Szép barnás-bordó műbőrök az üléseken, a Zaporozsec talán ezen a téren halmozta fel a legkisebb lemaradást a kortársakkal szemben. A műszerfal borítása egészen döbbenetes módon puha, valószínűleg inkább a véletlen műve, mintsem tudatos biztonságtechnikai tervezésé.
Erre utal, hogy a kormány bezzeg vékony és kőkemény. A kormányoszlop ellenben állítólag biztonsági, ütközéskor szépen összecsuklik, ezt azonban a vonatkozó Zaporozsec-legenda ismeretében nem próbálnám ki.
A műszaki adatok alapján nagyon szűk kis autó kellene, hogy legyen, de elöl és hátul is egész jól el lehet férni. A csomagtér viszont már tényleg határozottan kicsi, farmotoros autók elejével nehéz csodát tenni, ráadásul ott van még a benzinkályha is.
Az elöl-hátul független kerékfelfüggesztés révén akár jó is lehetne az úttartás és a menetkomfort. És lehet, hogy jó, ezt mai fejjel már nagyon nehéz megítélni, de tény, hogy agresszív csapatáskor nem borultam fel, és a normális közlekedés is egész kellemesnek bizonyult.
|
A Zaporozsec fő kuriózuma talán a benzinkályha, ami leginkább egy mini atomreaktorra hasonlít az autó elejében. A benzinkályha valójában egy különálló kis benzinmotor, saját porlasztóval és elektromos benzinpumpával, amire az autó saját AC-pumpájának váratlan halála esetén ráköthetjük magát a nagy farmotort is.
Állófűtés? Nofene. Manapság a luxusautók közt is kevésben találunk ilyesmit, mármint állófűtést, mint olyant, mert ilyen Zaporozsec-kályhát tutira nem szerelnek rendes autóba. A Zaporozsec fűtése inkább afféle házi bálvány, mint hétköznapi használati tárgy.
A mi kopoltyús, almazöld 968-asunkban még a fűtés kijelzője is közvetlenül utalt szakrális jelentőségére. A bekapcsolásakor először egy bádog keretben gyulladt ki egy piros kereszt. Ez azonban még nem a szentlélek eljövetelét hirdette, csak egyszerűen jelezte, hogy a fűtés bekapcsolódott, és ebből akár még meleg is lehet.
|
A második fokozat sajnos nem mindig lépett működésbe, és épp ez adta a benzinkályha misztikumát. Tehát néha igen, néha nem, nem pedig egy ideig igen, aztán nem, hogy meg lehessen csináltatni, minekutána megint igen lenne egy ideig. A szeszélyes benzinkályha lényege, hogy szervizben soha nem produkál hibajelenséget, vagy ha igen,szétszedve semmi látható hibajel nincs. Ezért is meghatározó gyermekkori élményem, ahogy családunk pöfög a késő őszi szürkületben, és szuggeráljuk a vörös keresztet, gyulladjon már ki a közepében a fűtés tényleges bekövetkeztét jelző fehér pont.
A nosztalgiázás igazi szépsége, hogy az 1982-es M szériához tartozó, már kopoltyúmentes tesztautónkban más volt a fűtés visszajelzője - egy egyszerű zöld lámpácska - a meleg ugyanolyan valószínűséggel jött elő a "középkonzol" alatti lenyitható műanyag dobozból. Tehát vagy igen, vagy nem, prognosztizálhatatlanul, minden logikus sorrendiséget sutba dobva. A tulajdonos szerint legutóbb tök jól fűtött. Most meg egyáltalán nem; a jellegzetes surrogást hallani, meleg viszont nincs.
|
Azt hittem, csak egy kis nosztalgiázás lesz, elvégre egy 968-as volt családunk első autója, 1976-ban. Emlékeim szerint szörnyű lehetett, de sose volt benne hányingerem, mint a Ladában. És kissé szeszélyes volt a fűtése. Mai szemmel viszont a Zaporozsec egyáltalán nem tűnt rossz autónak - elfogadható útfekvés, belső tér, és pókhálómentesített légszűrővel a gyorsulása se lehet rossz. Ez persze inkább optikai/nosztalgiai csalódás lehet, és inkább a borzongó kortársak láthatták jól. Ma már azonban mindegy is - az ilyen jó állapotú Zaporozsecekre mindenki vigyázzon, mint a szeme fényére, mert ennél eszelősebb autót nem nagyon termelt a keleti blokk.
< >
|
< >