A szörnyűséges felsőbbrendűsködés maga

Amióta az X3 létezik, minden megpillantásakor megrökönyödöm a csúnyaságán. A legdacosabb dizájn a világon; nem szerencsétlenül ronda, mint egy Ssangyong, hanem szándékoltan, tudatosan diszharmonikus. Se elöl, se hátul nem találkozik rajta semmilyen vonal semelyik másikkal normálisan, egy végtelenül dühös formatervező feltartott középső ujja az értetlen, maradi világnak.

Sose szerettem és sose akartam megismerni igazán, ezért volt akkora pofon, amikor úgy egy éve egy | tévés forgatás során kiderült, hogy a legértelmesebb BMW és az egyik legjobb autó Föld kerekén. Erre a gyár nekilátott újbatenni, de hogy ne veszítse el a fonalat, a legfontosabb értékeket gondosan megőrizte. Az X3 maradt rút és fantasztikus.

Festék az ütközőkön! Három LED-csík a hátsó lámpában! Nagyobb BMW-vese elöl! Új! Nagyjából ezekért a mondatokért kapták a fizetésüket a BMW formatervezői az elmúlt hónapokban. Szögezzük le: az X3 semmit sem változott az alaposan kipróbált tavalyi modellhez képest. Ugyanez a helyzet belül, órákig meredtem a monitoromra, alkoholos filccel a kézben, hogy bekarikázom a különbségeket, de végül egyetlen gyanús fabetétet találtam, és kész.

Nem is ezekért vittek minket Münchenbe, hogy aztán telekürtöljük a világot az állandóság örömével. Arra ment ki a játék, hogy a kezünkbe nyomják a 286 lóerős, ikerturbós dízel X3 kulcsát, semleges arcot vágjanak, és ránk bízzák, hogy felismerjük: a világ legjobb autójában ülünk.

Ismertük már a motort az 535d-ből, és úgy gondoltuk, hogy ez a világ legjobb dízele és kész. Ezen viszont fejlesztettek még egy kicsit, így lett 272-ből 286 ló, 560-ból 580 Nm. És jött vele egy új hatsebességes automata váltó, ami állítólag sokkal jobb az elődjénél. Maradt az állandó összkerékhajtás , a közúton nagyszerű, könnyű terepen elfogadható futómű.

A 35d motorban az a legjobb, hogy képes pörögni és fordulatot ejteni. Lehet rendesen brumm-brummozni vele, amire minden más dízel alkalmatlan. Meg persze az sem rossz, hogy alapjárattól akkora a nyomatéka, mint az ugyanakkora benzinesnek, aztán két másodperccel később már a duplája. Nullától kétszázig egyetlen szüntelen csodálkozás a gyorsulás, és nem ahhoz képest megy nagyon jól, hanem mindenhez képest irgalmatlanul erős. A vége 240, amiből az utolsó 20 addig tart, mint a 220 előtte, de ez bizony nem kritika.