Mint két tojás

2005.07.08. 08:05
48 év távlatából kacsint egymásra a két törpeautó. Ugyanabból a célból készültek: legfeljebb két embert kell elfuvarozniuk rövid távolságokra: boltba, munkahelyre, óvodába, kocsmába. Az egyik lassú, kényelmetlen és vidám, a másik fürge, ergonomikus és szürke.

Aranybányára bukkantam. Egy dunántúli községben botlottam a kis veteránfelújító műhelyre és a csinos magángyűjteményre. A lelőhely pontos helyét egyelőre nem mondhatom el, csak arra kaptam engedélyt, hogy magam termeljem ki a nemesfémeket. A Totalcaron sorozatban mutatjuk be a gyűjtemény legjobb állapotú darabjait. 2006-ban a tulajdonosok szándéka szerint szabadon látogatható tárlat nyílik a különleges autókból, motorokból - ez lesz az alkalom, amikor elárulom, hova is tettem az X-et a térképen.

Addig is: köszönjük a lehetőséget
az Old Chip és az Old Rent Kft-nek!

BMW Isetta

Ez valami csudaszép. Kívül semmi műanyag, csak domborított lemezek, krómozott lökhárítók, BMW-emblémával nyomott krómdísztárcsák, mókás lámpák, megannyi, szeretettel tervezett iparművészeti remek. A tesztautócska rekonstrukciós festése kevéssé korhű, de nagyon szép és vidám, a sárga-fehér kontraszt pedig szépen kiemeli az Isetta orrán a stilizált tangabugyit. A külső poggyásztartó rács gyári tartozék, elég masszívnak tűnt ahhoz, hogy ennél fogva akár fel is lehessen emelni a 350 kilós kisautó hátulját.


Bugyi és mosoly

Az Isetta már a Smart mellé helyezve is nevetségesen pici, de állítsuk csak szembe kedvesem Twingójával: a hatás drámai. 2250x1340x1320 milliméter. És mégis, a kis pléhtojásba befér két átlagos testalkatú ember, egy-két sporttáska, és olyan sebességgel autózhatnak, aminél minden Volvo-tulajdonos csendben mormolva olyanokat motyogna rózsafüzére fölött, hogy "gyűrődő zóna", "menetstabilizáló elektronika" esetleg "függönylégzsák" Vagy akár "biztonsági öv", hiszen ez sincs az autóban.


Ajtónyitáskor a kormány előredől

Belül minden gyönyörű. A restaurálás során az autócska belseje külsejével harmonizáló sárga kárpitozást és fehér műszerfalat kapott, lélegzetelállítóan profi minőségben. Hibátlan a kormány a kürt gyönyörű krómgyűrűjével és az élénken virító fényezésű propelleres emblémával. Gyári felszerelés a kis háló az utazók és a motor felett található kalaptartó-csomagtartó között, nehogy egy erős fékezésnél (höhö) a nyakakban landoljon az idepakolt cucc.

Az idilli környezetbe az autó előre, felfelé nyíló elején át lehet beszállni. Az idők során kissé meggyengült az ajtót tartó rugó, nem árt, ha a beevickélés során az ajtóval előremozduló kormánykereket (mint a mai luxus-BMW-kben, ugye?) tarjuk, míg be nem érünk az Isetta kuckójába. Az ülés kényelmes, tartása persze értelemszerűen nincs. A vezetési pozíció fix és minden nagyon közel van, igazi dodzsemes érzés. Az oldalablakok eltolhatók és minden Isettát hátrahajtható ponyvatetővel szereltek, így a gyors átszellőztetés garantált és könnyebb is visszaintegetni az utca elragadtatott népének.


A felszereltség csak a legszükségesebbekre szorítkozik. Kilométeróra, világításkapcsoló (távfény is van ám!), indexkar és az ablaktörlő kapcsolója, ennyi. Van két kis kar a szivatónak és a fűtésnek, a meleg levegőt egy csőbe rejtett pillangószeleppel irányíthatjuk a szélvédőre vagy a vezetőre. Ablakmosó nincs.

A 250 köbcentis, léghűtéses egyhengerest dinastarter, azaz dinamó-önindító egység kelti életre. A slusszkulcsot elfordítva először egy kis piros lámpa gyúl ki, ami jelzi, hogy ráadtuk a gyújtást. A rendszer 12 voltos! A kulcsot továbbfordítva először csend, aztán pánik, hogy nem indul, aztán lassú, halk moraj, ahogy megfordul a főtengely - végül, ha nem felejtettük el megnyitni a tízliteres tank benzincsapját a kalaptartón, a fejünk mögött, már be is röffen a kis motor.

Az Isetta-sztori


Iso Isetta a Mille Miglián
A törpeautó tervei Milánóból, a hűtőszekrények és robogók gyártásával foglalkozó ISO SpA-tól, Renzo Rivolta cégétől származnak. Az ISO márka olyan típusokról lehet ismerős, mint a Rivolta (egy ilyen is vár felújításra a telepen), vagy a Lele.) 1953-ban, a Torinói Autószalonon mutatták be a prototípust. 1954-ben az akkor még kéthengeres, kétütemű motorral szerelt Isetta teljesítményosztályában elvitte a Mille Miglia autóverseny három első helyét. A gépre azonnal lecsapott a BMW és megvette a licencet.

Elvisnek is volt
A bajor gyártó a BMW motorkerékpárok és az 501-es luxusautó közötti rést kívánta betömni a törpeautóval. A fémtojást kicsit áttervezték, beleépítették a BMW negyedliteres, egyhengeres négyütemű blokkját és hajrá, 1955 tavaszán megindult a gyártás. Novemberre már tízezret adtak el, főként ingázóknak. Az Isetta '56 februárjában 300-as motort kapott, később 600 és 700 köbcentis motorral is készítették.

Brit Isetta három kerékkel
Nagy-Britanniában kezdetben nemigen kértek a kisautóból, de amikor kijött a háromkerekű, kedvezőbb adóbesorolású változat, az Isetta a szigetországban is megkezdte hódítását. A brit verzió túl is élte a négykerekű modellt. 1962-ben már annyi autószerű kisautó volt a piacon (köztük például az Issigonis-féle BMC Mini), hogy az Isetta nem versenyezhetett velük, a BMW leállította a gyártást. Angliában 1964-ig készültek még háromkerekű Isetták. A BMW-nél összesen 136 367, az Isetta of Britain-nél 30 000 kisautó épült. A járművet gyártották Brazíliában (Romi-Isetta), Franciaországban (Velam-Isetta) is.


Váltó, szivatókar és fűtéscsap

A váltókar balra került, így nem akadályozza vezető és utas összesimulását. A mechanika rudazatos működtetésű, a kar H-kulisszában mozog, de a megszokott sémához képest fordítva. Az egyes balra lent, a kettes fölötte, hármas jobbra lent, négyes jobbra fent, rükverc nagyon jobbra lent. A kapcsolgatás a mai autókhoz képest nehézkes és rendkívül pontatlan, de pár szörnyű reccsenés után egész jól rá lehet kapni az ízére.

12 lóerő repíti az Isettát, végsebességére a gyári adat 85 km/h. Egy veteránautót persze nem szívesen kínoz az ember, én csak hatvanig merészkedtem, de bőven volt még a motorban tartalék. A futóműben kevésbé. A mellső nyomtáv jóval szélesebb, mint a hátsó, az egymáshoz közel rakott hátsó kerekek közül kispórolták a differenciálművet. A tízhüvelykes diagonál gumik oldalkúszása minden kanyarban fenékkel érezhető, és az egyszerű első futómű sem sokat segít a nyomtartásban. Az Isetta támolygó, imbolygó és pattogó mozgását remekül kiegészíti a rettentő holtjátékkal működő csigás kormánymű.


Amerre jár, aratja a mosolyokat

Ez az egész azért a gyakorlatban messze nem olyan sokkoló. Isettával persze a mai forgalomban képtelenség előzni, vagy egyáltalán tartani a lépést, és a hidraulikus működtetésű, de nem túl erőteljes dobfékek sem támogatják a hatásos vészfékezést. Szép lassan, odafigyelve azért nagyon jókat lehet élményautózni kis forgalmú vidéki utakon, vagy hétvégén a városban. A motor vidám csühögése, a tetőablak és a szembejövők vigyorgása, integetése pedig bőséges kárpótlás minden korszerűtlenségért és kényelmetlenségért.