Ha megnézed az Audi A3-ast, csak ennyi jut az eszedbe: tulajdonképpen így kellene legyártani egy kompakt autót. Minden más kompromisszum. Csak akkor nem lehetne milliószám eladni, mert drága lenne – ahogy az A3 is drága.
A baj csak az, hogy rá kell matricázni az oldalára a nevét. Valamikor nagy hagyománya volt ennek az importőröknél, de szerencsére leszoktak róla. Egy ilyen matricázás lényegében agyoncsapja a formát – nem azt mondom, hogy nem létezik nagyon jó matricázás, viszont a matricázás hiába jó, attól még nem látszik az autó valódi alakja. Amikor próbáltam az importőröknek finom feedbacket adni, mindig azzal érveltem, hogy a prospektusaikban sem matricával fotózzák a kocsikat – valószínűleg nem ok nélkül.
Az A3 esetében viszont sajnos igazat kell adnom annak, aki megrendelte az oldalára a matricát. Az A3-ast ugyanis félig-meddig elfelejtettük, pedig lassan 25 éve az A3-as a puccos Golf – nem a külseje, inkább a kivitele és a finomságai miatt. Most sincs ez máshogy, csak most épp a Golf VIII-cal közösek az alapok. Viszont az A3 a nagy SUV-őrületben kikerült az érdeklődés fő sodrából, az átlagos ovijárat a jól élő németéknél inkább a Q2-Q3 vonulatból érkezik. Aki ezzel nem ért egyet, az próbálja felidézni a most kifutó A3-as formáját. Sikerült? Leginkább csak azoknak, akiknek van, vagy volt ilyen kocsijuk. Bevallom, nekem is szét kellett néznem egy bevásárlóközpont parkolójában, milyen is volt a régi. (Segítségnek itt a bemutatója. Itt meg a facelift.)
Amúgy az új A3 kábé hasonló, mint a faceliftes verzió, de az oldalát kevésbé kombiszerűre rajzolták. A tengelytáv ugyanaz, a hossza, magassága, a szélessége és a tömege picit nőtt, a dizájn pedig a maximumig feszíti azt a fajta expresszionizmust, ami szerint a sportosság és a kamu levegőrácsok száma egyenesen arányos. Ez még jól néz ki, de hamarosan ki kell találni valami mást, ahogy a Peugeot is kénytelen volt irányt váltani, amikor a 407-esnél a lámpa hossza megközelítette az egy métert, a lökhárító kötényén meg már tarthatatlan méretűre nőtt a száj.
Egyébként ugyanez a gond kezd feltűnni az A3-as hátulján is, a kamu diffúzor plusz kipufogóvégek fölé rajzolt kamu rács mellé kétoldalt két kamu légkilépőre is szükség volt, hogy elérjék a kívánt hatást, ami nem tudom mi. Azt hiszem, a mai formatervezők túl sok Need for Speedet szívnak. Ezzel együtt mégis úgy néz ki, hogy összességében jók az arányai, részben a kocsi oldalán szép a homorítás, és a fekete küszöbdíszléc eleget karcsúsít. Nálam ennyi még elmegy, ahhoz képest, hogy a Mercedes még az elektromos EQC-re is stilizált kipufogót rak...
Nagyjából úgy képzelem, az A3 esetében főleg a meglévő ügyfelekre lőnek, akiknek már tényleg szükségük volt a belső megújulásra. Az előző, nagyon minőségi, de talán túl minimalista belső után másik liga az új. Régen csak egy pici műszeregység, meg négy apró, kerek levegőnyílás volt, a központi kijelző meg elsüllyedt, ha épp nem működött. Most viszont minden a központi kijelzőről szól, ami 10 colos, és a körülötte lévő fényes burkolattal együtt már akkora, hogy középen nem maradt hely olyasmiknek, mint levegőrostély. Ezért aztán kicsit Ferrari-szerűen a műszeregység két oldalára került a vezetőé, az utaséit meg simán berakták egymás mellé.
Ezzel együtt az anyagok is változatosabbak, van varrott bőr(?) is a műszerfalon, meg fémes betét – ez nyilván felszereltségfüggő. Ez az egyik legkarakteresebb belső az Audinál, amúgy sem kedvelem a masszírozós klímakezelő képernyőt a nagyobb (A6-7-8 és ugyanez Q7-8) Audikban, itt viszont van rendes klímapanel, ha nem is tekerővel kell kezelni a hőfokot, mint régen. Úgy látom, már nem menő, a hangerőt is egy érintős panelen körözve lehet szabályozni a kardánboxon, á la iPod Classic (ha valaki emlékszik még erre, ez egy úgynevezett MP3-lejátszó az Apple-től); illetve a multikormányról.
Akármennyire is más világ az A3 belseje, lényegében hajszálra ugyanazt nyújtja, mint az elődje, és ha szétnézünk, a Mercedes A-osztály inkább ultramodern mellette. A vetélytársakhoz hasonlóan már szintén keresztmotoros, új 1-es BMW meg mintha egy picit vékonyabb anyagból lenne. Az A3 ebben a trióban a komoly autó, nem is merészkedik odáig hipszterségben, mint a Merci a deszka méretű LCD-vel. Viszont praktikumból nagyságrendileg ugyanazt tudja, mint egy Golf VIII, csak épp komoly Audi-szinten. A csomagtartó kompaktautós méret (380 l), és kérhető a padlója alá szükség-pótkerék, a hátsó tér meg bőven elég tágas, hogy felnőttek is utazzanak ott. Hátsó ajtók is vannak - úgy tűnik, az A3 ötajtósként és limuzinként él tovább, aztán majd meglátjuk, lesznek-e egzotikus verziók, mint a kabrió.
Az A3 vásárlójának azért azzal számot kell vetnie, hogy annyi pénzért, amennyibe mondjuk az A3 tesztautónk került (alapáron 12 millió, az összes extrával listaáron 17,7 millió Ft), egy Skoda Superb kombi esetében még egy picit erőlködni kell a Laurin&Klement kivitellel, hogy elérjük ezt a 17,7 milliót. Úgy, hogy az Audiban ennyiért még nincs csúcshifi, és nem volt például tolatókamerája sem. Igaz, ezeken kívül az asszisztensrendszerek legkomolyabb verziója, ami önmagában is milliós tétel, satöbbi-satöbbi. Az A3 még azt is tudja, hogy ha a vezető nem ad életjelet, és a mindenféle piszkálásra sem reagál, lefékezi az autót a sávjában, felkészíti a biztonsági rendszereket, és segítséget hív. Szóval nem egy Suzuki Swift szintje, ahogy a működési megbízhatósága sem, talán a sávtartó túlmozgásos kicsit, de az sem vészes.
A multimédia és egyéb fedélzeti cuccok jól tükrözik, hogy a német prémium márkák igyekeznek tartani a lépést a mobilok fejlődésével, így nagy hibát sem az Audi elektronikus műszeregységén, sem az MMI-nek hívott, amúgy már csak az érintőképernyőn kezelhető multimédiájával nem tapasztaltam. Logikus, jól is működik, bár a magyar fordítás kissé nyakatekert, és tele van indokolatlan rövidítésekkel. Oké, megértem én, hogy tolatáskor A jármű mozg. pályáját ellenőrizni, de valójában ilyet senki nem mond magyarul arra, hogy körülnéz.
Az A3 esetében az igényeivel kell tisztában lennie az embernek. Mert ha nincs szüksége A6 kombira, pusztán azért tök felesleges megvenni egy Superb kombit is, mert van rá pénz. Van, akinek az is igazi érték, hogy nem kell egy öt métert közelítő kocsival manőverezgetnie a mélygarázsokban, ellenben elvár egyfajta minőséget – ellenben nincs is szüksége tánctérnyi lábhelyre. Persze az Audi-minőség nagyon nehezen kézzel fogható, ha csak felszínesen nézegeti az ember, akár egy Golfhoz, akár a Superbhez nézi. Néhol árnyalatnyiak a különbségek, néhol meg ég és föld, de igazából csak akkor érezni, ha az egyikből átül az ember a másikba. Hisz alapból egy Golf is jó, de hogy az Audiban fejlettebb az ablaktömítés?! Ki érzi azt? És hol lehet ezt összemérni a csomagtartó litereivel, a fél decibellel halkabb motorral, vagy a jobb tömésű és kárpitozású ülést? Viszont az egész kiad egy kompromisszummentes autót. Csak hát drága, hisz már 110 lóerővel is 8,3 millió, a határ meg a csillagos ég.
Azt is nehéz beárazni, ahogy megy. A kétliteres TDI legfrissebb kiadása elképesztően finoman adja le az erejét, nem tépi le a fejedet, mégis érezni a 150 lóerőt és a hozzá tartozó 360 newtonmétert, mert megy. Nagyon megy, 8,4 alatt van százon és elképesztően rugalmas. Hidegen, alapjáraton kissé mellbe vág a dízelhang tónusa, hiába nem hangos, sőt, még némi bizsergés is van a kormányon – ha hibát kellene megjelölni, biztosan ezt mondanám, de csakis azért, mert Audi. De mondjuk a mostani Ceed-bemutatón a Kia finomabbnak tűnt. Vagy túl sok elektromos autóban ültem mostanában?
Nem tudom, hogy csinálták, de 35 TDI néven adott motor (a 30 TDI is kétliteres, de csak 115 lóerős) nagyon takarékos, városi forgalomban, ha nincsenek különösebb dugók, 5,5 l/100 km környékén eljárt, országúti üzemben 4,5-5 liter környéke volt, autópályán is 6 alatt maradt, a legdurvább étvágyat a hidegen abszolvált első egy-két kilométeren mutatta, folyamatos jobbkezes elsőbbségadásokkal – na ilyenkor volt 7,9. Szóval a takarékossággal nincs gond. Sőt.
Mindenesetre az új A3 nyújtja azt, amit az adott kor szintjén tőle elvárható. A fíling ugyanaz, csak közben mi lettünk finnyásabbak, ez most még finomabb. A DSG, pardon: S-Tronic váltó pedig valóban képes azokra az észrevétlen váltásokra, amiért megszerettük. A fék úgy fog, hogy lógsz az övön, a kormányzás pedig a Drive Select szerint kemény vagy komfortos, ahogy a rugózás is próbál az lenni. Mivel itt az S Line másfél centivel leültetett futóműve volt a kocsi alatt, azért a magyar csatornafedelek felfokozott megsüllyedési hajlama azért feladja neki a leckét. Más szóval vannak pillanatok, amikor ez a futómű nem a magyar utakra való. Ellenben autópályán olyan finom, amihez hasonlót ebben a méretkategóriában nemigen talál az ember, és ugyanez igaz a zajkomfortra is, ami abban a pillanatban visszatalál az audis szintre, ha átléptük a 20 km/órás határt.
A kormányzás? Semmi különös, arra megy, amerre tekered a kormányt. De nagyon. Ezt a finom és pontos viselkedést azért önmagában nem lehet a kormánygép számlájára írni, a jobbik, négy lengőkaros hátsó futómű is biztosan komoly szerepet kap abban, hogy ennyire úgy tűnhet: tényleg az van, amit a vezető akar. (Kár, hogy a 150 lóerő alatti A3-asokra ez nem igaz automatikusan, hisz azokhoz az egyszerűbb, csatolt hosszlengőkaros futóművet adják hátra.
Az nem kérdés tehát, hogy az A3 jó autó-e. Szerintem az sem, hogy jobb-e egy Golfnál, hisz nem véletlenül ennyi az ára. Igen, nem racionális választás ez, ha számít a pénz, de azért az Audi embléma mégiscsak luxus valamilyen szinten. Lehet, hogy az ezres, kissé érthetetlen számozású (30 TFSI) háromhengeres benzinmotorral nem tudnám átélni benne a luxus érzését, még akkor sem, ha megnyugtatna a motor kiváló fajlagos teljesítménye, viszont ezzel a TDI-vel, az összes elektronikai szolgáltatásával már igen.
Ellenfele nincs sok, a BMW 1-es egyértelműen sportosabb és talán kevésbé kényelmes, a Mercedes A osztály viszont meglepő módon fiatalosabb, de a maga minőségi módján az Audi most nagyon odatette magát. Ha a négyhengeres változatokat nézem össze gondolatban, tényleg nem tudnék választani közülük. Az A3 legkeményebb ellenfelei nem ők, sőt, még csak nem is az említett Superb, hanem a házon belüli kis SUV-ok. Mert azok ugyanezt a szellemiséget és minőséget képviselik, viszont az A3 tényleg nyújt vezetési élményt, amit azok jellegükből kifolyólag nem igazán.
