Mazda 3 (2006) törésteszt

Frontális és oldalsó ütközésvédelem
Gázolási rizikófaktor
Gyermekbiztonsági védelem

Teszteredmények:

Összesítés: 33
Frontális: 12 (75%) Oldalsó: 18 (100%) Biztonságiöv-emlékeztető: 3
Gyermekbiztonság: 32 (65%)
Gyalogosbiztonság: 15 (42%)

Szóval csak négy csillag. A legtöbb európai friss fejlesztésű kompakt könnyedén megkapta az öt csillagot: biztonságos a Citroen C4 , a Ford Focus , az Opel Astra , a Renault Mégane , az Ötös Golf . Úgy tűnik, a japánoknak ez nem megy. A jelenleg futó alsó-közepesek közül a Mazda 3-mal együtt szégyenkezhet a Nissan Almera és a Toyota Corolla , mellettük búsul még az új, de pechhes Seat Leon társaságában két régebbi konstrukciójú európai, a Fiat Stilo , a Peugeot 307. Három csillagot már csak az Alfa 147 és egy koreai versenyző, a Kia Cerato neve mellett találunk a még kapható modelleket felvonultató tabellán.

Sérülés esélye a sofőrön frontális ütközés esetén	Sérülés esélye az utason frontális ütközés esetén	Sérülés esélye a sofőrön oldalütközés esetén

1,6 literes benzinmotoros, balkormányos, ötajtós Mazda 3-ak vesztek oda a tesztekben. Az egyenként 1190 kilós autókat egy fázisban felfúvódó frontlégzsákokkal, oldal-és függönylégzsákokkal látta el a gyártó. Az első övek tartóerejét előfeszítők és erőhatárolók tartották egyensúlyban, a hátsó külső üléseken pedig ISOFIX rögzítőrendszer vigyázott a műgyerekekre. A Mazda 3 aktív biztonsági felszereltségi listáján ABS és fékasszisztens szerepelt csupán, de ezúttal - ugye - ezeket sem használta senki a karambol előtt. Az autó elektronikája az elöl és hátul ülők öveinek bekötésére egyaránt figyelmeztet, a Mazda 3 meg is kapta az átgondolt becsatoltatásért járó három pontot. A teszteredmények nem egy adott sorozatszámtól érvényesek, hanem minden eddig gyártott hasonló felszereltségű Mazda 3-ra vonatkoznak.

A 64 km/h sebességgel foganatosított félátfedéses frontális ütközésben az akadályoldali A-oszlop kilenc millimétert hajolt hátra, az utascella integritása nem sérült. A kormányoszlop gyakorlatilag nem mozdult a karambolban, mindössze fél centit hajlott el jobbra. A lábtérben viszont akadtak problémák. A gyújtáskapcsoló tájéka, a középkonzol rögzítése és a kesztyűtartófedelek rettenetes dühvel vetették magukat a műanyag combokra-lábszárakra. A pedálok nem okoztak gondot, bár egyikőjük elég rakoncátlanul viselkedett: a fékpedál 3,7 centimétert hajlott hátra.

Az oldalütközési próbán száz százalékos teljesítményt nyújtott az autó, a légzsákok tették kötelességük, a becsapódásoldali baba feje, felsőteste a póznateszten és a szimulált karambolban egyaránt puha vászonba ütközött kemény acél helyett. Az NCAP megállapítása szerint az ütközéseket voltaképp egész jól viselte az autó, a próbababák mellkasának, fejének, és egyáltalán, derékszíjaik feletti alkatrészeinek biztonsága bőven belül volt az ötcsillagos határon. A jó pontszámok ellenére mégsem adták meg a maximális csillagszámot, mivel a lábtérben túl durván viselkedett az autó. Különösen az utas bal térde, combja és medencéje volt veszélyben.

A szokásos másfél- és hároméves gyermekmakettet a szokásos Britax-Römer ülésekbe ültették, majd ezeket a szokásos módon az ISOFIX-horgonyzási pontokba kattintották. Az NCAP szigorú ellenőre szokása szerint morgott egy kicsit a jegyzőkönyvbe, hogy az ISOFIX meglétére nem hívja fel a figyelmet elég rikítóan a gyártó, meg hogy a műszerfal végén csak egy lekaparható matrica jelzi: ne ültessünk menetiránynak háttla fordított gyerekülésbe fiókát bekapcsolt légzsáknál a jobb egybe. Az sem tetszett neki, hogy a Mazda csak feláras extraként kínál kapcsolót ehhez a jobb első légzsákhoz. Kicsit azért felderült az arca, amikor meglátta a négynyelvű, leszedhetetlen címkét a napellenző belsején, de aztán könyörtelenül nekicsapatta az autót a falnak.

A Mazda 3 egész jól megóvta a gondjaira bízott plasztikgyerekeket, kirívó mértékű sérülésveszélyt sehol sem jeleztek a műszerek. Mégis, az összesítés csak 65%-os teljesítményt mutatott, ami három világoskék NCAP-csillagra volt elég.

Nem valami nagy öröm gyalogosként Mazda 3 elé kerülni. A lökhárító gonoszul kemény, a minősítő intézet egy pontot sem tudott adni ennek a zónának. A motorháztető elülső éle sem fogadja túl szívélyesen a nekizuhanót, a piros-sárga csíkozás az illusztráción hosszas gipszkötésre predesztinálja a vigyázatlan járókelőt. Viszont miután törött sípcsonttal, összezúzott combbal landoltunk a motorháztetőm, meglepve tapasztalhatjuk annak viszonylagos lágyságát. Ha sikerül a lemez középtájára zuhannunk, és elkerüljük a pirossal illusztrált oldalsó traktusokat, arra is van esélyünk, hogy eszméletünknél maradva várhatjuk az aszfalton heverészve az értünk siető mentőautót.