Vorsprung durch cérnagyár

2008.11.14. 13:08
Az Audi Q5 jó, nagy, rettenet precíz, hájtek, és viszik majd, mint a cukrot. Akiknek ez nem kielégítő, azoknak elmondom bővebben.

A sztori kicsit régebben kezdődik, az 1870-es években, amikor a Monarchia ipara az aktuális gazdasági válságból kilábalván magára talált. Ez idő tájt született meg a bécsi illetőségű Pittel-Brauseweter irodában a pozsonyi cérnagyár, azaz a Cvernovka épületének terve, amelyet az ismert építész, Julius Mayreder álmodott meg.

Egyiptomi, török és amerikai gyapotot munkáltak itt meg a világ akkor legjobb angol Platt gépein, amelyek még 1983-ban is hibátlanul működtek. Hiába, azokban még anyag volt. A nagy, boldog demokrácia és privatizálás azonban lapátra tette az itt dolgozókat, és 2004-ben utoljára visszhangzott végig az óriási csarnokon a masszív tölgyfa ajtó dübbenése. Tavaly aztán egy befektetőcsoport megvette egy marék dollárért az egész épületet, kiállítási csarnok lesz belőle.

Kicsit hosszúra sikeredett a kitekintő, de higgyék el, így talán jobban el tudják képzelni a kilométernyi csövek, hektárnyi üvegfelület és régvolt kor önfeledt indusztriális szellemét idéző hely varázsát. És rájönnek, mennyire tökéletes helyszín ez a Vorsprung jegyében születő technokratának predesztinált Audi számára. Tökéletes.

Alaposan megfőzték, jó sokat rágódtak rajta, míg világgá eresztették, hiszen jóformán utolsó az X3-GLK-Tiguan- XC60 prémium csoportból. És persze a legnagyobb. A 4629x1880x1650 milliméternyi teret birtokló, 2807 milliméteres tengelytávval rendelkező SUV mindegyik fent felsorolt konkurensénél hosszabb (a Touaregnél 13 centiméterrel rövidebb csupán), mindössze a Volvo növi túl pár milliméterrel széltében-magasságban.

A két kiállított darab persze még optikailag is rájátszott, hiszen a 20 colos felnik és a nyakhajlásig extrázott külső (S-Line) és belső jóval böszmébbnek mutatta őket, mint amilyenek valójában. Ebből alkosson képet az emberfia egy alapverzióról. Oldalról persze adja az áramvonalas mamuszformát (a bakancs maradjon meg a Q7-nek), a magasan futó övvonal és a hangsúlyos kerékjárati ívek masszivitást és dinamizmust is sugallnak, a Cw 0,33 légellenállási együttható kitűnő értéknek számít ebben a kategóriában, kicsit meg is lepett vele. Ha különálló formatervként tekint rá az ember, akár egész pofásnak is mondható, de természetes, hogy mindenki azonnal a Q7-et kezdi keresni benne. Nyomokban tartalmazza is.

Nézzük meg, nyálazzuk körbe az elejét: a single frame krómkeretes és óriási, a gonoszul vigyorgó tulokba oltott cethalarc kellő sávtakarítási effektussal rendelkezik, az összhang – mint minden Audinál – bátran vállalható. Egyedül a fényszórókban LED-ekkel kirakott fordított hokiütők furák. Ez a divat – mondta anno Komár Laci, ez a divat – mondják most Ingolstadtban.

 

A hátsót egy "jó"-val letudhatjuk, a lőrésszerű kicsi ablak manapság megszokott, a magasra rakott, éles vágású szemek alatt sok játszadoznivaló felület maradt, ráadásul maguk a fényszórók is széthúzzák-szélesítik-lapítják a jókora fart. Az két öblös, aknavetőnyi kipufogó pedig újfent emlékezteti a mögötte jövőket, hogy a másik végén dolgozó 3 literes turbódízel 500 newtonmétere és 240 lóereje 6,5 másodperc alatt nyomja százas tempóra a tetemes 1865 kilót. Az über 20 colos, nem éppen mocsárjáró felnik mögött lapuló jókora fékek minden bizonnyal problémamentesen képesek megálljt parancsolni a száguldásnak.

Bár a Q5 java része acél, a motorháztető és a csomagtér jókora ajtaja alumíniumból készült, ahogy Audihoz illik. Hogy a majd' két tonnánál ez mennyit nyom a latban, nem tudom. Hopp, a csomagtartó! Gombra (is) tátog, és bár nem nyílik elég magasra, hogy az ember bátran kiegyenesedjen alatta, cserébe visszhangzó, 540 liternyi üreget ad, mankókerékkel, vezetősínekkel, csomagrögzítő csodapöckökkel és gumiszalagokkal, minden oldalról úgy megvilágítva, hogy egy pillanatra fényárban úszik az arcom, mint Vincent Vegának, mikor a kofferbe nézett. És persze bővíthető, a nyaktilóként előrezuhanó üléstámlák segítségével akár 1560 literre.