Ha nem bökne, kéne. Dízellel még inkább

A háromajtós Kalost már az európai bemutató alkalmával feldolgoztuk. 1,2-es vagy 1,4-es benzinmotor (ez utóbbi 8 és 16 szeleppel egyaránt létezik, de nálunk csak a sokszelepes kapható), visszafogottan divatos formaterv kívül, visszafogottan unalmas belül, meglehetősen olcsón. És most ez az átlagos tucatautó az én kezeim közé került. Nagy összegben fogadtam volna rá, hogy gyűlölni fogom, de nem. Sőt, kifejezetten tetszett.

Simogatni való domborulatok

Esztétikailag mindenképp. Eleve nagyon szép volt a tesztautó színe. Igaz, hogy a kasztni hosszához képest elég magas, mégis jók az arányai. Tetszik a dinamikus, ék alakú horpasztás az oldalán, az alig észrevehető, mégis fickós sárhányó-domborítások. A tükörház dizájnja, a suhanást imitáló, hátrafelé mutató kis nyíl is mívesebb munka, mint a kategóriától elvárható. Ötletesek a csíkos helyzetjelzős fényszórók, jó a Chevy logo alá húzott krómcsík, ami kiragyog az autó orrából. A hátulnézet is egyszerre könnyed, masszív és sportos.

Kimondottan csinos kis jószág tehát, különösen ebben a ragyogó pirosban. Sokan megnézték, utána fordultak, és nekem is mindig jó érzés volt felfedezni a kis piros ékszert az utcán, a parkolóban, vagy akár reggelente a ház előtt. Az aranykereszt is sokat öltöztet rajta, a háromajtós Chevy Kalos szebb és elegánsabb, mint a háromajtós Daewoo Kalos lenne.

A Kalos három felszereltségi szintben létezik, az Elite és Premium fantázianevű csúcskivitelekhez - azaz az 1,4-es motorhoz - csinos kis szárny is társul, ami tovább erősíti az autó sportos, fiatalos, erőteljes identitását. Jól van, tudom, hogy Ferrarikról nem áradoznak ennyit, mint én most erről a koreai kiskocsiról, de ez egy ilyen darab, minél tovább nézegeti az ember, annál jobban tetszik neki. Nekem.

Jól áll neki a nagyautós kormány

A belsejével már vannak gondok, a Kalost bentről már csak az ár- és méretkategórián belül lehet szeretni. Sok a műanyag, de ezt ellenpontozzák a jó minőségű és bőven adagolt textilbetétek, no meg az ülések kellemes tapintású kárpitozása. Sokan nem szeretik, ha bentről látszik az autó színe; a Kalos lemezeit mindenütt eltakarja a műanyag, kár, hogy az A-oszlop esetében a pirosra fújt vas helyett sorjás műanyagban gyönyörködhetünk. Szép, nagyautós, sevis, már-már méltó a jelre a jókora, bőrbevonatú négyküllős kormánykerék.

Szerepjáték a Kalosszal

A kormánnyal kapcsolatban kaptam az első pofont a Kalostól. Ahogy elindultam a GM központi telephelyéről, egy Vad Teherautó (Életerő: 100, Tapasztalat: 30, Ügyesség: 10) támadt rám, a Rátolatás félelmetes fegyverével. Én a frissen átvett Kalosban (Életerő: 10, Tapasztalat: 3, Ügyesség: 2) Dudálásmágia segítségével próbáltam hárítani, de hiába nyomtam ököllel a kormány közepét. Az csak horpadt, de nem szólt. Próbára tettem Szerencsémet és ezúttal Fortuna mellém állt: a teherautó elvétett. Ezután rükvercbe kapcsoltam és Elmenekültem, lemondtam Tapasztalat-pontjaim számának növeléséről. Azóta tudom, hogy a kormány két felső küllőjét kell nyomni, ha akusztikus jelét akarjuk adni létezésünknek.

Hátra beszállni mindkét oldalról kihívás ...

Ha a hátsó ülésre is akarunk pakolni, netán embereket szeretnénk szállítani, újabb nehézségekkel kell szembenéznünk. A bal első ülés támlabillentéskor nem csúszik előre. A jobb viszont előrecsúszik, de utána visszabillentéskor nem akad meg, csak ha előbb teljesen hátratoljuk, és eltörjük az utas térdét. Különben hátul is egész tágas a Kalos, magam mögött egész jól elfértem, egyéves kislányom gyerekülésben nemkülönben.

Mármint nem maga mögött, hanem énmögöttem. Akiket a háromajtósokban hátul gyakran elővesz a klausztrofóbia, bizonyosan örülnek a Kalos kibillenthető hátsó ablakainak. Tudom, nem nagy szám, mégis megemlítem, hiszen a GM konszern nem mindig ilyen bőkezű, az Astra GTC-ben például nem volt ilyen extra.

... de ha már bent vagyunk, jó sorunk van.

Aztán olyasmiken hullámvasutaztak még érzelmeim, hogy a jobb első ajtó elég nehezen csukódott, minden utas többször is becsapta, mire rendesen zárt. A slusszkulcs csak nehézkesen talál be a gyújtáskapcsolóba, tán idővel bekopik. Lenyűgöző ellenben a középkonzolból elősikló dupla pohártartó, ez is tiszta Amerika. Viszont nincs tükörtakaró a napellenzőben.

Ellenben a Kalos kis kártyatartóval kedveskedik a tükörállító kapcsoló alatt. Ugyanakkor az ablakemelő nem automata. Viszont kiválóan fog, és pontosan adagolható a kézifék. Hatásos, gyors és csak minimális mértékben büdös a légkondi, viszont a ventilátor már egyes fokozatban is nagyon erősen küldi a levegőt. És ott van messze előretolva egy kis zöld kvarcóra, ami egyszerre praktikus és avíttas.

A támla osztott, az ülőlap egyben billen

Ugyanilyen kettősség jellemzi a csomagtartó átalakíthatóságának megoldását is. A támla 1/3 - 2/3 arányban ledönthető, de ha sík padlót akarunk, azt csak az ülőlap mindhárom harmadának előrebillentésével kapunk, mivel a pad egy darabból készült. Így lehet 220 literből 980-at csinálni.

Összességében tehát a háromajtós (majdnem azt írtam, Daewoo, sose szokom meg) Chevrolet Kalos bár viszonylag olcsó, mégis vállalható jármű, olyan fícsörökkel, amikre büszkék lehetünk, amikor hasonszőrű státuszú barátaink társaságában azon vitatkozunk, ki választott jobban. A legolcsóbb darab az 1150 köbcentis, 72 lóerős Direct kétmillió forint alatt maradt, de klímás, szárnyas, ABS-es szép csúcsmodellünk is kijön 2,7 millió forintból.

Van azonban egy ok, ami miatt sohasem vennék ilyent: a Kalos középkonzolja Budapesttől Debrecenig szép kék foltot nyomott a térdemre; figyelem, tehát aki Kalos vásárlásán gondolkodik, mindenképp tegyen vele próbautat, és figyelje a térdét!

Koreai Chevy egyelőre nem létezik dízelmotorral, márpedig én rendkívül érzékeny vagyok, ha tömegmodellek üzemanyagfogyasztásáról van szó. Kétszer tankoltam, jobbára országúton autóztam 100-120-as utazóval; egy ízben 7,5, egy ízben pedig 7,04 litert mértem száz kilométerre. Ez pedig cseppet sem kisautós adat. A gyár szerint hét liter a vegyes üzemű átlagfogyasztás. Néhány konkurens, csak úgy találomra válogatva: C3 1,4 16V, 90 ló: 6,0 liter. Renault Clio 1,4 16V 98 ló: 6,7 liter. Seat Ibiza 1,4 16V 100ló: 6,7 liter. Nissan Micra 1,4 16V, 88 ló, 6,3 liter.

Eltitkol nyolc szelepet

Ha nagyon-nagyon menne, ezt az enyhe falánkságot meg lehetne neki bocsátani. A szárnyas, piros tesztautó azonban közel sem volt olyan dinamikus, amilyennek kinéz. Egészen addig meg voltam győződve róla, hogy a motor nyolcszelepes, míg fotózáskor meg nem láttam a motorháztető alatt a büszke E-TEC II 16V feliratot. Nahát, 94 lóerő, a fene gondolta volna.

Ez a teljesítmény 6300-as fordulatszámon jelentkezik, ahova hétköznapi kalosozás alkalmával ritkán jut az ember. A kisautót nem kell pörgetni, alul is elegendően nyomatékos. A váltó fokozatkiosztását is jól eltalálták, akár már 50-nél ötödikbe kapcsolható, ilyenkor 1400-at forog a motor, és még épp nem rángat. 100-nál ennek megfelelően 2800 a fordulatszám. Nagyon pörgetni legfeljebb meredek előzéseknél érdemes, igazi teljesítménylépcsőt, ugrást sehol nem érezni.

A vadállatias száguldozást a váltó sem támogatja. A hosszú kar végére dekoratív bőrbigyó került, ennek tapogatása nagyobb élmény, mint a gyors váltáskor meg-megakadó szerkezet kezelése. Hiába piros és szárnyas, a Kalos mégiscsak egy alacsony árfekvésű közlekedési eszköz. Ami szép. És őszinte. Ami rossz benne, azt könnyű betudni olcsóságának, ami jó, annak meg nagyon lehet örülni.