Szórógitt az udvaron

A küszöb, a kerékjárati ív, és az ajtók alja rohadt, a lökhárítón nem volt egy ép felület, az ülések szakadtak, a tetőkárpit gombostűkkel feltűzdelve, ahogy egy magyar forgalomban lévő húsz éves autóhoz illik. A keretek sajnos behatároltak voltak, ezért amit tudtam, magam végeztem, de a külsős munkára nem mindig a legmegfelelőbb mestert sikerült találnom.

Elkezdődött autó bontása. A szomszédok megdöbbenésére a ház előtt szedtem elemeire. Az egyik felét egy földszinti tárolóban, a másik felét a karosszériás mesternél helyeztem el. Az autó felújítási szakaszának legnagyobb részét Lajos mester udvarán egy péppé rohadt Zsiguli és egy hasonló UAZ között töltötte. Segítségképpen komplett elemeket és ajtókat gyűjtöttem a műhely udvarára. Mindhiába. A ,,már majdnem kész", és ,,épp rajta dolgozunk"- ígéretek után naponta motoroztam oda, és fizikai jelenlétemmel ösztönöztem munkára a mestert.

A türelem megérte, mert Lajos úr nem egy villám, de ha már elkezdte, lelkiismeretesen dolgozott, és a munkadíjjal sem volt gond. A lakatolás után autómentőre kötöztük a tiri-tarka autó csontvázát, és irány Újpest: a fényező. Tudjuk jól, nehéz jó fényezőt találni, de szerencsére nekem ajánlottak egy kiválót.

A referenciának büszkén mutatott barátnő autójának narancsos fényezése kicsit elbizonytalanított. Az ígéretekkel nem volt hiány, és persze az ár volt a döntő. A beígért hőkamrának nyomát sem találtam, de Laci állította, hogy csak az előkészítést csinálja a nagyi kertjében. Mindenesetre majd a nyakára járok, gondoltam. Jött is a telefon, hogy a motorháztetöben egy horpadást hagytak a lakatosok. Astrára kötöztük a tetőt, vissza Lajos úrhoz aki azonnal korrigált.

A szórógitt egy másik udvaron került az autóra, mert a a fényező nagyija már kikészült a munkagépek zajától. A mostoha körülmények ellenére a SAAB szépen alakult. Én meg csak fohászkodtam.

A karosszériáshoz Laci hozta a kész autót egy Fiesta után kötött utánfutón, ami a meztelen SAAB-al is meghaladta a Ford súlyát. Nem sokat kellett fékeznie...
A BEE bordó fényezése viszont gyönyörűre sikerült. Furcsa, de tényleg hőkamrában csinálta, profi festékkel. Az előkészítés hagyott némi kívánnivalót, de az sem volt feltűnő. Lajos úr is elégedetten bólogatott!

Ígérete szerint két nap alatt visszavarázsolja az üvegeket, megcsinálja az alvázvédelmet. Sajnos az alvázvédelmet egy kicsit túlzásba is vitte, mert szerintem a motor nem tartozik közvetlenül a korróziónak kitett alkatrészek közé. Ő ezt másként látta...

Mindeközben rengeteg hiányzó apróságot, lökhárítók, könnyűfém felnit, és egy komplett SAAB belsőt hoztam el a Rácz mobil KFT.-től - igen kedvező áron. Fél napot guberáltam a telepen, és egy Citroen BX-szel is kétszer kellett fordulnunk.

Lajos úrnál közben az UAZ is elkészült, így - gondoltam - itt az ideje hogy elhozzam a SAABot. A lakatostól hazáig izgalmas utazás volt a kongó kaszniban.

Ismét a ház előtt kezdtem összeszerelni az autót. Villanyablak, villanyzár került bele, ezért újra vezetékeztem az ajtókat és az utasteret.. Felújítottam a tetőkárpitot, a műszerfalra fa borítás került. A nagyszobában alig fértem a tetőkárpittól, miközben azon aggódtam, mit rágnak szét a kutyák. Az ülések újabbak voltak, mint az eredeti, ezért a régi vázra húztam az újabb ülést. Ez nem volt baj, mert így legalább fény derült az ülésfűtés hibáira.

Sötétedéstől sötétedésig dolgoztam az autón. Sietni kellett mert közelgett Augusztus 20 az első SAAB 900 találkozó ideje.

A műszaki vizsga még hátra volt. A Rácz Mobil vállalta a nemes feladatot. Egy kis terápiázás a fékekkel, kézifékkötél-csere. Nagy meglepetésemre az összes gömbfejet ki kellet cserélni - pár hónappal korábban nagyobb összegért cserélték hazug erzsébeti szerelők. A kiszerelt darabokkal Gábor bizonyított. Cseréről szó nem volt, egyszerűen átvertek.

Aztán kész lett.
Nagyjából úgy, ahogy annak idején elképzeltem.

Két nap volt az első SAAB 900 találkozóig.