Örök vita, hogy mit hívunk az autósport királykategóriájának: a ralit vagy a Forma-1-et? Sajnos az utóbbi években döntések sokasága olyan szinten lehetetlenítette el mindkét sportágat, hogy egyre többen emlegetik vissza a múltat. Szerintünk meddő a vita, hiszen mindkettő alapjaiban különbözik, és minden keserűségünk ellenére azért csak megnézzük még most is.

Na ugyanilyen nézegetnivaló lehet Bálint Richárd WRC Facebook 2009 könyve is, melyben talán a néhai WRC-gigászok csatájára leginkább emlékeztető utolsó nagy szezont (Loeb egyetlen ponnttal lett bajnok Hirvonen előtt) dokumentálta igazi profi módjára. A keményfedeles, limitált példányszámban megjelent súlyos könyv minőségéhez nem férhet kétség, minden rali-rajongó könyvespolcának kötelező tartozéka.

De hogy legyen valami pályaautós vonatkozása is a dolognak, így jár hozzá egy fekete, XXL-es Instant get póló is. Aaz M1-et nem érdemlik meg sokan.

De a zsíros falatot nem lesz könnyű megkapni, jön a kérdés:
Mennyi volt a legnagyobb, gyorshajtásért kiszabott, bírság, amit Pista az importőrnek kifizetett és milyen tesztautóval követte el mindezt?
Segítségként annyit megadunk, hogy egy nem általa írt hármas összehasonlító-tesztben szerepelt az autó.

Nem, ez nem vicc. Pedig tizenvalahány éve még sokan annak gondolták, de szívós aknamunkával és rengeteg pénzzel mára elértünk oda, hogy a koreai autókat ekézni nem menő. Remek ár-érték arányukkal, használhatóságukkal és ügyesen megválasztott garanciális-programukkal szépen nyerik a teret szerte a világban. Frontális támadásuk elől a Hiéna sem tért ki, így itt van az ajándék, sorban az első, a Hyundaitól.

Kék-fehér, MTK-szurkolóknak kötelező, ráadásul használható dolgok is ezek. Először is egy hátizsák, melybe belefér egy esőkabát, ha netán a meccsen rosszra fordulna az idő és a sapka már nem elég. Aztán egy póló, ha mégis megáztunk volna, végül egy vékony kis ledes kártya, amivel könnyebben betalálunk a kulcslyukba, ha netán túl sokáig ünnepeltük volna a győzelmet.

Egy nagyon egyszerű kérdéssel el is vihető:
Mi Csikós legendás, örökké visszatérő, kedvenc étke?

Hoppá! Most kapja fel a fejét minden autósport-rajongó, itt a Motorsport Hiéna!
Ráadásul az elmúlt évek tán legnagyobb hazai autósport-büszkesége, Michelisz Norbi személyes aláírásával együtt. Norbi, a szerény srác, akinek tán az egész ország drukkolt, lett a WTCC Év Újonca és a szezonzáró makaói futamon megszerezte élete első futamgyőzelmét. Íme, itt a cucc, lássuk csak:

Polár fölső, dedikált sapka és valami, amit a szerkesztőségben csak Mindent Rögzítő Baz-nak neveztünk el, egy nanoizé. Nem kamu és nem gáz egyik sem, Norbira méltán lehetünk büszkék. Reméljük, jövőre is. (És persze mondanunk sem kell, hogy a Hiéna a Dension jóvoltából betárazott ebből a csomagból is még párat, hehehe.) UPDATE: lesz még abban a csomagban autó formájú egér. Többféle is akad, küldünk egyet.

Most pedig íme, a kérdés:
Ki állt aktuálisan az első helyen, amikor a rajtot követő baleset miatt újraindították a makaói első WTCC futamot idén?

Oké, reméljük az utóbbi tíz perc elég volt ahhoz, hogy riasztani lehessen a barátokat, ismerősöket, itt valami nagy készül. Itt a második ajándék. És nem kerül még csak egy telefonjába sem!

Először is: ez itt egy remek, maxicipzáros hátizsák, melyben pompás helye lesz minden kis slot-car-nak. Persze a Carrerától nyúlta ezt is Hiénánk, ehhez elég volt, hogy a raktáros egy pillanatra elfordítsa a fejét. Ráadásul privatizált mellé egy pöpec, XXL-es pólót is.

Most pedig a nagyon egyszerű kérdés:
Mennyit fogyaszt Ender, a Török Saxója és mennyiért vette?

Jó reggelt minden korán kelőnek! A MegaHiéna rajtrakész. Hajnalig dolgoztunk azon, hogy a mai nap folyamán 10 percenként adhassunk nektek valamit ajándékba. Sűrű, nehéz nap lesz, de érdemes kitartani, hiszen rengeteg nyereményünk van. Nem áruljuk el, mikor dobunk be egy-egy igazán zsíros koncot, de annyit elmondhatunk, hogy késő éjszaka is lesz miért játszani. (Ezek pontos időpontjáról idejében értesültök majd.)

Ételt-italt betárazni, családra megértően rámosolyogni és indulhatunk. Az egész szerkesztőség nevében kívánok sok sikert minden kedves olvasónknak!

Nem fogjuk fölöslegesen szaporítani a szót, a lényeg úgy is a koncon van, az pedig reggelre tán több, mint elfogadható.

A Ferrari F50 a maga idejének egyik kiemelkedően remek szupersportautója volt. Bár formaterve nam annyira radikális, mint elődjéé, az F40-é, azért tudni kell róla, hogy csak és kizárólag a céltudatosság volt a lényeg. És a korabeli Forma-1-es technikának, a karbonszálas karosszériának és a mechanikai tökéletességnek köszönhetően sikerült is maradandót alkotniuk Maranellóban. Ez még nem minden, hiszen mellé dukál egy...

...Carrera sapka is, amely reklámcélú eszköz ugyan, de a többséggel ellentétben jól néz ki és tartós is. Tudom, van egy itthon már két éve és bírja még a kiképzést. Ezenkívül egy ajándék, fekete póló is jár hozzá, mindjárt 3XL méretben, hogy biztosan elférjen benne mindenki. Nőkön hálóing gyanánt különben is kifejezetten jól állnak az ekkora cuccok.

Most pedig a kérdés:
Milyen színű a brunei szultán által áruba bocsátott Cizeta Moroder és mi áll a rendszámtábláján?

Aki először mondja a tutit, azé ez a Carrera-csomag.

Mindegyiknek más a színe, más a belseje, egészen más piszkálás-mix van benne. Van, amelyiket show-ra építették, akad, amelyikkel versenyeznek, s a kettő közötti átmenet mindenféle fokozata jelen van. De mind Lada és mindet imádják. A legvidámabb autós barakk.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Igen, újra itt van a Mester. A hihetetlen harapásáról és szívósságáról ismert vadállat, amelyik tavaly ilyenkor úgy söpört végig a hazai interneten, mint megvadult gnúcsorda a szavannán. Nyomában füstölgő blog.hu szerverek, billentyűzetet püfölő idegroncsok és eufóriában úszó nyertesek maradtak. Mindent felperzselt, mindent vitt. A zabolázhatatlan gyűjtés nagymestere, az utolsó véres cafatig küzdő, a megismételhetetlen Mohó Hiéna!

Egész évben keményen dolgozott, mindent vitt, amit lehetett, ráadásul mostanra remek partnerekre talált ebben. Nekik - és persze a Hiéna kitartó munkájának - köszönhetően, most csaknem nyolcvan, jobbnál-jobb konc vár azokra, akik nem restek és szombat reggel nyolctól (december 11.) vadászatra indulnak a Totalcar és a Belsőség óriási állatparkjában.

A nyereményeket természetesen ezúttal is postázzuk majd hogy a karácsonyi fa alatt ott lehessenek, illetve személyesen is átvehetitek a gépházban. Az átvétel határideje 2011 január 31.

A Hiéna legyen veletek!

A múltkori posztban nem tudtam megmondani, mennyit fogyaszt az új kisautó, aminek nem a hangulatkeltés volt az oka, hanem az, hogy egy hónap használat alatt nem fogyott ki a gázolaj.

Egy villogós 1500-ös. Egy taxi 1300-as. Mellettük a tulajdonosok, akik oly komolyan veszik a játékot, hogy társaságukban a ma csupán díszlet. Egy kicsit az átkosbeli színfalak mögé is belepillantunk. Tartsanak velünk, de vigyázzanak, mély a kút.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Rettegők, stréberek, buzgó mócsingok, rohanjatok téligumiért, különben biztos halál vár rátok. Mindenki más hallgasson a józan eszére.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Tóth Zoli küldte be belső levlistánkra az alábbi filmet valamikor szombaton, éjfél előtt. Megnéztük, megsirattuk, csorgott a nyálunk, hiszen olyan dologról szól, amit mindannyian nagyon szeretünk: a raliról. Méghozzá a régi idők ralijáról. Pontosabban az 1972-es RAC raliról, melyen 12 év után először sikerült angol földön megverni az északi versenyzőket, tette mindezt a győzelemmel akkor már tíz éve próbálkozó Roger Clark.

Azért Walter papa már 73-ban is tudta, milyen a világ odafentről. Örök kedvenc képem

Ami akkor nyilvánvalónak tűnt, az még ma is az, pedig az utóbbi időkben a zseniális Loeb mindent megtett annak érdekében, hogy ne legyen. A tényen azonban nem változtat az ő géniusza sem: 34 világbajnoki címből 17-et skandináv versenyzők zsebeltek be és ki tudja, mi lesz még?

Clark dolga nem volt könnyű, hiszen az ős-rali nagyágyúit kellett megfogni a piskóta Escorttal. Hannu Mikkola, Sitg Blomqvist (utóbbi Saabjának durva hangjáért érdemes végignézni), Rauno Aaltonen a Datsun Z-ben, hogy csak párat említsünk a kor legnagyobbjai közül. Fulvia HF-ek, 124 Abarthok és Asconák mind-mind nyélen, tökön-paszulyon át.

Megdöbbentő a hasonlóság az utcai változatokhoz képest. A bukócső még csak amolyan kezdetleges, mai szinten már-már nevetséges, a motorok hangja jellegzetes, mindegyik más, szinte látni, ahogy remegnek a tüték, ugrál a gázbovden és a verda csak csapódik jobbra-balra az erdőben, halálos egy tánc volt már akkor is.

Roger Clarknak végül sikerült megfognia Blomqvistet a Saabbal, még úgy is, hogy a gumiválasztásnál a szélesebb abroncsokat preferálta míg a skandinávok biciklikerékkel csapattak végig. Barkó, prémsapka és ordenáré fényhidak, melyek - úgy látszik - nem csak bennem, hanem Karottában is megmozdíthattak valamit, hiszen a videó nyomán támad kiterjedt levelezésben egyszer csak kimondta a szomorú valóságot:

Gabor Bazso to: all
Végtelenül szomorú dolog, hogy egy ilyen levelezésben szombaton éjfélkor 4 ilyen kiváló ember részt tud venni.

Átéreztem, nagyon igaza volt. Ahogy megláttam a nagy, Cibie szúrófényeket, a terítőreflektor-szerű lámpatesteket szinte gyomromba markolt a tudat, hogy odakint friss a hó, alatta csúszik a régi és a hegyekben ilyenkor már ott vannak a srácok. Ladákkal, Subarukkal és BMW-kkel, hergelt AE86-okkal és mindennel, ami hátul vagy négykeréken hajt. Az én patkányom pedig ácsorog szomorúan a műhely előtt és biztos vagyok benne, hogy éjszakánként, ha senki nem látja, egy kicsit megreccsenti a friss havat a hátsókerekek alatt... Fogunk mi még közlekedni nyélen, érzem.

Persze, bűn mindez, illegális és tiltott, de nem kell hazudni magunknak, hiszen a téli csapatás az egyik legjobb dolog a világon. A nyakig érő hóban, ott, ahol senki nem jár, csak a hasonló hülyék. Azok pedig olyankor összetartanak, elsimul minden ellentét, valami csoda folytán a téli hegy lesz az autósok olvasztótégelye, ahol szinte kivétel nélkül segít egyik a másikon, ha sok lett a kanyar, vagy túl mély a porhó.

És bár tudjuk, hogy az egy főre eső versenypályák szintjén lenyomtuk Japánt, azért télen más a helyzet. Mivel Visontán maradt némi - nem elhanyagolható - pénzünk az Autófíliás srácokkal egyetemben, majd a zsetonnal együtt a telefonos elérhetőséget is elvitte a cica, így lehet, hogy már nem is működik, szóval mínusz egy a hivatalos, téli lehetőségek közül.

Jaj, kevés raliautó van, amelyik jobban mutat ebben a pózban

Érdemes lenne számba venni a havas lehetőségeket, hiszen Karotta annak idején indított kampánya a nyári időszakra vonatkozott. Viszont van egy sanda gyanúm, hogy a téli autózás megszállotjaival mostohábban bánik az ország. Pedig kereslet lenne rá, de a kínálat még sokak számára így is kellőképpen lehúzós.

És vajon mi lesz a válasz Karotta költői kérdésére?

Gabor Bazso to: all
És egyben újabb muníció a "Mi az ördögtől néz ki a Datsun Z nagynak" misztikumához. Itt is állandóan Big Datsunoznak az autómra, ami kisebb, mint egy Hacsi. Az Escortnál pont nagyobb pár centivel, de rövidebb a tengelytávja 10-zel.

Dani odamegy, megtekinti a portékát, nem nagyon beszél, nem is fitymálja, inkább talán visszafogottan dicséri, kihúz a zsebéből egy névjegyet, átnyújtja, beajánlja a kért összeg felét, és arra kéri az eladót, hogy ha esetleg mégis érdekelné, hívja fel.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Nem húzom a dolgot: az első Zsiguli idén negyven éve gördült le a futószalagról Togliattiban. A vasfüggyöny mögötti országok autósaira új nap virradt, ekkortól kezdve a béketábor átlépett a modern motorizáció korszakába, amikortól - elméletileg - mindenkinek juthatott autó. Az évforduló miatt a Veterán Zsiguli-klubbal karöltve úgy döntöttünk, méltón megünnepeljük a kerek évfordulót, és az internet közepében, a Sztálin-szobor helyén, közösen, egyesült erővel elhelyezünk egy óriási, megkerülhetetlen, ellophatatlan Zsiguli-tömböt.

Tegnapi posztunkra reagálva küldött nekem PaOntan olvasónk egy cseh linket, melyre kattintva egy cikk olvasható az Aston Martin Supersportról, a kész csodáról. A hír ugyan nem volt friss, annak idején - augusztusban - mi is lehoztuk, ahogy a világ összes autós portálja. Hoppá! Hiszen már akkoriban messziről bűzlött a dolog, ideje egy kicsit utánatúrni, mi is történt azóta.

Az eredeti hír szerint a francia Star Electric France Car nevű cég gyártaná le a mindössze nyolc példányban megépülő autót. Sajtóközleményük elmondása szerint királyoknak, elnököknek szánt különleges luxusautók építésébe vágtak bele, mivel jelenlegi profitjuk mellett megengedhetik maguknak. Hogy mit is csinált eddig ez a nagynevű cég? Elektromos golfautókat gyártottak tehetős ügyfeleknek. Hummer H1-től H3-ig, pápaszemes Mercedest, Bentleyt és mindenféle más, valós modellre hajazó elektromos kiskocsit. Egységáron közel húszezer euróért kínálták őket és fene tudja, tán ennek okán úgy érezték, hogy sikerült annyira kiismerniük a jómódú vásárlóközönséget, hogy valami vastagabb fába is belevágják a fejszéjüket. Gyorsan össze is hoztak egy ügyes grafikust és egy PR-ost, megegyeztek a kuvaiti The Investment Dar Co. és a Prodrive tulajdonosaként ismert David Richards által vezetett konzorciummal, mely a cég 51 százalékos részvénycsomagját birtokolja, megcsinálták a sajtóanyagot, a média felkapta, lett nagy csinnadratta és...

...helyből fejest ugrottak a betonra.

Mert a kedves és lelkes francia villanyautósokban nem tudatosult, hogy golfkocsit gyártani nem ugyanaz, mint 950 lóerős, középmotoros szupersportautót. Hacsak nem 7,5 millió eurós áron. Ami elképesztően sok, ennyibe négy Bugatti Veyron is belefér, hiába a nyolc példányban limitált gyártás, az egyedi szín és a csúcstechnika. Ráadásul egy - a motorpiacon már-már egyszerűnek és olcsónak számító - 5,4 literes duplaturbós V8-at kapna a vásárló ezért a pénzért. Az pedig 7,5 millióért egész egyszerűen ciki lett volna. (Nem, egy másfél millió eurós Koenigseggben nem az.)

Szó volt még egy állítólag kész példányról, melyet a potenciális vásárlók megtekinthettek, kipróbálhattak. Az már senkinek nem tűnt fel, hogy mind a mai napig nem létezik egyetlen kép sem erről az autóról, csak és kizárólag a - kétségkívül szép és elegáns - számítógépes grafikákba botlunk lépten-nyomon. Egyszerű kamu volt az egész, bár kétségtelen, hogy annyi pénzért minden bizonnyal legyártották volna az autót.

De sajnos a dúsgazdag emberek döntő többsége - ellentétben a tévhittel - nem hülye, elvégre hülyén elég nehéz meggazdagodni. Ahhoz pedig pláne nem, hogy a Queen's Green-park 16-os lyuka mellett, villanymotoros Escalade-golfkocsijában ülve elmerengjen rajta, hogy ez az ügyes kis cég minden bizonnyal egy csodás Astont tudna neki adni hét és félmillió euróért.

Mert bizony ha történetesen én lennék ilyen mázlista, akkor nyugodtan becsattognék, mondjuk, az öreg Dallarához az aktatáskámmal, és azt hiszem, ennyiből boldogan építenének nekem egy ugyanilyen csővázas, 950 lóerős Pista Pferdschwanz Leichtbau-t. Sőt, szívesen építek én is bárkinek, csak fizesse meg...

Érezhette odaát valaki, hogy ez így elég sovány még, ezért kiszivárogtatott a sajtónak egy félinformációt, mely szerint maga az Aston Martin kereste meg a franciákat az ötlettel. Aki kicsit is ismeri az angol-francia viszonyokat és józanul gondolkodik, az tudhatja, hogy ennek annyi lehet a valóságalapja, mint macisajtban a Kodiak-medvének. Az az Aston Martin, amelyik árgus szemmel vigyázza a végre-valahára összekuporgatott hasznát és amelyik a négyajtós Rapide-ot inkább az osztrák Magna-Steyr-nél gyártatja hazai munkások helyett, na éppen ő lesz az, amelyik rábízna egy ilyen halott projektet egy golfkocsi-műhelyre.

Egyszóval blöff volt az egész és mindenki megette. Az Astonnak esze ágában sem volt ilyesmi, 2009-ben így is majdnem a csőd szélére kerültek, ráadásul megcsinálták a One-77-et, melynek 7,3 literes, 750 lóerős motorja a hivatalosan elfogadott, sorozatban gyártott legerősebb szívómotor azóta is és örülnek, hogy jelenleg megy a szekér.

Sportautót gyártani haszonnal így is sokkal-sokkal kevesebben tudnak, mint azt gondolnánk, hiszen még az olyan tömeggyártónak is, mint a Nissan, súlyosan ráfizetéses minden egyes GT-R-je egészen addig, amíg kellően nagy darabszámban el nem adják. A Porsche is nyitott új szegmensek felé az utóbbi években, az Audi biztos lábakon állt ahhoz, hogy kihozza az R8-at, de ha csak úgy belevágunk, akkor tessék, ott tartunk a buborékunkkal, hogy ennyiért kell adnunk, ha nyerni akarunk rajta.

Ennyiért pedig nem érdemes megvenni, és ezt tudják azok is, akiket bizony kicsit hülyének néztek a 7,5 millió eurós Astonnal. Minek is, mikor az ötödennyibe kerülő One-77 ennyire finoman gyönyörű és stílusos és gyors, mint egy 20-as évekbeli R-osztályú fregatt. Minek is, amikor negyedennyiért ott a Veyron, a kor csúcsa, és még sorolhatnánk... A Superspotot pedig mintha a föld nyelte volna el, a magára trükkösen figyelmet felhívó, kis francia cég honlapján sem találunk róla semmit.

De ez a One-77, na ez a valami, nem a golfkocsi. (Az Autocar videója.)

A dízel chiptuning iparággá fejlődött, de vajon mi lesz a vége, tüdőrák vagy szétrobbant motorblokk? Ha okosan csináljuk talán egyik sem.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Nem is olyan régen a Burzsuj blog tette közzé a hírt, mely szerint egy Hassan al Bolkiah Mu'izzaddin Waddaulah nevű úriember eladna egy pár igazán érdekes autót. Barátunk, Hassan, akit mindenki csak brunei szultánként ismer, az utóbbi időben némiképp gondterhelt, hiszen nem mennek már úgy a dolgok, mint régen: a gazdasági válság nem tett jót kinnlevőségeinek, a hazai össztermelés is csökkent, értékpapírjai sokat zuhantak a tőzsdén, egyedül a kőolaj és a földgáz tartja még életben. Sokáig a világ leggazdagabb embere volt, aztán lecsúszott a Top 10-es lista végére, most pedig már az első ötvenben sincs benne. Hiába na, egyszer fent, egyszer lent. Hol vannak már azok a szép kilencvenes évek, amikor a Rolls-Royce eladásainak felét az általa rendelt típusok adták...

1 250 000-et kérnek érte. Tekintettel arra, hogy mindössze három működőképes épült, ez elfogadható ár.

 

Négytagú család elfogadható árú, olcsón fenntartható, jól felszerelt, tágas autót keres ötmillió forint alatt. Használtautó-spekulánsok kíméljenek!

Vélemények az azonos című írásunkról.

Egy harckocsit elindítani nem könnyű feladat. Egy tankhajót még nehezebb. Megmondjuk, hogyan csináld.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Úgy gondoljuk, több szóra nincs is itt szükség, talán csak egy kis segítségre az olvasók részéről. Kálmán levele azért kicsit mellbevágott minket is.

Szervusztok!

Hétfő este, Kodály körönd. Szinyei Merse u. felől közelítve állok az Andrássy út előtti lámpánál, mellettem egy másik lámpaváltásra várakozó. Piros, hogyne. Valami veszett kürtölés hallatszik hátulról, de tisztes távolságból, megkülönböztető jelzésnek nyoma sincs. Aztán hirtelen (nem tudom hogyan - gyaníthatóan hasonló módszerekkel, amit magam is megtapasztaltam később) mögöttem terem a dudáló. A lámpa még masszívan vörös, előttem 20 centire a zebra, kicsivel odébb a 2x2 sávos főút itt mindig lendületes kétirányú kocsisora. Moccanni alig lehet, ha előrébb megyek, a zebrán vagyok.

Szemből, igen, a két kocsisor között átverekedve magát jött a Clio (balra hátul a szocreál épület a kerületi rendőrkapitányság). A károsult jobbról, a szervizútról kanyarodott a Felsőerdősor utca felé

Várom a megváltó zöldet (eközben látom, véletlenül sem hivatása gyakorlására siető rendőr-tűzoltó-mentőautóról van szó), fokozatválasztó D-ben – de csak nem akar nekem s a türelmetlennek tetsző szín megjelenni. Aztán a piros Renault Clio elindul – nem zavarja, hogy azon a ponton három autónak nincs hely. Csattanást hallok, a fotókon látható nyomok minden bizonnyal egytől egyig a tükrétől erednek. Mivel még ettől is csak tessék-lássék mozdulok, a járgányból kipattan egy alak (az a típus, akivel soha, sehol nem találkozunk szívesen: alacsony, de ugyanolyan széles – a rosszhiszemű hosszú, a napi 14-16 órás gyúráson kívül egyéb aktív tevékenységet nem feltételező szabadságvesztésre gondol láttán), és nem kér a kereszteződésbe behajtásra (megmagyarázva, hogy rokonát viszik szülni, és már elfolyt a magzatvíz), hanem öklével előbb a jobb hátsó, majd a jobb első ajtóüveget sorozza.

Láttam már ilyet - filmeken. De most a garázdaság alatt álló kocsiban ülök, és a konzervatív szemléletű, nyugdíj előtt álló egykori autós oktatóm (1987-ben) nem készített fel ezen helyzet konfliktusmentes kezelésére. Mivel a jobb első ajtó üvegét ütik éppen, csak elindulok (a legcsökönyösebb szamár is megtette volna ilyen ösztökét érezve), szerencsére épp nincs gyalogos, illetve balról már elfogyott a telizöldes kocsifolyam. Ekkor a mackós alak (tipikus öltözete ez a magafajtának) kiront az Andrássy út közepére, és a jobbról még vígan száguldók elé veti magát. Bár abban a pillanatban nem érzek megkönnyebülést, hogy senki nem ütötte el, de sikerül terve: a HZN karakterekkel kezdődő rendszámú Clio átkelhet a keresztetődésen, majd még további két piros lámpán, mire eltűnik a Városligeti fasorban vagy a Lövölde téren. Bár az évszakhoz és az utcai illemhez is alulöltözött izomagy csak kocogva követi (otthagyta a hasonló alkatú sofőr), valahogy nincs kedvem ott a helyszínen meginterjúvolni, vajon hová ilyen sietős a cimboráknak?

Két sérülés a háromból. Nagyon feltűnők, nem könnyen javíthatók

Csütörtök este voltam olyan szerencsés, hogy az M1-esen jöhettem Budapest felé. A navigáció azt jelezte, hogy fél tízre otthon leszek, ha minden így megy tovább. Ekkor az autópálya feletti elektronikus tájékoztató táblán olvasom, hogy: Baleset, torlódás.

Ja, ha csak torlódás, akkor nem hajtok ki.

Biztos valaki leugratott a pályáról a fűre - gondoltam -, és a bámészkodók miatt lelassul a forgalom. Öt-tíz percért felesleges kerülgetni. Továbbá, azt is jól titkolták, hogy melyik kilométernél van az a baleset. Szóval, azt sem tudnám, melyik szakaszt kellene kihagyni, és hol lenne érdemes visszajönni az M1-esre.

Megyek tovább, semmi torlódás. Még mindig semmi. Újabb felirat, de torlódás sehol. Aztán egyszer csak van torlódás. Már, ha az torlódásnak nevezzük, hogy a sor megáll, és nem mozdul pár órán keresztül.

Biztos valami őrült nagy baleset történt – fogalmazódott meg bennem úgy másfél óra egyhelyben történő torlódás után.

Valóban. Az MTI híre szerint:

Három jármű ütközött, hárman megsérültek Zsámbéknál, az M1-es autópályán

Fotó: MTI

Székesfehérvár, 2010. november 25., csütörtök (MTI) - Három jármű ütközött össze csütörtök este Zsámbéknál, az M1-es autópálya Budapest felé vezető sávjában; a balesetben hárman megsérültek, az érintett útszakaszról az 1-es főútra terelik a forgalmat - közölte a rendőrség az MTI-vel.

Az elsődleges információk szerint a balesetet szenvedettek közül két ember sérülése súlyos - mondta a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője.
A karambolozó járművek Zsámbéknál teljes szélességében elfoglalják az autópálya bal oldali sávját, ezért a járműveket Bicskénél az 1-es főútra terelik - tette hozzá R. Szabó Ágnes.

Így ismerte mindenki: a magas, vékony, zseniális srác, aki mindig jókedvű volt, és akit a jóisten is kosárlabdázónak teremtett, mégis rali-versenyző lett belőle. Kicsit olyan volt az autóban, mint Walter Röhrl, a Pók, aki minden autójában úgy festett, mint egy 500-as Fiatban.

Minden autójában... apja Escortjától kezdve, a Sunbeamen át a Peugeot 205 GTI-ig, a Mitsubishi WRC-ben, majd a Subaruban, mellyel - első angolként - világbajnok lett 2001-ben és a Peugeot-ban is. Viccesen nézett ki, de nagyokat ment, mindig, mindenhol, bármilyen autóból ki tudta hozni a maximumot és kiválóan alkalmazkodott mindhez, hiszen fiatal volt még, nagy lángon égett benne a tűz, első címe után pedig még magasabbra csapott, tudta, hogy sokra viheti még.

De sajnos nem adatott meg neki annyi idő, hogy bizonyítsa, hiába vált belőle még életében legenda, hiába nevezték el róla az akkori idők legjobb raliautójának utcai változatát és a valaha volt tán legjobb rali-szimulátort, Richard Burns pontosan öt évvel ezelőtt, 34 éves korában, hosszú betegség után elbukta élete legnehezebb gyorsaságiját.

Túl fiatalon, korán. Emlékezzünk meg róla ezzel a rövid, zúzós videóval. Nyugodj békében Richard Burns!

[ Download ]

[ Download ]

[ Download ]

[ Download ]

A laikusok számára semmi érdekes nem történt, csupán egy újabb taxitársaság lépett színre, egy a sok közül – gondolhatnánk. Ahhoz azonban túl sokszor merült fel a Ferihegyi botrány egyik főszereplője, a Zóna Taxi neve, hogy a hazai viszonyokhoz szokott emberben ne merüljön fel semmiféle gyanú.

Esti cikkünk blogposztja.

Tudják, hogy néha milyen kicsin múlik az, hogy elkészül-e az autójuk, ha hibával szervizbe viszik? Itt egy bennfentes írás, tiszta krimi.

Vélemények az azonos című írásunkról.