Teszt: Dacia Duster 1.6 SCe Comfort – 2018.

Nemrég összeszedtük, melyik a tíz legolcsóbb új autó Magyarországon. A listára két- és hárommillió forint közötti árakkal lehetett felkerülni, de többségében klíma nélküli, hervadt szívómotoros, 60-70 lóerős kiskocsikat adnak ennyiért. Elmúltak már az idők, amikor kettőfélért jól felszerelt Suzuki Swifteket kínáltak – ma már abból is 3,2 körül indulnak a légkondis példányok. Ha pedig egy mérettel feljebb akarunk menni, négy alatt nem ússzuk meg.

Pedig van ám rendes, családi méretű új autó is olcsón: úgy hívják, Dacia Duster. Oké, azt is fel lehet nyomni 5,75 millióig, a hárommilliós plakátár pedig meglehetősen fapados kocsit takar, de a kettő között is van élet. Az 1,6-os szívó alapmotorral például már 3,8 millió forintért kapunk egy autót, amiben minden benne van, amit egy autótól a mindennapokban várhatunk.

A nemzetközi bemutatón vezettem már a turbós benzinest és a dízelt is, de a legolcsóbb Dusterek 1,6 literes SCe szívó benzinmotorját még nem hozták el. Most viszont végre itt a tesztautó, eljött az igazság pillanata. 114 lóerőnek papíron elégnek kell lennie egy 1,2 tonna körüli kaszni elfogadható mozgatásához, de közlekedni nem papíron, hanem a gyakorlatban fogunk vele.

Elsőre bármilyen turbós benzinesből átülve nagyon lomhának, nehézkesnek tűnik az egyhatos Duster, még pörgetve is kell neki idő, amíg eléri mondjuk a 70-80 km/h-s sebességet. Nem nagy csoda, hiszen a teljesítménycsúcs 5500-nál van, ráadásul nehézkesen forog el odáig. Az egyhetes tesztidőszak második felére a vezetési stílusom igazodott az autóhoz, megszoktam, és már nem fájt annyira.

Tény, hogy ez inkább a türelmes ember választása, de az is, hogy a hétköznapokban pont elég. Nem mindenki akar kilőni a lámpánál, folyamatosan előzgetni, vagy az autópálya belső sávjában villogni. Márpedig a szabályos keretek közötti közlekedéssel nincs gondja, kényelmesen tartja a 140-es utazót is, ha kell, és a váltó áttételezését is jól eltalálták, itt még éppen nem forogja szét az agyát. Inkább a szélzaj jellemző, mint a motorhang. Ha nagyon bökősen megyünk vele, simán lenyeli a kilenc litert, de kényelmesen autózva ezen lehet bőven faragni, szerintem különösebb odafigyelés nélkül is eljár vegyesben nyolc alatt.

A mostani igen népes crossover- és SUV-mezőnyből még talán a Duster néz ki a leginkább úgy, mint aki nem ijed meg egy kis murvától, vagy a telekre vezető bakhátas földutaktól. A huszonegy centis hasmagasság, a harmincfokos első és harmincnégy fokos hátsó terepszög valóban ideálissá teszi a célra. Nem ér le szinte sehol (persze ésszerű keretek közt), és ha tényleg csak a hobbikert megközelítése, alkalmankénti földutazás a cél, még összkerékhajtásra sem lesz szükségünk. A futómű pont azon a határon van, hogy már nem túl puha, de az úthibákon sem ráz túlzottan, ami ebben a műfajban kimondottan előny – bár kevesek kiváltsága.

Maga a platform egyébként érzésre ugyanaz, mint az elődé, és valóban, a számok is árulkodnak: a tengelytáv milliméterre ugyanannyi (2674). Az is látszik, hogy a lemezek újak, kívülről állítólag minden alkatrészét lecserélték, ennek jegyében kicsivel hosszabb és magasabb, de keskenyebb lett a Duster.

A beltérben a hely elöl-hátul elegendő, a vezetőülésben pedig valóban magasan is ülünk, ami a személyautósabb crossoverek után kicsit furcsa, és maga az ülés sem a komfort csúcsa, de megszokható, és hosszabb út végén sem sajgó végtagokkal hajtogatjuk ki magunkat belőle. A Comfort felszereltségnek nem része a magasságállítás és a – manuális – deréktámasz, de harmincezres felárért megkapjuk. A 478 literes csomagtartó 1623-ig bővíthető, ráadásul egész jól pakolható. Csak összehasonlításképp: ledöntött ülésekkel majdnem akkora, mint egy Audi A6 Avanté.

A Volkswagen T-Rocnál azon siránkoztam, mennyire lehangoló a beltér minősége, és hogy egy hatmilliós autóhoz mennyire nem méltó a sok-sok kopogós, szürke műanyag. Nem különb a Duster sem, talán a műszerfal textúrája csúnyább is, de egy 3,8 milliós autónak ezt hajlamos vagyok könnyebben elnézni, ennyi pénzért ez jár. Más kérdés, hogy az elektromos tükör nagy bumszlija annyira őskövület, hogy a mezozoikumban ilyet rágcsáltak a dinoszauruszok is. Nemcsak régi, randa is, de funkcionálisan megfelelő.

Ebben a felszereltségben nincs nagy, színes érintőkijelző, helyette MP3-as, Bluetooth-os, USB-s rádiót kapunk. Alatta zongorabillentyűszerűen sorakoznak a kapcsolók, a manuális klímát pedig három tekerentyűvel vezérelhetjük. Ez a szekció nekem kimondottan tetszik, simán vállalható lenne nagyobb presztízsű gyártók számára is.

Kívülről a Duster csak első ránézésre azonos teljesen az előző generációval, de az igaz, hogy a karaktere nem változott. Maga a forma is robusztussá teszi, az érzést csak erősíti a lökhárítók alsó részének és a küszöböknek a műanyagozása. A fényszórókkal egybefutó, krómdíszítésű maszk, valamint a kicsit jeepes hátsó lámpapár sokat dob rajta, egyedül oldalnézetből tűnik kicsit soknak a sima, üres lemezfelület. A román gyártó SUV-ja valójában egy egész szép autó a maga nemében, noha háromcsillagos töréstesztjével egyáltalán nem büszkélkedhet.

A tesztautó Comfort felszereltségű volt, ami Daciáéknál a harmadik szintet jelenti (vagy a második legmagasabbat, ha úgy tetszik). A 3,65 milliós alapárra  jön egy hátsó parkolóradar 50 ezerért, magasságállítás és deréktámasz a vezetőüléshez 30-ért, pótkerék (végre!) 25-ért, és durva, de a jégfehér szín is 39 ezres felárat jelent. Így 3,8-ból van egy klímás, elöl-hátul villanyablakos, tempomatos, ködlámpás, szívómotoros Dusterünk.

A nemzetközi bemutató tapasztalataival összevetve benzinesből inkább venném az 1,6-os Dustert, mert az 1,2 TCe turbómotorral nem annyival virgoncabb, hogy megérjen plusz 700 ezret (a turbós csak a legmagasabb, Prestige felszereltséggel rendelhető). De sokkal inkább azt csinálnám, hogy visszalépek Essential szintre, lemondva a króm kipufogóvégről, a bőrnek mondott, de műbőrnek tűnő kormányról, a hátsó villanyablakról, de lenyelném a plusz százezret a manuális klímáért – így 3,9-ért már 1,5-ös dCi dízellel is megvehetném.

A Duster egyik legnagyobb konkurensének idehaza a Suzuki Vitara számít. Árban valóban kábé ugyanott van egy klímás Vitara, mint egy klímás Duster, csakhogy a Suzuki egy mérettel kisebb autó, tengelytávja 17 centivel rövidebb, de teljes hossza is közel egy húszassal. Igaz, a Suzukiban élettel telibb az 1,6-os szívómotor (120 lovas). Mondjuk kisebb tömeget is kell mozgatnia, csupán 1050 kilót. Ha valaki a két autó közt őrlődik, inkább üljön bele, és nézze meg, mennyi helyre van szüksége.

A Suzukik közül sokkal inkább az S-Cross a Duster párja méretben, de abból meg már nincs szívómotoros, csak ezres és egynégyes Boosterjet turbós. Azt is ki lehet fogni 3,9-ért, de jellemzően 4,1 millióról indul. Ha négymilliónál húzzuk meg a határt, akkor beesik még a képbe az 1,25-ös Kia Stonic és az 1,2-es Peugeot 2008, de azok szintén jóval kisebbek a Dusternél. Ott van a nem túl acélos Opel Crossland X a rettenetesen vérszegény 1,2-es szívómotorral, és felbukkan egy-egy Seat Arona az egész jó 1.0 TSI-vel is, de az megint méretben vérezhet el.