Jó reggelt kívánok!

Remélem, hogy mindenki kellően kipihent, mert nem az lesz a válasz, hogy 3 ajtós, 5 ajtós és kombi. Valami egészen más lesz a válasz. És autóskártyát lehet nyerni vele.

Nézzék csak meg ezeket a gyönyörű autókat! A két sárgát, a pirosat meg a kéket. Igen, azzal a két fehér csíkkal. Ugye, hogy szinte adná magát a kérdés, hogy milyen kocsik ezek, de sajnos nem. Sajnos nem ez lesz a kérdés. Ugyanis ez túl könnyű lenne, még ilyenkor is. Nem.

Hanem itt a következő képen ez a másik néhány sportautónak látszó tárgy. Ezek is nagyon szépek. Nekem a szürke tetszik különösen, olyan, mint a BX-em. Mármint a festék rajta. Vagy önnek inkább a kék tetszik az alsó sorból? Az sem nagy baj. Az is nagyon szép. Ugye, hogy milyen jó lehet elmerengeni a kormányuk mögött? Csak 10 percre. Újonnan elsőként beleülni. Az illat, a legenda!

És hopp! Hirtelen megjelenik a kérdés:

Mi az az első képen látható autók tulajdonsága közül az, amire büszke lehet bármelyikének tulaja, de nem dicsekedhet ugyanezzel egy, a második képen lévő autók közül valamelyiket birtokló szerencsés?

Ugye, hogy nem is olyan nehéz?

Autóskártyát lehet vele nyerni, ilyet.

Csak bejelentkezett indapasszal érkező kommenteket fogadunk el.

Valakinek rémlik az autóskártya? Tudják, ami isiben hiányos lapokkal a napközik sztárja volt. UDSSR. Mindenvivő. Apal Corsa.

Karácsonyra elkészült a Hammer Virtuáltuning sajátja is, amit az áruházban meg is lehet venni. De itt most nem megvenni akarunk, hanem megnyerni! Tehát hajnal háromra mindenki készítse be a keresőt, mert remek kis kérdés jön. Annyit segítek, hogy gyors kocsikkal kapcsolatban kérdezünk. Milyen meglepő.

Még a mexikói blogposztok idején kaptam egy levelet, legyek szíves fotózni egy Mercury Grand Marquist, Ford Crown Victoriát, esetleg egy Lincoln Town Car-t. Mindegy melyikről, de kép kellett volna az egyik utolsó tepsiszedánról. A három, azonos platformra épülő, nem kicsit hasonló modell elsősorban a szériafelszereltségben és pozicionálásban tér el. A Lincoln a legnagyobb, USA-ban készülő luxusautó, a Crown Victoria rendőrautó és taxiszerepet játszik, a Mercury pedig valahol a kettő között suhan el. Mexikóban egyet sem sikerült lekapnom, ezért elég volt a Tompa utcáig mennem.

Pedig itt egy ilyen lelet ritka, mint Dunába tévedt bojtosúszóshal. A 95-97-ből származó, második generációs, fészlift utáni példány több mint öt méteres hossza, alacsony övvonala és étkezőasztalnyi csomagtartófedele rém szokatlan a pöffeteg alsó-közepesek között. De szép.

Hosszasan gondolkoztunk, mi is lehet ez. A szerkesztőség tagjai vérmérsékletük szerint tippeltek, volt Mazda, Opel, Honda. A feladat azért is nehéz, mert egyrészt új modellről van szó, másrészt ügyesen álcázták.

A Winklernek mostanában furcsa emlékezetkimaradásai vannak. Ma reggel például azzal fogadott, hogy írjak már arról a De Tomaso Panteráról, az Elvis Presley-féléről, amiről volt az a jó sztorim még tegnap. Hát az nem én voltam, de ha már előkerült a téma, kicsit utánajártam.

Szeretem az autóversenyt; főleg a tévén keresztül. Régen lelkesebb voltam, el-eljárogattam versenyekre, kíváncsi voltam az autókra, a hangjukra, milyenek élőben. Láttam a DTM-et, a WTCC-t, az FIA GT bajnokságot, no meg természetesen a Formula-1-et is. Egyszer mindenkinek ajánlom, akit érdekelnek az autók, de még soha nem szánta el magát, ne legyen lusta, kerekedjen fel, és meg se álljon a legközelebbi versenypályáig - nem fogja megbánni. Már az akusztikus élményért is érdemes kimenni!

Meg aztán eljut az ember egy csomó érdekes helyre, lát új embereket, városokat… Ha szerencséje van, még ilyen autócsodákba is belefut, mint ez a Trabant 601 Type-R. Az első autóm egy Trabi volt, és 2004 szeptemberében, amikor kimentünk Brnóba megnézni a DTM-et, már megvolt az Integrám, még szép, hogy felfigyeltem erre a hibrid csoda-Trabira.

Azt gondoltam, itt a kulturált Svájci közönség szórakozik, de nem. Svájci, az igaz, csak éppen nem kulturált – kezdte ígéretesen beszámolóját Marjai Péter olvasónk a genfi szalonról. Tekintetbe véve, hogy kiállításon a lehető legnehezebb fotózni, írni meg végképp alig lehet valamit, Péterre már-már kollégaként tekintünk: egész jó fotók, szórakoztató szöveggel.

Nem az autószalon miatt mentem Svájcba, Zürichbe kellett utaznom, de arra gondoltam, ha már ott vagyok, Genf nincs olyan messze, megnézem hát a világ egyik legnagyobb autó kiállítását. Aki csak ezért utazna közel 1300 kilométert, azt gyorsan lebeszélném. Fergeteges show-ra számítottam, érdekes programokra, kulturált közönségre és rengeteg újdonságra, ezzel szemben érdemben kevés különbség mutatkozik a gyakran szegényesnek titulált Budapesti Autószalonhoz képest. A legszembetűnőbb, hogy a gyártók erre a kiállításra időzítik az új modellek bemutatását. A többi gyakorlatilag ugyanaz, talán kicsit díszesebb körítéssel.

 

Ezt a szörnyeteget tudjátok azonosítani? Ezt kéne tesztelni, ez mellett minden KRAZ, MAZ gyerekjáték. Azt nézd meg, ahogy a tankot kihúzza: köp két füstpamacsot, nekifeszül, és mint a Belarus a facsemetét... Mintha nem is lenne a tanknak súlya. :) Szóval nyomozzátok le! Aki ettöl nem megy el, az nem autóbuzi az biztos.

Üdv:
Attila

 

Kedves olvasóink, de tényleg: mi az istennyila ez?

Olvasónk, Divatmotoros attól tartok, átvette a vezetést a Taxisok őrült cuccai versenyben. A képet óvatosan nézegessék, mondjuk egy újsággal takarják le a monitor nagy részét, ki ne süljön a szemük.

A „Taxisok őrült cuccai” sorozatba szerintem beleillik ez a szentély is, amit Szingapúrban fotóztam. Külön felhívnám a figyelmedet a jobb oldali bólogató kutyára és az aranyszínű nyúlra.

 

Motorral jártam gimibe. Főleg egy Jawával, de néha a Schwalbéval. Mindkettő okkersárga volt, ami felettéb zavart. A Jawában más is idegesített, esőben bement a tankba a víz és nem indult, legalábbis valami hasonlóra emlékszem. De esőben mindenképpen szívás volt, az, hogy toltam vagy ültem rajta, tulajdonképpen már lényegtelen mellékkörülménynek számított.

Mindkét motor megvan még, az öcsém januárban, jégen Schwalbézva törte el a jobb karját, ami nem lepett meg, decemberben, a dűlőúton majdnem lefejelte a Fiat Bravót.

Egy Schwalbe látványa nekem legalább olyan lélekmelegítő, mint egy 405-ös Peugeot, vagy Aro, zsírosan motorizált gyerekkorom kispajtásai.

A Schwalbéval a vidéki motoros társadalom dolgozói kasztjába tartozhattam, nem a hülyegyerekek közé. A Jawa csajos volt, a Simó(S51) fiús, az MZ komoly gépnek számított, egy Schwalbén meg szinte mindig volt gázpalack is a sofőr lábainál. (ez a vonzalom sokmindent megmagyaráz a Volvóval kapcsolatban is) A Schwalbét azért is szerettem, mert nagynak tűnt, legalábbis a Jawánál nagyobb volt. Méretben. Teljesítményben nem sokkal, bár a gimi udvarán tartott motoros gyorsulásit így is megnyertük a sok Jawa ellen.

A Schwalbe formája ma is lenyűgöz.

Kész átverés, mert előadja a nagyot, pedig nem az. A térd elé hajló lemezek és a hátsó kereket borító szoknyák sok anyagból vannak, a kismotort páncélozott lovaggá emelik. Pedig ez egy 50cm3-es robogó. A használtautón találtam ezt a fehéret, elég csajosnak ítélem...talán újrakezdhetnénk...

 

Kicsit sok itt a Mazdából, pedig lesz még. Lelkesen lapátolják ránk a jó kis Mazda 2-t, nem tudunk elég gyorsan félreugrani. Nem a csinos, de túl konszolidált külsejéért szeretjük, pláne, hogy a Mazda volt olyan lelketlen és a kiváló logót lecserélte a körbe zárt madárra. Most, hogy a logók egyre nőnek, igazán szívderítő látvány lenne a sok pumával feldíszített autó.

A logóváltás néha identitászavarhoz vezethet, mégis, melyik tesztautónk orrát díszítette ez a szélesre tárt szárnyú puma?

Versenyen kívül, a Lowtyo különdíjért; Meg tudná valaki magyarázni miért cserélhették le az izgalmas pumát az unalmas madárra?

 

A fehér Swiftet még apám vette újkorában. Bejárták vele ezerszer Horvátországot, beletekertek majdnem 300 000 kilométert, aztán átadták a nagyszülőknek akik az elmúlt öt évben nem sokat mozdítottak a kilométerórán. Sohasem volt vele semmi baj, hibátlan szolgaként teljesített mindig. Manapság egy kis piac, egy kis teszkó a munkaköre, de leginkább a garázsban áll és vigyázza a betonpadlóra piros zsírt csöpögtető kolbikat, szép oldal szalonnákat és a sonkát.

Most csak kolbikat hoztunk el az orra elől, a szalonnának nagy lelkitusa után ellenálltam, de egy kolbásznak, soha. Lilahagymával, savanyú uborkával és fehérkenyérrel, természetesen. Pont így.

 

Budapest lassacskán jelentős idegenforgalmi góccá növi ki magát. Egyfelől ott a Sziget, ugye, ami a fiatal világjárókat vonzza mágnesként, ám öregekből eddig rosszul álltunk. Változni látszik a helyzet.

Ahogy a tornacipős amerikai turistanénik-bácsik Londont, Párizst és Prágát, úgy lepik el szépülő fővárosunk utcáit a leszázalékolt, idős, pihenni vágyó német rokkantak. Bár mindig csak az autóikat látom. Szerencsére infrastruktúránk mind jobban kedvez nekik, az Adenauer- (vagy talán Honecker-) érában szocializálódott, de koruk miatt mára már nehezebben mozgó altdeutschok számára leglényegesebb helyeken (Tesco-, Cora-, Auchan-, Metro-, Ikea-, nagy plazák) mindenütt van már mozgássérült parkoló. Talán nem véletlen, hogy Európában talán sehol másutt nem látni annyi német rendszámos BMW-t ácsorogni kék tolókocsis tábla alatt, mint kicsiny hazánkban. Szeretnek bennünket!

A kedves, idős passaui pár gyönyörű állapotú, szerény öreg járgányát az Ikeánál fotóztam le. Gondolom ők is a "két főételt egy áron" akcióra nyomultak, akárcsak mi. Hiába, a német nyugdíj sem feneketlen. Gondoltam veszek egy csokor virágot, megvárom őket az autónál, hátha akkor szívesebben jönnek jövőre is. De a gyerekek sürgettek, menni kellett, nem tudtam erősíteni a népek barátságát.

 

Értik ugye?

1. BMW

2. Német rendszám

3. Mozgássérült parkolóhely

 

Ha ilyet látnak, kérem, legyenek barátságosak.

 

 

 

 

Ezt a szakadt dobozú kihangosítót, vagy mit a Mazda 2 bemutatón kaptam. A szakadás út közben lett rajta, az áru sértetlen. Ha valamire nem tudok ráindulni, az a kihangosító, i-pod, navigáció és hasonló apró okos finomságok.

Az autómban sem vagyok hajlandó a kazettás rendszert lecserélni CD-re, -ezért külön kazettaflottát kellett felállítani 2000 forintból, de arról majd máskor-. Sőt, egy kazettában végződő CD-lejátszót se raknék bele, (Nati szerint ez lenne a tökéletes megoldás...) teljesen logikus, hogy egy kihangosító nem éktelenkedhet a műszerfalon. Fekete Wunderbaum, slussz.

Fafejű vagyok, de nem illik oda, és kész. Nem is bonyolítok akkora telefonforgalmat, hogy szükségem lenne rá.

Ezért bedobom a cuccot, éjjel háromkor jön a furfangos kérdés, első helyes válaszoló átveheti a játékot a szerkesztőségben. Ha még nem unjátok a Mazdákat a Totalcar-on, gyertek és legyetek szívesek e-mail címmel játszani. És kedves Lowtyo, nem, nem az lesz a válasz, ne is próbálkozz.

Ezt kaptam az apósomtól titkolózós mosoly kíséretében (kötözködők kedvéért: a bal oldali tárgy).

Ha kitalálod mi ez, a tiéd lehet! - mondta.

Rágódtam rajta egy csomót, lassan körvonalazódott egy tuti tippem, meg egy halvány, bizonytalan. Amikor az első nem jött be, kiderült, hogy a második jó. Ha így állunk, asszem veszek lottószelvényt is. Utólag tudom, hogy ha biztos akartam volna lenni a megoldásban, élnem kellett volna már a második világháború környékén. Mindenesetre ez egy működő izé, nem csupán vitrinbe való mütyür.

Vannak tesztautók, amiket a forgalmazó egyszerűen nem mer ideadni. Néha belefutunk ilyenbe, ez elkerülhetetlen. Egyszer például emlékszem, pont a Hyundai-jal beszéltük meg, hogy az Elantrát inkább hagyjuk. Piaci szerepe nincs, elképesztően szar, még annyit sem ér, hogy tök feleslegesen fejek hulljanak miatta a PR részlegen.

A Nissan Tiida viszont érdekelt volna. Nem olyan a hírünk, de tényleg tudjuk értékelni a harmadik világnak fejlesztett, nyugati autókhoz szokott szemünknek szokatlan autókat. Mi bizony meg tudtuk becsülni a Dacia Logant, már a szedánt is elismertük, az MCV pedig egy féléves tartósteszt alatt se tudott minket kiábrándítani.

Úgyhogy megértettük a Nissant, amiért inkább nem forszírozná a Tiidát, viszont szereztünk egyet a kertek alatt. Ebédelni indultunk

Nem bolondultam meg, hogy hobbiból gnómszedánok fotóit nézegessem; igazából soha nem is láttam Tiidát. Úgyhogy amikor Postás úr, bocsánat, Rácz Tamás kolléga ebédre menet elővett egy kulcsot, hogy akkor menjünk is a Tiidával, mohón ráraboltam, és előreiramodtam, mint mikor egy teve megérzi az oázist.

Először az orrát láttam meg.

Hőőőőőőőő! – torpantam meg egy pillanatra. –Az orra egész jó! Nincs ezzel semmi baj.

A fehér Kapitánya olvasónktól kaptunk néhány képet, és egy igen szép, kerek dolgozatot a japán taxisok cuccairól.

A Taxisok őrült cuccai ihletett meg, és úgy döntöttem, beküldöm nektek, amit a japán taxikban tapasztaltam 2 hónapos kint tartózkodásom alatt, mikor is minden nap velük közlekedtem.

Koncz János olvasónk Indiában fotózta végig – többek között – a közlekedési eszközöket. Sorozatát Indiai utakon alcímmel olvashatják.

Bármit is mondjanak az intelligens tervezés hívei, igenis létezik evolúció. Jó példa erre az indiai tricikli esete, ami ugye olyan bicikli, ami mutálódván betöltött egy evolúciós rést, új életteret talált magának és új fajjá fejlődött – olyanná, ami nulla utas helyett minimum kettőt tud szállítani, így alkalmas arra, hogy vele személyfuvarozási szolgáltatást nyújtsanak. Bár pontosabban fogalmazunk, ha nem sima evolúcióról, inkább a fajok kereszteződéséről beszélünk, hiszen az egyik ős kétségtelenül a bicikli, a másik azonban az emberi erővel vontatott riksa.

A pasi rágta a fülem, hónapokig, prospektusokkal feküdt és kelt. Végül el kell ismerni, jól választott! És akárki akármit mond úgyis az lesz, amit a nők akarnak...

Jürgen nem indul. Folytatásos tele-regény a soha meg nem javuló autóról.

Az egész úgy kezdődött, hogy a Lada kezdett annyira rohadni... Minden, amit tudni akartál az E30-ról.

Az IK*Á-ból tényleg így hoztunk haza szekrényeket többször is! Simán vitte, ne viccelj...

Már régóta a kereskedőnél van de még nem az enyém.

A megtestesült álom. Vagy mégsem?

60+ már sok a waresznak, ha gyorsulni kell (…) de ezeket az autókat aláztam le vele pirosnál. Street Rod magyar módra.

És most társadalmi közleményeink

Valaki segítsen neki, írjon már egy ítéletet.

Volvósok figyelem! Teljesülhet-e az álom?

To: Winkler Róbert
Cc: olvasok@totalcar.hu
Subject: mi ez a dög?

Hello Fõnök!

ma(hétfõ) reggel 7 15 és késõbb 10 órakor egy monstrumot láttam végig menni a BUdafoki úton. Hatalmas hangja volt és undorító füstöt húzott. van róla képem is csak nem tutdom hogy küldjem el Nektek. Nagyon érdekelne valami ruszki vontató lehet 8x8 nagy terepgumikkal segítsetek.

u.i.: hogy küldhetem el a fotót?

csáó
Sanyi

Kedves Sanyi,

hát küldd például ide!

Üdvözlettel:
Winkler Róbert

Hello!

Hát ez volna az. sajnálom, hogy ilyen hülye szögbõl van, de a szar samsung telefonom ilyen lassú köszi a választ

csáó

Köszi, úgy látom, ez az odabasz rovat hatásköre. Viszont bármilyen lassú az a telefon, szép képet csinál.

Üdvözlettel:
Winkler Róbert

megtaláltam!

http://soviettrucks.freeweb.hu/cccp/maz/maz537/maz537.html

Tudjuk, tudjuk, a subarus kis betűvel kell írni mert melléknév, de igazi autóbuzik természetesen azt is tudják, hogy autósguruk esetében a márkából képzett melléknév már tulajdonnév. Subarus Ádámról már sokat hallottam, Gábor barátom, akinek olvasóink a kiváló Suzukis tangában című posztot köszönhetik, vagy aki az Outlandert vezette, amikor belénk jött egy – minő véletlen – suzukis, rendszeresen beszámol Subarus Ádám aktuális jótanácsairól, javaslatairól, tuningtárgyú felvetéseiről.

Múlt szombaton Gábor épp lerakta Foresterét Subarus Ádámnál, én mentem érte, mármint Gáborért. Gábor próbált felkészíteni a találkozásra a legendával, hiszen Subarus Ádámról gyakorlatilag többet hallottam már, mint Buillon Gottfried-ról, aki pedig Lotharingia Oroszlánja néven volt ismert, és mégiscsak elfoglalta Jeruzsálemet.

Nagyon pörög a Nemzeti Közlekedési hatóság. Még épp csak megemésztettük egy országos közlekedési akció eredményeit, máris itt egy másik, egy magyar-román közös vállalkozás zsivány teherautó-sofőrök lefülelésére. Mivel a múltkor a Belsőség közönsége olyan élvezettel fogyasztotta a különben meglehetősen száraz, rágós közleményt, hadd tálaljam most a kedves vendégek elé ezt a még porcogósabb, még töményebb fogást. Esetleg egy laza fröccsöt valakinek hozzá? Úgy biztos jobban csúszik.

Sajtóközlemény

Nemzeti Közlekedési Hatóság
2008. március 7.

 

A 2008. március 6-án végzett magyar-román közúti ellenőrzések tapasztalatai

A Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) és a Román Közúti Közlekedési Hatóság (ARR), közös közúti ellenőrzéseket végez a magyar-román határátkelő övezetekben 2008. februárjától kezdődően, havi két alkalommal.

A 2008. március 6-i ellenőrzést a nagylaki- és röszkei forgalmat érintő és elosztó Szeged környezetében, 8 ellenőrzési ponton hajtották végre a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) közúti ellenőrei. Az ellenőrzés kapcsolódott a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság 3 országot érintő, Szeged főbb útjain, a 43-as utat kiemelten kezelő, bemutató, tanulást segítő közös ellenőrzési akcióhoz. Így aradi, temesvári, szabadkai és kikindai rendőrök, illetve a hazai katasztrófavédelmi hatóság is képviseltette magát.

A hazai ADR ellenőrzési gyakorlat, a mobil vizsgáló berendezés, valamint a tengelyterhelés mérési eljárás nagy érdeklődést váltott ki a román közlekedési hatóság munkatársai körében.

A vizsgálati pontokon összességében 32 jármű, illetve járműszerelvény vizsgálatára került sor. Az ellenőrzött járművek honosság szerinti aránya a következő: belföldi áruszállítók 27, külföldi áruszállítók 5.

Az ellenőrzési műveletek száma 67 volt, tekintettel a vizsgálatok komplex végrehajtására.

A vizsgált menetíró korongok száma 375 volt. A külföldi hatósági jelzésű járművek vezetőitől 91, a belföldi hatósági jelzéssel ellátott járművek vezetőitől 284 korong származott. Minden vizsgált menetíró korong szabályosnak bizonyult.

Az ellenőrök 1 belföldi honosságú veszélyes áru szállító járművet vizsgáltak. Az ellenőrzött (ADR) jármű megfelelt az előírásoknak.

Műszaki-közlekedésbiztonsági szempontból vizsgálat alá vont tehergépkocsi és vontatmány száma 24 volt (17 belföldi, 7 külföldi). A belföldi áruszállítók közül 1-nél műszaki hiányosság volt megállapítható, a külföldi áruszállítók esetében műszaki szabálytalanság nem történt.

A mobil vizsgálóállomásokkal összesen 10 belföldijármű ellenőrzésére került sor, melyből 9 esetben találtak hibát az ellenőrök.

Környezetvédelmi vizsgálatnak összesen 12 belföldi gépjárművet vetettek alá, szabálytalanság egyiknél sem volt mérhető.

A közúti közlekedési szolgáltatás feltételeinek vizsgálata 20 jármű esetében történt (12 belföldi, 8 külföldi). Az ellenőrzött áruszállítóknál szabálytalanság nem volt megállapítható

Intézkedések:

• Műszaki vizsgára összesen 8 gépjárművet rendeltek be az ellenőrök (belföldi áruszállítók).
• Szabálysértési eljárás kezdeményezése 1 esetben történt (belföldi áruszállító).

Tengelysúly mérést 2 belföldi áruszállító jármű esetében végeztek az ellenőrök, melyek közül egyik sem bizonyult szabálytalannak.

Meglepve fékeztem állóra az M1-M7 befutó szakaszán a néhai Osztyapenkónál, a befelé vezető oldalon az 1,4 Turbo Bravót, amit pár perccel azelőtt vettem fel kicsit odébb, a Fiat Magyarország tesztautó-telepén. Zöld szörnyek egy drótkerítés mögött! Rakétaindító lánctalppal! Harckocsi! Felderítő Úszó Gépjármű! Hídvető! Löveg! Meg sokan mások!

Mivel a szervezők egy ZÁRVA táblán kívül nem sok információt hagytak az általam ma reggel még valóban bezárt állapotban talált kiállításról, felhívtam azt a számot, amit egy másik táblán olvashattam – azon, ami egyebek mellett arról is tájékoztat, hogy fényképezni szabad, némelyik járműbe be is lehet mászni, és hogy „Minden eszköz a Nemzetközi Fegyverkorlátozási Egyezményben foglaltak szerint lett hatástalanítva”.

 

Két dologról bepótolhatatlanul lemaradtam; a szocialista autóiparból nem kaptam élesben, a TartósDákót pedig hiába szerveztük meg többször egy hétvégi próbára, végül még csak bele se szagoltam. Párszor elmentem mellette a mélygarázsban, próbáltam nem ránézni, nehogy megvakuljak, de ennél több nem történt köztünk. Egy "keleti" autó birtoklását a maga idejében a születési évem nem tette lehetővé.

Omm-tól, a Felvidék harcsabajszú irodalmárától kaptuk a következő levelet és képet. Zokogjanak velünk. Riszpekt, Radír.

Üdvözlöm a műértő közönséget.

Az informáciéhség korát éljük. A tudás manapság a legnagyobb értéknek számít.

Minden szinten. Radír barátom, (aki hozászagolt már a drifthez, tudja, ki ő) küldte a következő képet az alábbi pontosítással:

Péntek éjjel a városba menet, ismét találkoztunk egy TAXI-ssal :)))

Érdemes figyelni a részleteket:

• spotlámpa
• iránytű
• még egy lámpa
• kvarcóra, ami rossz
• hőmérő
• barométer (mindkettő rosszul mutat)
• manuális kilométerállás-emlékeztető
• manuális naptár
• mobiltelefonhoz hasonlító számológép, ami ébresztő is egyben (nagy piros)
• működő kvarcóra (kis piros)

Ezen felül még volt GPS, jegyzettömb, pohártartó, panoráma tükör, fityegő bisz-basz, illatosító hegyek....

Ezt még kiegészíteném a felismert Nokia 5510-zel, ami minden bizonnyal a csillagközi kommunikációs/navigációs modul részét képezi. Merüljenek el a részletekben és próbálják elképzelni, van-e a Földön hely, ahol ez az ember nem boldogul.