a folyamat végére egy csupasz autóvá állnak össze, majd elindulnak a festőüzem felé. Bár a Kia munkatársai nagyon sok részletet megmutattak nekünk, és minden kérdésünkre készségesen válaszoltak, a festőüzem működése egy jól őrzött titkuk, így ezt a folyamatot nem láthattunk a saját szemünkkel. Amit elárultak róla, hogy egy autó körülbelül 8 órát tölt itt, ezalatt pedig több festési és száradási perióduson esik át. Ha a végeredmény megfelel, továbbhalad az összeszerelő üzembe.
Ez az autógyártás utolsó, egyben legbonyolultabb fázisa. A munkafolyamatok bár egyszerű lépésekből állnak, nagy részük nem teljesíthető robotokkal, így itt az egyes lépések szinte mindegyikét emberek hajtják végre. Gépek csak néhány állomáson tűnnek fel, és ott is inkább a nehéz alkatrészek mozgatását végzik. Erre tökéletes példa, a műszerfal behelyezése: a nagy, nehéz tömböt teljesen összeszerelve, ijesztő gyorsasággal emeli az utastérbe egy robotkar, néhány centire az ajtónyílás széleitől. A beigazított műszerfalat ezután egy munkás csavarozza a helyére.
Maga az összeszerelés alapjaiban ugyanúgy zajlik, ahogy azt a Ford T-modell esetében 116 évvel ezelőtt kitalálták: a kezdetben csupasz karosszériák lassan, de folyamatosan haladnak a soron, minden munkás pedig egyetlen lépésért felel. Persze a technológia rengeteget fejlődött azóta, így a munkások dolga is könnyebb lett. Az autók egy speciális emelőn állnak, amely minden munkafolyamat során olyan magasságba emeli a karosszériát, hogy a lehető legkönnyebb és legkényelmesebb legyen rajta dolgozni.
A zsolnai Kia gyár egyetlen gyártósorral rendelkezik, így a Sportage és a Ceed összes variánsa ezen készül. Ez azt jelenti, hogy a soron véletlenszerűen követik egymást a különböző modellek, amelyek természetesen felszereltségüket tekintve is nagyban eltérhetnek egymástól. Minden autó motorháztetejéről egy hosszú papírlap lóg, amin szerepelnek a példány pontos specifikációi. A munkások ez alapján tudják, hogy melyikbe mit kell szerelniük.
A szalag mellett dolgozó munkások többsége férfi, az alkatrészeket a kezük alá szállító targoncások nagyja viszont nő. Nincs rohanás, nincs kapkodás, mindenki nyugodtan teszi a dolgát.
Minden munkás három különböző pozícióban dolgozik a 8 órás munkaidő alatt. Ez egyrészt csökkenti a monotonitást, másrészt igazságosabb feltételeket teremt. Az összeszerelés egyes fázisai megterhelőbbek a többinél, így az a fair, ha minden munkás könnyebb és nehezebb feladatot is kap a munkája során. Kérdésemre az idegenvezetőnk elmondta, hogy az olyan munkafolyamatok számítanak a legnehezebbnek, ahol a dolgozóknak a fejük fölött, az autó alján kell szerelniük. Ez hosszabb távon nemcsak fárasztó, de kényelmetlen is.
A fentiek miatt minden új munkásnak legalább három különböző munkafolyamatot kell alaposan begyakorolnia, mielőtt élesben is elkezdhet a szalagon dolgozni. Bár a képzettebb dolgozók akár 8 fázist is ismernek, a legnagyobb tudással az úgynevezett Keeper rendelkezik. Ő alap esetben az összeszerelés egyes fázisaiban ellenőrző munkát lát el: neki kell felügyelnie, hogy minden autóba a megfelelő alkatrészek kerültek, előírás szerint beszerelve. Előfordulhat azonban, hogy az egyik munkafolyamatnál zavar lép fel, mivel az oda beosztott munkás valami miatt nem tudja ellátni a feladatát. Ilyenkor az összes fázist álmából felkeltve is ismerő Keeper áll be a helyére, bármelyik munkafolyamatról legyen is szó.
A körülményekre egyébként itt sem lehet panasz. Hatalmas a rend és a tisztaság, a munkaterület pedig szépen megvilágított. Ezen kívül az üzem területén székekkel, asztalokkal, kanapékkal ellátott pihenő területeket is kialakítottak, ahol az automatákból kávét, üdítőt és nassolnivalót vehetnek maguknak a munkások. A gyár területén természetesen menza is működik, ahol a dolgozók 1 euró 10 centért, azaz körülbelül 440 forintért ebédelhetnek. Ezen kívül ingyenes jogi és pszichológiai segítség, sőt, még masszázs is a munkások rendelkezésére áll. Közvetlenül a szalag mellett üvegfalú irodák is állnak, amelyek afféle kapcsolattartó szerepet látnak el a dolgozók és a vezetők között. A munkások minden panaszukkal ide fordulhatnak, az ebéd minőségétől kezdve az összetettebb problémákig.
Mielőtt beléptünk volna az első üzembe, az idegenvezetőnk nevetve azzal fenyegetett minket, hogy ha valamelyikünk lemarad a csoporttól, befogják dolgozni. A fentiek tükrében mindez már egyáltalán nem tűnt olyan ijesztőnek.
A gyártósor végén az elkészült autók saját erejükből gördülnek le a szalagról. Ezután azonnal ellenőrzések tömegének vetik őket alá: először a lámpákat, a dudát és az ablaktörlőket nézik, majd ha mindent rendben találnak, egy buckákkal tarkított területen hajtanak át az autókkal. Ha itt sem tapasztaltak semmi rendelleneset, minden elkészült példányt egy rövid tesztkörre viszik a gyár mögött található tesztpályán.
Az elkészült autók ezután a gyár óriási parkolójában pihennek, mielőtt vonattal vagy kamionnal Európa valamelyik szegletébe szállítanák őket.
Kilátások a jövőre nézve
A belső égésű motorok közelgő betiltásával a zsolnai Kia gyárban is elkezdődött az átalakulás. 2024 és 2028 között átmeneti időszakát éli az üzem: bár folyik a termelés, a háttérben már a villanyautógyártás beindítására készülnek.
A zsolnai gyár jelenleg is nagyon környezetkímélő módon üzemel. A közeli vízerőműveknek hála a felhasznált áram teljes egészében megújuló forrásból származik, de a gáz kapcsán is környezetkímélőbb alternatívák után kutatnak.
