Van benne valami távolságtartó és rideg. Minden milliméterpontos, kiszámolt: precíz mérnöki kezek tervezték, ez nem is lehet kérdés. Karakteres és domináns, mégse mered soká bámulni, mert félsz, hogy észreveszi, és kénytelen leszel bocsánatot kérni gyarló viselkedésedért. Az SQ7 szinte már zavaróan tökéletes, lézervágott kőtömb, aminek a jelenléte messziről is agyonnyom. Aztán kibújnak belőle váratlan kvalitások is, ha kell, csak hát ezt baromi nehéz elképzelni róla elsőre.
A prémium trió tagjai közül egyértelműen az Audinál hisznek leginkább a technokrata hangulatban. A BMW kitart a sportosság mellett, miközben az utóbbi években következetesen egyre őrültebb és megosztóbb autókat gyárt, míg a Mercedes dobta a klasszikus elegancia egy részét, és a felütötte az autóit egy rakás színpadiassággal. Az Audinál a hűvös high-tech és a nyers brutalitás a két fő szervezőelv, az SQ7 pedig nyomatékosan aláhúzza ezt.
Audi Q7 eddig
Bármilyen hihetetlen, a Q7 jelenlegi generációja még csak a második: az első 2005-ben érkezett – jóval a konkurencia autói után –, míg a második, tehát jelenlegi már 2015 óta velünk van. Az elődből nem volt S-betűs változat, viszont akadt helyette teljesen elmebeteg, 500 lóerős V12 TDI. A jelenlegi Q7-ből már jóval korábban is volt SQ7-alfaj, ami egy négyliteres, V8-as dízelt hordott az orrában. A második generációs Q7 2020-ban kapott egy faceliftet, ekkor változott meg az SQ7 is, hiszen a V8-as TDI mellé egy V8-as benzines is felkerült a palettára.
Ha a Q7-esekre egy ikerpárként nézünk, akkor a sima Q7 olyan ember lenne, aki egy jónevű egyetemen szerzett diplomával mászta volna meg fokozatosan a ranglétrát egy komoly cégnél, míg az SQ7 az a csávó, aki már fiatalon belevágott az építőiparba, és temérdek kockázatvállalás után ma a saját, magasra törő vállalkozását egyengeti üzletemberként. Egy helyről érkeztek, hunyorítva hasonlóak, mégis teljesen eltérő karakterűek.
Elölnézetből például kell hozzá egy megdöbbentő méretű, fekete single frame, mellette néhány gigantikus légbeömlő és egy pár, szigorú szemet formázó fényszóró. Máris kész az arc, ami elől pánikszerűen menekülnek a pici, barátságos autók az belső sávből. Ha lenne szeme és tudná forgatni, felsőbbrendűen át is sandítana a többi a közlekedőre, amiért szánalmas 130-as ténfergésükkel megzavarták az útját a belsőben.
A sziluettje se emlékeztet egy gazelláéra, a kőszürke színű test felületei busznyi méretűek, pengeéllel szabdaltak. Ha Erebor törpjei autót készítettek volna, az pontosan így nézne ki. A hatalmas, élesre CNC-zet, pengéket formázó 22 colos felnik és mögöttük látszó, óriási fékek teszik fel az i-re a pontot. Nevezhetjük sportosnak is, hiszen nyilván ez volt a cél, de inkább a marcona vagy a brutális a megfelelő szó rá.
A belsőről se egy meleg atmoszférájú nappali jutott eszembe. Zavarba ejtően tökéletesre feszített, helyenként steppelt fekete bőrök, végtelen mennyiségű karbon és hideg fémek látványa fogad, amit a sötétszürke Alcantara se finomít, még úgy sem, hogy annak legalább a tapintása puha. A dizájnt már láttuk sok helyen: éles, visszafogott, technokrata. A belső olyan, mint ahogy a sci-fikben szokás elképzelni a kijelzők uralta jövőt.
Az MMI belőlem még mindig ambivalens érzéseket vált ki: a haptikus visszajelzésekkel operáló rendszer tényleg nem rossz, hiszen a sima tapicskoláshoz képest kapunk némi pluszt, ugyanakkor a fizikai gombokat ez sem helyettesíti. Különösen a teljesen digitális klímapanelt nyomkodva érződik fájónak a gombok hiánya. A menürendszer dizájnja visszafogott, de már egy kicsit idejétmúlt. Szerencsére a tempója remek, és aránylag logikusnak is tűnik. Legalábbis én könnyedén megtaláltam benne mindent, amit kerestem, nem kellett órákig kutakodnom, hogy ráleljek egy funkcióra.
A kevéssé családcentrikus hangulat ellenére az SQ7 pont családi autónak lehet praktikus. Elöl és hátul is hatalmas a hely, amiben tevőleges szerepe van a 4 milliméter híján 3 méteres tengelytávnak is. A fejtér is kiváló, hiszen a kaszni nem kupésított, így bátran beülhetnek cilinderes urak, vagy harci fejdíszt viselő indiánok is.
Nagycsaládosoknak is jár egy jó hír: az SQ7 hétszemélyes. A harmadik sorban egyértelműen csak gyerekeknek vagy nagyon kicsi felnőtteknek van hely. Az ülések döntögetését motorok végzik mindkét irányba, és ügyes megoldás, hogy a hátsó ajtónál, illetve a csomagtérben is akadnak ehhez gombok. Motoros a vonóhorog is, sőt, ha nyerni szeretnénk pár centit a cuccolásnál, gombnyomásra leguggol a nagy test, hogy alacsonyabbra kerüljön a padló. Mostanában inkább arra szoktam panaszkodni, hogy magasan van a perem, de itt egyáltalán nincs ilyen, sőt, a csomagtérajtó is óriási, tehát a pakolás váratlanul egyszerű. Mivel az SQ7 hatalmas, 5,07 méter hosszú, még úgy is bőven marad csomagtér, ha kinyitjuk a harmadik üléssort. Hétszemélyesre bővítve is marad 235 liter, de ha csak a második üléssor van a helyén, akkor megdöbbentő 805 literes csomagtér adódik.
Direkt a végére tartogattam a vezetési élményt, ami sarkalatos pont, tekintve, hogy ez a valaha készült legerősebb Q7. A tűzerőt a többi Audiból jól ismert, négyliteres V8-as szolgáltatja, amit szokás szerint két turbóval fújtak meg, a motorhoz a szintén örökzöldnek számító, nyolcsebességes ZF automatát párosították. Amikor tűzerőről beszélek, abban nincs semmi túlzás: a padlóig tolt gázpedálra 507 lóerő és 770 Nm reagál.
Mondjon bárki bármit, ezt lehetetlen megunni. Nem lehet, kész. Ahogy a bő 500 lőerő meglódítja ezt 2,3 tonnás tömböt, az minden alkalommal ördögi élmény. A dörgő V8-as felfújja magát, az SQ7 orra hajókat megszégyenítően égnek mered, a szegény, bent ülő testek pedig beszorult levegővel próbálják feldolgozni a lehetetlennek tűnő élményt. Elképesztően komikus, hogy ez a cucc 4,1 másodperc alatt éri el a 100-as tempót. Nincs kérdés: ezek a túltenyésztett, pimasz, modern SUV-k nyilvánosan köpik arcon a fizikát, és rohadtul élvezik.
Egy pár százalékkal kevésbé nyers és faragatlan, mint az RS Q8, ami még ennél is egy fokkal nagyobb terror, de azért így se evilági élmény. Az SQ7-et érezhetően finomabbra, némileg kevésbé tahóra hangolták, de ez nem jelenti azt, hogy abszolútértékben is az lenne, csupán annyit, hogy van a palettán még ennél a szörnynél is túlzóbb. Kanyarokban is ez a helyzet: a legsportosabbra állítva sem olyan kemény, mint az RS-előtagot viselő rokon.
A szerpentinen tempózgatva is arcon üti a fizikát: olyan váratlan könnyedséggel és természetességgel fordul, mintha ez normális lenne. De igazából nem az. A könnyedséget magához képest kell érteni, hiszen minden pillanatban érezni az irtózatos tömeget, amit precízen tervezett vezetéstámogató rendszerek hada és az összkerékkormányzás tart kordában, másképp ilyet nem lehet. A klasszikus értelemben vett sportosság nem ilyen. Értem, hogy meg tudja csinálni, értem azt is, hogy ez így, ebben a formában mérnöki bravúr, csak épp nem kellemes, mert az emberi agy érzi, hogy valami furán irreális dolog történik épp. A fék csak aláhúzza mindezt: a felninyi tárcsákba harapó nagy fékbetétek úgy állítják meg a böhöm SUV-t, mintha az egy jó tonnával könnyebb lenne. Eszméletlen és egyben félelmetes.
Ami viszont váratlanul ért, hogy mennyire kényelmes tud lenni az SQ7, amikor simán csak mindennapi autónak használtam. Ha elengedjük a sportos beállítást, a hosszú úton mozgó légrugók és a puhábbá váló lengéscsillapítók csodálatos komforttal ajándékoznak meg. Nem mér nagy ütéseket alulról a gerincre, nem rázza össze a gyomrunkban az épp elfogyasztott kaját, csak siklik. Gyönyörűen, egykedvűen, tökéletesen. Eközben finoman gurgulázik a V8, a stabilitás és a magabiztosság egy pillanatra se szűnik meg, és egyfajta zsigeri nyugalom köszönt ránk, bármilyen hülyén is hangzik ez egy 507 lóerős autó kormánya mögül. Az más kérdés, hogy ehhez elég egy sokkal kevésbé túlzó, gyengébb változat is.
A kiváló orgánumú, pokoli erős V8 azonban nemcsak ad, hanem el is vesz: a tesztet 20,5 literes átlagfogyasztással zártam. Volt autópálya, város és vidéki főút is, mentem vele vadul és nyugodtan is. Az ilyen fogyasztás kellően meghágja a családi kasszát, de abból a nézőpontból mégse tűnik elfogadhatatlannak, hogy sok fele ekkora, kétliteres turbós is megkajálja ennek a kétharmadát manapság, méghozzá könnyedén.
Az SQ7 alapára jelenleg 38,4 millió forint, azonban egy, a tesztautóhoz hasonló, magasabban felszerelt darabért nagyjából 50 milliót kell leszurkolni. Alapáron például nem járnak a 22 colos felnik, a panorámatető, a karbon kiegészítők, a menőbb ülések, illetve a harmadik üléssor sem. Ezen felül is van egy rakás apróság, ami miatt egy jól felszerelt kompakt árát még lazán beleextrázhatjuk egy SQ7-be az egyébként is szemmel jól látható alapáron felül.
Konkurenciát nem nehéz találni: ott van a Mercedes GLE 580 4Matic vagy épp a BMW X5 M60i xDrive. Az 5,07 méteres, 3 méteres tengelytávú Audi SQ7-nél mindkét autó rövidebb, hiszen a BMW és Merci is gyárt ennél nagyobb SUV-t – X7 és GLS –, ám azok már lényegesen hosszabbak, mint a Q7. A GLE 4,92 méter hosszú, a tengelytávja 5 milliméter híján 3 méter, míg az X5 4,94 méter hosszú, a tengelytávja pedig 2,98 méter. Tehát a három autó hossza jócskán eltér, a tengelytávjuk azonban nagyon hasonló.
A GLE 580 hasonlít leginkább az SQ7-re a teljesítményét és a motorját tekintve: szintén egy négyliteres, turbós V8-as hajtja, ami 517 lóerőt tud, amit további 22 lóerővel egészít ki egy enyhe hibrid hajtás. Az Audinál nagyjából 200 kilóval nehezebb GLE fél másodperccel lassabban éri a 100-as tempót, bár tegyük hozzá, hogy a 4,6 másodperces érték is durvának tűnik. Mindez 46,2 milliós alapáron indul, tehát közel 8 millióval drágábban, mint az Audi.
Az X5 M60i-ben egy 4,4 literes, turbós V8 van, ami 530 lóerőt tud. A BMW 4,3 másodperc alatt gyorsul százra, és a 2,42 tonnás tömegével szintén nehezebb, mint az Audi. Az ára 41,2 millióról indul, tehát közel 3 millióval magasabban, mint az Audié. Ebből a szemszögből nézve az SQ7 alapára jónak mondható, azzal kapcsolatban pedig senkinek ne legyen illúziója, hogy ez azért van, mert a másik két típusba ne lehetne még súlyos milliókért extrákat konfigurálni.
Az általános közvélemény alapján nagyon kéne utálnom az SQ7-et, hiszen megöli a Földet, semmi értelme, meg amúgy is egy SUV, tehát csak szar lehet. De nem tudom utálni, mert erre az autóra igen sok dolgot lehet mondani, de a rossz nincs köztük. Irreális képességű, végtelenül minőségi, de sajnos csak mérsékelten kívánatos tárgy. Sokszor széles mosolyt is kanyarít az arcra, közben viszont elfelejt közelebb kerülni a vezetőjéhez. Végül furcsa félmosollyal, ismerősi és baráti viszony között lebegve váltunk el. Végig látszott, hogy szeretné leküzdeni a jeges távolságtartását, de annak ellenére, hogy nagyon szerettem volna, hogy végül tényleg így legyen, és jó haverok legyünk, az SQ7 végül nem tudta teljesen levetkőzni a gátlásait.
