Egyik ismerősömet ez a kép fogadta mikor reggel lement a lakótelepen a parkolóba a Land Roverjéhez. A cetli simán az ablaktörlő alá volt tűzve.

Nekem meg az jutott eszembe, hogy a papír, amin a szöveg van, no meg a festék, amivel rányomtatták a betűket, és persze az áram, ami elfogyott amíg ez elkészült, vajon miből van? (aztán meg az, hogy a föld az Föld, de ez most lényegtelen)

A kollégák két napja járkálnak itt körbe, felposztolták az összes agyonpimpelt talicskát, és természetesen megvezette őket a csillogás.

Ugyanis egyik sem vette észre a D pavilon 404-es szektorában rejtőzködő igazi tutiságot.

Hogy miről beszélek? Erről a gyönyörű, elberheletlen R 34-es Nissan Skyline GT-R-ről. Ez az az autó, ami csak a japóknak és a briteknek adatott meg, mivel kizárólag jobbkormányos kivitelben készül.

Sorhatos blokkja alapból is kb. 280 lóerős, de olyan jól tuningolható, hogy 1000 lóerő felett is ki lehet belőle piszkálni, ha valakinek ez kell. Összkerékhajtású és rajta van a legfeleslegesebb japán extra: a sohasem piszkolódó limuzin-hátsóablakot törlő ablaktörlő.

Régóta rajongok ezért az autóért. Imádom a kocka formaját, a dupla kerek hátsó lámpáját, hogy cseppet sem áramvonalas, nincsen rajta flame surface, dinamic line meg más szemfényvesztő balfaszságok.

Egy őszinte autó. Nem akar több lenni ami, mert az épp elég.

És a lányomnak is tetszik.

És akkora cső van rajta, hogy az öklöm belefér.

Ahh. Gyönyörű. És még valami: egy állat rendszámnál nincs jobb pimp. Nézzék csak: ez az Egyesült Arab Emirátusokból jött. Ennél tényleg nincs kúlabb.

 

Az emberben felvetődik itt néhány kérdés.

Az első: mekkora a metszethalmaz az Erotika Kiállítás és a Tuning Show látogatói között? Ha engem kérdeznek, nem biztos, hogy az erotikások a perverzebbek, bár egy közepesen poros pulpituson hempergőző, leszbi show-zó csaj vaginájába belekamerázni már tényleg elég erős. A pokoli, lélekölő duftadufta dübörgés gondolom mindkét kiállításon alap, bár bevallom, erotikán még nem voltam.

Vasárnap délután még mindig rengeteg itt a perverz. Már úgy értem, a tuning itt megjelenő válfaja nálam már a perverzitás határát súrolja, nem is súrolja, vastagon benne van. Eredetileg arra gondoltam, először körbejárok, fényképezek és csinálok egy személyes tízes toplistát a kedvenceimből. Körbe is jártam, fotózgattam, aztán elkezdtem szűkíteni a kört. Mielőtt felsorolnám Carstyling top 1-emet, azért szólnék néhány szót a súlyosabb túlkapásokról.

Ezt a Seat Alteát, már amennyiben Altea és nem Leon vagy az a harmadik Seat, amelyiknek sose jut eszembe a neve, szóval volt rajta mindenféle tuning felirat, de tuningot egyáltalán nem láttam rajta. Hacsak ezt a borzalmas morcosítást nem.

Pihenésnek jó volt ez a Mustang, de persze nem olyan mérhetetlenül nagy kedvencem, és csak azért fotóztam le, mert az LSD (Lambo Style Door) ajtós Mondeo annyira kikészített, hogy azután szinte bárminek tudok örülni.

Aztán itt volt ez a sztájling belső, aminél külön felirat hirdette, hogy a látogatók szavazzanak rá a legszebb autó kategóriában, és nem értem, hogy képzelték. Egy nyolcvanéves nyergesmester különbet varr hátrakötött jobb karral. És még ezt a fejegységet is olyan ákombákom módon gyógyították bele, hogy szégyen. Micsoda emberek vannak…

Tényleg, a legostobább pumpálós techno üvöltetése minden standon, vagy az egyesített kakofónia behozza a látogatót? Vagy jó közérzetet biztosít neki? Angéla, aki már második napját tölti itt a Tuning Show-n, azt mondja, kezdi értékelni azokat a zenéket és hangerőt, amiket és amivel én nyomok odabent a szerkesztőségben. És ez nem kis szó, bár nálunk tényleg csak diszkrét akusztikai szőnyegként cicereg a skandináv black metal a számítógépem hangszóróiból. Ja, és a jövő emberfaja a szedett szemöldökű kigyúrt kopasz, ezt rakja össze valaki: egyszerre nagyon homó és nagyon heteró.

Mire odaértem a TotalCar standjához, épp rajtakaptam egy családot, amint az én Mazdám előtt fényképezik a gyereket. Hohohó! Vissza, vissza! – kiáltottam a gyermekre, olyan nincs, hogy én ne örökítsem meg a dicső pillanatot. A képen tehát egy látogató gyermek látható egy szép állapotú, féléves garázsporral meghintett 1991-es MX5-ös Mazdával.

Na és akkor a best in show. Illetve az egyetlen autó, ami nekem ebben az akusztikai pokolban tetszik. A zöld ászt már csütörtök este megcsodáltam; gyönyörű Golf 1, az első, keskeny hátsó lámpás szériából. Mohazöld metál fényezés, gyári kárpitok, szép apró matricák, mint ÁFOR vagy régi, Kádár-címeres Magyar Autóklub, komoly ültetés, BBS-krómfelnik – egyszerűen a szívembe markol a látvány. Nekem a 2-es az igazi, illetve a 2-es kéne, mert az még műszakilag is létező dolog, de ez a keskenylámpás 1-es, ilyenről gyakran álmodok.

A Cult Hungarian hozta ki, akik, mint tőlük megtudtam, nem műhely, hanem klub. Januárban indult a honlap, most tartanak háromszáz regisztrált tagnál. Sajnos Szakadék nevű tagtársuk épp levette a honlapról az autót, mert kivonták a forgalomból, nagy kár érte. Ha azt is kihozták volna, legalább egy Top 2-listát össze tudok állítani. Az is fontos információ, hogy a cult nem az, amire én eddig gondoltam, nevezetesen hogy mindent lepucolnak az autóról, se kilincs, se kulcslyuk, rendszám helye begittelve-lefényezve. Ez ugyanis a clean. A cult a gyári állapot visszaállítása elsősorban newtimer korú autóknál, de csak VW-konszerneseknél. Plusz egy erős ültetés, lehetőleg krómfelni kíséretében.

 

Újra itt, a notebooknál, visszatérvén a másik, tehát a B pavilonból, ahol jóval nagyobb a csend, mint itt. Vágjunk gyorsan a közepébe, lássuk a másik pavilon hostess kínálatát, csak úgy kommentek nélkül.

Kedves mosoly, kedves autó, kedvetlen idő.

Hanyatt a szélben, kilátszó hassal. Hm.

Kedves mosoly, igazán kedves.

Lehet, hogy őket többször fotózták le a hétvégén, mint a nagy piramist.

Ne habozzon megírni, hogy melyikük a legszebb!

Bende Tibor, Totalcar, Hungexpo, Budapest

 

Drága Olvasó!

Jártamban-keltemben ellátogattam a B pavilonba, ahol amellett, hogy a zseniális Fenyővel és Indiánékkal találkoztam, sikerült meglátnom életem legelmebetegebb felnijét.

Nem a kinézete fogott meg, hanem a mérete. Malomkő? Telihold? Piha! Ilyen állat pedig nincs!

Talán Ikarusz buszra lehet felszerelni, vagy esetleg kombájnra?

És így néz ki teljes valójában:

Ki mennyiért tudna erre egy garnitúra, tehát 4 db gumit?

Bende Tibor, Totalcar, Hungexpo, Budapest

A tuning show második napján újra itt vagyunk a Hungexpo D pavilonjában. Úgy érzem, az éjszakai 8 óra csend talán elég volt arra, hogy szervezetem regenerálódjon, és megújult erővel vágjon neki a mai 12 órás tuctuc dübörgésnek.

Tegnap a standunk előtt elhaladó végtelennek tűnő emberáradat szerencsére nem volt olyan egyhangú, mint a zene. A látogatók megálltak, fényképeztek, csodálkoztak, és próbálták kitalálni, hogy mit is látnak maguk előtt az autók felnyitott motorházterében.

Két olyan jelenet volt, ami nagyon tetszett: az egyik az, amikor három 5-6 év körüli kisfiú, akik talán még leírni sem tudják azt, hogy autó, megérkeztek standunk elé, és egyszerre mohón fényképezni kezdték Karotta Nissánját - szerintem nagyon aranyos látvány volt.

A másik pedig az, amikor szintén Karotta felnyitott Toyotája előtt egy idősebb apuka magyarázni kezdte tinédzser fiának, hogy az a kereszthíd azért van, mert az ilyen öreg autóknál a karosszéria már nem olyan stabil, meggyengült, félő, hogy összeesik, ezért kell bele a merevítés.

Remélem ma is elkapok néhány ilyen kedves pillanatot.

 

Közkívánatra tartunk egy második fordulót, elsősorban az olvasók javaslataiból. A gyári felnik előtérbe helyezése marad, mert egy felni nem áll meg magában, a kasztni része. A nem gyári, változatos mintázatú, mindenre jó, de igazán semmire se tökéletes felniket hanyagolnám, akármennyire is szépek magukban. (mert nem is szépek)

Az átlátszó és hasonló ökörségek a legízléstelenebb felni választáson fognak szerepelni, a hétvégi vasalódeszkaszárnyakra boruló olcsó szilikonokat felvonultató rendezvény alatt. Azok között nem lesz gyári, szinte biztos.

 

 

A Lamborghini a legutóbb egy kicsit  figyelmen kívül hagyta a kortárs formatervezés fő csapásirányát, a Reventón egy öncélú dobócsillag, mattszürkére festve. Minden gyártó lelkesen puhítgatja a lemezeket Bangle után szabadon, erre jön ez a baltás gyilkos. A felnije sem túl kedves, az előző választás győztese, az SLR propellere, biturbóval.

 

 

Egy Lambo tud elegáns is lenni, legalábbis az Espada igen. A fehérre fújt, finom sormintákkal díszített felni a Reventón késeivel nem mutat sok rokonságot, csak annyit, mint a két gazdatest. Az Espada a csavarok felnimintázatba komponálásának különdíjasa.

 

 

 

 

 

Ennyi Lambó mellé kell Ferrari is, nehogy sértődés legyen belőle. A Ferrari P 4/5, tömegautónak semmiképpen sem nevezhető modelljének acélból origamizott tavirózsái másodszorra már nem maradhattak ki.

 

 

 

Az első körben csúnyán elvérzett a Spider felnije, a kötelezően utolsó F200 előtt végzett. Most annak a felninek az eltúlzott változata, a biohazard indul. Ennek a formája is kapcsolódik a körökből építkező Alfa-felnikhez, nem idegen a típustól, de már túlzás. Egyszer, poénnak elmegy.

 

 

Többen hiányolták a fekete felniket, én ugyan nem, de ez most a kivánságműsor. Igyekszem a lehető legkevesebb veszteséggel kijönni ebből a kérésből, kikerestem a lehető legkultúráltabbat. Az M6 Lumma Design Body Kit-jéhez járnak ezek a felnik, az előző fordulón második, gyári Hatos felniknél biztosan nem pengébbek, de fekete, ez kell, tessék, valakinek majd utolsónak is kell lennie.

 

 

A BMW most is sokat szerepel, legalább olyan erősek felniben, mint az olaszok, a 2007-es CS tanulmány kerékagyából éleslevelű hínárok bújnak elő, jól kiegészítve a hullámzó élekből kialakított kasztnit. Nagyon remélem lesz valami a CS-ből az utcán is, nem csak bedarált agyagmodell.

 

A mai klasszikus induló is BMW. A pókháló sportos változata egy piros cápának áll a legjobban. Próbáljatok meg elvonatkoztatni a Hatostól és a felnire szavazni. Mert a legpengébb verda még ebben a társaságban is ez lenne.

 

Teljesen érdektelen felniken mutatták be a Dodge Challengert, de ez a nyers és lényegretörő sajtófotó, előtérben a kerekekkel megérdemel egy jelölést. Minek is elbaszni az időt udvarlással és kamuval, a Challenger nyilvánvalóan nem egy kifinomult kanyarvadász lesz, hanem elsőrangú gumiégető.

Ma reggel elindultam otthonról, mint rendesen. Lejövök a lejtőn, megy a szívató, megvárom, míg meleget fújnak a rostélyok, és valahol az Attila út sarkán szoktam visszatolni. Ez ma is így történt, és egyből lefulladt a Citroen BX. Azt gondoltam, valami hiba csúszott a számításba, hidegebb van, esetleg a napszél, így újraindítottam szívatóval, és tessék ment is rendesen. Egészen az alagútig. A baljóslatú Alagút utcában ismét megkíséreltem visszatolni a szívató bütykét, amit újbóli lefulladással hálált meg.

Nohát.

Nem kísértem az ördögöt holmi folyamatos indítózással, ezért igyekeztem mozgásban és sebességben tartani az autót, ami a reggeli araszolás közben nem könnyű. Egy-két méter menet, 10 mp állás, ez a legnagyobb ellenség ilyenkor.

És sikerült. Tudosítónk korábban jelentette,hogy elhoztam a kész fényezett elemeket a VMaxra Művész Zolitól. Szép munkát végzett, szépek lettek a festmények, de maga a Bianco Fuji fényezés is jól sikerült. Az egyes alkatrészeket sokkal szebben oldotta meg, mint korábban VMax Zsolt majma a bordót. A hűtő oldalsó burkolatát nem csak úgy egyben fújta, mint tót az anyját – bocsánat, tudom, hogy ilyet tót az anyjával nem csinál, illetve nem tudom, igazából lehet, hogy mégis -, hanem alaposan kiragasztgatta, és a kis rácsot külön feketítette.

Utólag örülök, hogy nem voltam lusta, és minden festhetőt leszedegettem, a kilométeróra borítását is beleértve. Az összeszerelés aztán jó kaland volt, igazából két óra alatt meg is voltam, csak a faridom madzagolásánál akadtam el egy kicsit. VMax Zsolt tanácsára a széthúzott madzagokat előzőleg egyesével felcímkéztem, melyik melyikkel találkozik majd. Aztán persze a nagy visszamadzagolásban a madzag- vagy szigszalag Murphy szellemében leesett két kis cetli, márpedig VMax Zsolt szerint ha csak egy-egy amorf kábelköteg van egymással szemben, még egy autóvillanyász is nehezen rakja össze.

És akkor most jöjjék a mi kis installációnk. Öt autóval vonultunk fel, szépen leparkoltuk őket két rövid halszálkába, kis táblákra felírtuk, melyik micsoda, és az egészet körbekerítettük egy piros-fehér szalaggal, amit rozsdás felnikbe dugott rozsdás kipufogókra kötöttünk (két 250-es Jawa hangtompító, egy vadiúj, még füstöt nem látott Wartburg dob, és valami ismeretlen izé). Van még egy asztalunk, ahol Angéla fogadja a látogatókat, matricát oszt, és pólókat ad el nekik, valamint egy asztal, ahol most ezt a posztot írom, mint ügyeletes tudósító.

Rácz Tamás, Totalcar, Hungexpo, Budapest

A falra kötözött ötméteres TOTALCAR-molinó alatt megtekinthető Csiki harminchat éves állólámpás Mercije, ami alul körben bámulatosan rozsdás, érdemes megnézni. Mellette Winkler MX5-ös Mazdája áll, rajta több hét garázspora, amit szándékosan hagytunk rajta, annyira jól néz ki.

Asztalos Angéla, Totalcar, Hungexpo, Budapest

A következő műtárgy Karotta Nissan 200SX-e, ami felnyitott gépháztetővel, nagyon látványos, ám rendkívül szeszélyes motorral várja a látogatókat. Aztán jön a pult és az íróasztal, majd Karotta másik autója, az AE86, szintén tátott szájjal.

Totalcar, Hungexpo, Budapest

A sor végén, vagy elején, ahogy vesszük, az én kis 318-as (injektoros!) BMW-m pózol. Teljesen meg vagyok hatva, hogy az öreg, kissé megfáradt kasztnijú autót most is többen fotózzák; nagy boldogság, hogy 170 ezer forintért sikerült olyan autót vennem tavalyelőtt, ami ennyire érdekli az embereket, még a DeLoreannal, a Fast & Furious autókkal, sőt, morcosított Suzuki Swiftekkel egy hangárban is.

Ez vagyunk mi. Aki nem hiszi, járjon utána, Tudják: Hungexpo, Budapest, hétfő estig.

A D pavilonban a kiállítók azt gyűlölik a legjobban, akit a látogatók a legjobban kedvelnek, naná. Egy Fusion márkanév alatt csoportosuló zöld csapatot, a T3-as Transporterrel. Eszetlen dörgés jön a kocsiból, ami szép lassan teljesen elöli azoknak az agyát, akik nem csak bejönnek, körülnéznek és kimennek, de egész nap itt vannak.

Viszont lehet náluk kapni zöld ufót, ezer forintért. Viszik, mint a cukrot, minden apuka ellátja vele a gyerekét, minden macsó a csaját, ahova csak nézek, zöld gumiufót látok. A póló, passtartó, bézbólsapka történelem, a gumiufóé a jövő!

Ebből a sok-sok erősítőből lesz az a sok-sok tucctucc, ami a többi kiállító audiojellegű közönségszórakoztató próbálkozásait teljesen elnyomja:

És arra is sikerült rájönnöm, mi az a szörnyű sziszegés, ami időről időre belehasít a csendbe zajba. Amikor felfújják az ufókat:

Ez meg az a kis film, amiből remekül kitűnik, mennyire nem tud megküzdeni a hangnyomással egy kamera mikrofonja:

Üdvözlöm a Belsőség olvasóit, innen a Carstyling Tuning Showról, a Hungexpo vásárközpontból. Rácz kolléga vagyok. Csikós kolléga és Bende kolléga most hagyta el a helyszínt, jelenleg Angéla kolléganővel kettesben teljesítünk szolgálatot a Totalcar standján. Amit hamarosan bemutatok, pár fotóval.

De addig is: Csajok. Mielőtt Csiki lelépett, körbeszaladt egy fényképezőgéppel ebben az irdatlanul dübörgő hodályban, amit D pavilonnak hívnak, és lefotózott mindenkit, aki hagyta magát. A képekre kattintva egy kis galéria nyílik, fogyasszák a lányokat jó étvággyal!

Itt ülünk, mögöttünk mennek a TC adások plazmatévén, és akkora a tömeg, hogy a szemben lévő standot sem látni. Ami azért baj, mert remek motorok vannak kiállítva, pl. egy Triumph.

Egyébként memóriakártyák terabájtjait foglalja el Bazeg, az MX5, meg az AE86, nem beszélve a SX-ről.

Van itt minden, De Lorean éppen visszaérkezve 2025-ből (this is the real thing, man!, azaz ez a filmbeli eredeti), csak nekünk új persze, mert Gyulavitéz már említette egy korábbi posztban, de akkor is.

Meg akad Kawasaki-motoros Smart, diffitlen hátsó futóművel, lehegesztett rugózással,

autólámpából meg egy standon annyi, hogy ez az egy szem bolt ellátná a Blues Brothers végén a tömeges rendőrautó-töréses jelenetet.

Kicsit sréhen tőlünk egy hangnyomásverseny-győztes VW Transporter T2-es áll, amikor elindítják, halk patakokban folyik a fülünkből a vér. És vannak, akik közel mennek hozzá, sőt, még beszélgetni is próbálnak a kiállítókkal...

Csajok... Hát csajokból van elég. Egy későbbi blogposzban kimerítjük ezt a témakört is. addig is viszontlátásra.

 

 

 

 

 

 

 

 

Bende Tibor, Csikós Zsolt, totalcar, Hungexpo, Budapest 

Most nézem a tegnapi Autó-motorban, hogy milyen csodás Silvia Super Silhouette képet találtak a Silvia/SX típustörténet cikkhez. A történeti visszatekintés apropója alighanem régi kedves ismerősünk, KYE-514, azaz a Gyulavitéz által is megírt új 350Z. Erről van teszt a 30. oldalon, A pokol angyalai címmel, aminél, azt hiszem, csak a „Könnyen táncba vihető a 350Z” közcím aranyosabb.

Van benne egy ilyen rész, hogy „Kovácsolt lengőkaros felfüggesztéseivel a kocsi rendületlenül kapaszkodik a fordulókban. Persze, elég egy nagyobb gázadás, és máris táncba lendül a hátulja – feltéve, hogy kikapcsoltuk a menetstabilizáló rendszert. Ilyenkor is jól kézben tartható a kocsi, látványos erőcsúsztatással fordulhatunk.”

Búcsúzóul átnyújtom önöknek ömlesztve, ami kimaradt. Nézegessék a fotógalériát, sok szép autó van benne. A legérdekesebb, de legalábbis legfurább a V8-as narancssárga fagyi árus kocsi, vagy mi. A rózsaszín MR-2-es miatt a Winkler külön felhívott, hogy elmondja, hányingere van. Én annyira nem undorodtam, de tény, hogy láttam már szebbet. A sok régi amerikai verda - a fecskefarkúval az élen - például elég jól nézett ki.

A képen látható motor - van néhány kétkerekű is -, megdöbbentő, de igaz, egy 2,3 literes, háromhengeres blokkal szerelt Triumph. Nem tudom, hány lovas, de azzal a nitrós palackkal a seggén egészen biztosan képes lenne rá, hogy egy életre elvegye a kedvem a motorozástól. Az M5-ös Hamann BMW is nagyon durván nézett ki a húszas felniken. A géptetőn lévő matricán sajnos nem árulhatom el, mi van, ezt meglepetésnek szánták, és külön megkértek, ne szivárogtassak ki információt. Legkorábban holnap délelőtt tudhatják meg, ha kimennek a Tuning Show-ra. Jó szórakozást mindenkinek!

Időközben el kellett jönnöm. Ezeket a sorokat már itthonról írom, óriási megkönnyebbülés a jól ismert tasztatúrát csapkodni a laptop kicsi, fura és idegen billentyűzete helyett, arról nem is beszélve, mennyivel gyorsabban haladok. Mivel hazaértem, csak telefonon értesülhettem arról, hogy már megérkezett a Totalcar standjára - igen, mi is kiállítunk néhány autót - Winkler MX-5-öse, Csikós imádott állólámpás Mercije, amivel - vagy akivel - a rossz nyelvek szerint nemi életet is él, és Karotta rettenthetetlen és elnyűhetetlen driftautója, az AE86-os Corolla.

Amikor ott voltam, még csak a Postás cápa-BMW-je volt kint, amit a tulaj és Nyegleo kolléga boldogan tisztogatott, hogy a diszkréten rozsdafoltos masina ne valljon szégyent az exkluzív környezetben. Házi tündérünk, Angéla is a helyszínen serénykedett, ő a mi legerősebb bástyánk. Ha nem lenne, semmi nem lenne. Szervez, intézkedik és segít, ha baj van.

Ha minden igaz, Karotta isten tudja, hány száz lóerősre tuningolt 200 SX-e is részt vesz a rendezvényen, ha el tudja indítani. Csak annyi biztos, hogy egyelőre máshol van, de drukkolunk neki. Lesz a standon még egy plazmatévé is, amin a Totalcar legemlékezetesebb, leglátványosabb felvételeit tekinthetik meg. Idézem Winklert: "Robertó álmából keltve is lazán összevág egy bestofot".

Ott álltak mind a tréleren. Igazi versenyautók, látszik rajtuk az elszántság. Három Skyline meg talán egy Silvia, legalábbis én annak láttam. Megtaláltam a placcot, ahol a térkép szerint az őrjöngés lesz, de driftelő autót nem láttam, a pilótáknak se híre, se hamva. Erről, úgy néz ki, lemaradok, hétvégén ugyanis húsvétozás lesz a program. Orrvérzésig.

Az autókon, ahogy rendes versenyautókon szokás, feltüntették a pilóták nevét. Én nem ismerem őket, de a fanatikusoknak biztosan jelent valamit a holland sofőrök, Leen Bruin, Jos Bruin és Johan van der Padt neve. Igen, ez csak három név, a Silvián nem láttam, csak reklámfeliratot. Tényleg sajnálom, hogy nem láthatom őket akcióban; az autókon nem fog múlni, az biztos. Most, hogy írom ezeket a sorokat jut eszembe, soha nem hallottam még, hogy szól egy Skyline motorja. Pedig gondolatban ez az egyik kedvenc autóm.

Általánosban még a farmeremre is képes voltam szmájlimatricákat ragasztgatni, annyira hülye voltam a többivel együtt. Aztán a matricák eltűntek, a levelezésemet meg nem zsúfolom tele ilyesmivel. Egyik nap szeretnék átérni a zöldön, de sárga és lol.

Persze el lehet kezdeni fröcsögni, hogy ez rongálás és aki rongál az lop, aki lop az pedig ölni fog, csak nyugodtan, én jót röhögtem, ami jólesett. Ahogy tudok röhögni az idióta stencileken az omladozó aluljárók falán (kedvencem a pávián, a képen az azóta elmúlt Mumusban) és a lámpaoszlopokon felbukkanó ökörségeken is, mint például a buszmegállóba installált pukifólia.

Nem igazi rendőrautó természetesen, csak a festése hasonlít, és nem is a rendőrautósága az, ami érdekes, hanem elképesztő mérete. A képen lévő fiatalember illusztráció. Azt illusztrálja, milyen ormótlan egy batár ez az álrendőrautó. És még mondja valaki, hogy nem a méret a lényeg. A standon egyébként mindenféle autóra szerelhető fénytechnikákat népszerűsítenek, de az nem érdekelt. Hanem ettől a szörnyetegtől rendesen megijedtem.

Újra a Cadillacből jelentkezem. Előttem mindenféle régi amerikai verdák suhannak el, van köztük fecskefarkú, van sportos kupé, fogalmam sincs, mifélék. Nem ismerem az amerikai autókat. Az újakat sem, nemhogy a régieket. Egyébként meg egyik sem olyan szép, mint az a Trabi, amit az előbb láttam.

Az East Block csapata több autót is hozott. Mindegyik igényes, tele ötlettel, de ez a Trabant, ez valami csoda. Először a különleges fényezést veszi észre az ember. Aztán, ahogy közelebb megy, és kezdi részleteiben szemlélni a műalkotást, észreveszi, hogy nincs az autónak olyan részlete, amibe ne vittek volna valami szellemességet az alkotók.

Vicces, ahogy itt ülök a kis Cadillacemben és pötyögöm a szöveget a laptopba, néha fel-felpillantok a képernyőről a brummogó motorhangok hallatán. Gyors egymásutánban a következő autók mentek el előttem: egy új meg egy régi, hetvenes évekbeli Corvette, egy Bentley Continental GT, egy vadiúj Mustang, meg egy Audi R8-as. Az S3-ast már észre sem vettem. Egyébként is, kit érdekel a sok gyári kacat egy tuning shown.

A Supráról és az RX-7-ről már említést tettem az előbb, íme a fotók. Ők azok, a filmsztár-autók igazi hús-vér valójukban, kétség sem fér hozzá. És élőben természetesen százszor durvábban néznek ki. A narancssárgát beindították. Nem túráztatták, csak szolidan odagurultak vele a helyére, de még alapjárathoz közel is szívszorító hangja volt. Kicsit úgy éreztem magam, mint a főszereplő srác a Go – Nyomás – című filmben a bárban, ahol a gyönyörű félmeztelen táncos lány ott vonaglott előtte, de tilos volt hozzá érni.

Dél körül érkeztem meg gazdag holland üzletember jelmezemben, egy Cadillac CTS-ben. A sárga rendszámos tesztautó kicsit kilógott a többi jármű közül az újságíróknak szánt parkolóban – meg mindenhol máshol is –, de ez most mindegy, nem a Cadillac az érdekes, hanem a Tuning Show, ahol már javában folyik a munka, mindenki gőzerővel pakolászik, épülnek a standok, egyik gépcsoda a másik után gurul le a trélerekről.

Mintha egyszer már itt a Belsőségen is lett volna ez a Pom-pom meséinek horrorváltozatából származó árokásó gép-lábú szovjet lépegető. Nyilván hamisítvány, nem kérdés, hiszen egyrészt miféle tuningtraktor bírna hatékonyan mozgatni ennyi hidraulikát, másrészt aki ilyet kendácsol, annak nyilván nem asztala az ásólábak mozgását összehangoló szoftver, meg persze a hardver legyártása. Ez szerencsére nem akadályozta az englishrussia.com olvasóit, csináltak szép 3D-animációt, hogyan is mozogna a négylábú árokásó, ha létezne. Köszönjük Végh Tamás becsületes megtalálónak.

Elsősorban nem a tuning az, ami az autózás témakörén belül megmozgatja a fantáziámat. Ha meghallom a szót, 1,4-es Civicek meg Golfok ugranak be DTM-es versenyautókat megszégyenítő hátsó szárnnyal, meg mindenféle régi verdák, amik éktelen füstokádás mellett vadul szántanak negyed mérföldet. Egyik sem az én műfajom, mondom ezt annak ellenére, hogy ültem már sokszáz lovas kettes Golfban, meg gyorsulási versenyre épített Dedrában és tényleg durva volt.

A tuning akkor igazán jó műfaj, ha van mögötte fantázia, tudás, tapasztalat és persze rengeteg pénz. Általában utálom a túlzó, hivalkodó kocsikat, valahol legbelül azonban én is kisgyerek vagyok, aki a bugyuta történet ellenére is tátott szájjal nézte végig a Halálos iramban című filmet, aztán megnézte a második, sőt a harmadik részt is - nyugodtan ér nevetni. Élvezem, ha az agyam gondolkodásért felelős része tökéletesen kikapcsol, a többi meg bután bámul valami semmit, ami szép.

Hazudnék, ha azt mondanám, szívesebben nézem meg a Tuning Show-n a rózsaszín S2000-est, mint azt a csodálatos ázsiai csajszit, aki vezette – Devon Aoki amerikai, de a vonásait és a nevét elnézve nem sok kétségünk lesz afelől, hogy ereiben japán vér csörgedez –, de azért a Honda is izgi, ráadásul állítólag ott lesz még a Charger és egy Supra meg egy RX7 a filmből, amikre hirtelen már nem emlékszem, de nyilván nagyon durván néznek ki.

Kíváncsi vagyok a drifterekre is. Van már egy-két srác Magyarországon, aki jól nyomja, de ők mégiscsak az európai elit, olyat meg még sosem láttam, csak a jútyúbon. Persze lehet, hogy most sem fogok, mert csak pénteken leszek kint, és a péntek az előkészületek napja, szóval drift nem biztos, de driftautó tuti lesz, az is valami.

A lényeg, hogy egész nap ott leszek a Hungexpón, nézem, hogyan áll fel a Tuning Show, és ha látok valami érdekeset, azonnal küldöm a blogra. A feladat merőben új számomra, nemhogy sosem tudósítottam még élőben, de mobil internetet sem használtam még soha – megint ér nevetni. Tényleg nem tudom, hogy sül majd el a dolog. Csak egy a biztos, Gyulavitéz déltájban egy laptoppal meg egy fényképezőgéppel a vállán kiszalad a Hungexpóra, és ha meglát valami érdekeset, azonnal tudósít. Tessék figyelni a Belsőséget!

De csakis az E24 és az M1 mellett.

Gyerekkoromban két autót akartam. Egy 240-est és egy ilyet. Emlékszem, az átkozott katalógusban azzal vádolták a pengearcú BMW-t hogy hátra legfeljebb a plüssmaci fér be, ami nagyon felháborított. A vádaskodás, nem a helykínálat hiányosságai. A tegnapi luxusautó-vadászat utolsó zsákmánya volt ez a nagyon szép darab.

Az 1999-ben, utód nélkül kimúlt nyolcas sorozat volt életében a gyár csúcsmodellje. Ez volt az első, hatsebességes kéziváltóval és V12-es motorral szerelt szériaautó. Felénk akkoriban volt a rendszerváltás. A legendás, soha el nem készült M8 helyett a 380 lóerős 850CSI volt a legerősebb bukólámpás béemvé. De van remény a feltámadásra, a vadiúj CS Concept mintha az utódlást feszegetné.

És íme egy fehér egyed;