Szabó Lászlóval beszélgettem, aki jó ideig a quados mezőny élén versenyzett, gyorsokat nyert, egy széria quaddal, egyéves versenytapasztalattal. A penge versenygépeken quadozó külföldi bajnokok bizony vakarhatták a fejüket, hogy hogyan is van ez. Laci azonban elárulta nekünk a titkát, ami megdöbbentően, de logikusan is hangzik.
TC: Sokáig az első háromban voltál. Hogy állasz most?
SzL: Most nem állok jól sajnos, visszacsúsztam. Romániában eltörött a kerekem, kiestem és még két óra büntetést kis rámvarrtak, mert a limitdőben nem értem ki a javítás miatt.
Épp az utolsó előtti nap első gyorsáról jött ki Nissanjával Palik László, amikor odaléptem hozzá. Tegnap, mint írtam eléggé feldúlt volt, akkor nem tudtunk beszélgetni, most azonban beszéltünk a tegnapról, a dakaros tapasztalatairól és az első napi borulásról is.
TC: Menjünk visszafelé az időben! Hogy sikerült ez a gyors?
PL: Azt majd akkor lehet látni, ha tudjuk a többiek idejét is, minden esetre 2,5 perccel jobbat jöttünk, mit tegnap, pedig tegnap sem mentünk rosszul, a 14. időt értük el. Pedig azt hittem rosszabb lesz, mert már nagyon összejárták a pályát a kamionok. Sok a bakhát, és már túl sokat voltunk emiatt két keréken. Ezzel együtt tudtunk 2,5 perccel jobbat jönni, nem tudom hol találtuk ezt az időt, mert nem éreztem, hogy jobbak lettünk volna.
Egy dologra jó volt ez a sajtóközlemény: tanultam valamit. Megmondom őszintén, eddig fogalmam sem volt, van-e egyáltalán az Európai Parlamentnek elnöke, és ha igen, ki az, és honnan szalajtották. Hát most már tudom, jegyezzék meg önök is: Hans-Gert Pötteringnek hívják, német kereszténydemokrata, és 1945-ben született.
Hát szerda óta már ő is BMW-vel jár, 7-essel, és vizet pufog ki. Szeretem a BMW-ket, sőt, magát a BMW-t is, rendes, őszinte, minden németségével együtt jó fej cégnek tűnik. De mindig felidegesítem magam ezen a hidrogénes 7-esen, valahányszor előkerül a világ autós sajtójában. Mert minek?
Pom Pom meséiből megtanultuk, hogy először mindig az örömöt keressük, a bánat meg a szívfájdalom még ráér, ezért először azt foglaljuk össze, ami szimpatikus a bonus-malus rendszerben.
Aki nem okoz kárt, egyre kedvezőbb bónuszosztályba kerülhet a díjtételek jelentős csökkenésével. Aki kárt okoz, annak bónuszfokozata csökken, a díjtételek növekednek. Ez a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás bónusz-málusz rendszerének lényege. A rendszer viszonylag egyszerű és áttekinthető, mégis rengeteg jogértelmezési probléma merül fel és számtalan kérdés érkezik, melyekből a legtipikusabbakat csokorba szedve áttekintjük a biztosítási bónuszfokozat legfontosabb tudnivalóit.
A személygépkocsik bónusz-málusz nyilvántartási rendszere szempontjából az első megfigyelési időszak 1991. július 1-jétől 1992. június 30-ig tartott. Ezt követően a megfigyelési időszakok mindig július 1-jétől június 30-ig tartanak. A kárkifizetési szempont: július 1-től június 30-ig terjedő időszak, azonban a bónusz fokozat mindig évfordulóval, vagyis január 1-jével változik. Ahhoz, hogy a szerződés bónusz-malus osztályba sorolása a tárgyévet követő év január 1-jén egy osztályt emelkedjen, a szerződésnek a megfigyelési időszakban legalább 9 hónapig hatályosnak és kármentesnek kell lennie.
Mindegy, ki az üzembentartó szerződő fél: jogosítvánnyal nem rendelkező nagymama vagy kiskorú gyermek, a bónusz az adott üzembentartó szerződő fél személyének változatlansága mellett az adott gépjármű kármentessége esetén emelkedik évről évre. Ha a jármű ideiglenesen ki volt vonva a forgalomból, vagy új autó és év közben lett forgalomba helyezve azt kell nézni, hogy a biztosítási szerződés a megfigyelési időszakban legalább 9 hónapig hatályban volt-e. A legkedvezőbb bónuszosztály eléréséhez 11 év balesetmentes vezetésre van szükség.
A hazai rali élet egyik meghatározó szereplőjével, Gál „Baba” Istvánnal beszélgettem. Egy korábbi posztomban fejet hajtottam azok előtt, akik minden energiájukat az autóversenyzésbe fektetik, azt hiszem Gál Baba ilyen ember.
TC: Hogy tetszik eddig a verseny?
GBI: Vegyes. Vegyes. Az eleje nagyon jól sikerült, az 59. helyről rajtolva feljöttünk a 26. helyre. Az egy eléggé jó húzás volt, az autó jól működött. Aztán Romániában ugye többször átalakították a pályát, a kamionok miatt, amik felszántották a talajt, meg a második napon lehullott eső miatt. Azon is végigmentünk, nekem nagyon tetszett, mert én iszonyatosan szeretem az extrém körülményeket. Én imádom az ilyen saras, köves pályát. Azt azért tudni kell, hogy az ilyen körülmények között nagyon sokat számít a technika. Rá kellett jöjjek, hogy az autónk fölött, amivel számos győzelmet értünk el, bizony már eljárt az idő.
A CE Rallynak köszönhetően nem csak felbecsülhetetlenül informatív és egyben lehengerlően szórakoztató posztjaim olvasása révén profitálhattok. Tudósításunk szponzora, a BFGoodrich, páratlan (háromszor három) ajándékait is hazaviheti az, aki a naponta feltett kérdésekre elsőként helyesen válaszol. A főnyeremény egy gumiszett lesz. A játékban csak IndaPass regisztrációval rendelkező olvasóink vehetnek részt. A megfejtést a kérdés hozzászólásaként szíveskedjetek benyújtani.
Nyolcadik
Melyik magyar indulónak „Baba” a beceneve?
Autó
1 | SAINZ (ESP) | VOLKSWAGEN | |
2 | PETERHANSEL (FRA) | MITSUBISHI | |
3 | DEPPING (DEU) | VOLKSWAGEN | |
4 | ROMA (ESP) | MITSUBISHI | |
5 | ALPHAND (FRA) | MITSUBISHI | |
6 | GORDON (USA) | HUMMER | |
7 | SOUSA (PRT) | VOLKSWAGEN | |
8 | SABY (FRA) | BMW | |
9 | ZAPLETAL (CZE) | MITSUBISHI | |
10 | GACHE (FRA) | BUGGY |
Olyan kellemes, pihentető dolog ez a CE Rally. Egész nap dolgozom, reggel 6-7-től este 11 körülig, amikor a szállodában, már félálomban megszülöm a napi játék kérdését. Egész nap jövök, megyek, fényképezek, letöltök, szerkesztek, válogatok, írok, interjúzok, tájékozódom, eltévedek, szentségelek a technika vagy a szervezés miatt, és a raliból is kell látni valamit néha. De megéri, hiszen utána olvashatom a sok kedves, bíztató hozzászólást. Talán nincs is szebb, nagyobb elégedettséget nyújtó munka ennél.
Persze ezt a kissé cinikus hangvételű bekezdést nem azért írtam, hogy sajnáltassam magam, hanem felvezetőnek szántam egy rövid fotósorozathoz. Úgy látom nem csak én vagyok meglehetősen kimerült, sőt nekem nincs is igazán okom panaszra. A motorosok sokszor 4-kor vagy előtte kelnek, a kamionosok van, hogy éjfél után érnek vissza. Persze elvileg mindenkinek van alvásideje, de a szállodák nem a kiváló hangszigetelésről híresek, így ha valaki felkel 4-kor, akkor általában a szomszédos szobák is, vagy akár az egész emelet is.
A mai nap második gyorsáról érkezett vissza Palik László. Azt hiszem nem túlzok ha azt mondom, őt várta a legtöbb néző a szervizparkban, és miután megérkezett, egyre csak gyűlt körülötte a sok rajongó.
A kissé viharvert autóval érkező Palik azonban meglehetősen feldúltnak látszott, ha jól értettem az itinerrel volt valami gondja. Szerettem volna vele beszélgetni többek között erről is, de nem volt alkalmas. „Problémáim vannak.” –mondta és elviharzott. Remélem holnap megtudakolhatom tőle, hogy pontosan mi történt.
Szalay Balázzsal beszélgettem arról, hogyan látja a versenyt mint résztvevő, illetve szervező. Kérdeztem a Greenfo által közzétett térképről, a környezetvédelmi dokumentumokról és arról is, hogy tényleg lesz-e folytatása itthon ennek a versenysorozatnak.
TC: Milyen indulóként részt venni ezen a versenyen, amelynek szervezésében is komoly részt vállaltál?
SzB: Azt gondolom, hogy nagyon kemény a verseny, a többi versenyző is azt mondta, hogy a dabasi és nagybányai szakaszok nagyon erősek voltak. Itt a veszprémi lőtéren pedig a pálya gyorsasága miatt kerülnek kihívások elé a versenyzők. Sokan kiesnek emiatt. Nekünk is az egyik ugratónál leesett az ékszíjunk, felforrt a víz, meg kellett állnunk, ezzel 10 percet vesztettünk. Szerintem egy nagyon jó versenyen vagyunk, nagy a küzdelem is, hiszen három másodperc van az első és a második között, ami négy nap után óriási dolog.
TC: Romániában a második nap leszakadt az eső, és rettenetesek lettek az erdei köves utak. A motorosok meg a quadosok nem voltak egyértelműen elragadtatva.
SzB: Minket annyira nem érintett, az autósok könnyebben vették ezt, hiába csúszott, maximum egy picit lassabban mentek. Igazság szerint az első nap sem volt száraz, hiszen akkor meg a hóolvadék nedvesítette a pályát. Összességében nagyon jók a pályák és nagyon fegyelmezettek a versenyzők.
TC: Azt mondtad, hogy kemények a pályák. Nem jelenti ez azt, hogy túl kemények? Nagyon sok jármű sérül a versenyen.
SzB: Hát ez tereprali, nem rali, nyilván azért veszi túlságosan igénybe az autókat, mert valaki gyorsan megy. Itt a gyorsaság meg az igénybevétel egyenesen arányos. Szerintem pont jók a pályák és ha könnyűek lennének, akkor azért panaszkodnának a versenyzők.
TC: Nekem kevésnek tűnik a nézőszám, kicsit csalódás. Egy magyar ralin többen állnak a szalag mellett mint most. Hogy látod ezt?
SzB: Ez tény, de amikor a Hősök teréről elindultunk rengetegen voltak, amikor visszatértünk Debrecenbe több mint 10 ezer ember várt minket. Az első dabasi versenyen voltak szép számmal, a másodikon szerintem az eső miatt voltak kevesen. Tény, hogy itt a lőtéren most nincsenek sokan, de megmondom őszintén mi nem nagyon bánjuk, mert így kisebb a veszély, hogy bármi baleset történik. Meg hát munkanap van.
TC: Igaz-e az, hogy voltak olyan engedélyek, amelyek nem voltak érvényesek a rajt pillanatában?
SzB: A rajt pillanatában még volt olyan, ami nem volt jogerős. A rajt után fellebbezett az egyik zöld szervezet, de akkor már régen lementünk a dabasi versenyen. Megkaptuk az elsőfokú engedélyt, így mi engedéllyel mentünk a pályán, teljesen szabályszerűen jártunk el.
TC: A Greenfo publikálta az első gyors pontos pályarajzát a verseny előtt. Egyrészt hogy juthattak hozzá, másrészt miért nem jelentette ez azt, hogy nem rajtolhat el a verseny?
SzB: Nagyon sajnálom, hogy a zöld szervezetek így jártak el. A verseny előtt három zöld szervezetettel is tárgyaltam, háromnak megmutattam és odaadtam a verseny útvonalát, akik megígérték, hogy ezek titkosak és náluk maradnak. Ennek ellenére kiadták, biztos, hogy tőlük került ki, nem örültem neki, hogy publikálták. A versenyt ezzel nem lehet ellehetetleníteni, hanem igazából csak bosszúságot okoznak nekünk, és ezzel próbáltak meggátolni minket, hogy betartsuk azokat a szabályokat, amik elő vannak írva a környezetvédelmi engedélyben. A nézőket csak a nézői pontokra volt szabad Táborfalván engedni, ezért is nem publikáltuk a pályákat, hogy ne tudjanak az emberek bemenni.
TC: Tehát ezek a szervezetek visszaéltek az együttműködési szándékoddal?
SzB: Meglepett, mert én úgy gondolom, hogy az adott szó sokat számít, csalódtam sok emberben.
TC: Hallottam olyan hangokat, hogy ennek a versenynek lesz itt Magyarországon folytatása. Milyen tervek vannak?
SzB: Elméletileg igaz, hogy gyakorlatilag pontosan hogy alakul, azt nagyon nehéz megmondani. Ha lement ez a verseny, majd levonjuk a végső következtetést. Ha úgy döntünk, hogy lesz folytatás, akkor is lesz egy évünk, hogy előkészítsük a pályákat, nem kell ilyen hirtelen csinálni. Azt gondolom, hogy a Környezetvédelmi Minisztériummal együttműködve próbáljuk majd kijelölni a pályákat.
A kedves érdeklődőknek szeretnék némi információt átadni. Való igaz lehet, amit valaki írt, hogy a hétvége felé megerősödhet a látogatás, hiszen valószínűleg sokan akkor akarnak majd kijönni.
Fontos tudni, hogy ennek a ralinak az is lényege, hogy a versenyzők nem tudhatják, hogy pontosan merre megy a pálya. Szervezői szempontból valószínűleg az sem jó, ha a nézők tudják, ezért nem lehet információt találni a pályarajzról. (Ami a hivatalos oldalon van az a gyorsokat tekintve teljesen elnagyolt, arra ne támaszkodjatok.)
Az alábbiakat tudom mondani azoknak, akik esetleg megnéznék az eseményt. Ma, holnap és holnapután a szervizpark itt van Veszprém felett, Jutaspusztánál. Korábbi posztomban adtam koordinátákat, de ha Veszprémet, majd Jutaspusztát megcélozzátok, és helybéliektől érdeklődtök biztosan idetaláltok. Mint írtam egyelőre úgy látom, hogy a szervizparkba is be lehet jönni, nem tudom, hogy ez így marad-e, minden esetre ez egy érdekes lehetőség mindenkinek szerintem.
Pénteken ugyanaz lesz mint ma, vagyis délelőtt innen indulnak és Várpalotán túl majdnem Székesfehérvárig elmegy a gyors. Délután pedig a Balaton felett versenyeznek, egészen Tapolcáig. Szombaton már csak egy gyors lesz, hasonló a maihoz és a holnapihoz, Várpalota felé. A szombati napon, délután, elvileg 12 órától mennek át a versenyzők a balatonfüredi céldobogón.
Az áprilisi időjárás olyan, amilyen, de aki szemfüles, az érdekes égi jelenségeket kaphat el tesztfotózás közben. Magammal vittem Ogproof barátomat, hogy legyen, aki vezeti a Justyt, amíg én mozgóképet készítek Mad község határában a repceföld mellett.
Ő az, aki az én régi Yashicámmal fotóz lejárt filmekre. Jelen esetben engem. Képe tulajdonképpen dupla expozíció, az utolsó kockára csattintott rá kétszer. Én pedig őrá, amíg a Subarut fotózta.
Percekkel később kitört a vihar, nézzék hát: ilyen a csallóközi cloud-porn. És milyen a bébi-subaru? Jövő héten erre is kitérünk.
A CE Rallynak köszönhetően nem csak felbecsülhetetlenül informatív és egyben lehengerlően szórakoztató posztjaim olvasása révén profitálhattok. Tudósításunk szponzora, a BFGoodrich, páratlan (háromszor három) ajándékait is hazaviheti az, aki a naponta feltett kérdésekre elsőként helyesen válaszol. A főnyeremény egy gumiszett lesz. A játékban csak IndaPass regisztrációval rendelkező olvasóink vehetnek részt. A megfejtést a kérdés hozzászólásaként szíveskedjetek benyújtani.
Kit ábrázol a kép?
Autó
1 | PETERHANSEL (FRA) | MITSUBISHI | |
2 | DE VILLIERS (ZAF) | VOLKSWAGEN | |
3 | DEPPING (DEU) | VOLKSWAGEN | |
4 | AL ATTIYAH (QAT) | BMW | |
5 | SAINZ (ESP) | VOLKSWAGEN | |
6 | ALPHAND (FRA) | MITSUBISHI | |
7 | ROMA (ESP) | MITSUBISHI | |
8 | GORDON (USA) | HUMMER | |
9 | SOUSA (PRT) | VOLKSWAGEN | |
10 | SABY (FRA) | BMW |
Kamion
1 | STACEY (NLD) | MAN | |
2 | VAN GINKEL (NLD) | GINAF | |
3 | VAN EERD (NLD) | DAF | |
4 | ECHTER (DEU) | MAN | |
5 | MACIK (CZE) | LIAZ | |
6 | LOPRAIS (CZE) | TATRA | |
7 | SPACIL (CZE) | LIAZ | |
8 | DONO (ITA) | IVECO | |
9 | KRAEMER (DEU) | MAN | |
10 | VERHEYDEN (BEL) | DAF |
Motor
1 | CASTEU (FRA) | KTM | |
2 | KATRINAK (SVK) | KTM | |
3 | LOPEZ (CHL) | KTM | |
4 | DESPRES (FRA) | KTM | |
5 | DUCLOS (FRA) | KTM | |
6 | STREET (USA) | KTM | |
7 | PELLICER (ESP) | YAMAHA | |
8 | ULLEVALSETER (NOR) | KTM | |
9 | GYENES (ROU) | KTM | |
10 | VILADOMS (ESP) | KTM |
Quad
1 | DELTRIEU (FRA) | POLARIS | |
2 | ANTAL (SVK) | POLARIS | |
3 | DECLERCK (FRA) | YAMAHA | |
4 | AUERT (FRA) | CAN - AM | |
5 | MULTINU (FRA) | POLARIS | |
6 | NOE TUBAU (ESP) | HONDA | |
7 | AUERT (FRA) | CAN - AM | |
8 | PAULINER (ROU) | YAMAHA& |
Úgy tűnik itt a veszprémi részen csúcsosodik ki rali, legalábbis a jutaspusztai lőtéren látható az eddigi legkomolyabb infrastruktúra a szervizparkban. Ez mondjuk nyilván azért is van, mert itt még három napig lesznek a versenyzők. Akit érdekelnek a dolgok ide mindenképpen érdemes lejönni, mert ha jól láttam a szervizparkba beengedik a nézőket is. Lehet, hogy ez átmeneti és csak azért van így, mert a szokásosnak mondható gyér látogatás jellemző itt is, nem tudom.
Szóval itt a szervizparkban megfordul minden versenyző és a legtöbb csapathoz testközelbe oda lehet menni. Megadok egy GPS koordinátát, ha ezt beadjátok a navigációba, idehoz, ahol már segítőkész integetős emberek irányítanak… É 47fok 8,019perc és K 17fok 53,703perc. Felelősséget nem vállalok, ha esetleg valaki Záhonynál lyukad ki, engem ne okoljon.
Olyan érdekes egyébként, hogy tényleg itt van a Dakar mezőny élmenő java, és ehhez képest nagyon alacsony az érdeklődés. Nem értem miért van ez, vagy hogy lehet. A drift hétvégén, hogy messzire ne menjek, félórás sor állt a kolbászoshoz, itt meg megtudtam úgy ebédelni az étkezősátorban, hogy amíg ott voltam nem jött be senki. Furcsa.
Egyébként ma elromlott a wifim, legalábbis azt hittem. Mindenkit végigkérdeztem a sajtószobában, hogy nekik megy-e, de ment. Volt a falon aljzat, kérdeztem, hogy megpróbálhatom-e vezetékesen, de a francia szervező megkért, hogy inkább ne, nehogy tönkrevágjam a többi gépet. Belekezdtem, hogy az nem túl valószínű, de rendre utasított azzal, hogy én nem vagyok technikus. Hát nem. Miután a mobil internettel felszenvedtem az előző posztot, találtam egy kis gombot itt a gép sarkán. Megnyomtam, és láss csodát…
Kezdeném azzal, hogy többek között az is egyértelmű jele annak, hogy Magyarországon vagyok, hogy az integetős rendezőknek fogalmuk sincs arról, amit csinálnak. Eddig csak azt hittem, hogy mindössze azzal a problémával kell megküzdeni, hogy az egyik rendező beengedi az embert oda, ahonnan a másik elzavarja. De ennél lényegesen többdimenziós a rendezői fejetlenség. Kereszteződés. Lentről jövök, balra akarok menni. A rendező látva a sajtómatricát az autón integet, hogy menjek egyenesen. Nem megyek, befordulok balra, a sajtószobához, merthogy ugye oda igyekszem. Elmegyek, majd fél óra múlva jövök ugyanúgy lentről, ugyanazt a sajtómatricát látva most jobbra integet ugyanaz az ember. Ismét balra megyek, nem megdöbbentő módon ismét a sajtószobába. Harmadik köröm következik ugyanarról. Most nem integet. Csak néz. És képzeljetek el ilyen egységeket hálózatba kötve üzemelni. Nem csoda, hogy őszülök.
De ez már itt történt Veszprémben. Délelőtt Dabason voltam, ahol a legelső futam is volt. Eső, sár, nulla néző. Oda sem engedtek be ahova az első napon, merthogy nem lehet elférni. Ilyet is csak az mond, aki nem járt ott, amelyik terület útját állja. Bár tudnám, hogy ezek az eszmék hogyan terjednek el ezek között az emberek között. De engem már nem lehet ilyenekkel leszerelni. Toltam a Rangernek egy összkereket és szépen bementem a pályára egy olyan útról, amelyiken a traktor jár be. Az akció remekül sikerült és egyben teljesen értelmetlen volt.
Az autós mezőny végét értem csak el, némelyik olyan tempóban ment, hogy gyalog szerintem jobban jártak volna. A szitáló esőben találkoztam egy land roveres angol csapattal, akik hasonló céllal voltak bent mint én. Kérdeztem, hogy van-e a pályának ennél látványosabb szakasza. Mondták, hogy szerintük nincs. Arra azért felhívták a figyelmem, hogy ha majd jönnek a kamionok vigyázzak, mert néha 20 méterre is letérnek az útról, minden probléma nélkül.
Aztán megérkeztek a kamionok, elég szép tempóban, de ez valahogy még mindig olyan volt, mint az egész nap. Savanyú, lassú, borongós. A pár első kamion után megjelent egy quados, akinek pont egy beláthatatlan kanyarban döglött le a gépe. Kétségbeesetten próbálta lerángatni az útról, de láthatóan olyan kimerült volt, hogy a saját lábában is elesett. Én három napja sántítok, futni nem tudok, de az egyik angol odaszaladt segíteni neki. Amire odaért, már lerángatta a gépet az útról a versenyző, az durva lett volna, ha megtalálja egy kamion. Megjegyeztük egymásnak a másik angollal, hogy milyen irgalmatlan szívás lehet ilyen körülmények között ez a szakasz. Nehéz elképzelni, hogy a kihíváson túl, szerencsétlen quados egy cseppet is élvezte.
Most itt vagyok Jutaspusztán, ha ezt megírtam elnézek a szervizparkba. Ez valószínűleg kalandos lesz, mert gyalog, sántán messze van oda-vissza szaladgálni, hogy kocsival odajutok-e az meg azon múlik, hogy éppen milyen integetős emberekkel hoz össze a sors. Szerintem sok külföldi sajtósnak ezért van telematricázva az autója, úgy sokkal könnyebben beengedik az embert. Agyrém. Ó, romániai rendezőség, bár itt lennél!... Ott megmutattam a belépőt és a rendező még a szalagot is felemelte nekem, hogy kényelmesen be tudjak jutni.
A Renault Global Quality Award díjról nem sok minden jut eszembe, igazából most hallok róla először. Ha viszont Audi sajtóközleményeket rendszeresen berakunk, nem különböztethetjük meg hátrányosan a Renault-t sem.
Díler és díler között biztosan nagy különbségek vannak. Hogy Carlos Ghosn milyen kritériumok alapján rangsorolja a Föld Renault viszonteladóit, ötletem sincs. Egyszer nagyon kellemesen meglepődtem egy Renault dílernél: a gödöllői Renault Békésihez hívtak haknizni. Adtak egy nullkilométeres Lagunát még a bevezetéskor, járjak vele pár napig, aztán csinálnak egy vevőtalálkozót, és ott mondjam el a véleményem. Gyanakodva kérdeztem, hogy és akkor ugye dicsérnem kell. Nem: a véleményemre kíváncsiak, tényleg. Akkor azért elcsodálkoztam, de persze elmondtam a véleményem, amit részletesebben meg is írtam, és egyébként céges píárosok között igen ritka, hogy valakivel el lehetne beszélgetni a terméke esetleges hibáiról. Az öreg Békési viszont egyáltalán nem sértődött meg, amiért kicsinek neveztem a hátsó teret meg a csomagtartót, és ezt még ma is csak emésztem. Na jó, és most lássuk a sajtóközleményt.
A Renault Hatvan IDÉN IS a LEGMINŐSÉGIBB
Képe Tibor, a Renault Hatvan márkakereskedés ügyvezető igazgatója második alkalommal vehette át április elején Párizsban, a legjobb magyar márkakereskedésnek járó Renault Global Quality Award minőségdíjat.
Carlos Ghosn, a Renault SA elnöke 2006-ban, hagyományteremtő céllal bevezette a Renault Global Quality Award minőségdíjat. A díj szerves részét képezi a „Renault Kötelezettségvállalás 2009” programnak, melynek célja, hogy a Renault tartósan a legjövedelmezőbb európai általános autógyártó legyen. A számos kritérium mellett a minőség is kiemelten fontos szerepet kapott a tervben; minőségi kivitelezés mellett a szolgáltatás nívójára is vonatkozik ez a kritérium.
A díj bevezetésével a Renault elsősorban 34 ország márkakereskedéseit ösztönzi összefogásra, másodsorban pedig ügyfelei visszajelzései alapján aktuális és pontos képet kap törekvéseiről, és végül, de nem utolsósorban, az ügyfél-elégedettség közvélemény-kutatással mért adataira alapozza a díjak odaítélését.
A Képe Tibor vezette Renault Hatvan márkakereskedés számára duplán jelent örömet és elismerést a díj, hiszen tavaly is a legjobb hazai forgalmazóvá választott szalon egyike volt világszerte annak a 11 kereskedésnek, amelynek sikerült megismételnie az egy évvel ezelőtti sikert. Carlos Ghosn, a Renault konszern elnök-vezérigazgatója ünnepélyes keretek között adta át Képe Tibornak a díjat a Renault, boulogne-billancourt-i kommunikációs központjában, aki úgy nyilatkozott az átvételt követően, hogy „ügyfeleink elégedettsége és kollektívánk következetes, magas színvonalú munkája nélkül aligha érhettük volna el ezt a szép sikert. Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni ügyfeleinknek, munkatársaimnak és üzleti partnereinknek.”
Utánanéztünk ezen az internet nevű dolgon, ki is a félszemű csíkos motoros. Túl sok információ nincs róla, de egy, a 2008-as Dakar Rally lefújása előtt keletkezett francia riportocska azért akad, ami hevenyészett fordításban ezt közli a 92-esről, a 450-es Yamahával versenyző Asbjorn Sletholtról (aki 1955. március 28-án született):
"Meg kell csinálnom!"
Most vagy soha! Fiatal korában Sletholt még úgy vélte, a Dakar versenyzői egy kicsit mind őrültek. De úgy érezte, meg kell hogy csinálja ő is, mielőtt végleg kiöregszik az efféle mókából. Nagy bátorság kellett hozzá, hogy 52 évesen nekivágjon a világ egyik legnehezebb túrájának. A norvég nevező mindig is motorozott, de negyven éves kora előtt egyáltalán nem foglalkozott versenyszerűen ezzel a sporttal, addig anyagilag sem engedhette meg ezt magának. Azóta viszont rendszeresen részt vesz svéd és norvég enduró-futamokon. Sletholt két gyermek édesapja, de a felelősség sem tarthatta vissza attól, hogy megkísértse szerencséjét a 2008-as Dakaron. Minden szponzori segítség nélkül készült fel a versenyre, csak egy cél vezérelte: elérni Dakart. Minden más eredményt, egy esetleges helyezést már csak ajándéknak tekintett volna. Feszülten, izgatottan várta a verseny indulását; nem is a fizikai megterheléstől tartott, hanem a váratlan dolgoktól, az előre nem látható, kivédhetetlen eseményektől. Bizony, a rally élvezetének megtapasztalásához meg kell fizetni a félelem árát.
A Dakar nem jött neki össze, a CE Rally igen. Tudósítónk megpróbál majd mélyinterjút készíteni a kellemesen hibbant norvég apukával, addig is lelkesen drukkolunk a 92-es számnak!
Az elso tesztnap veget ert, foleg autopalyan es szakado esoben, de kiprobaltam vegre az uj Accordot. Most itt ulok a hotelben, elvileg mar reg kokteloznom kene - majd mindjart csatlakozom -, de elotte gyorsan irok egy kis izelitot azoknak, akik mar nagyon kivancsiak. Szoval: sokkal szebb belul, es hatul sokkal-sokkal tobb hely van, mint a regiben. Csak a 150 lovas dizelt vezettem, meglepoen csondes volt. A valtoja meg ultra-hiper-kurvajo. Nagy csodak nincsenek, az uj Accordtol szivrohamot nem kaptam, de nyilvan nagyon jo kis auto tovabbra is, szazszor jobban tetszik az elozonel, pedig az is nagyon tetszik. Es hogy Mazda6 vagy Accord? Ezt egyelore nem arulom el. Holnap megyek haza, holnaputan megirom az egeszet, es penteken majd jol elolvassak. Most megyek, kicsit berugok, ezzel a nemet tasztaturaval amugy is csak a baj van. Asszem az MMS, amit a Winklernek kuldtem, nem ment at, szoval varni kell meg egy keveset a fotokra, erdemes, szepek lettek, vagy legalabbis lettek nagyon szepek is. Udvozlet mindenkinek!
Amíg Gyulavitéz hazatér, emlékezzünk a régi Accordra ezzel a reklámipartörténeti műremekkel:
Ma Debrecenben ébredtem. Eléggé mozgalmas napunk lesz, hiszen az első gyors Dabason kerül megrendezésre, ahol a legelső is volt, utána pedig átmennek a versenyzők Veszprémbe, ott tartják a másodikat. Dunaújvárosiak, Székesfehérváriak figyeljetek, a ti városotokon is keresztül halad a menet! Én azt hiszem egyenesen lemegyek Veszprémbe, egyrészt mivel a dabasi pályát már láttuk, másrészt a sajtószoba is Veszprémben van. Igyekszem valami jó helyet találni, mert ott vannak ugratók is szép számmal, meg elvileg jól meg is közelíthető a pálya.
Tegnap a sajtószobában szemben ültem jó ideig a Hummer csapat egyik tagjával, valószínűleg valami médiás lehet, mert egész nap ott szerkesztgetett valamit a laptopján. A Hummer csapat nagyon durván néz ki, full fekete az összes autójuk, kamionjuk, sőt a csapattagok ruhái is. A srácok is olyan amerikaias vagánygyerek kinézetűek, tetkó is van gazdagon. A fekete egyszínűséget csak szponzoruk, a Monster Energy töri meg, ami ugyebár egy energiaital. A Red Bullt itt szórják mindenfelé, szponzora az itteni eseménynek. Az egyik sajtós lány huncut ötlettől vezérelve megkínálta ezt a Hummeres tagot a fent említett rivális termékkel. Én már húztam is fel a fényképezőgép kakasát, hogy szívlövést mérjek emberünkre, de sajnos szinte mogorván utasította vissza. Nem játék ez, úgy látszik…
Szeretnék egy interjúnapot beiktatni, amikor a szervizparkban igyekszem szóra bírni akit csak lehet, elsősorban honfitársainkat. Nem tudom erre alkalmas-e a mai, mert mint írtam eléggé szétszabdalt az esemény időben és térben is. Inkább keresek ugratókat. Repülő kamiont akarok látni.
A CE Rallynak köszönhetően nem csak felbecsülhetetlenül informatív és egyben lehengerlően szórakoztató posztjaim olvasása révén profitálhattok. Tudósításunk szponzora, a BFGoodrich, páratlan (háromszor három) ajándékait is hazaviheti az, aki a naponta feltett kérdésekre elsőként helyesen válaszol. A főnyeremény egy gumiszett lesz. A játékban csak IndaPass regisztrációval rendelkező olvasóink vehetnek részt. A megfejtést a kérdés hozzászólásaként szíveskedjetek benyújtani.
Az egyik induló neve egy hangszer neve is. Kire gondolok?
Autó:
1 | SAINZ (ESP) | VOLKSWAGEN | |
2 | GORDON (USA) | HUMMER | |
3 | DE VILLIERS (ZAF) | VOLKSWAGEN | |
4 | PETERHANSEL (FRA) | MITSUBISHI | |
5 | SOUSA (PRT) | VOLKSWAGEN | |
6 | DEPPING (DEU) | VOLKSWAGEN | |
7 | ALPHAND (FRA) | MITSUBISHI | |
8 | ROMA (ESP) | MITSUBISHI | |
9 | GACHE (FRA) | BUGGY | |
10 | MASUOKA (JPN) | MITSUBISHI |
Kamion:
1 | STACEY (NLD) | MAN | |
2 | LOPRAIS (CZE) | TATRA | |
3 | VAN VLIET (NLD) | GINAF | |
4 | VAN GINKEL (NLD) | GINAF | |
5 | DE AZEVEDO (BRA) | TATRA | |
6 | VILA ROCA (ESP) | MERCEDES | |
7 | VAN EERD (NLD) | DAF | |
8 | MACIK (CZE) | LIAZ | |
9 | KIES (NLD) | GINAF | |
10 | DONO (ITA) | IVECO |
Motor:
1 | COMA (ESP) | KTM | |
2 | DESPRES (FRA) | KTM | |
3 | VILADOMS (ESP) | KTM | |
4 | LOPEZ (CHL) | KTM | |
5 | CASTEU (FRA) | KTM | |
6 | KATRINAK (SVK) | KTM | |
7 | FRETIGNE (FRA) | YAMAHA | |
8 | STREET (USA) | KTM | |
9 | DUCLOS (FRA) | KTM | |
10 | ULLEVALSETER (NOR) | KTM |
Quad:
1 | SZABO (HUN) | BOMBARDIER | |
2 | DELTRIEU (FRA) | POLARIS | |
3 | IRIMESCU (ROU) | POLARIS | |
4 | DECLERCK (FRA) | YAMAHA | |
5 | POLIENSKY (CZE) | YAMAHA | |
6 | NEMETH (HUN) | BOMBARDIER | |
7 | ANTAL (SVK) | POLARIS | |
8 | NOE TUBAU (ESP) | HONDA | |
9 | AUERT (FRA) | CAN - AM | |
10 | AUERT (FRA) | CAN - AM |
Én már utazásom első napján meglepődtem, amikor egy fagylaltos tricikli fotózása közben lassan hátrálva majdnem átestem egy szeméthalmok közt parkoló Skoda Octavián. A panjimi belváros forgatagában egészen úgy festett, mint egy luxusautó. Na, gondoltam, valami különc rendelte Angliából – de némi kérdezősködés után kiderült, hogy bizony Indiában gyártják. Nemcsak a VW-csoportnak van persze összeszerelő üzeme a szubkontinensen, ott serénykedik a hatalmas piacon többek között a Ford (Focus), a Fiat (Albea), a Renault (Logan), a Daewooo/Chevrolet (Aveo), a Toyota (Qualis), és - miként egy jó bollywoodi film végén láthatjuk kiírva – még sokan mások.
Nézzük most inkább a Maruti Suzukit, mert itthon is sokan járnak olyan modellekkel, amik az indai gyárakban készültek. Gondoljunk csak a kis Maruti 800-asokra, amik az első „nyugati” autók között gazdagították a Merkur kínálatát a rendszerváltás körüli években. Vagy a Suzuki Altókra – na azok is Indiából érkeztek. Elsőre szürreális látvány, amikor az autóriksán zötykölődve nézelődünk, és elhúz mellettünk egy új, fekete Swift, vagy amikor a goai strand parkolójából SX4 szedánból száll ki egy jól öltözött indiai család - az otthonosság érzése el is fog rögtön. Plusz belátjuk: az olyan fejlődő országok, mint India és Magyarország útjaira ilyen autók valók: egyszerűek, strapabírók, és valahogy még szépek is. A Maruti egyébként 54 százalékban a Suzuki tulajdona, és tavaly egy év alatt 27 százalékkal növelte az értékesítését. 2007-ben 645 ezer autót adtak el Indiában, és már nemcsak összeszerelnek, de fejlesztenek is: ott készült az Alto utódjának szánt A-Star tanulmány, aminek pár éven belül valószínűleg mi is örülhetünk.
A mai első gyorson cserélt kereket a 207-es rajtszámú Mitsubishin a japán Hiroshi Masuoka navigátora, Pascal Maimon, amikor a spanyol Carlos Sainz autójával áthajtott Volkswagenjével a lábán. A komoly sérülés ellenére a csapat befejezte a kerékcserét és a gyorsot is, azonban később kiderült, hogy Maimon bokája eltörött, lábát begipszelték. Így csapat nem folytathatja tovább a versenyt, valószínűleg még ma hazautaznak.
A mai nap nem mentem fel a hegyre több okból, így ma itt a szervizparkban igyekeztem élményeket gyűjteni. Carlos Sainzot próbáltam megtalálni, de a nagyok a kísérőkamionban bujkálnak. Aztán szembe jött a sztori. A képen látható úr nem egy román hajléktalan, amit itt élőben még nehezebb volt elhinni, mint a képeket nézve. Annyira hihetetlen volt, ahogy így megjelent, hogy egy szervező etikai érzéke először nem engedte, hogy lefotózzam, majd az úr felfedte, hogy ő Sletholt Asbjorn aki most jött a kórházból, és exkluzív és egyben kissé szürreális interjút adott.
TC: Beszélsz angolul?
SA: Kicsi beszél.
TC: Mi történt?
SA: Fejem kicsit sárba, sok sár a szemembe, szóval már nem látok. Utána mentem a kórház, és az a vezető ruhám, ez meg a román kórház ruhám.
TC: De remélem meggyógyul.
SA: Igen, jó leszek.
TC: Semmi komoly.
SA: Semmi komoly.
SA: Oké volt, jó szolgáltatás, kedves nővér, nagyon jó.
TC: Hogyhogy ebben a ruhában jöttél ki?
SA: Ez a kórház ruha.
TC: Jó, jó. De úgy értem meglógtál?
SA: Nem, nem. Befizettem az adót, úgyhogy nincs probléma. Csak a ruhám csupa sár.
TC: Hát jobbulást kívánok!
SA: A számom 92. Norvég vagyok.