Tegnap szép nyugiban autóztunk Szözsivel a Könyves Kálmán körúton, a fapados Mazda2-t vittük vissza a Miraihoz. És egyszer csak belenéztem a visszapillantó tükörbe, majdnem besz... ööö megijedtem. Akkor még nem tudtam, hogy krokodil, az csak később derült ki, de a látvány akkor is durva volt.

Gyorsan előkaptuk a fényképezőt, mert anélkül úgysem hinné el senki, mit láttunk.

Közben haladt a sor és a külső sáv kicsit gyorsabb volt. Így szép lassan elvonult - igen vonult - mellettünk a dög. Brutális, hatalmas és egyszerre gyönyörű. Ezek a képek igazából szart sem érnek, aki élőben látja, az érti.

Szóval ahogy mellénk ért, benéztem, és nyugodtan kijelenthetem: a top-chop nem megy a fejtér rovására. Gondolom ez azért nem minden autóra igaz, ennél mindenesetre marha nagy hely volt bent. A műszerfal tetejét láttam csak, és világosbarna színű krokodil vagy valami hasonló állat bőrét utánozta. Ha csak nem az volt simán, bár barna krokodilt még nem sokat láttam. Aztán tovább is haladt.

Amikor kicsit eltávolott, akkor vettem észre, hogy a hátsó lökhárítóján meggyűrődött a krómozás. Mondtam is Szözsinek, micsoda silány munka egy ilyen autón, hogy a krómozás ilyen tördezett... de nem csak a lökősön, hanem a rendszámtábla körül is - közben közeledtünk a kocsihoz ismét - na meg a felniken is... ez azért szégyen.

De aztán betérdeltem. Mert egyáltalán nem a krómozás gyűrődött meg, hanem minden krómozott elemre felvitték a krokodilbőr mintát. Szóval a lökős repedezettsége a kroki bőr mintája, a felnin pedig hatalmas pikkelyekben áll a minta... ismét besz... meglepődtem. Na persze az is lehet, hogy inkább sárkány mint krokodil, de ezt alaposan megnézni nem volt időm, mert kapott egy gázfröccsöt és durva V8-as lögybölő, bugyborgó hang kíséretében elhajtott a naplementébe (a Lágymányosi-híd felé).

fotók: Szözsi

 

Vááá és igen, végre megvan a várva-várt Fudzsivájt Maserati Granturismo! A feketét már ismerjük, láttam egyik este egy pirosat, erre itt ez a gyöngyházfehér rettenet. Még a kocsiból sikerült lekapnom, megyünk tovább, előtte ott áll egy pikk-pakk Ötös BMW. Nem a Bangle, nem a kolbász, azelőtti. Hm, egész jól elfér az S Merga előtt, még mindig tiszteletreméltó, pláne ebben az állapotban.

De a sor elején csak ott áll a fekete Granturismo is, fekete rendszámmal, mi mással, egy ilyen után a befizetnivaló kiadja a mögötte parkoló patent Bömöst, vagy kettőt.

Indulnánk, elhúz mellettünk egy Impreza és egy Lancer Evo, így próbáltunk nyugodtan átmenni a Lánchídon. Pár perccel később gurulunk csöndben a hóesésben, a Puntón már a múlt héten nyárira cserélt gumikon, amikor szembejön egy szintén gyöngyházfehér Phantom. Hazafelé pedig szépen megálltunk a Haller utcában a legpengébb BMW mellett, ez lesz a következő posztom. Nati Puntóstul kiváló pengeverda-mágnesnek bizonyult.

 

Indiában nemcsak az embereknek, a motoroknak is kasztrendszere van. Legalul húzódik a korábban már tárgyalt robogók népes nemzetsége, majd a kis hengerűrtartalmú, napi közlekedésre termett, strapabíró kétkerekűek. A csúcson a nagyobb köbcentis, egészen formás túramotorok állnak, és az összes többitől különböző és elkülönülő királyi családot alkotnak a Royal Enfieldek.

A napi használatú szaladgálós motorok tipikus képviselője a Hero Honda Splendor. A korai nyolcvanas évek formavilágát idéző, többszínű, dekorcsíkokkal díszített kétkerekűt 98 köbcentis, négyütemű motor hajtja egy négyfokozatú sebességváltón át. Hét és fél lóerejével 85 kilométer/órás sebességre képes gyorsítani, ami nem tűnik soknak, de az ésszerű indai közúti sebességnek kábé a duplája, úgyhogy bőven elég. A cég aktuális büszkesége, a Karizma 223 köbcentijéből már 17 lóerő csalogatható elő, a végsebesség pedig az ön- és közveszélyes 125 km/órát is eléri. Mivel a Honda tevékeny részt vállal a vegyesvállalat működtetésében, a minőség egész jó, azt is mondhatjuk, le a kalappal előtte, hiszen az indiai utakon annyit kap egy év alatt, mint mondjuk Németországban száz alatt se.

Olvasónk, Márton küldte a képet, melyen nem razzia, illetve annak csak egy csendesebb válfaja látható. Gyakori kép ez egyébként az újlipótvárosi Budai Nagy Antal utcában: a rendőrök ebéd után mintavételes módszerrel ellenőrzik a sütemények és a fagylalt minőségét. Az első Octavia simán leparkol a sarkon, természetesen szabálytalanul, hiszen nincs a saroktól öt méterre, ebben az esetben viszont fontosabb, hogy a cukrászda bejáratához ellenben igen közel van.

 

A kettes számú bevetési egységet már pilótástul hagyják hátra. Ő bankrabló-sofőrök módjára járó motorral várakozik, és ha jönne egy autó, ami nem fér el mellette, nagy kelletlenül megy egy kört a háztömb körül. Nem sajnáljuk a rendőröktől a sütit, de reméljük, ha megették, és lesöpörték egyenruhájukról a porcukrot, nem rögtön egy zukos költöztetőt fingatnak halálba a zéró tolerancia jegyében.

(Nagyon intenzív ez a tavaszi zsongás a rendőrségnél, egy szívünknek kedves blog, az autózz! a minap egész kis tablót publikált tilosban járó zsarukról.)

Scheerti hívta fel a figyelmem Jakobra, de mielőtt mindenki ledöbbenne, volt már Volvo hot rod előtte is. Hot Rod Jakob a Volvo fennállásának 80. évfordulójára készült, emléket állítva az első széria-Volvónak, szintén Jakobnak, ami 1927-ben készült, Göteborgban.

Leif Tufvesson hotrodépítő műhelyében készített modellt különbözű klasszikus Volvók alkatrészeiből rakták össze. Az acélvázra épített szénszálas kasztnit a modern, 265 lóerős T5 Flexifuel változata hajtja. A kerékmintázat egyszerűen mindent visz.

A Volvo T6 Roadster egy 2005-ös tanulmányautó. Közeli rokonok Hot Rod Jakobbal, a T6 Roadster is a nagytesók alkatrészeiből lett összerakva. Az S80-as háromliteres sorhatosát rakták a hátuljába (igen, a hátuljába) 285 lóerővel. Ez a motor az 1800 kilós S80-ast hét másodperc alatt viszi százra. A többi alkatrész is elsősorban az S80-asból származik, de beépítettek C70 és S60 darabokat is.

Van kedvetek hot rodot építeni Volvóból? Van egy pár elfekvő 240-es fényszóróm, amerikai szabvány, azzal szívesen beszállok. Nem kicsik.

Géza barátom rendszeresen autózik Salgótarján és Budapest között. Hol itt van dolga, hol ott. Az egyik útján megelőzte őt egy Suzuki Bátonyterenye végénél. Négyen ültek a kocsiban, meg egy fél disznó a csomagtartóban. A füléről csöpögött a vér az aszfaltra.

Az ÁNTSZ forog a sírjában, pedig még meg sem halt a fószer.

Mindig tudtam, hogy a bukólámpás Mazda MX5 a világ egyik legjobb autója. Nekem ugyan már van, de sose lehet tudni, Barnabás találta az Ebay-en ezt az igen érdekes árverési tételt, hátha mégis érdekel. 1 euróról indult a licit egy piros MX-5 NA-ra, ha jól látom, keménytetővel.

A kiírás szerint Michael Schumacheré volt, amit az eladó dokumentumokkal is igazol. Kerpeni forgalmi, Elisabeth Schumacher névre kiállítva. Ráadásul nem egyszerűen Schumié, ami önmagában, celeb-autó mivoltában nem sokat jelentene, hiszen számos gazdag híresség tucatjával veszi a drága autókat, ami erősen devalválja a celebautói mivoltot. Ez a Miata viszont egyrészt nem drága egzotikum, másrészt nem egy a rengeteg Schumimobil közül: ez volt Michael Schumacher első autója. Nem sokkal azután vette, hogy leszerződött a Benetton Forma 1-es csapatával és randizgatni kezdett későbbi feleségével, Corinnával. Aki korábban Frentzen csaja, tehát afféle F1-groupie volt, de ez már tényleg lényegtelen, fő, hogy jó feleség, szerető hitves.

Kerestünk egy menyasszonyi Volvót, lehetőleg Amazont, ideális esetben fehéret. Kár volt ennyit küzdenünk, az autó végig a közvetlen közelünkben volt. A fehér kupé Dr Horváth Lászlóé, az övé a Sugga is. Mindkét autó rendszeresen szerepel esküvőkön, az Amazon többet, bár nekem talán inkább a Sugga kéne ilyen alkalomra, vagy akkor már egy Kraz. Egy gyöngyházfehér Kraz, szép is lenne.

Az Amazonnak a Volvókra jellemző eseménytelen, de hosszú modellciklus jutott, 1956-'70-ig gyártották. Legnagyobb változást az életében az 1958-ben négyfokozatúra cserélt váltó és az 1959-ben, először az Amazonban szériafelszereltségként beszerelt hárompontos biztonsági övek jelentették. A kasztni tervezőjét, Jan Wilsgaardot vállaltan az ötvenes évek amerikai autói inspirálták, hasonló eset ismétlődött meg a 262-es kupéval, amerikai behatásra kapta az európai autókon szokatlan, vaskos C-oszlopot

László gyönyörű állapotú autóját éppen egy kis igazítás közben kaptuk el és a vőlegény egyből belezúgott.

Nagyon köszönjük a többi kedves felajánlást, nekem, krónikus 240-es gazdának tökéletes esküvői limó lenne a fehér 240-es és a bordó kereklámpás is. Kockás testükkel jól mutatnának egy terjedelmesebb csokorral a motorháztetőn, szaténmasnival a tükrökön.

A Totalcar tévépályázatának első öt helyezettjét már bemutattuk, de van még bőven néznivaló a tarsolyban. Úgyhogy szépen lassan idecsorgatunk még tíz kilenc nyolc hét hat közzétételre érdemes pályaművet, hadd legyen az élmény mindenkié.

A csináld-magad-autók, a kit-carok divatjának hulláma egyelőre még nem borította el Magyarországot. Addig is, amíg az igazán elvetemült, saját kezük munkáját a robotok szakértelménél többre becsülő hazai autóbuzik nem fedezik fel maguknak a Lotus Super Seven replikákat, a Cobrákat, a VW Bogár-alapra készített Porsche Speedstereket, marad a LEGO.

Karotta, kommentje: Korrupciógyanú! Best of TC könyv a képbe komponálva! Kár a némaságért. Príma diffi és váltóbemutatás, jó móka a parkolástan.

Tetszett? Még pályaművek, még autós videók itt.

 

 

Ez szükségszerű volt. Előbb vagy utóbb, de meg kellett történnie. Amikor egy márkás tetőbox százezer fölött van, egy szép nóném is 50-60 ezer forint, de még a tejfölöspohárból készült teszkógazdaságosért is legalább 20-30 rugót kell fizetni, szükségszerű, hogy egy ezermester fejében megszülessen a gondolat: ezt én is meg tudom csinálni!

A fejér megyei Válon találtam ezt a csudaszép kétszázas Volvo kombit, tetején a majdnem olyan csudaszép házilagossággal. Egy rövid pillanatig azt gondoltam, halottaskocsi, a jobb helykihasználás érdekében a tetőn is egy koporsóval, de aztán ráébredtem az igazságra. Ez egy home-made Thule!

Figyeljék meg, milyen érdekesen játszott a vonalakkal a tervező! A frontlap vízszintessel bezárt szöge kicsit hegyesebb, mint a szélvédőé, a hátsó viszont tompább, mint az autó hátfaláé. A finom disszonancia nem hagyja elsiklani a szemet a máskülönben csaknem épp a kocsi színére fényezett kiegészítő felett. Ugyanakkor milyen esztétikus, hogy a tetőcsomagtartó hosszanti fadeszkáit natúrban hagyta a művész!

A pozdorjalapok kicsit elnagyolt illesztéseiért meg kell rónunk az alkotót. A fedélnek bele kellene simulnia a tető síkjába, így a légellenállás is jelentősen romlik, és az esetleges csapadék is könnyebben utat talál magának a doboz belsejébe. Viszont milyen szép ritmust ad a szerkezetnek a roppanásig besüllyesztett csavarsor!

A biztonság nagyon fontos tényező napjainkban, amikor egyre csökken a rendőrség létszáma, növekszik a bűnözés. De meg kell találni a határt az egészséges óvatosság, és az életminőséget megrontó paranoia között. A doboz készítője épp ezért csupán egy lakattal biztosított pántot szerelt fel művére, az elülső rögzítőpánt csupán egy fixre betekert pozdorjacsavarba kapaszkodik. 

Ezt látja, aki utoléri a megnövelt rakterű Volvo kombit. Ez meg itt lent egy Mitsubishi Lancer. Hamarosan tesztet közlünk róla. (A fotók minőségéért elnézést kérek, telefonnal készültek szürkületkor. De ugye, hogy nem hagyhattam ki?)

Bálint Richárd nem könnyű ember. Amikor felhívtam, hogy beszéljen egy kicsit a kiállításáról, azt mondta: ezt így nem lehet. Nem lehet telefonon, öt perc alatt elintézni azt, ami őt lassan egy évtizede hajtja és űzi át a világon, amire az utolsó megkeresett fillérjét is kiadja, ami boldoggá teszi őt, és amivel ő boldoggá tesz másokat.

Bálint Richárd ugyanis WRC versenyeket fotóz, méghozzá nem is akárhogy. A jordán herceg például a világ összes ralifotósa közül őt választotta ki arra, hogy készítse el a Jordán Rallye promóciós anyagának fotóit. Olyan világcégek alkalmazzák, mint a Suzuki vagy az OMV, és a világ legjobb ralis újságaitól is kérik a fotóit, de ő legtöbbször nem adja. Azt mondja, nem hagyja, hogy rossz tördeléssel, igénytelen szerkesztéssel elvegyék a képei erejét.

Én például motorozással.

Reggel feltettük a fiammal a Pannónia első kerekére a tapadas.hu-n vásárolt Mitas gumit, délben elmentünk ebédelni a nagyszülőkkel és hazatérve úgy döntöttem, szép idő van, megyek egy rövid próbakört a Pancsival.

Evés közben jön meg az étvágy, az első száz méter után már új, merészebb útvonalterven gondolkodtam, és fehéreket pöffenve a Pilis felé vettem az utat. Az ötletemmel láthatóan nem voltam egyedül, a Dobogókőről lefelé vezető útról több motoros jött szembe, mint autó. Én azonban nem akartam a 44 éves motort az emelkedőkön felkínozni, ezért Pilisszentkeresztnél balra fordultam.

 

Elsősorban gyári felniket válogattam, azok tartoznak össze, élnek harmóniában a kasztnival. A listára egy örök klasszikus és a fogalomnélkülieknek is választási lehetőséget adva, az ezerkarátos műanyag királya, az Asanti pimpkollekciója került be.

 

 

A Saab Inca egy kerékbe zárt mini-zikkurat, az egymásba csúszó lépcsők szövedéke semmi másra nem hasonlít, a legkevésbé egy kerékre. Ahogy az Inca idején a Saabok sem hasonlítottak semmi másra, hátulról még egy autóra se.

Szia Anna!

 

Először is szeretnék leszögezni egy tényt: az internet hatalma végtelen, és ez nagyjából igaz a Totalcar/Belsőség olvasótáborának létszámára is.

Olvasom a posztodat, kinézek az ablakon és mit látok? Egy Mercury Grand Marquist, Ford Crown Victoriát, esetleg Lincoln Town Car-t. Na jó, pontosítsunk: ez egy Mercury Grand Marquis. A rendszáma alapján Mexikóvárosinak tűnik, de e téren nem vagyok szakértő :-) Itt parkol: 18°56'4.07"N 99°12'49.46"W (Google Earth a barátod), budapesti idő szerint éppen március 15. 15:20 van.

További szép napot!

János

Én csak ennyit fűznék hozzá: Szeretem az internetet! És igen, az egy DF-es rendszám! Ja és erre emlékeztek?

 

 

A kocsim visszapofozása elég lassan halad, de pusztítani semmiképpen sem szeretném, nem kerülhetett bele CD-lejátszó. Elég baj az, hogy 760-as alufelniket kap nyárra, de abban az esetben rendkívül erős volt az anyagi oldal nyomása.

Nati kitalálta, vegyek bele kazettához kötött CD-lejátszót, az jó lesz. Elképzeltem a váltó mellett hánykolódó kínai műanyagot és vállalhatatlannak éreztem. Kaptam tippeket, hogy írhatok ki MP3-on, CD-n keresztül kazettákat, de nem láttam magam ahogy ezzel játszok. Kazettákat kellett vennem.

 

A zene állatul szól a kocsiban, van hat darab nagy hangszóróm, ajtókban, kalaptartóban, gyanítom nem gyári cucc, de az elektromosan ki,- behúzódó antenna felett eljárt az idő. Nagyon idegesítő, amikor ez megy a rádióban és mikor már kezd jó lenni, bezavar a rádióhullámkosz. De mostanában hiába hallgatnék inkább Los Fabulosos Cadillacs-et, ezt a beszerzést Mexikóban kellett volna elintézni, ehhez és hasonlókhoz nem sok esélyem van itthon, maradt a rokkendroll.  Billy Idolt, U2-t és Rolling Stones-t kerestem és találtam egy harminc darabos gyűjteményt. U2 nincs benne, de Rage Against the Machine, Faith No More igen és a Billy Idol 11 of the best mindenért kárpótol.

A postáról kirohanva egyből szétmartam a dobozt és beraktam. Még nem vettem ilyen kevés pénzért ennyi örömet. Pont ez a szám került sorra, egyik örökös top 10 jelöltem, ezzel a napom meg is volt csinálva. Kamaszkoromban egy pasiról gyűjtöttem posztereket, Billy Idolról, volt egy halom kazettám is, de elkoptak a költözések közben. Billy Idol amúgy most is kéne. És kéne még Prince, Shaggy és Guns 'n' Roses kazetta. Ezeket a zenéket eszem ágában se lenne már hallgatni, még Billy Idolt se, de a kocsiba ezek kellenek. Apámmal tíz éve rendszeresen kitárgyaltuk a Shaggy klippekben felbukkanó macák állagát, a Boombastic-ot benyomva röhöghetnénk egy jót, a védőgázas kolbászok pácsó alkotóelemén viccelődés már kezd elfáradni.

 

 

A kollekcióval kaptam néhány, másoknak szépemlékű darabot. A 2 Unlimited énekesnője hasonló szerepet töltött be OP kamaszkorában, mint az enyémben Billy Idol, egészen fellelkesült tőle. Tényleg, ezen a nőn sose volt nadrág... A Sandra kazetta szintén felbecsülhetetlen érték, alig várom, hogy terrorizálhassam vele a kocsiba ülő haverokat.

 

Nincs min aggódniuk a benzintelen jövő rémétől rettegő autóbuziknak, az utánunk jövő generáció egészen biztosan felülkerekedik majd a problémákon. Kijelentésemhez súlyos alapot ad Bálint fiam egyik nekem készített rajza.

Természetesen autó áll képen – mégiscsak az én fiamról van szó. A formatervezés még az ötévesek ceruzakezelési képességeinek nyomát viseli magán, ne azt nézzék, a lényeg az ötlet. A krikszrakszokban első pillantásra feltűnt egy érdekes szerkezeti megoldás, de megvártam a sztori kibontását. Kiderült, hogy az autó elakadt a sárban (figyeljék a megsüllyedt HÁTSÓ(!) kereket – ismétlem, az én fiam), az ideges apát a volán mögött (hát igen, az én fiam) hajjal(!) a fején (hol látta?), valamint a szemüveges kölköt a hátsó ülésen. Utóbbit nem tudom honnan vette.

A lényeg a kocsi fenekénél látható. Mi ez? – kérdeztem zavartan, gőzöm sem volt, mit akart egy ilyen vonóhorogra akasztható szamovárral a Bálint (igenis, „a Bálint”, nyelvőrök számára sok gyönyörű blog létezik egyéb internetes címeken).

– Az ott egy kályha, ami szénnel vagy fával megy, és az autó motorját hajtja.
– De miért van rá szükség?
– Mert ha nincs benzin, ez viszi tovább, és be is segít, amikor van benzin.

Bevillant egy régi megoldás, rohantam az autós lexikonért, fellapoztam a második vlágháborút. Előbukkantak a fagázas autókról szóló képek. A háború alatt és után, amikor nem, vagy alig jutott benzin a lakosságnak, sokan ilyen ormótlan gázfejlesztőket akasztottak a kocsik mögé, még buszok is jártak gázfejlesztő szerkocsival. Az oxigénmentes kemencében hevített fából ugyanis gyúlékony gáz szabadul fel, és ezzel a rendkívül szerény energiatartalmú gázzal a régi autók kis kompressziójú motorjai fél teljesítményen azért elvegetáltak.

Ne aggódjanak, a kőolaj-korszak után is lesz nekünk sportkipufogó-moraj. Ha egy ötéves már megoldotta a problémát, kap még egy kis fejtágítást, és megcsinálja a mini fúziós reaktorral működő, hidrogénhajtásos kocsit. Már csak arra kell odafigyelnem, hogy a Bálint rendesen megtanuljon késsel-villával enni. Hiszen nem bénázhat majd az általa tervezett autó bemutató sajtóvacsoráján...

És esküszöm, soha nem beszéltem neki fagázas autókról.

Az alábbi kisfilmben Bálint maga vezeti elő találmányát, a szereplés felett érzett zavara miatt természetesen már kissé módosított szöveggel.

A Népítélet-ben minden új és frissített ítélet ellenőrzésen esik át, és a problémások a kukában végzik. A gyanakvás-jelző is bejelez egy ilyen remekbe szabott írásra, mint például ez a kissé marketingszagú Linea. Igaz, azt állítja: nem vagyok Fiat kereskedő. Döntsenek, önök szerint is maradjon a kukában vagy inkább javítsa a Linea ítéletek statisztikáját?

 

Megjegyezném, nem vagyok Fiat kereskedő, semmilyen közöm nincs a Fiat-hoz, sőt ha valaki egy éve azt mondja, hogy Fiatom lesz, azt kinevettem volna.

Autót kerestem lehetőleg 4 ajtóval, nagy csomagtartóval (táskáknak, bőröndöknek), gazdag felszereltséggel, kizárólag magáncélra. Több napot töltöttem tesztvezetésekkel, csak sima üldögélésekkel a kereskedésekben. Barátkoztam melyikkel tudnék eltölteni 6-8 évet anélkül, hogy az első hónapokban megbánnám. 4 mFt volt az irányösszeg.

Gyakorlatilag az összes számbajöhető alsó-közép kategóriát kipróbáltam, köztük néhány 5 ajtósat is. Ezek között Japán, Koreai, Német (Spanyol, Cseh), Francia, Olasz márkák is voltak. Nincsenek előítéleteim, csak a józan eszemre szerettem volna hagyatkozni. Összehasonlítási alapom az elmúlt 5 évben általam sokat vezetett autók is szolgáltak. Ez mind márkakereskedésben vásárolt 0 Km-es szgk volt. Peugeot 206 1,1 Presence; Peugeot 307 2000 aut. Premium; Skoda Fabia 1,2 12V Classic; Mazda MX-5 1,8 Challenge; és azóta egy újabb: Fiat 500 1,2 Lounge.

Az újonnan megtekintettek közül az egyiket fapadosnak és drágának találtam (Mazda3 és Seat Leon), a másikkal nem tudtam megbarátkozni (Nissan Tiida). Volt amelyik tesztautó zörgött (Honda Civic). A VW Jetta/Golf modern motorral (1,4 turbó), komplett felszereltséggel csábított de írtóztató árával (5,6 mFt) tántorított el. A Skoda Octavia 80 Le-s 1,4-e, vagy az ősöreg 8 szelepes 1,6-a nem vonzott. A Kia Ceed nekem belülről sivár és nem szeretném feltétlenül 7 évig vagy 15 eKm-ként márkaszervízbe sem hordani, alkalmanként 30-60 eFt-ért. A Renault Megan észrevehetően régebbi-ugyanúgy mint az Opel Astra-ráadásul nem túl jóhírű konstrukció. (az 1987-ben NSZK-ban vásárolt új Ford Sierrámat 16 évig és 280 eKm-ig használtam, abszolút gond nélkül, amikor eladtam még gyári lengéscsillapítók és hátsó fékek voltak benne).

A sajtóban és azután egy kereskedés udvarán is megláttam a Fiat Lineat. Fék, be egy ülőpróbára. A legolcsóbb kivitel volt. Kívülről nagyon-, belülről nemnagyon tetszett, túl sötét és egyszerű volt minden benne. De az ára csak 3 mFt légkondival. Ennyiért sokkal kisebb autókat lehet kapni, hasonló motorral és specifikációval. (mindenkit megnyugtatok, a Lineanak nincs semmi köze a Renault Thaliához, Daciához, a 4 ajtós Skoda Fabiakhoz és társaikhoz. Ez már az un. Golf kategória, mind külső, mind belső méreteiben)

Tesztút 1: 1,4 szívómotor - hát ez nem nagyon akar menni. Mire visszaértünk, megjött a főnök a dízel Emotion kivitellel. Beleültem, és tudtam ezt keresem.

Tesztút 2: 1,3 dízel - nem megy, elég drága, sajnos ismét nem lesz öngyújtós autóm. Jöjjön holnap, lesz egy 1,4 T-Jet Grande Puntónk.

Tesztút 3: 1,4 T-Jet - ilyen motor és menetteljesítmény a vágyam. De milyen lesz a Lineaban? Szerintem sok rizikó nincs, 100-150 kg a súlytöbblet.

Megrendeltem. Plusz még néhány extra. Ebben minden van amire én gondoltam. 3 hónap várakozás, de eltelt.

Átvétel: az első néhány km után álmélkodás mennyire csendes, a Bp-i utakon is milyen kellemesen rugózik.
Másnap kezelési könyv és újabb csoda, ebben nagyon sok minden van. Olyan is amit senki nem jelez sehol. (apróságok, de megkönnyítik az életet-pl. éjszakai fény, kilépő fény az ajtókban, zsebek az üléskárpitokban stb.)

Komolyan mondom, nem értem a Fiat importőrét. Jó, hogy minden apróságot nem tüntetnek fel, de azért a különleges és/vagy a lényeges dolgokat azért kéne, mert több vevőt is elveszthetnek néhány sor megspórolásával. Lustaság, vagy oda nem figyelés? De azért azt én sem értem, hogy ez az autó miért nem bírt el egy kesztyűtartó világítást, de a mindkét oldali sminktükör igen?

Végülis nem ezért vettem meg, hanem a tetszetős beltér (számomra nem szegényes, sőt!) és méginkább a motor miatt. Az meg maga a csoda. Nagyon keveset fogyaszt (6,2 l), ha nem pörgetem 3 ezer fölé. Viszont alacsony fordulatról is húz. A turbólyuk egész minimális, az meg inkább jó, mert ha belép a turbó, érzem, hogy az üléstámlának feszülök. A motor egészében nagyon alacsony fordulaton működik. Ésszerű sebességeken kicsi a fogyasztása és nagyon halk. 130 km/h-nál 3100 a motorfordulat. 4200-t forog 170-nél, és még mindíg csendes. Ezek dízeles adatok, csak ott vége a játéknak 5000-nél. Ez meg 6500-ig gyorsul. Nekem a váltóval semmi bajom nincs, pontos, nem lehet melléváltani. A kar lehetne 3-4 cm-rel rövidebb is. Az ESP-t nem lehet kiiktatni, csak a kipörgésgátlót, engem nem zavar. (viszont később aktiválódik, mint a Mazda MX-5-ben) Nem dülöngél a kanyarokban, szél-, és futóműzaj sincs. Féke érzékenyen, de jól adagolható. A kuplung finom, a hidraulikus szervókormány nagyon közvetlen (2,4 fordulatos) és jól kezelhető. A fedélzeti számítógép a szokásosnál több adatot jelez, még az olaj mindenkori minőségét is. Kezelése egyszerű, kár hogy nem tud magyarul. A turbónyomásmérő csak játék. Nem ártana egy tolatóradar.

Mindenkit bíztatok, ha megteheti válassza ezt a motort és kivitelt, mert a versenytársak árához képest fényévekkel jobban felszerelt, motorja, fékrendszere és menetbiztonsági felszereltsége minden próbát kiáll. Viszont sok minden csak ehhez elérhető. (4 tárcsafék, plüss kárpitozás, kétszínű műszerfal, krómozott kiegészítők, króm kifugóvég, elektromos deréktámasz stb) 300 eFt felárért kb. 600 eFt-nyi többlet felszereltséghez juthat, a látványon és illaton kívül. Problémáim vannak viszont a tájékoztatással. A kezelési utasításomban szó sincs erről a motorról és kivitelről, ezt állítólag majd pótolják. Addig a kormányon lévő gombok pontos funkcióit kitalálom, illetve a hangvezérlés (angolul) elmond mindent. A beépített rádió és bluetooth kifogástalan, érzékeny és nagyon jó hangú. Igazi Hi-Fit úgyis otthon hallgatok. Arra ugyis alkalmatlan a szintén széria MP-3 lejátszó és az USB-re csatlakoztatható eszköz. Semmi nem zörög, nyikorgásoknak nyoma sincs. A kapcsolók finoman járnak.

Az ára: bevezetési kedvezménnyel, ESP+Hill-Holder+nyomaték szabályozó+szerelt téli gumik acélfelnin+metállfény+kb.40 eFt értékű ajándékkal 4.2 mFt, igen kedvező (6%) THM mellett.

Mennyire lesz megbízható? Azt az idő majd eldönti, de csak 30 eKm-ként kell olajat cserélni és szervízelni, ami még gazdaságosabbá teszi.

Tetszik kívülről, belülről és vezetés közben is. Az én igényeimet tökéletesen kielégíti.

Kell ennél több?

 

Hozzá kell szoknunk a fehér színhez, a magyar rendszámos, hófehér Q7 megjelenése egyértelműen bizonyítja a fehér igazát. Nekem határozottan tetszik, de én Mexikóban átestem az agymosáson, így nem vagyok teljesen független megfigyelő. Aki élőben akarja látni, siessen, tíz perce még a Lónyayban volt. Addig gyorsan megsütöm azt a szépséges borjúmájat amit a Q7 találat előtt a Nagycsarnokban vadásztam.

 

Míg e sorok felett mélázol, és a képeket böngészgeted, megint meghal valaki közúti balesetben Indiában. A statisztika szerint a szomorú, de a közlekedési viszonyok ismeretében elkerülhetetlen esemény átlag tízpercenként következik be, ami egy óra alatt hat, egy nap alatt 144, egy év alatt 52 560 halottat jelent.

Az adat ismeretében egy semmi kis robogóval közlekedni az indiai káoszban istenkísértésnek tűnhet, még a Lonely Planet is megjegyzi, hogy „rossz útviszonyok mellett a robogóval való közlekedés gyakorlatilag halálos”.

Újpesten teherbírók a postások, a Karottának gyakorlatilag legalább két autónyi vasat szállítottak már házhoz. Tegnap is jött a postás, Karotta eddigi pakkjaihoz képest egészen visszafogott dobozzal. Feladó Gábor régi barátja, Ryosuke Takeuchi. Hogy a Wakaba-Ku lakcím, esetleg beltartalom lehet, ötletem sincs.

Hamarosan, mit hamarosan, gyakorlatilag azonnal előkerült a boldog címzett, a szokásos rituális sejtelmeskedéssel bontva a pakkot.

A turbófeltöltős versenyautókra vonatkozó szabályokban többek között a turbószűkítő mérete is meghatározott. Ettől ugye elég sok minden függ az autónál, teljesítmény, nyomaték stb. A versenyeket megelőző gépátvételen az ATB (Autós Technikai Bizottság) leellenőrzi ezt a szűkítőt, hogy mérete megfelel-e a szabályban előírtnak, és nehogy menet közben mégis kicserélődjön, le is plombálják. Ha esetleg elromlana a kocsiban a verseny során a turbó, akkor van lehetőség kicserélni, de ehhez az kell, hogy a gépátvételen a tartalék turbót is leplombálják. Így nincs vita, nincs csalás. Vagy mégis?

foto:DuEn

És akkor mai kérdésünk a következő:
Ki az a magyar raliversenyző akinek saját plombanyomója van, és a versenyeken a technikai bizottság helyett maga plombálja a kocsiját?

A BX még úgy áll, ahogyan jött: koszosan, wunderbaumosan, racsingkormányvédősen.

De ma!

Önök sejtik, miről szólhat ez: olajfürdős tengelykapcsoló osztja a nyomatékot előre és hátra? Minek köszönhetően lesz nagyobb az erő, ami a dugattyú tetejének püfölésével mozgatni akarja autónkat, viszont kevesebb elégetlen, meg félig elégett szénhidrogén-molekula távozik a külvilág irányába?



XWD, sebességindex, EBD, EFI, HTP – vajon mit jelenthetnek? Valószínűleg olvasóink között sokakban felmerülhetett egy-egy cikk olvasása közben ez a kérdés. Kreatívabbak egyedi megfejtéseket találnak ki (pl. HTP = hiába taposod paraszt), de az azért nem az igazi. És amikor hosszas keresgélés és bogarászás után végre megfejtettük, mi is az ESP, egy másik gyártónál találkozunk egy sunyin odaírt DSC-vel. Ismerős a helyezet?

Ez most megváltozik!
A Totalcar kollektívája vérrel, verítékkel és csak évszázadokban mérhető tapasztalatával elkészítette önöknek/nektek az Autósszótárt! Minden az A-oszloptól a zajkomfortig. On-line, kereshető, kommentelhető. Olvasson könnyed leírásokat a passzív biztonságról vagy az MPV-ről.

Hiányos az Autósszótár? Jobban tudja nálunk? El tudja magyarázni ennél alaposabban, hogy működik a differenciálmű? Tanítson, oktasson! Köszönettel vesszük akár a szótár meglévő szócikkeinek pontosítását, kiegészítését, akár eddig elhanyagolt fogalmak kifejtését, elfeledett alkatrészek leírását. Írja meg nekünk, amit nem írtunk meg mi.

 

Ezen jót röhögtem, aztán eszembe jutott a másik plakát, gyakorlatilag ugyanazzal a tartalommal, de másik reklámarccal. Egy sokkal nagyobb arccal. Szögletessel. És svéddel.

Így már nem is olyan béna a mese, a svéd kockabálna tankot is elviselő tetőoszlopaira bátran sorolhatók a lapra bontott gördigördik, elviszi az egy egész penthouse berendezését.

Az IKEA a legtökéletlenebb és a legideálisabb tetőcsomagtartó-hordozót castingolta össze a viddhazalaposadoboz plakátjára.

Külön kiemelném a végtelenül értelmetlen, de nagyon pc rendszám-homályosítást. Ez nem volt probléma a rohanástól elmosódó Fityón, de a statikus Volvóval tenni kellett valamit. Használt 850-ese értékesítésekor nem érheti sem erkölcsi, sem anyagi kár Larsot, mert a Photoshopot nem ismerő vevő belealkudná az árba a komplett áruház elszállítása közben elszenvedett esetleges károsodást.

 

 

A svéd bálna, ha történetesen nincs tetőcsomagtartója, sőt még csomagtartója sem, akkor is jól teljesít. Tapasztaltam.

 

A Totalcar tévépályázatának első öt helyezettjét már bemutattuk, de van még bőven néznivaló a tarsolyban. Úgyhogy szépen lassan idecsorgatunk még tíz kilenc nyolc hét közzétételre érdemes pályaművet, hadd legyen az élmény mindenkié.

Épp a minap olvastam az Autocar című mértékadó brit szakmai hetilapban (jár nekünk, minden héten hozza a postás, hát nem tényleg az autós újságíró az élet császára?), hogy a rali már uncsi, megölte az összkerékhajtás, meg az okos differenciálművek. Mert már nem látványos, az autók mennek, amerre fordítják a kormányukat, bezzeg a régi szép túlkormányzott időkben...

Hát az alábbi filmecske alapján azt mondom, talán mégsem olyan rossz móka egy ralifutam.

Karotta, ismert televíziós személyiség kommentje: nagyon szépen van megvágva, jó a tempója, van környezeti hang, de kevés, viszont állat a zene. Kicsit sok a csillivilli trükk, de jók a szocióképek.  Szép munka.

Tetszett? Még pályaművek, még autós videók itt.