Jé, egész olyan, mint egy BMW, mondtam, amikor először megláttam a hátulját. Nem feltétlenül dicséret egy BMW-nek. A 3-as formára az egyik kedvenc BMW-m, ezt mintha durván elhjundájosították volna, ugyanakkor az emberek hipnotizált csodálattal bámulják. Furcsa far ide vagy oda, a karizma hibátlan.
Ez a belső, ez üt. Semmi különös, világos bőr, kis fa, világos műanyag, sötét műanyag. De a lágyan ívelt vonalak, igen, azt hiszem a vonalvezetés üt a legnagyobbat, aztán az alattomosan kidomborított varrások, na igen, a varrások, az lélegzetelállító, a kormány meg a szokásos, azonnali függést kiváltó BMW. Hátul nem teljesen hasznavehetetlen, két gyerekülés például szépen elfér, egyébként azonban csak Malcolm Youngnak (AC/DC, 157 cm) ajánlanám jó szívvel.
És sajnos i-Drive: sem ezt nem bírom megszokni, sem a kis nyomásra hármat villanó indexet, de ezt az autót BMW-seknek készítik, ők meg szeretik. Egy BMW-vel való szerelmi viszony jó esetben kölcsönös. Mi szeretjük az autót, és ő viszontszeret. Biztonsági öv-figyelmeztetésben történetesen ez volna a normális, hagy becsatolatlanul kóvályogni-tekeregni egy parkolóházban, utána se a véremet szívja valami kellemetlen effektussal, hanem kedvesen, egy barátságos hármashangzattal figyelmeztet.
Először azt akartam mondani, milyen szeles, aztán rájöttem, hogy 100-zal megyek a városban, pedig eszem ágában sem volt. Ahhoz képest egyáltalán nem volt szeles; még akár 120-nál is elvan benne négy ember, szélterelő nélkül. Jó, hogy egy héttel korábban próbálhattam a Peugeot 207 CC -t, mert így most érezhettem, mitől BMW a BMW, természetesen túl erőn és sportosságon.
Hiába nagyobb ugyanis a 335 Ci, mint a Pug, a kabrióérzet sokkal jobb. A tető nem hajlik a fejünk fölé, nem egy farkasveremből próbálunk kikukucskálni, és hiába CC, merevtetős kabrió, a mechanika miatt nem lesz túl magas a hátulja. Hátrafelé is jól kilátunk, az autó se lesz aránytalan, ennek egy hátránya van: csomagtartó még csukott tetővel se nagyon marad.
A tető 22 másodperces, a felső rész két elemből áll. Most itt kéne írni, hogy mert kis helyen elfér, de mivel ugye nem fér el kis helyen, meg 22 másodperc az gyors, de nem kiemelkedően, inkább a dizájn lehet az oka. A trükkös kialakítás miatt ha bent ülünk, miközben csukjuk, határozottan baljós élmény, mintha egy vaddisznó vetné ránk magát, de minimum fejbe akarna vágni. A végén derül ki, hogy csak ijesztgetett, az elülső rész nem vág tarkón, hanem átugorja a fejünket, úgy csusszan a helyére, hogy aztán a kárpiton lássunk néhány nehezen értelmezhető lyukat. Érzékenyebb idegzetűek távkapcsolóval is nyitogathatják.
Sajátos német ökörség, miért nem működtethetjük menet közben: a Cobra 11 felfigyelt rá, hogy nemcsak a csomagtartó fedele nyílik, hanem az egész hátulja, a rendszámmal együtt. El is tudom képzelni, ahogy Murat a berlini körgyűrűn fojtott hangon káromkodik autós üldözés közben, amiért nem tudja leolvasni a félig nyitott tetővel menekülő 3-as kabrió rendszámát. És gondolom a 3-as kabrió lesz olyan ritka, hogy a magyar fusiszektor ne álljon rá a tiltás kiiktatására.
