Megvolt: Honda Accord 2,0 Executive - 2008

Voltunk a hivatalos ausztriai sajtóbemutatón április végén. Két hónappal később már hazai tesztautót nyúztunk, egy 2,2 literes dízelt , de az alapváltozat valahogy kimaradt, egészen mostanáig. Persze ennek az autónak is csak a motorja alap - a Honda 156 lóerős, kétliteres, soros, négyhengeres benzinese - a felszereltsége nem.

A teszt-Accord nem az egyszerűbb, Elegance kivitelű modell, melynek 6,5 millió az induló ára, hanem egy minden nyalánksággal - parkolóradarral, 17-es alufelnikkel, komoly, hatlemezes cd-táras hifivel, esőérzékelős ablaktörlővel meg napfénytetővel - ellátott Executive 6,9-ért. A tolatásnál az autó mögötti részt képernyőre vetítő navigáció és az elektromosan állítható bőrülések azonban ennél a változatnál sincsenek benne az alapárban, külön-külön 500 000-ért vásárolhatjuk meg őket.

Az alapmotor kicsit erősebb lett, de mivel az autó is hízott, nem érezni különbséget az előző és az aktuális modell között. A 9,3-as gyorsulás még nem is lenne olyan rossz, kár, hogy a teljesítménycsúcs jó magasan, 6300-nál van; még nagyobb baj, hogy a motor lökettérfogatához képest átlagosnak mondható 193 Nm maximális forgatónyomaték is csak 4100-as fordulatnál jelenik meg.

Ennek következtében az autó elég lomhának érződik, sőt, négyezres fordulat alatt egyértelműen lomha. Négyezer felett megmozdul valami, meglepően sportos hangot hallatva kapja magát össze a kétliteres, de annyi ereje ilyenkor sincs, hogy kárpótolja a sofőrt a sok kellemetlenségért, amit alacsony fordulaton okozott. Két választásunk van: vagy nem forgatjuk és cammogunk, vagy forgatjuk, de akkor sem repülünk, legfeljebb dinamikusabban haladunk.

A motor még akkor is nehezen tekinthető ideálisnak, ha a motorerő másodlagos. Városban simán megiszik 10 liter benzint 100 kilométerenként, és határozott gyorsításnál, illetve magas fordulaton elég hangos. Mivel az Accord nagyon csöndes, kényelmes, kulturált, és ha nem is elviselhetetlenül gyenge, inkább a megfontolt limuzinok közé soroljuk, mint a vadállatokhoz, a motorzaj sehogyan sem illik a képbe. Nagyobb teljesítmény mellett kellemesen fémes, sportos hangról beszélhetnénk, így azonban, a célközönséget elképzelve valószínűleg csöndesebb motorra, illetve jobb hangszigetelésre lenne igény.

A motorhoz tartozó hatsebességes váltó tökéletesen precíz, a kormányzás és a futómű csodálatos, de ez a kétliteres csak a futottak még kategóriában versenyez. A 200 lovas, 2,4-es minden szempontból messze felülmúlja. Kár, hogy a nagyobb motoros változatból csak Executive kivitelű van, az pedig 8,4 millióba kerül, másfél millióval, vagyis több mint 20%-kal drágább. Nyilvánvaló, hogy 6,9 milliós indulóárával a 2,2-es dízel lesz a sláger.

Tesztünk legizgalmasabb pontja azonban újdonságértéke ellenére sem a motor volt. Kitaláltuk, hogy el kéne vinni a tesztautót egy prémium autó-kereskedésbe, hogy megkérdezzük a potenciális vásárlókat, tulajdonosokat, mit szólnak hozzá. Üljenek bele, tapogassák össze, viszonyítsák a sajátjukhoz és döntsék el, tetszik-e nekik, megfelel-e kényes ízlésüknek a minősége. Az apropót a Honda sajtóanyaga szolgáltatta, melyben folyamatosan azt sulykolják, hogy az új Accord már prémium minőségű, más szóval felveszi a versenyt az Audikkal, BMW-kkel, Lexusokkal Mercedesekkel meg a többi nagymenővel.

Szerintünk is sokkal jobb lett az elődjénél, egy-két műanyagot leszámítva tényleg kiváló minőségű autó érzetét kelti, de ezt már elolvashatták két ízben, következzen hát a BMW-tulajok véleménye. Annyit előre elárulok, hogy kapott napsütést és savas esőt is bőven.