Fényesebb a Lancer, akard!

Hamarosan nem kell majd elfordítani a fejünket, ha egy Mitsubishit látunk az utcán. Mert lássuk be, az elmúlt években a mezei személyautó kategóriában egyáltalán nem alkottak maradandót. Most az EVO-król ne beszéljünk, bár egy beltér-szépségversenyen azok is simán nyerhetnének citromdíjat.

De most itt egy újabb Lancergeneráció, amely mind külsőleg, mind belsőleg - és a motorokról még nem is beszélve - szakít a csúnyaság koncepciójával. A játékmotoros, négy ajtós szedánt már ismerjük, és a múlt héten megismerkedtünk az ötajtóssal (Sportbacknek hívják) és a Ralliart felszereltséggel. Ez lehet Sportback, vagy négyajtós is.

Kezdjük az izgalmasabbal, a kis EVO-val. A Mitsubishinél nagyon helyesen úgy gondolják, hogy szüksége van a piacnak egy EVÓhoz hasonló, de annál szerényebb teljesítményű, és persze olcsóbb Lancer változatra. Sajnos az árról még nem tudunk semmit - állítólag a Mitsubishinél sem tudnak, csak hogy a sima Subaru WRX (nem az STi!) környékére szeretnék belőni. Ezt a modellt még senki nem tudja mikortól lehet majd kapni, de a jövő évet célozták meg. Az EVO már most ősszel jön, egyelőre manuális váltóval. A Sportback január környékétől várható, de a Ralliartról még halványlila sincs.

A Ralliart név egyértelműen a gyártó legendás sportmúltjára utal, hiszen ez a gyári versenycsapat neve. 1984-ben a Mitsubishi Motors Corporation megalapította a Ralliart Inc. vállalatot, ami a versenysportos tevékenységek központja lett. Azóta a Ralliart áll a Mitsubishi versenytevékenysége mögött a hazai és a tengerentúli versenyeken egyaránt. Azt a részt most ugorjuk át, hány Dakart nyertek a Pajerókkal, és, hogy Tommi Mäkinen négyszer egymás után lett ralivilágbajnok még a WRC-korszak előtt. A lényeg, hogy a kocsi neve a sportra utal, ahogy manapság már az EVO szó is. Szintén a Mitsubishi miatt.

Szóval a Lancer Ralliart (ötajtós változatban Lancer Sportback Ralliart) egy kicsit butított EVO, mégis több annál. A motor ugyanaz az új fejlesztésű kocka 86x86-os (löket x furat), soros, négyhengeres, turbós, mint az EVO-ban, de ez nem tud 295 lóerőt, csak 230-at. A Ralliart is négykerékhajtású, és megmaradt a hajtási arány hármas választási lehetősége is (aszfalt, murva, hó), de... És ez a de teszi érdekessé a dolgot. Mert a Ralliartban hatfokozatú automata váltó van! Bizony ám, ilyet sem látott még a világ. De majd fog, mert a Ralliart megjelenéskor - állítólag - az EVO is rendelhető lesz a TC-SST váltóval, kétféle felszereltségben.

Szerencsére nem a Mitsu CVT váltójáról van szó, melyet állítólag a Fiat 500-éval egy műhelyben fejlesztettek, és ezért nevezhetjük akár SZ.A.R.2.-nek is - erről még mesélek. A Ralliart váltója a TC-SST nevet kapta, és hihetetlenül együtt dolgozik a motorral és a hajtással. Ha van egyáltalán olyan része a karizmatikus megjelenésű autónak, amit gyenge pontnak nevezhetünk, az biztosan nem a váltó. És továbbgondolva az egész Ralliart-erős motor-négykerékhajtás-automataváltó-EVO-nál olcsóbb gondolatot egyértelműen a tuning jut eszembe.

Aki szereti az automatát (ami persze lehet kormányról kapcsolgatható szekis is), szereti az EVÓt, és szeret spórolni, biztosan Ralliartot vesz. Főleg ha a Sportback hátsó szárnya is annyira bejön neki, mint nekem. Tehát vesz egy Ralliartot. Kis csiptuning, vagy akár egy Motec és máris van egy brutális, duplakuplungos, automata (szerintem bírja a váltó, hiszen az EVO is megkapja) majdnem EVO-ja. És kész. Ja, és még jól is néz ki. Belül is.