Lehúzott ablaknál érdekes légmozgás figyelhető meg, a huzat felfújja a szoknyát a nyakba. Ha ez direkt van így, minden elismerésem, ha pussy magnet nincs is az ülés alatt, ennyit mindenképpen tud.
Talán abnormális előképzettségem miatt, de nem tudok kiragadott tárgyként kezelni egy autót, látni akarom benne az elődjét és szeretek találgatni, merre tart a forma fejlődése. Így van miért izgulni modellváltás előtt. Ezért vártam az új TT-t is, mert az Audik a látványosan végigvitt következetesség jéghideg változatai. Az egymást követő modellek egymásraépülése miatt imádom a valóban halálunalmas Volvókat is, és ez hiányzik olyan nagyon az összes japán autóból.
Semmi se történne, ha lecserélném akármelyik Lexus fényszóróját vagy a komplett elejét egy másikéra, az új keverék minden szépsége ellenére is csak gyökerek nélkül lógna a levegőben. Ez egy Audival nem történhet meg, a TT-n kizárólag ezek az elemek kaphatnak helyet, az összes vonal és megoldás levezethető a többiből, de akár a közeli és távoli rokonok rendezőelve is felismerhető. Az autónak van eleje és vége, nem csak részletek esetleges halmaza, szép megoldások kuplerája. Múzeumba vele!
A TT enyhén szólva minimalista felfogásban született, elődjéhez képest sokkal élettelenebb. Az egész tömegét két oldalról közrefogó, erősen felfelé feszülő két ív a kötelező Audi-kellék, a single frame-be zárt hűtőrács oldalán emelkedik el a földtől. Közrefogja a levegőbeömlőket, a fényszórók irányába elkezd keskenyedni, átbukik a kidomborodó kerékíveken, magas övvonallá lapul és a hátsó lámpák szélességén csúszik le hátul. Ezt a vonalat követi a fényszórók felső éle is, a tetőoszlopok is ebből nyúlnak ki. Ennyi az egész.
Az új modellen megoldották a lesimított formát tönkrevágó, de az autónál lényegesen szerényebb képességekel bíró macskajancsik életét megmentő szárny problémáját is. A karosszériába simuló elem 120-nál szépen magától előbújik, s nekiáll leszorítani.
A belső kialakításban csak a piros bőr gyanús, hiába igazították hozzá tökéletesen a műanyag elemek színét. Ebben a pontosan kiszámított környezetben a sok vörös marha inkább tűnik egy kapuzárási pánik elkapta bajor gazdálkodó egyéni megrendelésének, mint sportosnak. Ezt leszámítva a belső tér elemei is következetesen épülnek fel. A kör alakú műszerek és légbeömlők szigorúan egy vonalra vannak igazítva, a középkonzolon felismerhető a hűtőmaszk fejreállított trapéz formája. A légbeömlők krómkeretének homorú mintázata a kormány küllőinek díszítésén is megjelenik és az ajtónyitón is megismétlődik. A kormány lecsapott alja talán még meg is könnyíti a beszállást, de mindenképpen jól kiegészíti a körökre és vizszintes erővonalakra épülő teret. Semmi játékosság, de ez így nagyon jól átlátható.
