Bárcsak a szomszédnak ilyen lenne!
Ez nem egyszerűen a GM PT Cruiserje, hanem egy csodálatos retro-izé. Izmai vannak, bőre, csaknem él, szinte hallani a lélegzését. Az autóbuzi kívánja, akarja, mindent odaadna érte. Amíg bele nem ül.
Kezdjük a külsejénél! És maradjunk is ott jó sokáig. Higgyék el, annál jobb, minél tovább halogatjuk a kellemetlen pillanatot, amikor beülünk az autóba. Mert ha használni kezdjük, végig kell néznünk, amint illúzióink rettentő recsegés-ropogás kíséretében gyászosan az első benyomás keltette eufória szivárványszínű kérge alá süllyednek. Örökre.
2005 júliusa óta árulják az Egyesült Államokban, ott eddig kétszázezer példány kelt el a különleges formatervű kompakt kombiból. Európában évi 3-4000 darabos keresletre számít a GM.
Tehát
fantasztikusan izgalmas külsejű autó. Sokan dicsérték a feketét,
sokan a sötétkéket a kávészünetben a Lyon környékén rendezett
bemutatón, de nekem ez a narancsmetál adta ki igazán a formákat.
Keskeny ablakok, meredek hát, erőteljesen domborodó sárhányók,
csőrös orr, nagy kerék, krómtükör, irdatlan króm hűtőmaszk: az álhotrod
kötelező kellékei. Ez mind megvan az autónak, de van neki mása is.
A HHR fő trükkje, hogy remekül kombinálja a szigorú éleket a gömbölyded hajlításokkal, így folyamatosan manipulálja a szemlélőt, mindenki azt lát bele, amit ő szeret. A sárvédők domborításait nevezhetem szögletesnek is, ívesnek is - mindkét esetben igazam van. A meredek hűtőmaszkkal, de erősen döntött lámpákkal az orr egyszerre sportos és masszív, egyszerre Corvette és Blazer.
Érdekesek a lökhárítók is. Egybeplasztik, ahogy manapság szokás, de van rajtuk két-két kis domborítás, álbabák. Mintha a HHR huszonegyedik századi bőre alatt ott bujkálna a múlt, mintha Stephen King Christine-jének lelke próbálna elő-előtörni a vonalak alól. Személyes kedvencem az ajtók alján végighúzódó rafinált törés, egy fény-árnyék vonal, ami egyrészt kiemeli az amúgy is látványos küszöbfellépőket, másrészt még jobban kihangsúlyozza a sárvédők izmosságát.
A faj eredete
A HHR kifejtve Heritage High Roof, azaz a Magas Tető Öröksége, vagy valami ilyesmi. Az örökség hagyományozója, az újkori magas tető koncepciójának ihletője egy 1949-es Chevrolet modell, a korai Suburban. Az jóval nagyobb volt, családi autóként több gyerek is fért bele, de a formai rokonság valóban nyilvánvaló.
No, kigyönyörködtük magunkat, akkor hát nagy levegő, és fejessel bele. A fekete belvilágú, nem sok izgalmat keltő kabinban érdekes dizájnelemnek csak a műszeregység nevezhető. Apró kis ékszer, tündibündi mutatókkal, krómkeretbe foglalt sebmérővel, kontroll-lámpasorral. Ráadásul a kis méret, a dekoratív megjelenés nem megy a funkcionalitás rovására, a visszajelző fények jól láthatók, a zölden derengő üzenősorban jól olvashatók a számítógép információi.
Minden más fantáziátlan fekete és szürke, sem a kormány, sem a váltó, sem a középkonzol nem kelt érzelmeket. Akad kifejezetten kellemetlen gagyi is, mint például a hatalmas, ordítóan műanyag kilincsek, vagy a sorjás szélű lyukból meredező szintén csiricsáré, ráadásul a kényelmes könyöklést lehetetlenné tévő, tök felesleges ajtógombok.