Benzinen ülni jó!

Ha választanom kellene, én a nagyobbik motort venném, mert az 1,2 literes rugalmasságban nem az igazi, tényleg csak szigorúan vett városi tötyörgéshez és maximum országúti tempóhoz ideális. Hiába a „váltási segédlet” (le-föl nyíl mutatja, hogy mit kapcsoljunk), a 4900-nál leadott maximális nyomaték nem képes a V8-asok fölényét nyújtani.

Érdekes módon a száz lóerős gép lényegesen jobb. Nem azért, mert jobban gyorsul százra, hiszen egy másodperces előnye (12,6 helyett 11,5 s körül) javarészt abból származik, hogy kettesben megfutja a százat, míg a másik nem. Egyszerűen az 1,4-es jobban veszi a gázt a közepes tartományban, nyugodtabb stílusban vezethető.

A Jazzben a kézi váltó is lenyűgöző. Nem akar sportos lenni, de finoman, kotyogásmentesen jár, az ember csak rálegyint, és átslisszol a következő fokozatba. A kormányzás nagyot javult, bár nem ultraprecíz, és továbbra sem törekszik vissza túlzottan a középállásba. Az autó mégis valahogy hamarabb reagál arra, ha megmozdítjuk.

Nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy az 1,4-es motorhoz választható automatizált váltót szeretni tudjam. Automataként pici rántásokkal vált, ez még elfogadható – egy átlagvezető sokkal falábúbban kezeli a kuplungot, mint az i-SHIFT. A visszakapcsolások is gyorsak, padlógázra jó tempóban szúr vissza egy-két-három fokozatot.

Akkor miért nem tetszik? Mert úgy programozták, hogy simán felkapcsoljon hármasba a kanyar közepén, amikor az ember alácsűrt kormánnyal befordul egy utcácskába. Sajnos, ez az összes automatizált váltóra igaz, a Hondáéra is.

A Jazz tényleg alkalmas arra, hogy akár egy nagyobb autót kiváltson, például egy Fabia vagy egy Clio kombit. Gyakorlatilag verhetetlen variálhatóságban, csomagtere pedig 399 liter (!!!!), ha nincs pótkerék benne. (Pótkerékkel 64 liter levonandó, mert megszűnik a padló alatti rekesz.) Ettől még lehetne vacak is, mint egy furgon, de egész jó minőségű. Városi-országúti tempónál csendes is, igaz, pályán már a futóműzaj és a szél surrogása ott van velünk. A kemény rugózás viszont elbizonytalanított: ha valami a Frankfurt környéki utakon zötyög, akkor mit fog csinálni itthon?

Persze, mint minden, ez is ár kérdése. Kiskocsiban szenzációs a Jazz tudása, de legyünk realisták: az 1,2-es régi Jazz klímával ma listaáron közel 3,1 millió, az 1,4-es majdnem 3,5. Ha a jobb alapfelszereltség novembertől az árakat tovább srófolja, ott tartunk, hogy a kis Honda hiába nyújt annyit centiben és literben, amennyit a nála nagyobbak tudnak. Ugyanannyiért csak egy túlfújt városi kisautó. De annak zseniális.