Másfél nap Anglia. Ennyi időre kaptam az autót, amelyet az általam valaha is kölcsönkapottak közül a legnehezebb volt visszaadni. A menyasszonyom belekapaszkodott, és miközben ujjait fejtegettem le a kilincsről, kijelentette: neki más nem kell soha, adjuk el a házat és vegyük meg.
Bizony, az új Rover 25 elsősorban női vágyak
tárgya:
nem a királyfi fehér lova, hanem maga a herceg. Bár a
legkisebb, 1.4-es motor is 103 lóerőt produkál, az 1.6-os pedig
hattal erősebb és több, mint tíz százalékkal nyomatékosabb,
útfekvése kiváló, váltója tökéletes; a külcsín mindent meghatároz:
egy pillanat alatt rabul ejti a női szemeket.
Az orr-rész agresszivitását a külső tükrökkel
külön kihangsúlyozott tojásdad forma és a nagyon lágy farrész
feloldja, kedvesen bumfordivá teszi.
A forma oltárán jó sok, úgyis csak a férfiakat érdeklő dm3
került feláldozásra, a 304 literes csomagtér eggyel kisebb
kategóriába való. Ráadásul aranyszínű, bocsánat: Sienna Gold
pearlescent (prospektus), bocsánat: szürkéssárga (forgalmi). Kis
ékszer.
Amitől nagyon angol az autó: krómküszöb "Rover"
gravírozással, igényes, medálszerű embléma mindenütt, "Rover"
márkájú gumiszőnyeg, kényelmes fotelek, számtalan fabetét,
krómtömkeleg a hűtőrácstól a csomagtér pereméig, klasszikusan púpos
motorházfedél, visszafogott színek, luxushatású anyagok. Két utas
számára bőséges hely és lehajtható könyöktámasz áll rendelkezésre
hátul. A fejtér mérete a kategóriában szokatlanul kellemes, bár
cilinderviselést nem tesz lehetővé.
A design a Giugiaro-Italdesign műve, 1995-ben
rajzolták meg az autót. Érdekes tény, hogy az ő studiója készítette
a Daewoo Lanos formatervét is: nem véletlen, hogy ha egymás mellé
állítjuk a két kocsit,
a Daewoo a Rover elnagyolt vázlatának tűnik. A '95-ös formát
2000-ben átdolgozták, egyben a korábbi BMW-s típusjelölést (első
számjegy a típus, a másik kettő a hengerűrtartalom) elhagyva a
200-asnál is bevezették az új Rover-nómenklatúrát.
A változások nem csak a formára szorítkoztak:
az autó frontjának az új márkaarculatba illesztése például
számítógéppel tervezett,
különösen hatékony, H1 és H7 izzós fényszórókat is hordoz.
Jó megoldás, hogy a reflektor felkapcsolásakor a tompított is égve
marad - drukkolok neked, generátor! Álló helyzetben is van, ami
ontsa a wattokat: a szériában szerelt kalcium-technológiás
akkumulátor élettartama és megbízhatósága a gyártó szerint jóval
felülmúlja elődjéét.
A vezetési élmény finomításáért is sokat tett a gyár: a
fejlesztések sorát hely hiányában nem sorolom fel, mivel az autó
alkatrészeinek 40 %-a változott, de a tapasztalatok szépen
összegzik a javításokat. A motor furcsa szörcsögések közepette, de
nagyon könnyen indul. A 16 szelepes DOHC motor az első pillanattól,
hidegen is gyönyörűen jár, ilyenkor jó érzés tudni, hogy a
károsanyag-kibocsátást gyújtás-katalizátor csökkenti.
Az 1.6-os motor és a valamivel több, mint egy
tonnás kasztni jó kombináció, szinte a teljes
fordulatszám-tartományban dinamikusan húz,
négyezer felett a gyorsulás Hondásan fenomenális, egészen
hétezerig, ahol még nincs leszabályzás, de van humánum: az ember
feljebb vált.
A motor eközben halkan brummog, nagy sebességnél sem zavaró a hangja, ilyenkor csak a szélzaj erősödik fel kissé, de az utastér még így is csendesebb kategóriatársai legtöbbjénél. A kapcsolat az úttal a sebességfüggő szervokormány jól eltalált, kifinomult szabályozása folytán kitűnő, a váltó precíz, határozott (a 25-ös egyébként rendelhető Steptronic váltóval is).
A futóművön is sokat változtattak, így a hasmagasság két
centivel csökkent, minden autó megkapta a korábbi kétezres fejlett
futóművét. A gyári 185-ös gumik lendületes autózásnál sem tűnnek
alulméretezettnek, bár egyesben már gurulva hirtelen gázadásra az
első kerekek simán elforognak. A kis Rover életem első autója,
melynek kuplung- és fékpedálja egy síkban helyezkedik el, ez
vészfékezésnél sokat jelenthet.
A tesztautó fékje a 11 000 km-es futásteljesítmény dacára
nagyon lepusztult állapotban volt. 180-ról közepes fékezésnél
érdekes és félelmetes pedáleffektusokat produkált - a forgalmazó
szerint egyedi hiba lehet, más hasonló visszajelzés még nem volt.
Ha a fék, vagy a vakmerőségre ösztönzően kiváló futómű bajba sodorna minket, a második generációs kis Rover korszerű, a kategóriában elvárható biztonsági felszerelései óvnak. 45 literes pilótalégzsák, överő-határolók, tervezett nyúlásképességű övek, a deformált ajtó nyithatóságát biztosító zárakasztók és átgondolt szerkezeti erősítések biztosítják az ügyetlen tesztelő épségét csinn esetén.
Amivel viszont baj van, az
jó pár apró nüansz, ami kissé hiteltelenné teszi a tervezők
minőségre való törekvését. A napellenzőkön a tükrök fedetlenek,
az ajtók zárgombja idejétmúlt, a széria négy elektromos ablakemelő
gombjai a kézifék alatt, teljesen összekeverhetően helyezkednek el,
a bajuszkapcsolók szerintem a Daewoo Ticóból jöttek, a szellőzés
tolószabályzói nehezen hozzáférhetők, a beltérvilágítás épp olyan,
mint az én 16 éves Seatomban: egy pilács a tető közepén. A
csomagtérvilágítás a csomagtér helyett az ember szemét világítja
(igaz, van lámpa a kesztyűtartóban is), motorházfedél-teleszkóp
nincs (bár a kitámasztó karon szivacsrátét óv a forróságtól), a
tank fedele műanyag, a sapkát tankoláskor nincs hova rakni.
Fejletlen az elektronikai rendszer: a központi zárnak
nincsenek rablásvédő opciói, az ablakemelőkön se becsípődésgátló,
se végálláskapcsoló, a vezetőoldali ablak gombját nem kell nyomva
tartani teljes lehúzáshoz, de nehéz megakadályozni is ebben: ha
résnyire akarom csak nyitni, akkor is felfelé kell moccantani a
kapcsolót, hogy az ablak megálljon. A légkondi nem automata (bár
nagyon hatásos), a kapcsolók hosszú úton mozognak.
Nem tudni, hogy
a Honda és a BMW flörtje a céggel mit hagyományozott az
autóra, a motor karakterisztikája és a kifinomult hajtáslánc a
japán korszakra utal, a nagyon jó útfekvés a bajorokat idézi. Hogy
honnan keveredtek Opel kapcsolók a műszerfalra (pl. ablakfűtés) és
Opel magasságállító kurbli a vezetőülés alá, arra nincs magyarázat.
A ház eladása sem ok nélkül merült fel:
Humphrey-ért
4.187.000 jó magyar fizetőeszköz-egységet kell feláldozni.
Ez egy alsó középkategóriás, az átlagnál jóval kisebb csomagterű,
nehezebben és költségesebben szervízelhető (bár a szervízperiódus
25000 km) kocsiért első hallásra sok. Ennyiért már valóban új
fejlesztésű, nagyobb autót is lehet kapni.
Ugyanakkor egy elegáns, nem lejáratott
presztízsértékű, de a tolvajokat hidegen hagyó,
kis értékvesztésű, jól használható, korszerű technikai
megoldásokat felvonultató, kategóriájánál magasabb komfortot
képviselő izgalmas, sportos autóért reális lehet - ki-ki
mérlegelhet, ár-értékarány táblázatot készíthet, számolgathat.
Nőknek ez egy pillanat műve.
|