Sose válts fel korán!

Hősünk az internetes hirdetések között válogatott, méghozzá elég lelkesen – valamennyi budapesti címet felkereste, és minden autót megnézett, kipróbált. El is volt keseredve rendesen, amikor a tizedik autónál tartott, s már csak egy volt hátra, hiszen a felhozatal meglehetősen gázos: vagy rommá törtből újraépített, vagy ízlésficammal pimpelt és széthajtott, vagy csak egyszerűen széthajtott…

Aztán jött a csoda. Itt volt ez az 1996. szeptemberi példány, azaz a sorozat elejéről való darab (1996 és 1999 között készült ez a széria, aztán volt egy frissítés, 2001-ben pedig jött az új generáció). Láthatóan nagyon rendben a kasztni, makulátlan a belső, a motortérben sehol egy olajfolyás, de még olajpára sem, a kilométeróra százhetvenegynéhányezer, de láss csodát, valahogy úgy tűnik, mintha tényleg annyi lenne benne – nincs túlzottan elkopva se a kormány, se a pedál, a váltógomb is reálisan kifényesedve, az ülések pedig olyanok, mint egy vidéki nyugdíjas házaspár ötéves, garázsban tartott Suzukijában.

A felszereltség hibátlan: négy elektromos ablak, szervokormány, elektromos tükrök és tolótető, központi zár, klíma, két légzsák, ABS − és mind működik! Ráadásul az autón lévő felni mellé (amin használható abroncs is van) járnak a gyári könnyűfém kerekek téli gumival. És bár a futómű meg van ültetve (elöl 60, hátul 40 mm-rel), ez az egyetlen, amiben a kocsi eltér a gyáritól. Ja nem, bocs, van rajta egy hátsó dob is. De ettől eltekintve tényleg semmi, sehol egy neon, de még csak direkt szűrő sem…

Az irigylésre méltó alku megköttetett, mi pedig vonjuk le a tanulságot: használt autó vásárlásánál kitartónak kell lenni és kész. Az elgyengült pillanatokban csak idézzék maguk elé ennek az autónak az utas- vagy motorterét…

Öreg Civic nem rakéta? Dehogynem! Csak lapozzon!