Használt teszt: Toyota Camry 2.4 VVT-i - 2003

A minap elmélkedtem a Dacia utódlásának kérdéséről, úgyhogy pont érzékeny pillanatban ültem be ebbe a Toyotába. Mit tagadjam, felzizzentek bennem a bácsi-gének már a motor indítása előtt, mert bár semmi fiatalos, semmi vagány és semmi sportos nincs ebben a busa szedánban, ami viszont benne van, az irgalmatlanul erős anyag. Úgyhogy ha egy kicsit is fogékony vagy a helykínálat varázsára, a nyugalomra és békére, a régi vágású, japános Toyota beltérre, meg persze az elpusztíthatatlanságot sugalló minőségre, akkor csak óvatosan közelíts egy véletlen utadba keveredő Camry-hoz. Mert a végén még vágyni kezdesz rá, és ez olyan, mintha Arany Alkony idős klub tagsági kártyát kezdenél mérlegelni.

Egy értékesítési adatokat gyűjtő weboldal szerint 2003-ban Európában mindössze 2401 Camry talált gazdára, ami annyira kevés, hogy ezután egyszerűen kivezette a Toyota a típust innen, és csak 2019-ben hozta vissza. Bezzeg a világ összes többi részén folyamatosan népszerű modell, különösen az USA imádja: ott 294 ezer Camry-t adtak el 2020-ban. Ennél többet csak a CR-V, a RAV4, illetve a három nagy pickup (Ram, Chevy Silverado, Ford F-sorozat) tudott felmutatni, de ugye az mind truck, szóval a Toyota azt szokta mondani, övék a legnépszerűbb car Amerika piacán. Természetesen ezt a hatalmas igényt helyi gyárból elégítik ki, ez a kék szappantartó viszont még Japánból érkezett, és ha valakinek el akarjuk magyarázni, milyen a klasszikus Toyota élmény, ezen könnyű bemutatni.

Toyota Camry 2.4 (2003) forgalomba helyezési költségek [Ft]
Eredetiségvizsgálat	20 000 Ft
Vizsga	27 000 Ft
Regisztrációs adó	173 790 Ft
Vagyonszerzési illeték	61 600 Ft
Forgalmi	6 000 Ft
Törzskönyv	6 000 Ft
Rendszám	8 500 Ft
Kötelező biztosítás (éves, 30 éves vidéki férfi, 13 éves jogsi)	54 720 Ft
Gépjárműadó (éves)	15 680 Ft

Elsőre mindjárt ott a külső, amit leginkább csak az édesanyja látna szépnek. Oké, elegánsnak szódával elmegy, de ennyi acélból már lehet szobrászkodni is, ahogy a méretosztály más versenyzői, mint az Alfa 166, a Jaguar XJ vagy éppen a Volvo S80 fényesen bizonyítják. De azért a Camry se rossz design, például mert a vonalai jól elrejtik, mekkora egy debella valójában. Közel hatszáz literes a raktér, és a fedél is nagy, amin át pakolhatunk, előtte pedig akkora a hátsó ülés, hogy sofőrös szedánnak vagy családi autónak is elmegy. Láb, fej, könyök: minden elfér, ide akár három felnőtt beülhet, kettőnek meg szinte uras, és az üléspárna is kellemes. Figyelmesség, hogy gyári öv-vezetőt szereltek be, amivel alacsony felnőttek, vagy nagyobb gyerekek vállára igazítható az életmentő gurtni. Természetesen az első két ülés is terpeszkedős, csak azt sajnálom, hogy ebből a generációból már nem készült kombi, mert az akkora lenne, hogy egy kisebb család lakás helyett bevethetné.

Ha a külső nem elég árulkodó, a beltér akkor is kiabálva bizonygatja az autó korát, hiszen ilyen kellemes és tartós plüss kárpitot ma már szinte senki sem ad. Cserébe az ehhez hasonló kínosan mű fabetétek is eltűntek mára teljesen. Hátul mindkét könyöklőben van kis hamutál, régi idők kocsija ez na, a motortérben azonban friss technológia lépett porondra a 2001-es, frankfurti bemutatón: VVT-i változó szelepvezérlést kapott a négyhengeres, 2,4 literes gép. 2AZ-FE a gyári kód, 152 lóerő és 218 Nm nyomaték a hivatalos adat, és egy Toyota-szakos szerelő ismerősöm azt mondja, ezzel a motorral nemigen szokott gond lenni. A Camry ugyan ismeretlen szinte minden itthoni szakinak, a motort viszont szerelték Avensisbe és Previába is, jó a híre. Későbbi, amerikai piacos 2AZ-FE változatoknál előfordul súlyos olajfogyasztás, annyira súlyos, hogy bizonyos esetekben a gyár vállalta a garancián túli javítást, de minden jel szerint ez csak az ott gyártott típusokat érintette. A szerelő ismerős szerint az akkoriban készült amerikai Camry hibridek is csapnivaló minőségűek, amiért a helyi gyárat okolja.

Szóval ez egy klasszikus, jó Toyota motor, és a mögé kötött ötfokozatú manuális váltó is egy csodálatos szerkezet, igazi fáin japán cucc, pontos, jó érzés váltani, a kormány és a pedálok is tökéletes arányérzékről tanúskodnak. Azt viszont nem lehet állítani, hogy gyors lenne a Camry. A VVT-i technológiához elektronikus gázpedál jár, hogy ez lusta-e vagy maga a motor, nehéz megmondani, de ezen a rövid próbán nem igazán jöttek elő a lóerők. Nem arról van szó, hogy hibát sejtenék, se rángatás, se füstölés, se gyanús zaj vagy visszajelzés, egyszerűen csak az inspiráció hiányzik. Inkább urasan vonulni akar, mint rohanni, pedig a futómű akár utóbbit is képes lenne kiszolgálni. Elöl ugyanis kettős keresztlengőkar, hátul pedig multi-link rendszer van, amit hiába hangoltak kényelmesre, ettől még remek úttartásra lehet képes. Ehhez azonban először alaposan rendbe kell szedni.

Alkatrész megnevezése	Alkatrész márkája	Webshop bruttó kisker ár
Első féktárcsa (db)	Jakoparts	24 903 Ft
Első fékbetét (garn.)	Jakoparts	19 034 Ft
Lengéscsillapító (első, db)	KYB	63 590 Ft
Lengőkar (első alsó, db)	Ashika	25 521 Ft
Trapézgömbfej (db)	Meyle	13 101 Ft
Vezérműlánc készlet (db)	SKF	100 856 Ft
Olajszűrő (db)	Ashika	1 510 Ft
Levegőszűrő (db)	Jakoparts	4 271 Ft
Pollenszűrő (db)	Filtron	3 026 Ft
Üzemanyagszűrő	Ashika	4 015 Ft

Az aknába lemerülve ugyanis egy egészen másik autót pillantok meg, mint amit kint a napfényen fotóztam. A német piac átka a szép felső rész alatt rejtőző rozsda, az igazán bajos azonban nem az, hogy a küszöb éle végig barnul. Azt ránézésre viszonylag könnyen rendbe lehet szedni, és amúgy alapjaiban egészségesnek tűnik a kocsiszekrény, a lengőkarokkal azonban foglalkozni kell, mert mind csúnya. A szerelő ismerős azt meséli, a korabeli Avensisben általában nem elég tisztába tenni őket, hanem cserélni kell. Márpedig itt nagyon sok lengőkar van, rengeteg szilenttel, ha ezt a kocsi valaki méltó mód rendbe akarja hozni, az jelentős pénzbe kerülhet. Szerencsére annyira egészségesnek tűnik minden más, hogy megéri a javítás, rendbe szedett alsó résszel sok-sok további év és kilométer van még ebben a Camry-ban.

Szinte időkapszula élmény a vezetése. Az anyagok, a kapcsolók működése, a műszerek, a hamutálak, a jól ismert Toyota bőrös váltógomb, a visszajelzések, meg a bolondos állítható világítással szerelt, hatalmas sminktükrök annyira pontosan visszahozzák az elfeledett 1990-es évek-béli japánautóságot, hogy szinte beleszédülök. Az elveszett mennyország íze édesíti ajkaim, és bár nem illik az életembe – egy szedán hiába nagy, akkor sem különösebben praktikus – akaratlanul is vágyni kezdek erre a böhöm Toyotára. Igen, bácsiautó, semmi mást nem akar, csak békésen kigurulni akár a világ végéig, és elmerengve lenézni a szakadékba, rég elmúlt napok romjain elmélkedve. De ez a rendíthetetlenség olyan megnyugtató, ez a tartás olyan tiszteletre méltó, a stílusa olyan élesen hozza vissza tinikorom emlékeit, hogy nincs mit tenni, tetszik. Sőt már szinte kell. Van vele meló, de akit megfog a varázsa, és beleteszi a szükséges pénzt-energiát, szerintem baromi elégedett lesz majd vele. Miközben a szembejövők észre sem veszik, milyen ritka, idegen tájról és -időből érkezett madárral találkoztak.

A cikkben szereplő autót a  Kedvenc autókereskedés kínálatából választottuk. Ide kattintva nézhet körül a Toyota Camry  kínálatban a Jóautókon.