Toyota RAV4 2.2 D4-D Premium - 2013.

Ám úgy tűnik, az emberek feleségei nem felejtik el, mennyire klasszak voltak az első RAV4-ek. Az előző (vagyis a harmadik) generációnak már szüksége is volt a vevők hűségére, mert hamar utolérte, sőt, le is hagyta a konkurencia, a formaterve felejthető volt, és a vezetési élményt is csak az mentette meg, hogy havon-latyakban jól elment.

Azt hiszem, az ilyen SUV-ok eladásait részben a káröröm mozgatja. Mert nincs jobb érzés, mint amikor a havas napokon az ember kicsit törleszthet a reszketve vánszorgó hátsókerekes BMW-k és Mercik tulajainak, kicsit megmutatva az autó lámpáját a bal tükörben, ahogy ők szokták csinálni az M7-esen. És ezt bármelyik összkerekes SUV tudja, ugyanannyiért, mint egy mezítlábas BMW. Igaz, esetünkben már egy fapados 320d is beleférne, mert szokás szerint a legjobb, Premium kivitelű RAV4-est kaptuk, tízmillió feletti áron. A 150 lovas, 2,2 literes motorral, és hat kézi ganggal, bőrkötésben, napfénytetővel, navival, minden földi jóval.

Az új RAV4 tényleg döbbenetes méretű, ez talán a fényképeken nem jön át, bezzeg amikor parkolni kell vele. Egy Qashqai kisautónak hat mellette, és sokkal szűkebbnek éreztem az előző generációt is, aminek talán az lehet az oka, hogy az új vagy húsz centivel hosszabb, és tíz centit nőtt a tengelytávja.

Egyik reggel megtartottuk az esztétikai konzíliumot felette Winklerrel, akinek határozottan nem tetszett, se elölről, se hátulról. Nekem szemből bejön, mert olyan, mint egy növekedési hormonokkal kezelt Auris. Szigorú tekintet, morcos lámpák, harcias száj alul – végre valamilyen érzelem. Az új Toyoták formáiból egyedül az autók fenekével állok hadilábon, bár a RAV4-é roppant egyszerű: egy szimpla függőleges hátfal, az üveg alatt egy kis lépcsővel. Lehet, hogy lelki válságban van a hátsólámpa-rajzoló részleg, a határoló vonalai szinte találomra mennek, én simán rátettem volna egy kockalámpát.

Jut eszembe, feltűnt, hogy a külső pótkerék szép csendben lekopott a RAV4 hátuljáról? A régiből még volt ilyen kivitel, de biztosak lehetünk benne, hogy az újból már nem lesz: az ötödik ajtó felfelé nyílik, nem oldalra, a jobban felszerelt kocsikon villanymotorral. A csomagtartó padlója alatt egy viszonylag méretes vészpótkerék van, baj esetén ez elég (a teljes pótkerék opció). A nyitás magassága praktikusan állítható: az ember kézzel odaállítja, ahol még nem veri oda a plafonhoz, két másodpercre megnyomja a nyitógombot, dupla csipogás, és mostantól idáig nyílik az ajtó, akár a távirányítóról is.