Aki nem emlékszik rá: január végén cikket írtam saját Toyota Avensis Versómról, és a fényképezés közben lemerült az akkumulátor. Ez viszont üzemképtelenné tette Nokia kihangosítómat, aminek javíttatására a Nokiának nem igazán volt ötlete.

A kommentelők sem tudtak sokat segíteni, azon kívül, hogy:

1. A callcenteres idiótákat felejtsem el. (Edelweiss)
2. Aki Nokiát használ sikeres ember nem lehet. (Daniel David)
3. És végül Sztavrosz: Én nem tudok elképzelni az autós újságírás mint szakma területén annyira sürgős vagy nagy pénzt hozó telefonhívást amiért vezetés közben telefonálni kellene.

Talán még KcomT ötletei tűntek a leghasznosabbnak, de a végén szomorúan kellett megállapítanom, hogy a web2 kollektív tudásbázisa alaposan csődöt mondott.

Koncz János kollégánk Indiában fotózta végig – többek között – a közlekedési eszközöket. Sorozatát Indiai utakon alcímmel olvashatják.

Kezdjük egy szép képzavarral: a bicikli valaha az indiai közlekedés motorja volt. Miután azonban a motorizáció felpörgette a tempót az utakon, a kerékpár használata előbb kényelmetlenné, majd egyre veszélyesebbé is vált.

A sebessége nem versenyképes, így sem támadni, sem menekülni nem lehet vele, maximum a gyalogosok ijesztgetésére és az út szélén kapirgáló tyúkok kergetésére jó. Faluhelyen még csak-csak el lehet vele közlekedgetni, kikerekezik az ember a gátakon a rizsföldre, elugrik estefelé a rokonokhoz egy kis tereferére, elküldi vele a gyereket az iskolába – de az olyan irdatlan nagyvárosokban, mint Delhi, vagy a 17 milliós Bombay (Mumbai), nemcsak ügyetlen cucc, de egészségtelen is. Abban a szmogban ugyanis, amelyben bármelyik budapesti mérőállomás összes mutatója kiugorna a helyéről, jobb, ha visszatartja az ember a lélegzetét, amíg csak bírja, és csöppet sem törekszik arra, hogy jó mélyeket szippantson kerekezés közben belőle.

A kis értelmetlen Fiat 500-as igazán szeretetreméltó. Kisautó létére én is megkedveltem a bemutatón, ami azóta csak a nagyon eltalált Mazda 2-vel történhetett meg még egyszer, természetesen más okokból. Végre megkaptuk a gyöngyházfehér tesztautót, és a rendszáma is szereti a kis Fityót. Vagy a profizmusával már korábban megvádolt Fiat PR-os viccel velünk?

Vessenek meg, köpjenek le, de elég gyakran veszek bútort az Ikeában. Közel van, jó a kajálda, olcsó minden, és nálunk elég sokáig bírják az onnan származó cuccok. Ja, a pénztár is gyors. Ennél többre nem vágyom.

De évek óta bosszant az egyik reklám, amely mindenfelé felbukkan az áruházban. Az egyik legnagyobb ilyen molinó éppen a bejárati mozgólépcsőnél virít. Ennél egyszerűbb nem is lehetne a házhoz szállítás - hirdeti. Pedig micsoda tévedés!

Valami agyzsugorított marketinges csapat jól kitalálta ezt a reklámot: legyen rajta egy kicsi, aranyos autó, lehetőleg régi, csomagtartótlan. Hogy a vak is lássa, még ilyennel is haza lehet vinni az Ivar szekrénysort. Hát még a családi kocka-Corsával. Persze tetőcsomagtartón, hol másutt.

Pont a névnapom volt, amikor az egyik éber Saab 900 klubtag felhívta figyelmem, hogy LED-es oldalindex érkezett az egyik legnagyobb európai netes Saab-alkatrészáruházba a partsforsaabs-ba.

Az oldalindexek pont kimaradtak a ledesítésből, gondoltam, nincs ennél szebb névnapi ajándék. 27-én rendeltem meg, kártyával fizettem, másnap már jött az értesítő SMS, hogy úton van. 4-én átvettem a postán. Négy munkanap alatt megérkezett. Áfástúl szállítástúl 29,52 font volt, ami jelenlegi árfolyamon kb. 10 200 forint.

Nem mondom, nem a legszebb termék, de végül is meg lehet szokni. Az áramvonalas Saab villogó mellett nekem kicsit Bauhaus. Viszont van rajta E minősítő betű, vagyis vizsgán sem lehet baj. Ez egyébként különlegesség, mert az utángyártott LED-es lámpatestek jellemzően nem rendelkeznek európai minősítéssel, ezért könnyen gondot okozhatnak a vizsgán, közúti ellenőrzésen. (A beépített LED-es izzókkal nem hiszem, hogy gond lehet, ha a gyári bura alatt dolgoznak.)

Szóval megjött, kicsomagoltam, és öt perc alatt bent is volt. Univerzális darab. Minden bizonnyal nemcsak a Saabhoz jó, hanem más, hasonló lemezkivágással bíró autóhoz is. A régit kipattintottam, az újat be.

Az univerzálisságra utal a csatlakozás is, ugyanis a régi izzó foglalatába kell betolni a csatlakozót. A polaritás nem mindegy, de valószínűleg van benne diódás védelem is, mert én elsőre fordítva kötöttem be, de simán túlélte.

Szerelés közben az elakadásjelzővel próbálgattam, de ahogy üzemszerűen indexeltem volna, a relé veszett kerregésbe kezdett, és az index stroboszkópként villogott. Tudtam, hogy ez lesz. Az 5 W-os izzóhiány ismét zavart okozott a rendszerben. A LED-es izzógányolás cikkben már írtam, hogyan lehet kiküszöbölni a hibát. Most gyorsan ment, mert szerencsére volt kéznél - pontosabban a kesztyűtartóban - egy házilag gyártott relé, amit még Xenon Géza adott. Annak idején LED-es fényforrásokkal és izzószálas oldalizzókkal ez a relé túl gyorsan villogtatott, de most, hogy az egész rendszer ledes lett, tökéletesen működik.

Az egyik kör bezárult, az index ledesítése megtörtént, de a többi lámpával még nem vagyok megelégedve. Az első helyzetjelző leddel túlságosan kék, hagyományos izzóval meg nagyon sárga. Erre még kitalálok valamit, az tuti.

Kicsit olyan ez, mit a párválasztás. Van, aki már megismerte, és soha többé el nem hagyná. Van, aki kétségbeesetten keresi, de sehol sem találja. Van, aki álmodozik róla, és van, aki szerint egyszerűen nem is létezik.

 A Tökéletes Autószerelő nem elég, hogy nagyon ért ahhoz, amit csinál. A Tökéletes Autószerelő lelkiismeretes, figyel minden apróságra, mellesleg sosem késik, nem ver át, és úgy általában vakon megbízhat benne az ember.

Én speciel 15 éve keresem, hiába. De nem adom fel.

Múlt héten láttam valami hasonlót. Megpróbálom rekonstruálni a történteket:

Úgy kezdődhetett, hogy a fecskék rászartak az ügyfél autójára.

„A galambok is rászarnak az utcán, hát pont én ne szarjak az egészre?” – gondolhatta volna. Ehelyett azt morogta: „Ej, milyen dolog már, hogy itt a műhelyben lesz szaros az autó, nem jó az a fényezésnek, se az ügyfélnek, senkinek se nem jó ám az!”.

Fogott egy jó hosszú létrát, felmászott rá, s közben így szitkozódhatott: „Le****om a pi**ba azt a fecskefészket onnan! Mit rontják itt ezek a dögök az üzletet?!” Vagy tán mégis így töprengett: „Csak találunk valami megoldást, hogy mindenki jól járjon!”

Pár darab deszka, meg néhány csavar került elő.

És mindenki jól járt.

Nem tudom, hogy vannak vele, de erre az emberre szívesen rábíznám az autómat.

És Ön, megtalálta már az igazit?

Milliárdosnak lenni borzasztó. Folyamatosan foglalkozni kell azzal a sok pénzzel, közben meg retteghet az ember, rajta van-e a neve a liechtensteini adóelkerülők nevét tartalmazó cédén.

A milliárdosnak nem lehetnek vágyai, mert mindent meg tud venni magának, folyamatosan álszent alakok hemzsegnek körülötte, akik csak a pénzét akarják, és a nőknél sem lehet biztos abban, hogy az arcélét találják vonzónak vagy a méregzöld Ruf RGT-jét.

A milliárdosságnak a pusztító nyűgök mellett azért némi előnye is lehet. Erre múlt héten jöttem rá, amikor a délspanyolországi Rondától negyedórányi autóútra fekvő Ascari versenypályán jártam. 

Az Ascari Race Resort egy rejtőzködő holland olajmilliárdosé, aki mellesleg előrehaladott és gyógyíthatatlan autóbuzériában szenved.

Hollandus barátunk ezért vett egy óriási darab földet az előbb említett helyszínen, egymás mögé rajzoltatta a világ legjobb versenypályáinak legjobb szakaszait, és az ebből született nyomvonalat leaszfaltoztatta. Az öt és fél kilométeres pályát végül elnevezte Alberto Ascariról, aki világon elsőként nyert kétszer egymás után Formula 1-es bajnokságot.

A Bx már idestova két hete tengeti velem életét. Tegnap éreztem először, hogy egy Citroenben ülök. Az érzés nem volt más, mint a hatalmas STOP felirat a műszerfalon, ami valahogy nem akart elaludni az elindulást követően, ahogy szokott. Előkotortam az emlékeimből, hogy az XM mikor csinált velem ilyet, és hamar rájöttem: motorolaj kellene neki, vasárnapi desszertként. Nassolós?

A tulaj elmondása szerint 15W40-es olajat használ, amit az eladás előtt nem sokkal cserélt ki, ami látszott az olaj színén, tehát beugrottam az éjjelnappali autósboltba és kértem egy literrel. Arra jártamban felmarkoltam még egy ablaktörlő garnitúrát valamint két liter fagyállót, mert az ördög nem alszik, mégis 23 éves a BX. Közben az eladó srác 20 forintért szeretett volna cigit venni tőlem, természetesen ingyen adtam egy szálat, mert ő is talált 930 forintos ablaktörlőt.

Szakadó esőben derült ki, hogy az ablaktörlő lapát csíkosan töröl, ezért annak a cseréjét még a bolt előtt megejtettük Apuval, de az olajhoz javasolta, hogy fáradjunk be egy fedett helyre, hiszen rossz az idő. Közben az elhaladó autók mindegyike felcsapta ránk a sarat, úgyhogy engedtem a csábításnak, induljunk a fedettbe! Végre odaértünk a benzinkúthoz, ami hazafelé útba esett. Felnyitottuk a motorháztetőt.

Szerkesztőségünk hetente több olyan sajtóközleményt is kap, amit gyors átfutás után örökre elfelejtünk. Importőrök, közintézmények, kereskedések, hatóságok bombáznak minket azzal, hogy Kovács János élsportoló új autót kapott a szponzorától egy évre, hogy Kovács János miniszter szignált egy új rendeletet, hogy új autószalon nyílik a Kovács János utcában, vagy hogy Szent Kovács János napján közúti ellenőrzés lesz, vagy volt valahol az országban. (Minden Kovács Jánostól elnézést kérünk, de hát nekik az ilyesmi úgyis benne van a pakliban. Köszönjék szüleiknek.)

A Nemzeti Közlekedési Hatóság nevű dolog például nagyjából havonta jelentkezik az országos közlekedés-ellenőrzési akciók eredményeivel. Hát most megtörtünk. Kedves Belsőségen csámcsogók: elnézést, de egyszer meg kellett tennünk. Itt a közlemény, a maga teljes valójában.

Kedvcsinálónak: február 19-20-21-én összesen 69 járművet köteleztek rendkívüli műszaki vizsgára a rendőrök. Nahát.

A múltkor felbukkant a vatera.hu-n egy Autótípusok. Aki kicsit is jártas az autós könyvek vidékén, tudhassa, hogy az Autótípusok egy hat, hézagos évfolyamot megélt, tudományos-ismeretterjesztő autós könyvsorozat, aminek a második felében afféle autókatalógus volt, sok-sok adattal. Egy időben minden bimbózó autóbuzi-csemete e könyvek által vált igazi, közveszélyes, monomániás, forró seggű gépőrültté. Én is.

A Gazdasági és közlekedési minisztériumból még nem sikerült érdemi választ kihúznunk KRESZ-módosítási javaslatainkkal kapcsolatban, melyekkel kapcsolatban már olvasóink ezrei nyilvánítottak véleményt. Meg persze néha, talán emiatt is olyan benyomás alakult ki bennünk, hogy a GKM-ben nem sanyargatják halálra a dolgozókat, legalábbis nem munkával. Ha valakit érdekelnek az előzmények, meg ráér, hát parancsoljon:

Egyik kapcsolódó cikkünk
Másik kapcsolódó cikkünk
Egyik levelünk a GKM-nek
Egy, a maga módján vicces államtitkári válasz

Most viszont kiderült, hogy bár egy fecske nem csinál nyarat, lassú víz partot mos, ki mint vet, úgy arat, és a régi autókban még volt anyag, a minisztérium jó 200 kilométeren emelte meg a sebességhatárt 100 illetve 110 km/h-ra.

Pár hete az új fényszóróim beszerelésével tönkretettem Égő Ákos szombatját, hálából kaptam tőle egy szép szakácskönyvet a Volvóhoz. Svédül. Szerencsére sok kép van benne, na nem mintha kapásból felismerném bármilyen autó alkatrészeit, de így mégis sokkal olvasmányosabb. Annyira, hogy gusztusom támadt pólókat gyártani.

A legbájosabb téma a könyvben egyedülálló módon, színes oldalpáron csillogó horpadásjavítás sok buherával.

Tud valaki koreaiul?

Egyszer, még igen régen a KIA akkori forgalmazójánál jártunk a Karottával, tán valami tesztautóért mentünk, meg egy kicsit demonstrálni, hogy bár farkasok közt nevelkedtünk, azért nem harapunk. Viszont még mielőtt előkerítették volna nekünk az illetékest, körülnéztünk a hallban, és majdnem kiszaladtunk, mert nem tudtunk uralkodni magunkon: lelkesítő koreai plakátokat láttunk. "Happy driving happy service", ez volt a kedvencünk, egy optimista, erősen NDK-s tekintetű villáskulcsos koreai dolgozóval. A többire nem emlékszem, pedig bár meglennének a képek...

Na de ezen, amit nemrég Kari fotózott egy KIA-beltérben, vajon mi állhat? Nem lehet olyan nehéz a megfejtés, hiszen tudtommal a koreai a világ legfejlettebb írása: kevesebb írásjelet használ, mint bármi más, így könnyű megtanulni. Ráadásul a koreaiak távoli (Urál-Altáji) nyelvrokonaink.

Egy Vuitton-táska a Logomania sorozatból az elsődleges megkülönböztető jelzés egy kelet-európai luxusprostin vagy médiakurván. A tatykóm fél milla, annyiért én is sokmindenre kapható vagyok, üvölti a sorminta messziről. Az izléssel is megvert gazdagok Diorban és Gaultierben járnak, a láthatatlan gazdagok Chanel táskák mögött rejtőzködnek. Vuitton sucks.

A Gucci és Cavalli is a futottak még kategória a luxuspiacon, de a proli pénzesek elsősorban a Vuittonra esküsznek. Mert könnyen felismerhető, összetéveszthetelen árcimkeként lóg a viselőjén. Az olasz utcasarkokon, poros macskakőről vásárolt hamisítványok a vég; szeretnék vaskosabb árcédulát üzenetükkel, olcsón öltözött, láthatóan csóró csajokon a reménytelen kapaszkodási vágyat hirdeti.

A motívum benyomult az underground tervezők közé is, a kis virágokat fegyver piktogrammokra, pornográf jelenetekre felcserélve, FAKE, I'M A WHORE feliratokkal kiegészítve, de a ritmust és színvilágot megtartva zsíros kis kritikák születtek, olyan táska nekem is kéne. Természetesen a malac is.

A mindig izléstelen pimpkultúra hamar rátalált Vuittonra, ritka szép páros ők ketten.

Egy Cadillac Escalade-ben Vuittonra cserélt szövet a tökéletes harmónia az olcsó luxust képviselő, alapjaiban semmitmondó, krómfelnis teherautó és a híg dizájn istene között. A sorjás műanyag méltó párja a logókkal telegányolt kárpitnak, Elvis imádná. A szakadt Lincoln zajosan bolond gazdájával nekem viccnek tűnik, annak jó.

Az Escalade harmóniáján túl, igazán stílusosan két kasztni viseli el ezt a megaláztatást; a Cadillac Eldorado 1959-ből; a kortárs giccs és egyáltalán nem öncélú értelmetlenség gyönyörű példája sok vasból és krómból. Vértestvére a Vuitton termékeknek. Sok anyagból készült nagy kalap üzenet. A másik a Smart. Eldoradót nem találtam, pimpeltem hát egyet.

A telematricázott kasztni a válltáska-méretű Smarton ütős, főleg ezen a kis aranyos, Smart helyett Merga-emblémás frusztráción. Merga-embléma a Smarton, ez már magában is elég volna egy poszthoz.

Alig várom a sormintát feltetováltató, nyomott dísznövények megjelenését.

A kamu népítélet után itt van pár érdekesség az eheti adagból.

Az ítéletek átnézése közben gyakran lát az ember a helyesírási hibát, de ilyen post-nál elgondolkodik az ember, hogy ez nem lehet igaz, ez csak valami vicc.

És itt a párja, ahol még a szóköz véletlenszerű elhagyása is érdekesebbé teszi az értelmezést.

Az autót az egyik előző tulaja vette meg tőlem, ezúton üzenem neki hogy ha eladja jelentkezzen, visszaveszem!!! Végtelen ciklusba került a kékmadár?

Figyelem! Hasznos információ dízel tulajoknak: a Kunsági Édennel jobban megy a füstölgő dízel, mint Vénusszal, csak vigyázzunk a keverési arányra.

A szervíz válasza: ennek így kell működnie, így a jó. Ítélkezőnkkel kibabrált a sors. Bár a többség elégedett a Jettával, neki sikerül a mexikói gyártósor selejtjét megnyerni.

És most mesét mondunk, gyerekek.

Amikor hazajöttem Mexikóból, Nati jött értem a reptérre, aztán elmentünk Péterért, végül hozzánk, mert szerda szusi, az kit érdekel hogy egy napja utazom?

Egyből ki kellett pakolnom a bőröndből ami érdekes lehet nekik, kiugrottak az asztalra a penge verdák, a reptéren vásárolt Swarovski nyaklánc, Malac, és a megdöbbentően puhán tekergő fakígyó. A Kofola a Puntóból jött elő, Omm küldte nekem Natival még a Belsőség találkozóról.

A gyöngyházfehér Mustang még Mexikóban zsebmecsóvá minősült, megjárta Mexikóváros és Amszterdam repülőterének röntgenszalagjait, még a reptéri biztonsági emberek is elég pengének találták a hátul 26, elöl 22 collos, papírvékony gumival borított pimpfelniken guruló Hófehérkét.

Péter vette észre, Hófehérke pont méretarányos Malaccal. (A vidéki közbeszól: Ez persze csak abban az esetben igaz, ha Malac egy 250 kilós hízó, de miért is ne?) Hófehérke és Malac gyámjának felügyelete nélkül játszogattak velük, amíg én próbáltam embert csinálni magamból.

Fotó:OP

A búvármatricát el lehet felejteni, manapság már széles néptömegek búvárkodnak. A búvármatrica nem menő többé – másra, mint menőzésre, meg nem volna jó, hiszen arra alkalmatlan, hogy két búvármatricás egymást autóseggről felismerve életre szóló barátságot kössön. Tehát a golf, az menő, ezzel bármilyen autót eggyel feljebb pozicionálhatunk. Kevés ilyen dolog van, amivel fillérekért feljebb pozícionálhatjuk magunkat. Drága cigi például. Meg a golfmatrica. 

De Amerikában sajnos már a golf is kezd tömegsport lenni, úgyhogy gyorsan ki kell élvezni nálunk a viszonylagos elitséget, mert valójában már most is kissé, khm, túl sokan golfoznak.

Hangsúlyozom, nem a búvárkodással vagy golfozással van bajom, csak a matricát nem értem. Jól nem néz ki, poénnak nem poén, érdekesnek se érdekes. És persze a golfmatrica napjai meg vannak számlálva.

És persze van egy sport, amihez a matrica is drága lesz. Viszonylag nagy és bonyolult, van rajta ló, aminek össze-vissza kalimpál feje, farka, lába, lovas, jól kivehető ütővel; hát ez bizony sokba' lesz majd. Persze sokkal kevesebbe, mint maga a sport. A sport, aminél értelmetlenebb nem sok van, tévében se nagyon közvetítik, mert nem jó nézni a meccset. Lehet, hogy játszani jó, de azt igen kevesen tudják, mert olyan sokba kerül hozzá a felszerelés, meg a pálya, meg a megfelelő ló, hogy ahhoz már nagyon elitnek kell lenni. És természetesen nem újgazdagnak, hanem legalábbis második generációs gazdagnak, akit gyerekkorában rendesen megtanítottak lovagolni.

Természetesen olyan gazdagnak kell lenni, aki már be is épült a megfelelő kultúrkörbe, tehát hasonlóan jól menő, hasonlóan másod- vagy harmadik generációs gazdag, leginkább régi arisztokrata család sarja, olyané, amelyik nem szegényedett el. Mindez azért fontos, mert ugye össze is kell szedni hozzá a két csapatot, összesen nyolc embert, lóval-cuccal-tudománnyal, hagyománnyal. Hiába, a lovaspóló az elitség elitsége, annál feljebb nincs.

Persze aki sokadik generációs gazdag arisztokrata, annak van egy Lamborghinije, Bentleyje, vagy a jóég tudja, mik parkolnak egy lovaspóló-öltöző előtt. De bármilyen autók legyenek is, szerintem azokat nem matricázzák össze. A lovaspólós csávók amúgy se tudják magukat feljebb pozicionálni, hiszen, mint már megbeszéltük, nálunk feljebb társadalmilag nincs.

Úgyhogy mégiscsak lehet, hogy a golfmatrica a csúcs.

Tegnap a Totalcar legújabb titkos (pssszt!) projektjének arculatához kerestem épp ihletet a neten, mikor erre találtam. Nagyságrendekkel veri a Belsőségen a napokban megjelent japán pimpmesterek munkáit. Az elkövető nem átallott két TE58-as sugárhajtású helikoptermotort bepréselni egy másodikszériás Toyota MR2-esbe.

A hajtóművek után nézve kiderült, hogy ezeket az USA első jet-meghajtású helikopteréhez, a Sikorsky HSS-1F-hez fejlesztette 1957-ben a General Electric a haditengerészet számára. Az első polgári jethelikopter is ennek a motornak a továbbfejlesztett változatát, a CT58-ast kapta.

Teljesítménye is egy kicsit meghaladja a gépkocsiknál alkalmazott meghajtásokét, egyenként 1050 lóerőt adnak le. A hatótávolság tekintetében egy picit szkeptikus vagyok elnézve azokat a – hajtóművekhez képest – apró piros üzemanyagtartályokat.

Nemrég Szabolcs barátoméknál jártam – hithű Alfás mellesleg – és alapjában véve nem is lepődtem meg a zsákon, amit mutatott. Persze már előre elárulta, mit fogok látni, de nem emiatt nem lepődtem meg. Hanem mert olyan felfogással, amilyen nekünk van, ez tulajdonképpen teljesen egyértelmű.

Mármint nem az, ami a csomagban van, hanem amilyen az, ami a csomagban van.

Mi más is lehetne? Az eszközre szükség van, és akkor már az ember, ha teheti, megadja a módját.

Szóval erről van szó. Gyönyörű, nem?

Szerda este én is abban az elmebeteg dugóban ültem ami az egész várost ellepte. Ha hallom a rádióban, hogy para lesz, mert jön a szlovén köztársasági elnök, véletlenül sem ülök autóba. Ritkán erőltetem a belvárosi kocsikázást, szerdán először azt hittem, ez az állapot normális, Városliget-Ferencváros másfél óra. Aztán a dugót naponta élvező ismerősök sorban felvilágosítottak, nem, a szerda este nem volt normális. Már halálra untam magam, amikor megláttam a Nivát, a telibe világított belével. Nagyon szeretem az őszinte és mosdatlan terepjárókat, gyerekkorom nagy részét ezen a merev tengelyen rázkódva töltöttem. Mellégurulva láttam, a sofőr, egy szikár, ősz úr, hasonlít apámra.

Drága Belsőség Olvasó!

Elérkezett az idő, hogy bemutassuk Önnek a Totalcar-flotta új tagját, a .... -et!

Remélem, hogy nagyon tetszik a belső világítása, amit 5 nap használat után is mások fedeztek fel a ....-ben.

Hasonlóan nagy örömmel hívom fel a figyelmet a csövekre, melyek a ....-be mennek és a .... szállítják.

Az autópályán odafelé a nagy oldalszél ellenére viszonylag jól éreztük magunkat, nagyon szép volt a tavaszi délutáni napsütésben a köröshegyi völgyhíd. Anyám Honda Jazze remekül viselkedett, de a nagy sietségben felment a fogyasztása a computer szerinti 5.8 literre.

Szombaton vásároltam a fővárostól csaknem 190 km-re eső ....-en, ahol az eladó édesanyja roppant kellemes teával kínált bennünket: a transportban-segítő anyukámat és engem. Az autó egy kellemes családi ház udvarán állt, rövid próbakör és kis alku után elhoztam. Kellemesen hazacsordogáltam vele a sztrádán, és azóta elégedetten használom a hétköznapokban. Hamarosan teszt is lesz belőle.

Ez a méhsejt szerkezet nem más, mint az index. Ezt azért segítségül ideírom, hátha megkönnyíti a helyzetet.

Erről gondolom nem kell sokat szónokolnom, ez itt egy dudagomb. Csikós kollégával tegnap hosszú percekig beszélgettünk arról. hogy ezen képek alapján ki lehet-e találni, hogy milyen kocsiról van szó. Szerinte ki lehet, szerintem erős, de mindenképpen bízom a Totalcart olvasók óriási rutinjában.

A belső kilincs egészen hagyományosnak tűnő alkatrész. azért tettük ide, mert hasonlít a TC logójára. A másik oldalon lévő persze, ezt tükrözni kellene.

Nem árulok el nagy titkot, ha megosztom az információt erről a .... nyitóról és a mellette lévő .... állítóról.

És most tessék kitalálni, hogy milyen autó ez!

Az idejekorán elsüllyedt posztokat tartalmazó mappában bukkant fel ez a tavaly nyáron készült kép. Mari barátnőm modell, nem esik nehezére, ha fényképezik, sőt, képes egyenes vonalon, tökéletesen elvonulni akármekkora tömeg előtt, akármilyen ruhában. Nem egy nebáncsvirág, a francia buldogját Zilnek hívja és nem fél a motoroktól se. A bukója pedig ilyen.

Megint. Sokadszor rendezi meg az alfaamore.hu az esztergomi grósze alfás bulit, ahol több mint ötszáz Alfa Romeo, vagy más, de mindenképp olasz jármű tulajdonost gyűjtenek össze, természetesen a járműveikkel együtt. Gondolom egyértelmű, hogy ilyenkor mozdulni sem lehet a városban, de még a környéken se nagyon akarjunk étteremben ebédelni…

Idén tovább fokozzák a dátum közeledésével egyébként is egyre melegebb hangulatot. Készítettek egy promó filmet, az Ágyugolyó futam remakjében élednek fel az alfák, és… de inkább nem is mondok többet nézzük meg. Ja, és április 12-én aki tud menjen Esztergomba… vagyis AlfaCitybe - csak úgy.

Eredetileg úgy terveztem, öntök a Tehénbe. A Prolonggal kapcsolatban két dolog győzött meg. Az egyik, hogy VMax Zsolt azt mondta, tényleg jó: amikor betölti a motorba, kis időre feljebb megy az alapjárat, míg az elektronika nem állítja át, tehát érezhetően csökken a súrlódás. És érezhetően csökkenti a fogyasztást, ő legalábbis néha tölt a Ford F150-esébe.

A másik, ami miatt hittem volna a Prolongban, hogy VMax Zsolt azt is hozzátette, pénz gyakorlatilag nem spórolódik, mert ha kiszámolja a fogyasztáscsökkenést egy olajcsere-periódus alatt (a Prolongot olajcserénként ajánlatos töltögetni), nagyjából megegyezik az összeg a Prolong árával. És ez az, amiért úgy hittem volna a Prolongban: a csodákban hiszek, a csodaszerekben viszont nem. Ez a történet így kerek. Valamit valamiért, pénzért kevesebb súrlódást. Füllel hallható, a fordulatszámmérőt nézve szemmel azonnal látható eredmény; tök jó. Az ember adja meg a legjobbat a tehenének.

Aztán kaptam ezt a levelet:

From: Attila Nagy Abonyi
Sent: Friday, February 22, 2008 12:08 PM
To: Winkler Róbert
Subject: Re: prolong

 

Hello!

Szóval a Prolong és hozzá hasonló társai is úgy dolgoznak, hogy az egymáson futó fémfelületek felszínét egy nagyon jól csúszó (teflonos, de nyilván még száz más cucc is van benne) felülettel szépen bevonják, emiatt a csak mikroszkóp alatt látható felületi érdességeket eltömítik, és az olaj is könnyebben áramlik a felületek között, vagyis nagyon lecsökken a súrlódás. Ez odáig van tökéletesítve, hogy promóciós jelleggel még olaj nélkül is elmegy a motor a valóban nagy hatékonyságú súrlódáscsökkenés miatt. Ami nem feltétlenül egyenlő azonban a kenéssel...

A probléma a következő:

Nagy nagyítás alatt megnézve a hengerfalat, viszonylag nagy méretű grafitdarabokat látunk benne (ilyen az acél). Amíg nem túl régi a megmunkálás. Amikor már egy ideje kopik a cucc, ezek a puha grafit tömböcskék kikopnak onnan, és kis üregeket hagynak maguk után. Ez nem baj, sőt! Olaj barátunk becsücsülve oda szépen onnan is keni a hengerünk falát, meg a dugónk palástját. Prolong bácsival pedig ezeket a lyukakat szépen betömjük, kiűzve onnan az olajat. Merthogy a Prolongnak ugye pont az a dolga, hogy szépen minden felületi egyenetlenséget eltüntessen. Szóval miután azt eltüntette, olaj barátunk már nem marad meg sehol, hanem szélsebesen zúg le a hengerfal/dugattyúpalást pároson, és a kenési feladatának töredékét látja el. Viszont a Prolong nem arra való, hogy a tűzfronton is megakadályozza a forró gázok leáramlását, meg tömítsen a gyűrűk körül, meg kenje a gyűrűket is, meg egyáltalán. Szóval a siklócsapágynál lehet, de csak lehet, hogy pozitív a hatása, de a hengerben tuti gáz! Na most, azt hozzá kell tennem, hogy én sem ezzel a tudással jöttem a világra majd' 30 évvel ezelőtt. Két éve fejeztem az M-Force tanfolyamot Szegeden (egyébként zentai vagyok, ott voltam, amikor a Zastavákat teszteltétek :) ) és ott van egy öreg szaki. Az 50-et mar túlhaladta korban, de az utóbbi 35 évben olajmentesen a kezet meg nem látta senki :) Szóval ő magyarázta el részletesen, ezt tolmácsolom most neked. Egy 4-ütemű Keeway-t esetleg alávetnék egy tesztnek, a nagygenerálja kijön a félhavi reggelire valóból, de a kocsidba ne tedd, drága kísérlet lesz, ha a volt tanáromnak van igaza...

 

Baráti (és főleg motoros) üdvözlettel:
Nagy Abonyi Attila

P.S.: lehet, hogy érdemes lenne jobban körüljárni ezt a témát, egy hosszútávú kísérlet engem is érdekelne.

Erre én:

2008/2/22, Winkler Róbert

Na de mi a pöccsel kísérletezzünk?

Erre Attila:

:)

Hát, jó kérdés. Kéne egy jó állapotú 4ütemű cucc. valami amit felújítottak, vagy eleve jó volt a motorikus állapota. Szerintem kéne szereznetek egy akármilyen kocsit, törött is jó, aminek a motorjában megméritek a sűrítési végnyomást, aztán pl. levenni a kartert, ha már a reklámban az ment, és adni neki rendesen. Az nem lényeg, hogy közben a kocsi nem megy sehová, a motor a lényeg. Vagy szerezni egy motorikusan ok gépet, amin még műszaki is van, és azt nyúzni. De az gondolom vidéken lenne inkább megoldható...

Erre én:

Na de hány üzemórát nyúznánk? És végül mi lenne a kontroll? Mit bizonyítanánk az egésszel?

Nem kötözködök, a Prolongról már úgyis lebeszéltél, a leveled meg mindjárt kirakom a belsőségre, hadd okoskodjanak az olvasók.

És erre legutóbb megint ő:

Olvastad a fogyasztáscsokkentőről szóló blog beírás kommentjei között ezt:

 

bervas 2008.02.26. 21:16:02

A különböző néven újra és újra felbukkanó csodaadalékok gyakorlatilag ugyanazt az USÁban a 40-es évek végén kifejlesztett teflonszerű anyagot tartalmazzák.
Egyetlen dolog miatt feljlesztették ki:

Amikor az ellenség kilőtte a csapatszállító Jeep és 2,5 tonnás GMC karterét, elkezdett vészesen fogyni az olaj. A maradék hamar túlhevült. Akkor az olajba kevert csodaizé működésbe lépett, kivált az olajból a hengerfalra, és gyakorlatilag olaj nélkül elvánszorgott a kocsi az emberekkel a legközelebbi fedezékig. Ott kivették a motort, és vitték az olvasztóba. Erre való a szer. Hétköznapi üzemben a hatása a pénztárcán kívül másra elhanyagolható.

Vannak benzinbe tölthető hasonló izék is (ex Slick 50). Azokat több néven is betiltotta a Köjál, mert ami füst betöltés után két-három percig kijön a kipufogón, az borzalmas rákkeltő.

A helikopter hajtóművekben semmilyen csodaizé nem kell. Azokat eleve úgy tervezik, hogy 30-60 percet olaj nélkül is elviselnek. Egyszer.

 

Jó, nem :)? Vajon Prolong barátunkban nem pont ez az anyag van? És a reklám nem pont ezt a "kísérletet" mutatta?

Erre én? Hát, mint már mondtam, nem rakom bele a tehénbe a Prolongot. Nem ártott semmit, sőt. Még a tablettát is szó nélkül megemésztette. Akkor meg miért büntessem?

Miklós nevű kedves olvasónk küldte az alábbi fotót egy nem éppen környezettudatos orosz autósról:

Sent: Monday, February 25, 2008 1:41 PM
To: olvasok@totalcar.hu
Subject: BMW - FUEL ECONOMY

 

Kedves TC,

A mellékelt képet én magam fényképeztem cirka egy hónappal ezelőtt.

A helyszín Szentpétervár, Oroszország.

 

Habár a csomagtartón lévő felirattal nem teljesen értek egyet, mégis úgy gondolom elgondolkodtató, és esetlegesen egy remek témát vetítene előre. Hidegen még nem hagyott senkit azok közül kik már látták.

Tegyenek belátásuk szerint!

Tisztelettel,
Miklós