Ej, azok a boldog hidegháborús víkendek az NDK-ban! Genosse Schmidt vasárnap reggel felébred, beülteti feleségét, Juttát és gyermekeit, a kis Hanst és Gretchent a családi Wartburgba, és együtt elpöfögnek a szabadba, hogy kockás plédjükön elköltsék savanyú barnakenyérszendvicsekből álló tízóraijukat.
Ezúttal egy még restaurálatlan példányt választottam a titkos veterángyűjteményből. No nem direkt, hanem gyakorlatilag találomra böktem rá a Wartburg 311 Campingre, miután kiderült, hogy a kiszemelt Pobeda fékrendszere felmondta a szolgálatot. Ebből is látszik, hogy a szovjethatalom Győzelmét semmi sem állíthatja meg.
Aranybányára bukkantam. Egy dunántúli községben botlottam a kis veteránfelújító műhelyre és a csinos magángyűjteményre. A lelőhely pontos helyét egyelőre nem mondhatom el, csak arra kaptam engedélyt, hogy magam termeljem ki a nemesfémeket. A Totalcaron sorozatban mutatjuk be a gyűjtemény legjobb állapotú darabjait. 2006-ban a tulajdonosok szándéka szerint szabadon látogatható tárlat nyílik a különleges autókból, motorokból, ez lesz az az alkalom, amikor elárulom, hova is tettem az X-et a térképen.
Addig is: köszönjük a lehetőséget
az Old Chip és Old Rent Kft.-nek!
A 311-es Camping tehát meglehetősen viharvert állapotban van, mindenütt rozsda, foszlások, szakadások. Messziről nézve még így is impozáns darab. A Wartburg jellemét alapvetően a sárhányó domborításai, a bogárhátú motorháztető és a különlegesen szép hűtőrács határozzák meg: vidám, mókás lelkület, mégis autószerű megjelenés komoly méretekkel. A dinamikus Puma-embléma a karosszéria oldalán álltó helyében is száguldást imitál, nem nehéz elképzelni, hogy ebből az autóból kétajtós, Sport megjelölésű izomváltozat is készült.
A harmónia csak hátulnézetből törik meg kissé. A rövid lökhárítócsökevényekkel és a szélesre táruló hátsó ajtóval a Wartburg kissé kényelmetlenül emlékeztet egy halottaskocsira. Talán ezért álltak át Eisenachban '64-ben a felfelé nyíló raktérajtós változatra?
Ez ugye egy Camping. A helykínálat bőséges, a sima kombiváltozattól eltérően nem három, hanem öt ajtón át juthatunk be a Wartburg kényelmes, tágas belsejébe. Elöl vígan elférni, a fejtér is elegendő, hátul magam mögött a térdem előtt még háromujjnyi űr. Az első könnycseppek akkor tolulnak a tömeggyártott egyenmodellekben megfáradt autósújságíró szemébe, amikor felfedezi a kabin oldalfalain végigfutó, korhadtságában is elegáns, gyönyörű fabetétet.
Ez a mosoly nem lehet a véletlen műve
Aztán, ha a kormány és a műszerek által formált vigyorgó arcra tekintünk, a melankólia vihogásba csap át. Én nem hiszem el, hogy ez véletlen, szerintem a kormányt is direkt azért formálták ilyen furcsára (a karima felső és alsó része különböző sugarú köríveken fut), hogy a Wartburg bugyuta vigyora mindig felderítse a benne ülőket. Ergonómiailag legalábbis semmi értelme.
A púpos Wartburgok történelme
Heinrich Ehrhardt
Az eisenachi üzemet 1896-ban alapította Heinrich Ehrhardt ágyúgyáros, Fahrzeugfabrik Eisenach AG néven. Kezdetben a francia Decauville licence alapján készítettek autókat, már ekkor is Wartburg néven. 1904-ben mutatták be saját modelljüket, a Dixit, a céget pedig átkeresztelték Dixi Werke AG-nek.
Az első világháború után a Dixi az Austin 7-est kezdte gyártani, az autót Dixi 3/15 néven forgalmazták. 1928 után már BMW néven, hiszen ebben az évben a Bayerische Motoren Werke felvásárolta a céget, és a néhai Dixi lett az első BMW márkanév alatt készülő autó. 1945-ig az eisenachi üzemben készült az összes BMW, Münchenben csak motorkerékpárokat gyártottak.
Dixi 3/15 - 1928
Az újabb világháború után a gyár szovjet kézre került, átnevezték Awtowelóra, és tovább gyártották a 321-es modellt. 1950-ben, az NSZK és NDK megalakulása, Németország kettéválása után a gyárat átkeresztelték a hírhedett IFA névre, az autókat EMW márkajelzéssel készítették tovább.
Mivel a BMW ugyancsak lázongott típusainak engedély nélküli gyártása miatt, 1953-ban átálltak a DKW F9-esének utángyártására. A típust továbbfejlesztették. Meghagyták a háromhengeres, kétütemű blokkot, az alvázas felépítményt, a vízhűtést és a fronthajtást, és 1958 október 18-án elkészült az első púpos Wartburg (ekkor még EMW 311 néven).
DKW F9
1956 januárjától már Wartburg 311 néven, a limuzin mellett négyüléses kabrió, vászon tolótetős Camping és limuzin, valamint háromajtós kombi változatban árulták a korszerű, 900 köbcentis motorjából 37 lóerőt kipréselő, 900 kilós, 115 km/h végsebességre képes autót. Mielőtt végleg szétterjengene ez a keretes a cikkben, térjünk át kivonatos kronológiára:
1957: szépen gyarapodik a 311-es család, kijön a kétajtós Coupe, a vászontetős Deluxe, a pickup és a Sport, 50 lóerővel, 140 km/h végsebességgel.
Wartburg 311 Kuebel
1959: a katonai, azaz Kübel kivitellel már 11 karosszériával kapható a Wartburg.
1960: Apróbb fejlesztések, pl. aszimmetrikus fényszórók, viszont kikerül a gyártásból a pickup, a Sport és a négyüléses kabrió.
1961: a motor már 40 lóerős, új pickup lép a kínálatba.
1962: bevezetik a 312 modellt, 992 köbcentis, 45 lóerős motorral, 125 km/h végsebességgel.
1964: fém tolótető is rendelhető! Sibeda, hurrá! A kombik raktérajtaja már nem oldalra, hanem felfelé nyílik. Kísérleti jelleggel megjelenik a "kiskerekű" változat.
312-1
a 14. Acropolis-ralin,
1966-ban
1965: leáll a Kübel gyártása. Szeptember 1-jével bevezetik a 312-1, azaz "kiskerekű" Wartburgot. Új a csavarrugós futómű (a régi, azaz a mienk, még laprugós), a kerék mérete 13 hüvelyk. Alakítanak a motoron is, zárt a hűtőrendszer.
1966. július 1: bevezetik a 353 modellt, a kocka-Wartburgot.
1967: megszületik a 353 Tourist, ezzel a Camping és a háromajtós kombi is kikerül a gyártásból. Itt a vége!
Fa, fém, szövet
A műszerek, az ablakemelők és a kilincsek ellenben ugyanazt a megdöbbentő súlyt és komolyságot sugallják, amit minden korai, még a műanyagipar felfutása előtt készült autóban érezni. Kevés komfort és dizájn, sok vas és művészet. És most váltsunk át érzelmiről szakmaira.
A hátsó ablakok nem engedhetők le teljesen. A kapcsolók összetéveszthetők: hat tök egyforma billenőkapcsoló egymás mellett, bármelyik lehet szivargyújtó vagy akár világításkapcsoló. Nagyon tükröződnek a műszerek, alig látni, mit mutat a sebességmérő vagy a benzinóra. A váltó rémesen pontatlan. Laprugók, merev hátsó tengely, diagonálgumik.
A biztonság minimális, ugye egyáltalán nincs sehol semmilyen öv. És a környezetvédelem is hibádzik, csak úgy dől hátul a fehér füst, ha végighasítunk egy utcán, ne is nézzünk a tükörbe, ha nem akarunk gyilkos lelkiismeret-furdalást a hátrahagyott köd miatt.
Népítéletek 311-esekről
Figyelem: a púpos Wartburgról két, ugyancsak kontrasztos felhasználói tapasztalat várja az olvasót Népítélet rovatunkban! Félresikeredett tragacs címmel egy csalódott, Hihetetlen feeling címmel egy rajongó wartburgos osztotta meg élményeit a közzel.
Puma logo az oldalán
De persze kit érdekel ez az egész. A púpos Wartburg immár nem közlekedési eszköz, hanem jó játék, esetleg lángoló szerelem. Csodás, amikor a kulcs elfordítására felbrummog a háromhengeres kétütemű. Isteni érzés, amikor a kormányváltóval végre sikerül betalálni egyes fokozatba (urambocsá!, rükvercbe: kihúzva, nagyon hátul, lent).
És aztán elindulunk, a kétütemű konstrukció váratlan eréllyel húzza a könnyű dobozt. Pillanatok alatt elérni a 80-90-es utazót, a szél sivít, a bádogdoboz dörömböl, a nap pedig bemosolyog a narancsszín tetőablakokon. Isteni. Öt perc a Nagykerekűvel depresszió elleni csodaszer.
Hullaszállítós fíling
Ez az első tesztautó, amelyik szégyenszemre vontatókötélen került vissza kezeim közül telephelyére. Vígan száguldoztam a restaurálóműhely körül, néha-néha még a mágikus 90 km/h sebességet is meghaladtam az - ismétlem - kezeletlen, sok éve álló autóval. Aztán megálltam fotózni, utána motorindítás, egyes - majd semmi. Vagy a váltó esett szét, vagy az egyik féltengely kopott el: azért 41 év nem múlhat el nyomtalanul.
Nem jó érzés tönkretenni egy ilyen matuzsálemet, még akkor sem, ha semmi rosszat sem csinál az ember. Kicsit enyhíti szorongásomat, hogy tudom, az öreg Wartburg jó kezekben lábadozik. Hamarosan sor kerül arra a műtétsorozatra, utána újra frissen, fiatalosan zeng majd a ding-diriding-dingdingding, újra ragyog a hűtőrács, újra besüthet a nap a tolótetőn.
A veterán Camping még sok-sok boldog percet szerez azoknak, akik lesznek olyan szerencsések, hogy ebben a derűs bádogdobozban visszagurulhatnak egy kicsit 1964-be, az NDK-ba, a hidegháború kellős közepébe.
