Teszt: Volvo S60 D5

A motorja miatt kértük - a formájáról nem sokat mondhatunk azután, hogy most már nemcsak az S80, de a legkisebb Volvo, az S40 is ugyanígy néz ki. Lopásvédelmi szempontból üdvös, hogy elég lepattintani a típusjelzést az autó hátuljáról, máris hülyén néz maga elé a tolvaj, és elátkozza a percet, amikor elfelejtett mérőszalagot hozni a rosszhiszemű eltulajdonításhoz, de a Volvónál sajnos erősen túllőttek a célon az egységes márkaarculattal.

A belseje azért meglepett, elégedett horkantásokat váltott ki belőlünk. A vörös-fekete bőrkárpit nem tartozik konkrét felszereltségi szinthez, mindenhez választható 940 000-ért (Inscription néven). A bőrkárpitot általában nem szeretem, de ez annyira brutális, hogy szinte kivételt is tennék a kedvéért. Vörös és fekete, ez már eleve jó, ráadásul ez a vörös szín olyan, hogy van benne jókora adag fekete, amitől erős veterán sportautós érzésünk lesz, ha benézünk. Alfás kollégánk természetesen rögtön lealfázta, ami a lelkesedés nagyon disztingvált formája, de az alfamentes közönség is el volt tőle ájulva.

Másrészt azonban a bőrbe ugye könnyű beleizzadni, ha napon állt az autó, könnyen átmegy fehér izzásba, télen abszolút nulla fokba, amin az ülésfűtés is csak akkor segít, amikor már épp elmúlt az első sokk. A fejtámla viszont állíthatóság nélkül is tökéletes, főleg hogy a vezetőébe építették a telefonkihangosító hangszóróját. Kényelmes az ülés, és van hozzá tekeréssel állítható gerinctámasz, de én két és fél órányi autózás után azért kikívánkoztam belőle.

A hátsó ülésről viszont percek alatt kikívánkozik bárki, aki magasabb az átlagnál - a hátsó helykínálatra jó memóriájú kollégaink Golf 4-es hasonlatokkal panaszkodtak. Se lábtér, se fejtér, utóbbi a dinamikusan lejtő tető miatt. Két átlagos méretű magyar elfér, két átlagos plusz középen egy átagnál kisebb már garancia a matrózlázadásra. Az S60 tehát kényelmes, nagy autó, de csak a maga módján.

Lelkesen kampányolunk a fémhatású műanyagok ellen és az igazi fémek mellett, de nem árt egy kicsit árnyalni a kérdést. Az S60 váltója mögötti rekesz például csinos műanyag redőnnyel záródik. Annak van egy fogantyúja, ami műanyag hatású fém. Na az égetett meg többször olyan aljasul, hogy majd' eldobtam a kormányt. A Honda Jazz fém váltógombja legalább becsületesen a tenyerünket támadja, ami jó munkásember esetén kérges védelmet élvez, alkarbőrön azonban még Carter Wong kungfu művész is sebezhető.

Ha már egyszer parázslik a beltér, legalább hatékony a klíma, még a pokolban is elég megtenni két saroknyit, már jön is a hideg. A sajtóanyagban nyilván órákig ragozzák az apró finomságokat, de olyasmi nincsen benne. Ez még vagy a huzatmentes klímák térhódítása előtt készült, vagy más a kategória, de melegben ez a bivaly, hidegen határozott légáramlat is öröm.

Az ergonómia az S60-ban továbbra is rendes, klasszikus volvós, jól áttekinthető, nagy gombokkal, a kapcsolások-billentések érzete mindenütt igazi etalon. A legszívesebben az ablakemelők kapcsolóit terjeszteném szélesebb körben: sok konkurens valóságos zongoraművészt igényel, hogy megfelelő érzékkel választva billentsen szakaszos és teljes húzás között.

Miniatűr gombok csak a telefon kihangosítójához vannak. A SIM kártyát könnyű berakni, de vezetés közben ezekkel a mütyürökkel hívást kezdeményezni ugyanolyan veszélyes, mint kézben tartott telefonnal. A részletekre azért inkább figyeltek, mint nem. Újra megkönnyeztük a csomagtartóba épített kallantyúval dönthető hátsó üléstámlát, meg azt is, hogy esőben nem folyik a víz a csomagtartóba, ha felnyitjuk a fedelet.

Civilek az újabb D5 dízelek elleni gyorsulás előtt vegyék figyelembe a típusjelzést: a 2,4D ugyanaz a blokk, illetve sok tekintetben ugyanaz a motor, amit korábban D5-nek hívtak, de mostantól a D5 185 lóerős. A korábbi, 163 lovas dízel a 2,4D, ami lehet 163, de akár 126 is. Azokkal érdemes próbálkozni. Jó, tudom, az új csak 22 lóval több, ezzel mégis kockázatos vagánykodni.

Az indítás a legkevésbé sem ígéretes; többünknél előfordult, hogy meg kellett ismételni, mert a kezdeti köszörülést nem követte alapjárat. Egyébként ugyanazok az új motor előnyei, amikkel a V70D5 léptetett a fanclubjába; vad, kellemesen gurgulázó hang és dízelektől szokatlanul tüzes jellem. Csak ez most minden jóból többet ad, kellemesebben gurgulázik és még tüzesebben hasít. És ha valami ennyire jól esik, az ember még képes, és elkéri a receptet.