A Honda az új dízel megjelenése előtt gyorsan ideadta a Papp Tibi által tesztelt 150 lovas dízel automata változatát, Executive néven, amibe a korábban hiányolt parkradar is bekerült.
A pár száz, főleg országúton megtett kilométer után viszont az adaptív radaros tempomat kezdett hiányozni, az viszont csak az Advanced Safety felszereltséggel jár, mint ahogy az LKAS és társai is. Amit viszont csak a legerősebb motorokkal tudunk megvenni. De kaptunk például több hangszórót, subwoofert, 6 cd-s rádiót. Itt nem a sok mai kocsiban megszokott pótkerékbe szerelt mélysugárzót adták, hanem kalaptartóra integrálták, így nem csak a hangyák élvezhetik a mélyeket.
Az előző szériában Karottának nagyon tetszett az automata. Valószínűleg nem sokat variáltak azóta, a Honda bevállalta az 5 sebességest 2009-ben, amikor máshol lassan a 7 fokozat se ritkaság. Az automata kényelmes tempóban váltogatott, igazából vidéki utazásokhoz volt ideális. A gázpedál letaposásra komótosan reagál, ezen az S fokozat se sokat segített. De szépen simán váltott, nem nagyon tudok belekötni.
Kicsit szokatlanul oldották meg a kézi váltást, nem a megszokott váltókart tologatom fel-le megoldást választották, inkább a kormányra vitték ki, kis fülekkel, ballal le, jobbal fel. Gondolom, ezzel a sportosságot akarták sugározni. Sajnos a fogyasztás nem sikerült valami fényesen, a sok vidéki út ellenére se ment le 6,5-7 liter alá, ami nem igazán tükrözi a gyári adatokat.
A vezetőülés manuálisan állítható, roppant kényelmes és szerencsére nem bőrözött. Balatonszepezd - Kispest viszonylatban se fáradtam el, nem is izzadtam bele, szóval nálam jól vizsgázott. Az összes ablak fel-le automata, és távirányítóval is tudjuk őket, meg a tetőablakot vezérelni, ami forró nyári napon jól jöhet a gyors átszellőzéshez. A kijelzők közül értelemszerűen eltűntek a váltás-segéd nyilacskái, lett helyette egy kicsit az amerikai autókat idéző oszlop, amiben a váltó aktuális állását láthatjuk.
A Mazda és a Honda előszeretettel használja a fejlett szóbeli kommunikációt az audio eszközök beállítására, de sajnos a szövegértés még kicsit kihívásokkal küzd. Szóban nem sikerült összehergelni a telefonom a kocsival, biztos nem volt eléggé japános az angolom, így kihangosító nélkül maradtam. A Hondához visszatérve elárulták, hogy azért kézzel is be lehet állítani, bár erről a kézikönyv mélyen hallgatott. Szóval mindenki kérdezze meg importőrét, eladóját, ha nem sikerül zöld ágra vergődni a rendszerrel.
Rekeszekkel elég jól el van látva a kocsi, a az összes vackomat (telefon, garázsnyitó stb.) el tudtam rakni valami kézzel könnyen elérhető helyre. A csomagtér 467 literes, de ha ez nem lenne elég, a hátsó ülések 60:40 arányban dönthetők, de a feltáruló nyílást erősen szűkítik a hátsó futómű felfüggesztésének betüremkedései. És még így is alulmúlja kategóriatársait, bár a célközönséget valószínűleg ez nem fogja izgatni. Ők megveszik a szamurájkard formát, a tartósságot sugalló belteret. Egy egyhetes sítúrára meg legfeljebb vesznek egy tetőboxot.
A nálunk járt modell alapára 8 549 000. Az izmosabb 180 lóerős dízelmotorral közel egymillióval többért kaphatjuk meg, de ott jelenleg még nincs automata változat. A konkurenciából a Mondeo 2 literes dízele áll hozzá közel, 6 sebességes automatával adják, Ghia felszereltséggel 8 731 000 forintért. A Mazda 6-ost 13 lóerővel erősebb dízellel kapjuk, de jelenleg nem lehet hozzá automata váltót kérni, így kerül 8 109 900 forintba. Korábbi hármas összehasonlítónk harmadik szereplője, a Toyota Avensis 6 sebességes automatával és a Hondához hasonlóan szintén Executive néven futó felszereltséggel kicsit elszalad a 9 230 000-as árával. Így az Accordot sikerült nagyjából középre belőni.
