Menjünk tutira vagy bízzunk a bemondásban? Autó eladásakor nálam nincs kérdés. Ráadásul a Bálna jövője így biztos és közel is marad. Lajos jött, látott és megkapta.
Megvettük olcsón, ezer sebből vérzett, 990-et meggyógyítottunk, de kifutottunk az időből és a pénzből, így a Bálnának új élete delén mennie kell. Eladjuk.
Sok mindenre, de arra biztosan kevesen gondoltak, hogy bármikor közel hozza egymáshoz az embereket. És nem az újdonsült szerelő-barátokra gondolok.
Winkler csak annyit mondott: nem lesz baj. Aztán felzúgott a gép és a tarkómon kinőtt egy Eiffel-torony.
Nincs más megoldás, megadjuk magunkat neki, hátha így érzi majd jó magát velünk.
Félve még és óvatosan, de elkezdtem napi szinten használni a hatalmas emlőst. Az eltelt 168 óra erőt adott és mindent legyőző akaratot. Így jártam.
Csak az vágott volna bele, akinek sok ideje, türelme és pénze is van ahhoz, hogy valóra váltsa álmát, vagy őrült. Utóbbiból jók vagyunk és végre-valahára úgy tűnik, a Bálna visszahúzta a szívatót.
Mindenki megnyugodhat, megszívtuk a Bálnával. Tanulságos történet idebent, egyenesen a tetthelyről.
Patyolattiszta sváb kezek illesztették tizedre, szerető gondoskodással simítottak végig öntvényén és alig várták, hogy egy roppanós, juhbeles virsli felett elmondják: megint alkottunk valamit az örökkévalóságnak.
Rögös az út, de ha valaki nagyon akarja, lehet Merciből is driftautót építeni. Így.
Hiába várjuk a havat, csak az eső szakad, de az kegyetlenül.
Hoztunk magunkkal egy nagy adag bátorságot: úgy hívják: snowboardos Peti. Ilyet még nem látott a Tátra: B oszlopról húztuk a mestert.
Ez nem egy összetett szerkezet, ellenben tökéletesen alkalmas a két keréken való ellenkormányzás biztonságos gyakorlására. Hiszen hóba esünk, ha sikerül. És eleinte fog. A BikeBoard nem kegyelmez.
Reggel furcsa nyomokat találtak a sípályára kiértő turisták: a hegynek felfelé futó négy csíkot. A helyi viszonyokat jól ismerő öreg indiánok összkerékhajtású furgonként azonosították.
Nem sietünk, de nem is kell. Ha kapkodunk, akkor leverünk valamit, így a Bálna-Merci is szépen, ráérősen gyűrte maga alá az utat. Pedig a reggel drámaian indult.
Bontóban indult a Bálna nagy napja, de már egy országgal odébb küzdünk a benzinszaggal és a lassú nettel.
Láttuk és sírtunk a röhögéstől. Aztán kipróbáltuk és nem hittük el. A házi W140 SUV elképesztő.
Kimerítőre sikeredett az utóbbi pár nap, de közös kapcsolatunk harmóniája kitart. Régi sebeket téptünk fel, káromkodtunk és vigyorogtunk. És jártunk a Bálna-mennyországban is.
Szétborítottuk a váltót, ránéztünk és megállapítottuk, hogy ezen egy 1300 forintos rugószett nem segít. Megoldottuk.
Még a régi felniken gurul, még nem minden működik rajta tökéletesen, de egy dologra már most is alkalmas a szerkesztőségi Mercedes: segíteni a rászorulókon.
Rövid helyzetjelentés a gumis műhelyből.
Céges bálnamercink elképesztő indulat-cunamit generált új élete első hetében. Sosem gondoltuk volna, de azok, akik érzik benne a bugit, azok széles mosollyal löktek egy hatalmasat a szekéren.
Ó igen, itt van, amit mindenki várt: eldurrant az egyik hűtő, lehet tunkolni!
Jégtömbbé fagyva érkeztem, kánikulában távoztam de a kettő között eltelt pár nap és elfolyt pár forint. Tessék, ennyit költöttünk első körben a Bálnára.
A drága cimbora úgy várt a kertkapuban, szélesre tárt karral, mint a pápa. IV.Karesz magához ölelte a kisdedet.
De vajon képes-e gond nélkül megtenni 145 kilométert a téli, havas latyakban?
Pár perccel az adásvétel után még mindig nem voltam teljesen biztos abban, hogy ezt a 350 ezer forintot nem én fogom-e visszafizetni a cégnek.
Fülünkben még ott rezonált a V8-as Audi hangja, mellkasunkat szorította a nagyon gyanús bálnamerci emléke, de mentünk tovább. És vettünk autót.
A kezdeti felparaméterezés után nekivágtunk az országnak. A vadászat elkezdődött.
Elérkezett az idő, hogy merjünk nagyban gondolkodni. Ennyi pénzért már miénk a világ. Sírni fogunk, és valószínűleg önök is.
Félrevezető információkat szolgáltathatott a gyártó, az amerikaiak visszavonják az engedélyt.