Vásárlási útmutató: Opel Astra H 1.7 CDTI

A GM Delta platformjára épülő, a világ különböző részein más és más névvel futó modellt kilenc üzemben gyártják, köztük Lengyelországban és Szentpéterváron is. A platform hangsúlyosan nagyobb teret ad az utasnak, mint a korábbi G Astra esetében, és az övvonal még nem fut annyira felfelé, mint az utód J Astrán.

2007-ben volt egy kis ráncfelvarrás, de még a tulajdonosok is alig veszik észre a különbségeket; nem érdemes vadászni az újabb autókat, inkább a jobb állapotút kell megvenni használtként. A H Astra számos extra felszereléssel volt rendelhető, ebben messze megelőzte az elődjét. Volt adaptív, állítható futómű, aktív xenon fényszóró és még számos, korábban a középkategóriában teljesen ismeretlen kiegészítő. Rendelhető tolatóradar, de a mai autókhoz képest ebből még jól kilátni hátra is.

Összességében nagy a beltere, annyira, hogy a Caravan, azaz a kombi csomagtartója pontosan 2 centiméterrel szélesebb, mint a későbbi Insignia Caravané. A J Astrát pedig kenterbe veri, csomagtér méretben mindenképpen, de majdnem utastérben is.

A belső tér pozitívumai között sorolhatjuk fel, hogy a közepesen igényes műanyagok nagyon jól állják a használatot. Nincs lemálló műanyag bevonat, nincs lekopó felirat, 200 ezer kilométer tájékán még nem tükörsima a kormány, és összességében jó állagú az utastér. Az ülés huzata gyakorlatilag kopásmentes, újszerű, tömése feszes és kemény. Egy gátlástalan nepper a számlálóját simán visszatekeri százezer kilométer alá, hiszen a magyar használtautó-vásárlónak ez kell. Ez azért is nagy szó, mert ha megnézzük a korabeli Golfokat, az utasterük közel sincs ilyen jó állapotú, mindenükjobban kopik. Cserébe az Astra büdös műanyagszagú, pláne, ha napon áll. Viszont sem a nagy melegben, sem a nagy hidegben nem nyiszorog, zajong semmi az utastérben, ami a merev karosszéria dicsérete is.

Az Opel azok autója, akik nem néznek vissza kétszer, amikor a parkolóban hagyják, nekik inkább valami Alfa Romeót kell választani. Aki tágas és megbízható családi autót akar, érdemes elgondolkodnia a vásárlásán akár használtan is. Nem ez a világ legjobb autója, ahogymár meg is írtuk, azonban nagyon racionális választás.

Nyilvánvaló, hogy valaki nem azért vesz használt autót, mert ez a hobbija, hanem nincs pénze újra. Vagy nem akar annyit kifizetni, és elszenvedni az első időszak rohamos amortizációját. Ezért inkább idősebb, relatíve értékállóbb autót vesz. Ilyenkor viszont számolni kell azzal, hogy az öregebb autóra a meghibásodások miatt kell költeni. Nem kell félni, ez megint egy olyan pont, ahol az Astra jól szerepel. Alkatrészárai alacsonyak, még a gyári alkatrész a hivatalos márkakereskedésben is olcsó, összehasonlítva mondjuk a Volkswagen csoport áraival és szervizköltségeivel. Az 1.7 CDTI motor 90 ezres nagyszervize hivatalos Opel márkakereskedésben, munkadíjjal, olajcserével, mindennel mindössze 125 ezer forint. Igen, jól olvasta ön is, aki most ejtette ki a bögrét a kezéből: 2012-ben ez vezérműcserés nagyszervizre nem sok pénz. Nem hiszi? Hívja fel egy másik márka szervizét, és lepődjön meg. Az Opel üzemeltetése nem drága. Az első féktárcsák cseréje betétekkel, munkadíjjal 48 ezer forint, de nyilvánvalóan nem hivatalos szervizben olcsóbban is megúszhatjuk. A webáruházak tele vannak utángyártott alkatrészekkel, melyek minősége azonban kétséges. Viszont egy fűtött, sötétített külső tükörlap 2100 forint. Made in Poland, tehát gyári, eredeti alkatrész.

A benzinmotorok főleg 1.4 és 1.6-osok, de van 1.8-as is, amely egy elég sokat fogyaszt, valamint kétliteres és kétliteres turbo, a teljesítmény egészen 200 lóerőig fokozható, és akkor az OPC változatról még nem beszéltünk. Öt és hatfokozatú kézi és automata váltók rendelhetők, senki ne mondja, hogy nincs elég variáció.

A tesztautó 197 200 km-t futott 1.7-es 100 lóerős CDTI motorja japán gyártmány, de nem Isuzu, ahogy sokan tudni vélik. Az 1.9 CDTI viszont olasz motor, amely a japánhoz hasonlóan GM-beszállítótól érkezik. Fogyasztása öt és hét liter között alakul, aki hét feletti átlagot produkál, annak már biztos volt, és lesz is befizetni valója közigazgatási bírság címén gyorshajtásért. Vagy csak szimplán faláb, sokat fékez és gyorsít feleslegesen.

A klímás modellekre volt egy visszahívás: a hűtő és a klíma hűtő összeérése miatt tömítetlenség keletkezik, amit visszahívás keretében távtartóval orvosolnak. Sok tulajdonos panaszkodik a hangjelző működésképtelenségére, amit egy elektronikus egység hibája okoz. Ha az 1.7-es CDTI füsttel, és nehezebben indul, egy vagy több izzítógyertya besírt. Cseréje elől menekülnek a szerelők. Nem azért, mert nem lehet hozzáférni, hanem mert 100 ezer kilométer alatt annyira bekormolódik, hogy nem jön ki a hengerfejből, beletörik, beleszakad. Ezt már csak úgy lehet kijavítani, ha lent a hengerfej, ami költségekben és munkaidőben sem elhanyagolható. Az 1.9-es motorral állítólag nincs ilyen baj.

A futómű egyszerű, erős és igénytelen. Az első stabilizátor bekötő rúdjainak (kutyacsont) cseréje 200 ezer kilométer táján várható, a féktárcsák és betétek is jól bírják. A lengéscsillapítók még hazai utakon sem érezhetők kicsit sem gyengébbnek 150-180 ezer kilométer után. Ez pedig nagy szó, ismerve fő és másodrendű útjaink minőségét.

A használtautó-piac kegyetlen. A sárba nyomja a rossz autók árait és jól tartják áraikat a megbízható, kedvelt modellek. A H Astra annak ellenére, hogy sok van a használtautós portálokon, jól tartja az árát, kedvelt modell. Ez a magyarázat arra is, hogy a magánimport top tízes listáján is az élbolyban van.

Az Opel Astra H számos apró hibával rendelkező, de megbízható, tágas utasterű haszonállat. Akinek csak ennyi kell, egy használttal is jól jár, de figyeljen, hogy ne egy megórázott német céges autót vegyen, mert soha nem derül majd ki, hogy már bőven 300 ezer felett van a mutatott 176254 km ellenére.