Sike György küldte nekünk az alábbi könnyfakasztó fotósorozatot. Mit mondhatnánk: köszönjük.

Van még, nézze meg a galériánkat!

 

Jó ízlésű olvasónkat döbbentette le ez az agresszív babaszappanpimp. A 300C feketében se egy szépség, de kétségkívül a leglehengerlőbb vadbarmok egyike. Kivéve, amikor az Alfa Romeo egyik legvitathatóbb színében, és vírussal fertőzött alufelniken bénázik a nagy testével. Ez a szín csak kedves veteránokon mutat valamit, kicsit világosabb árnyalatban az Alfa Romeo is hatvanas évek retrótól vezérelve támasztotta fel az Azzurro Achillét a 156-oson.

A felnire telepedett pántok és a fehérre fújt hűtőmaszk sem javítják az összképet.

 

Fotós barátnőmmel, Évával kínlódtunk a kocsim lefényképezésével, ő mondta, csináljunk valami ökörséget is. Szereztem egy ruhát és parókát, a 200-asomhoz méltó nyolcvanas évekből (szül. id. 1986) és a Volvo importőr udvarán, a quality 1 használtvolvókat nézegető apukák előtt az aranyövvel elszorított derekammal intenzíven hülyét csináltam magamból.

Az egyik nézelődő családnak hosszan meséltem Volvó megvásárlásáról (a gyerekek az én autómat választották, "Apu, ezt vedd meg!"...korrekt apai válasz; "Kombit keresünk, és ez egy szedán, látjátok a különbséget?") és hogy mennyi anyag van még benne. Percek alatt kicsődült az importőrtöl is egy fejes, neki pont ilyen volt, máig bánja hogy eladta. Mindezt negyven fokban, a képen látható nejlonruciban, vakolatnyi sminkben, és vaskos parókában. A cikk lement fél éve, a fel nem használt képek pedig elsüllyedtek az egyszermegkénecsinálni mappában. Amikor megláttam Vityát a Rönóval, fehér nyakkendőben, megfelelőnek éreztem az időt; Az autómhoz öltözve kép prezentálásához.

Stresszes volt, de vége, én már tudom, csökkenti-e a fogyasztást az FFI MPG-CAPS fogyasztáscsökkentő tabletta. Az FFI a Fuel Freedom International rövidítése, ami inkább hangzik kisegyháznak vagy terrorista szervezetnek, mint valami autós akárminek.

Aki olvasta az előzményeket, most már hetek óta tütelmetlenül várja a végeredményt.
Övék az autozzonolcsobban.com

Szörnyű sületlenségek, fárasztó agymosás, amivel mindig az a legnagyobb baj, hogy hát persze, hogy hülyeség, de mi van, ha mégse? A lexikonok tele vannak olyan feltalálókkal, akiknek már megmondta a földrajzilag illetékes tudományos akadémia, hogy nem lesz az úgy jó, ők mégis feltalálták a repülőgépet vagy a lapos képcsövet.

Tehát teszteljük.

Ilyen borzalmak olvashatók a honlapon:

 

"Szándékaink szerint, amit ez a katalizátor tesz, egy változás, ami a hengeren belül az égés mértékét formálja. Ez pedig 30% nyomásnövekedést eredményez időegység alatt a dugattyúban lefele mozgáskor egy nem katalizátoros állapothoz képest. Ez eredményezi a megnövekedett teljesítményt."

 

De ha Kopernikusz véletlenül dadog, maradjon a geocentrikus világkép?

Beleraktam a saját autómba, hiszen tesztautót nem veszélyeztetünk idióta kísérletekkel. Az autóm még él, természetesen lehet, hogy a káros hatások csak hosszú távon jelentkeznek, az mindenesetre reményre ad okot, hogy mennyiségileg az összesen belerakott három tabletta nem tétel.

Autóztam vagy két hétig, és végül tessék: 300 kilométer, bő 51 liter, az 17 literes fogyasztás, pont amennyi tabletta nélkül volt. Igen, közben kicsit hidegebb lett, de a 17 liter a téli fogyasztásom. Ráadásul az értékelhető fogyasztáscsökkenés már csak azért is fontos volna, mert egy tabletta 600 forint, tehát két liter benzin. Ha csak másféllel fogyaszt kevesebbet az autó, már buktunk az üzleten. Ez viszont most majdnem tökéletesen telibe találta a tabletta nélküli fogyasztást.

Gyakori hidegindításokkal, rövid utakkal számolva nyilván fel lehet állítani olyan elméletet, mely szerint az alacsonyabb alapjárat, meg a mittudoménmi tudományosan nem kimutathatóvá teszi a hatást. Úgyhogy nosza, menjünk Bécsbe autópályán, 135-re állított tempomattal. Szél sincs, a hőmérséklet érdektelen, a Tehén autópályán 13 litert fogyaszt.

És indulás előtt teletank, bele a fogyasztáscsökkentő. Bécsben kötelező autófotó a múzeum előtt, nehogy már csak a Viktornak meg a Csikósnak legyen. Az is tény, hogy kicsit nehezen tudtam odaparkolni, mert bár volt hely, de egy értelmes illető tökéletesen elállta a robogójával. Úgyhogy a robogót odébbvonszoltam, így az nem látszik a képen.

Hazafelé pedig el is telt a 300 autópálya-kilométer. Pont meg kellett állnunk egy kis kései ebédre is, úgyhogy az Autogrillben megtömtük a bendőt, aztán nem volt mit tenni, a Tehén is enni kért. 307 kilométer, 41 liter, ez 13,35-ös fogyasztás, a hibahatáron belül, szintén kicsit magasabb, mint FFi MPG-CAPS nélkül. Nem mondom, hogy a cucc növeli a fogyasztást, inkább csak egyértelműen jelzi, hogy nem csökkenti. Az MPG-CAPS viszont ígér javuló emissziós értékeket is, ami egy szabályozott katalizátor esetében értelmezhetetlen.

Tehát városban és autópályán is tökéletesen annyit fogyasztott, mint tabletta nélkül. Bocs, de ezután teljesítménymérésre már nem viszem el. Örülök, hogy nem lett baja. Legalábbis remélem. Hogy a Prolongot pedig miért nem teszem bele, egy másik alkalommal mesélem el.

Felállok a monitortól, dörzsölgetem a szemem, ténfergek, lófrálok a szerkben, kis viz, kis kávé, kinézek az ablakon. És mit látok? Természetesen BMW-t, a járdán.

De egy újat! X3-ast, ilyen még nem volt. (Mellesleg ide először X5-öt írtam, Winklerben merült fel, hogy nem X3-e, és végül Csikós kolléga biztosított arról, hogy de, X3.) Pedig bizonyára könnyebben kaptat fel a masszív futóművel, nagy kerékkel a járdára, mint a korábban megfigyelt szedánok.

Azért átnézek a túloldalra is, és megnyugszom: a Suzuki-BMW versenyben azért még mindig a mi autónk vezet a bajor fenevadakkal szemben;egy szép Ignis, egy szép Swift árnyalja a képet.

Koncz János olvasónk Indiában fotózta végig – többek között – a közlekedési eszközöket. Sorozatát Indiai utakon alcímmel olvashatják.

Indiában hamar rájön az ember, hogy az ottani jelenségek egy része európai embernek nem mesélhető el pontosan – egyszerűen mert a szavak mögötti tartalom erősen különbözik. Ide tartozik a közlekedés is. A koncepció az, hogy járműkategóriánkba igyekszünk gyömöszölni azt a gyönyörű káoszt, amit az indiai utakon kavarog. Előtte azonban feltárjuk a káosz mélyén rejlő rendet, mert rend van ám ott, csak másképpen, mint itthon megszoktuk.

Az úton-útfélen látható táblákból kiindulva biztosan van Indiában kresz és olyan könyv is, ami az összes szabályt tartalmazza. Gondolom ezt a könyvet biztosan be is magolják a tanulóvezetők, meg ne húzzák őket a vizsgán, de erősen valószínű, hogy nyomban utána odavetik az utcákat járó, mindenféle papírt szorgalmasan fellegelő teheneknek. Mert mint szinte mindent, az indiaiak a gyakorlatban a kreszt is rendkívül leegyszerűsítették.

A papírra nyomott sok előírás helyett egyetlen szabály érvényesül, de az kőkeményen: az erősebbnek van igaza. Mindig, minden szituációban, minden forgalmi helyzetben. Ezt gyorsan megtanítja az élet, nem kell hozzá iskola. Ha tudjuk az erősorrendet, nagy baj már nem lehet. A rangsor legalján természetesen a gyalogosok és a kutyák helyezkednek el, a tetején pedig az irgalmatlan méretű teherautók és az elefántok.

A szabály egyszerű: a gyengébb elkotródik az erősebb útjából, hacsak nem akar kilépni az éppen aktuális megtestesüléséből, és a köztes létben várakozni bizonytalan ideig, amíg újra visszatérhet.

Nézzük, hogyan érvényesül az elv a gyakorlatban egy tipikus, egy sávnyi szélességben úgy-ahogy leaszfaltozott, kétoldalt poros padkával körített forgalmas úton. A gyalogos behúzott nyakkal baktat a porban, az aszfaltra fel sem lép. Ha nagyon dudálnak mögötte, jobb, ha még onnan is félreáll az út menti bozótba. A biciklis megpróbál az aszfaltcsík szélén közlekedni, de erre ritkán van alkalma, jobban teszi, ha ő is a téglavörös porban teker. A robogós és a kismotoros általában megfér az aszfalt szélén, de van az úgy, hogy ajánlatos a padkára leugratnia.

Ez még az autoriksásokkal is megtörténik olykor, de azok nem szívesen zötyögnek a padkán, hiszen már a hierarchia közepe táján járunk. A személyautók és a taxik nagy elánnal túrják lefelé a náluk kisebbeket, ám egy busz vagy teherautó láttán készséggel leteszik a porba az autó bal felét (mint tudjuk, Indiában balra tarts van). Igazság szerint a rendszer egyetlen problémás pontja a busz és a tehergépkocsi találkozása. Ezek nagyjából egyformák, és sofőrjeik is egyformán elszántak jogaik érvényesítésében: a találkozás vége általában az, hogy ők nagy nehezen elférnek egymás mellett, mindenki más eszeveszett tempóban spriccel előlük minden irányba.

A közlekedést folyamatos dudálás kíséri. Európai ember hajlamos ettől gyorsan fejfájást kapni, rögtön azután, hogy túl van az első komoly halálfélelmen, amit mondjuk egy autóriksában utazva él át az első tíz-húsz percben. Hajlamos továbbá azt hinni, hogy az indai ember dudálása afféle komolytalan hóbort, vagy a türelmetlenség jele – holott a dudaszónak komoly közlekedésszervező funkciója van. Így tudatja az erősebb a gyengébbel, hogy vigyázz, jövök – és ebben a szisztémában ennél nincs fontosabb információ.

Keskeny hegyi utakon a dudálás szerepe meghatványozódik: így legalább némi esély van rá, hogy a hajtűkanyarból előgörgő behemót Tata teherautó sofőrje meghallja, hogy mi épp szembejövünk szép fehér, ám aggasztóan aprócska Suzuki-Marutinkkal.

Én országúton egyszer féltem igazán Indiában: amikor a Munnar környéki hegyekben egy bérelt Honda Heróval túrázgattunk, és az első öt kilométer után a kürt felmondta a szolgálatot. Hátra volt még aznap vagy nyolcvan kilométer, a hinduknak állítólag hárommillió istene van, na én felváltva könyörögtem az összeshez, hogy ússzuk meg élve a következő kanyart. A következő dolgokkal ütköztünk majdnem aznap, de az ima szerencsére segített: kecskenyáj, faszállító teherautó, úttesten átkelő iskolások, fagylaltárus triciklije, többféle típusú és méretű autóbusz, barna, szürke, drapp és foltos tehenek, teaszedő asszonyok, felzászlózott terepjáróban repesztő hindu zarándokok, és végül, de nem utolsósorban egy nagyon nagy és nagyon ráncos elefánt.

Nagyvárosokban a helyzet még annyival színesedik, hogy belép a többsávos közlekedés, továbbá a fogalmas kereszteződések problémája. A megoldás mindkét esetben ugyancsak egyszerű. Ha vannak is felfestve sávok, azokat senki nem veszi figyelembe. Annyi jármű megy az úton egymás mellett, amennyi elfér, illetve legalább eggyel több, néhány horpadás arrafelé meg se kottyan. A kereszteződésekben az erősebb kutya elvét kiegészíti az ügyes kisegér elve is, különben a robogósok meg a riksások az idők végeztéig ott várakoznának. Közlekedési lámpák akadnak itt-ott, de az adott forgalmi helyzet dönti el, mennyire veszik komolyan az aktuális fényjeleket. És szinte mindig helyzet van.

A káoszt vezérlő egyszerű elveknek köszönhetően meglepően kevés a komoly baleset – már ahhoz képest, hogy vacak utakon kétes műszaki állapotú járművek tömege közlekedik merész sofőrökkel a volán mögött. Egy egymilliárdot meghaladó lélekszámú országban.

Viszonylag sokat járok repterekre. Magyarország legtöbb repterén megfordultam már, nem is egyszer. És mindenhol vannak ismerősök, kedves barátok, akikkel jó összefutni. Nemrég Budaörsön jártunk, egyik kedvenc repülőteremen. Épp László atya Ancsájánál nézelődtünk; beszélgettünk a berepülő pilótával és a szerelőkkel, amikor is egy újabb rég nem látott ismerős tűnt fel. Pontosabban előbb csak egy VW Bogárhátú pöfögött el mellettünk. Aztán láttuk csak, hogy ez Bandi bácsi.

Azt tudni kell, hogy a reptereken általában mindenki többé-kevésbé repülés-őrült. Akár napokig képesek lennének repülőkről, motorokról, ejtőernyőzésről, gépekről beszélni. Így hogy-hogy nem, hamar Bandi bácsi bogarának motorját kezdtük csodálni.

Elek András (Bandi bácsi) amúgy különleges szerelő. Ez nem csak azt jelenti, hogy repülőgépek elektromosságát és műszereit bütyköli nap mint nap, hanem hogy a szó legszorosabb értelmében bogaras. A repülőgépek mellett az autók szerelmese is. Bogara 36 éves, 44 lóerős, gázüzemű és léghűtéses. Maximális sebessége 130 km/h, és Bandi bácsi nagyon büszke rá.

A szelepek és lóerők engem önmagában nem igazán tudnak lekötni. De véletlenül volt Bandi bácsinál egy nagyon érdekes fénykép, ami már engem sem tudott hidegen hagyni. Igen, ez már nem is olyan unalmas!

Kiderült, hogy a kis Bogárkának van egy szárnyas testvére, Bandi bácsi pedig elhatározta, hogy megörökíti őket együtt. Méghozzá nem is akárhogyan! Mindkettő, ahova való: autó az aszfalton, repülő a levegőben.

A kép tavaly nyáron készült a tököli repülőtéren. A kifutópályán 110 km/h-val halad Bandi bácsi WV Bogarával - ami neki már száguldásnak számít - mellette pedig 1,5-2 méter magasan egy Cessna 172 típusú kisrepülőgép repül. A Cessna 160 lóerős, boxermotoros, Németországból  származik. Festése teljesen véletlenül egyezik meg a bogáréval.

Nagyon kellett koncentrálni, – mesélte Bandi bácsi – hogy pontosan együtt haladjunk. Annál is inkább, mert a repülőgép vezető ugye balülésből repülte a Cessnát, én pedig jobbra alatta voltam. Nem hiszem, hogy túl sokat láthatott belőlem…

Aki egy picit is ismeri a repülőket, tudja, hogy valójában szó sincs versenyről. De a „kötelékben” repülés sem egyszerű. Mindkettőjüknek tartaniuk kell a 110 km/h-s sebességet, az irányt és a Cessnának a magasságot. Ez a sebesség a bogárnak még nem túl megerőltető, ilyenkor még tud gyorsítani, ha szükséges, a Cessnának viszont a 110 km/h már igencsak kritikus sebesség, tekintve, hogy a típus előírása szerint a repülőtér biztonságos megközelítésének minimális sebessége 70 csomó, vagyis 129,5 km/h. (1 csomó=1,85 km/h) Szerencsére volt egy kis szembeszél, ami tovább segítette a pilótát az alacsony sebesség megtartásában, így még a fékszárnyat sem kellett kiraknia. Ez azért fontos, mert a Cessna átesési sebessége, vagyis az a sebesség, ahol megszűnik a felhajtóerő a szárnyakon, és a repülőgép leesik: kb. 80 km/h. Itt jogosan vetődik fel, hogy a 80 messze van a 110 km/h-tól. De ne felejtsük el, hogy az ilyen alacsony sebességnél nehéz hosszútávon méterre pontosan tartani a magasságot, mert a repülő erősen süllyedne. Az átesésről nem is beszélve, ami ilyen alacsony magasságon is végzetes lehet.

A Cessna átlagos utazó sebessége egyébként 222 km/h. Végsebessége pedig (motortól függően) kb. 250 km/h. Létezik egy 302 km/h-ás végsebessége is, de ez az un. soha át nem léphető sebesség, a V_ne. Az a sebesség, amit elméletileg ugyan képes elérni a repülő, de gyakorlatilag már nem bírja ki. Ilyenkor a szerkezet a nagy terheléstől szétesik, leválhatnak a szárnyak, hátsó vezérsík, a farok, minden. Ezt a sebességet általában csak zuhanásból tudják elérni a repülők.

Tehát versenyről szó sem lehet. De itt nem is ez volt a lényeg, hanem hogy jól néz ki a kék-sárga bogár és mellette a levegőben egy ugyanolyan kék-sárga repülőgép.

Búvármatrica? Megvan? Eddig nálam az volt az alja.
Oké, az ember érez rá késztetést, hogy - menőnek vélt - hobbiját jelezze az autóján is. "Gyermekpornó" matricát monitor-ikonnal autó csomagtartóján még nem láttam. Egyéb viszont van. A múltkor már a Homasita áruházban is álmélkodtam, mennyiféle hobbijelző matrica lett, a búvártúl a szörfön át tollaslabdáig minden.

De mit tegyen a szerencsétlen, akinek az a hobbija, hogy medvékre vadászik forgópiszollyal? Hol talál ilyen matricát?

A benzinkúton?

Nem, hát persze, hogy nem. Úgyhogy csinál. És az így néz ki.


Vajon sok medvét lőtt ezzel a különleges eljárással?

Egy szép tavaszi napon Masert látni a Tesco parkolóban, egy másik szép nap pedig egy aranyosan parkoló területi képviselőt-merchandisert-üzletkötőt. Tudom én, rohanás a napja egy ilyen munkát végző droidnak, hordja a sok promóanyagot az ittasellátókba, na de kérem! Pont azért gondolnám, hogy tud rendesen parkolni, mert egész nap kocsiban ül, vezet, és biztosan őt is bosszantaná, ha egy másik így parkoló autó miatt a soron következő kocsmától csak száz méterre tudna megállni, és onnan kellene cipelnie a sok katalógust, meg molinót.

A Totalcar tévépályázatának első öt helyezettjét már bemutattuk, de van még bőven néznivaló a tarsolyban. Úgyhogy szépen lassan idecsorgatunk még tíz közzétételre érdemes pályaművet, hadd legyen az élmény mindenkié.

Elkezdődik, látjuk, hogy Corolla, és egyszer csak kiderül, hogy nem Corolla, hanem. Más. Nagyon más, annyira, hogy még Hitler neve is felmerül a filmben, meg egy jóízű alkotói kacagás azon az állításon, hogy a kormánymű pontos.

Tetszett? Még pályaművek, még autós videók itt.

 

Reggeli kérdés:

Nem élcelődünk olvasóink helyesírásán, hiszen egyrészt az olvasóból élünk, másrészt az olvasónak elég, ha tud olvasni, nem követelmény, hogy írni is tudjon. Megvallom, szeretjük, ha egy kérdés elején van megszólítás, a végén meg aláírás, de ha nem, hát nem. Szóval egy romániai szerverről érkezett a következő kérdés:

skoda fabia combi 1.2htp 2004 es evjaratu megfelell csaladi autonak nem kiscsi a motorja 5 tagu csaladnak

Válasz: szerintem öttagú családnak nem. Szeretem ezt a háromhengeres 1,2-est, de maximum két embernek ajánlanám egy-két kis gyerekkel. Akkor inkább azonos költségvetésből legyen valami régebbi, erősebb autó.

Mondtam, hogy nem a C-Crosseres lesz az utolsó Dacia poszt. Itt van még néhány fotó, amint a tél beállta előtt elszállítottam a raktáramba az otthoni kerti cuccokat.

A Daciába zsúfolt cuccok a következők:

• Mountain bike 1 db
• BMX első-hátsó kilépővel 1db
• gyermek bicikli segédkerekekkel 1 db
• kerti műanyag játszóház három éves kortól 1 db
• konyhabútor a kis házba 1 db
• hinta 2 db
• hat személyes műanyag kerti asztal 1 db
• hozzá való székek 6 db
• az asztalhoz való napernyő 1 db
• locsolótömlő 50 m
• elektromos fűnyíró 1 db
• kerti grill állvány vas szerkezete 1 db (a betonos, köves rész télálló, így az a helyén maradt)

Amint látható emellett a két első ülés teljes értékű maradt, nem úgy mint az Alfa 159-ben a pohárszékkel hátul.

 

Nézegetem az oldalt futó indafotó penge verdákat,haha ez ugyanaz a Prowler, amit a Nati csípett el egyik nap az Üllőin. Jééé ez is ugyanott van. Vááá, ez a világoskék a bal alsó sarokban a Nati Puntójának az orra. Valaki más esetleg járt arra ugyanakkor? Mindennapi apró örömök sorozatunk első részét láthatták.

 

 

Hétfőn a szerkesztőségi mélygarázsban csendesen leengedett a jobb első gumim. Mert gyatrák a lemezfelnik, egyidősek az autóval. A gumisnál kipofozták, de nyáron többet megy az autó, a nyári gumikhoz vennem kellett valami mást. Öreg az autó, meg itt-ott rozsdás is, de direktbe nem kéne lepukkantnak kinéznie. Az eredeti kerekek az autó méreteihez képest meglepően kicsik, 14-esek, de a nyári gumikat is ideje leváltani, így mindegy volt, mekkorát, de gyári Volvo felnit kerestem.

Két fazon tetszik igazán, a sokküllős és az eltolt szárú ötágú csillag. A csillag inkább sportos, amit az autóról nem lehet elmondani, a sokküllős meg elegáns, az jobban tetszett. De olcsóért csak ötküllős, 15-ös került. Egy haverom intézte, én csak a rendelést adtam le, tőle vettem a téligumikat is és rettenetesen jó pálinkájuk van, a disznóvágásaikról nem is beszélve. A zsír összeköt.

Péntek este nagy nehezen kitaláltam soroksáron túlra, ahol a sötét udvaron, egy leültetett Mi16 és a bontófélben lévő 760-as Turbo mellett néztük a felniket. Kopottak, de bajuk nincs, csak ez nem az a stílus. Ez teljesen más. Öööö, mi legyen, én nem ilyet akartam, de a garnitúra annyiba kerül, mint máshol egy darab, és még az is jó vételnek számítana, hát hülye vagyok, hogy ezen gyötrődök?

"Hat darab van belőle, elviszed azokat is? Vidd már el, odaadom ingyen, meg vannak kicsit padkázva, de menthetők."

Elviszem, persze, úgy kell két megpadkázott felni mint falat kenyér.

Csomagtartó híján a lenejlonozott hátsó ülésre rakjuk a hat felnit, persze a koszlott gumikkal együtt, tisztára mint valami lomtalanítás. Nem baj, hétfőig bírja ki, akkor lenyíratom a gumikat és mehetnek a spájzba, csak nehogy megint meghúzzam a derekam. Emberem nem jár le a garázsba, így megkíméli magát a látványtól, a felniket csak egy keresőben kitúrt képen mutatom meg neki, a félrement beszerzőnek és lapigazgatónk Tibornak, gyakorlatilag mindenkinek, aki akkor online volt. Jobbnak tartják az eltolt ötágúnál és a sokküllősnél is, négyezerért darabját pláne.

 

 

Drága Olvasó!

Minden bizonnyal Önt is zavarja az a rettenetes szmog ami a nagyvárosokban tapasztalható, hogy messzire ne menjünk Budapesten.

Naponta többször ránézek erre a weboldalra, hogy lássam, éppen mitől kapok tüdőrákot. Itt a széndioxid és egyéb kellemetlenségek levegőben lévő mennyiségét lehet látni szép színes térképen.

Ön ne aggódjon, innentől nem borzolom tovább a kedélyeket, hanem kérdezek:

Az emberiség összes széndioxid-kibocsátásáért milyen arányban felelős a közúti közlekedés?

Ez az agyonszabályozott Euronormás idiótaság kamionosostul, robogósostul. Hm?

A Totalcar tévépályázatának első öt helyezette korábban bemutatásra került, de senki se gondolja, hogy csak ennyi pályamű érkezett. Van itt még bőven: következzék hát egy elismert sportszedán és a pajtásából készült drifter. Lázadjanak a gépek ellen!

Karotta szerint:

Meglepően kellemes karakter a műsorvezető, szépen beszél, jól is rögzítették a hangot. Kiemelkedően információgazdag, alapos munka, szépen felvágóképezve, nagyon nagy kár, hogy nincs benne üzemszerű használat - azaz szinte nem látjuk driftelni a driftautót, pedig bajnoki szintű, pilótástul.

Róbert küldte az alábbi levelet a szokásos hálás témában: rendőrautó mozgássérült helyen parkol.

Sent: Thursday, February 21, 2008 8:27 PM
To: olvasok@totalcar.hu
Subject: Tisztelt szerkesztőség!

 

Tisztelt szerkesztőség!

A sajtóban az elmúlt pár napban gyakran emlegették a rendőrségi dolgozók szabálytalan parkolását, és lám-lám tegnap este én is belebotlottam Győrben egy élő példába, mellékelek egy telefonnal készült fotót is.

Hja meg múltkorában szintén spontán belebotlottam egy érdekes alfába, nem kifejezetten tetszik de vannak biztos műkedvelők akik értékelik :) nagyon szép állapotban van az autó.Nem tudom hasznosíthatóak e valamilyen formában a lap szerkesztésében, de ha igen akkor örültem, hogy így passzívan is de hozzájárulhattam :)

Üdvözlettel:
Róbert

Azt hiszik, most, hogy elkelt a tartósteszt-Dacia, vége az őrületnek? Háhá, nincs vége, és külön öröm, hogy csak azért is én írom az utolsó tartós-Dacia posztot. Vagy lehet, hogy nem is ez lesz az utolsó?

Még a nyár végén összevetettük a Citroën akkor újnak számító telekjárójával, a C-Crosserrel. Eredetileg filmes verzióban készült volna a saras, dagonyázós esemény bemutatása, de aztán az utómunkálatok megkezdésekor derült ki, hogy a felvételnek nincs hangja. Vagyis van, de inkább vegyük úgy, hogy nincs, mert annyira zajos, a beszédek pedig annyira távoliak és halkak, hogy erőteljes digitális műveletek elvégzése után sem lett élvezhetőbb. Úgy döntöttünk, hogy csak képes változatban készítjük el. Vagyis nekem kellett volna elkészíteni, de valahogy mindig a sor végére csúszott. Viszont most, hogy már teljesen időszerűtlen, megcsináltam.

Az alapgondolat az volt, mennyi eséllyel száll szembe a Dacia elsőkerékhajtása a sáros-mocsaras talajon a C-Crosser - akár – négykerékhajtásával. Ez leírva teljes marhaságnak tűnik, és ha jobban belegondolok, már akkor is az volt, amikor kitaláltuk. Akiket esetleg nem érdekelnének  körmönfont magyarázataim, itt a lényeg, és ugorhatnak is: a nagy sárban a Dacia elakad, a C-Crosser meg nem. A kis sárban egyik sem akad el.

Helyszín a Vértesboglár környéki szántások melletti földút… eső után. A háttérben kis tó, a horgászok sandán tekintettek ránk, mint halelzavaró, motort berregtető idegenekre, hiába helybéli Postás úr – Rácz kolléga. A kamerát Szözsi kezelte, és az általa alkotott képi világgal nem is volt baj. Inkább azzal, hogy kicsit messze állt az eseményektől, és mivel pusztán a kamera mikrofonjára hagyatkoztunk, így nem lehet hallani azt sem, amikor azt mondom tökéletes olasz kiejtéssel, hogy csinkvecsento palacsinto, benne túró undorittó.

Eközben Postás úr megálmodja, hogy az utat teljes szélességében elzáró pocsolyás sáron haladjunk át először. Nekifut a Daciával, nagy lendületet vesz, és igen… Megcsinálta, simán átkelt rajta. Az, hogy utána a C-Crosser is megjárta ugyanezt, említésre sem méltó. A követező feladat, az út szélén húzódó nagyjából egy méter széles és hat méter hosszú, igazi vendégmarasztaló… vagyis inkább Dacia-marasztaló sár. Mert ebbe már beletört a korábban románnak titulált autó nyárigumi-készlete. Alig két méter megtétele után elakadt, és se előre, se hátra. Se hintáztatva, se hirtelen nekiindulásból nem akart mozdulni. Az egyik kerék a differálás miatt kipörgött, és csapta a sarat mindenfelé.

Nem volt mit tenni, előkerül a biztonságból magunkkal vitt vontatókötél, és miközben Maca pózolt a fényképezőgépnek, rákötöttük a C-Crosserre a Daciát. Ami ki is húzta simán, és aztán az így szabaddá vált sár úton simán átkelt. Ennyi a történet. Hogy ez kinek a fejében született azt már a feledés homálya fedi. Mi mindesetre jól szórakoztunk, és a művelet után a két tökig sáros kocsival behajtottunk a városba, és marha jót ebédeltünk Csákváron a Publo étteremben. Ha legközelebb arra járnak, a sáros dolgot hagyják ki – ha csak nem C-Crosserrel vannak – és kezdjék rögtön az evéssel.

Épp ma reggel fejeződött be a kálváriám a kocsi folyadékcseréivel. Motorolaj, váltóolaj hetekkel ezelőtt cserélődött ki, amit ott és akkor ki is fizettem, annak rendje és módja szerint. Szinte minden szűrőt sikerült beszereznie a cégnek, de a légszűrő kiválasztása meghaladta a képességeiket elsőre. Merthogy kettő kell belőlük, és nem túl gyakoriak.

Menet közben – még a szervizben – alá kellett írnom a számlát, amin két általam nem kért tétel is volt. Az szúrt szemet, hogy egy tételre számítottam: a légszűrőre mert szerelési díjat nem számoltak fel, de volt ott más is.

Két plusz dolog is szerepelt a számlán, de mivel összesen 2 forinttal tért el a végösszeg a telefonon megbeszélttől, nem is olvastam el, hogy mik azok, csak kifizettem.

Éppen indultam volna kifelé, amikor megkért a hölgy, hogy várjak egy kicsit, mert ajándékot szeretnének adni. Ezzel a kezembe nyomott egy kék zacskót, megköszönte, hogy náluk vásároltam.

Annyira korán volt, hogy nem is bontottam ki a zacsit, bele se kukkantottam, csak amikor megérkeztem az irodába.

És lőn!

• 1 üveg téli szélvédőmosó
• 1 Pirelli ajándékcsomag, amely tartalmaz:
• 1 pár kesztyűt
• 1 jégkaparót
•  további csomagot, mely tartalmaz:
• 1 zárolajozót
• 1 szélvédő párátlanítót
• 1 jégmentesítő spray

Az elsőre is látszik, hogy az ajándékok értéke a legjobb esetben is alig múlja alul a számla teljes értékét, amelyen egy légszűrő is szerepel, és azt ugye korábban említettem, hogy a szerelési díj ingyen van.

Nem is értem, hogy ez hogy lehetséges!

Na a lényeg:

Ma éjjel 3 kor egy egyszerű kérdést megválaszolva hozzá lehet jutni a csomaghoz.

Csak bejelentkezett kommentelők válaszát tudjuk majd értékelni!

Amikor Csikós és Orosz elmentek a Chromjuwelenre, elmagyaráztam nekik, hogyan lehet eljutni a Technisches Museumhoz Bécsben. Nem túl bonyolult feladat, főleg nekem, aki hat évig éltem ott, és az egyetem mellett svarcban taxiztam egy földönkívülien ronda, narancssárga, bézs tetejű W123-assal.

Szóval a két majom elment, aztán hazajöttek lelkesen, egy csomó szép élménnyel és egy rakás képpel. Furcsamód engem nem a Bugatti Atlantic és az Uhlenhaut-Mercedes érdekelt a legjobban, hanem Csikós állólámpása a múzeum előtt.

Merthogy én is álltam már ott, úgy 22 évvel ezelőtt, életem második autójával, egy roncsteleptől megmentett, Neolux-pirosra fényezett Renault 12 Break-kel. Bizonyíték is van róla, itt a kép, ni:

Látszik, hogy akkoriban még nem volt beépítve a múzeum előtti rész, meg parkolni sem volt annyira nehéz, mint manapság. Szerettem azt az autót, kényelmes volt, takarékos és megbízható, nem úgy, mint a belőle korcsosított Daciák. Jó sok floppyt és bontott autóalkatrészt csempésztem vele Magyarországra, amiből szépen tudtam finanszírozni akkori hobbimat, a raliversenyzést.

Ez persze még kevés lenne egy jó poszthoz, a lényeg most következik. Ugyanis a múzeumos kép mellett ott volt egy másik is a dobozban, amin ott állok én, a piros Renault gazdája.

- Hosszú, kicsit Modern Talking-hajjal

- Fehér bőrnyakkendővel

- Kockás ingben

- Répanadrágban

- Fehér zokniban

- És igen, fehér makkos cipőben.

Na, most lehet röhögni.

 

" miluman 2008.02.21. 17:19:40 mennyivel szebb hátulról mint elölről. kéne, csak valamit kezdenék az elejével... én fel fogok kelni, formatervező akarok lenni, nekem egy chris bangle által szignált cucc maga a nyakban hordott keresztrefeszített jézus. wohooo be is állítom az ébresztőm "

Ő, ha csak felkel, de elrontja a választ, akkor is kap majd valamit béemvéből, mert megérdemli.

Itt pedig a rendkívül nehéz kérdés, tippelni nem ér, pontos számokat kérek:

Hol van a több ló? BMW M5 (utolsó széria) vagy 2007 Ford Mustang Shelby GT500 (GT500, muhaha)?

 

Tipikus olvasói levél következik, máma gyütt.


Sent: Thursday, February 21, 2008 2:18 PM
To: Winkler Róbert
Cc: olvasok@totalcar.hu
Subject: Autovasarlas Vectra vs Corolla

Sziasztok!

Ferfi letemre sajnos nem nagyon ertek az autokhoz, de most szeretnek venni egyet. A kovetkezo 2 tipus kozott kellene dontenem, de akarkit kerdezek mindenki mast mond roluk. Ami kozos: ujat vennek, dizelt mert sokat fogok jarni vele. Megtartanam hosszu tavon (min 5 evig), kesobb esetleg asszonye lenne.

Lehetosegek:
Vectra 1.9Disesel, 150LE, fekete, cosmo csomag+premium+attractive+warm csomag, fekete metalfeny. 6.991.000 Ft

Corolla 2.0Diesel, 125 LE, Executive csomag+tolatoradar, 6.060.000 Ft

A lenyeg a megbizhatosag es az alacsony fenntartasi koltseg lenne.

Adjatok tanacsot legyetek szivesek melyiket valasszam.

Koszonettel:

xxxxxxxxxx


Kedves xxxxxxxxx,

A világért sem akarlak bosszantani, de a véleményünket kérdezted.
Én a helyedben inkább kétmilláért vennék mondjuk egy ilyet:

http://www.hasznaltauto.hu/1722566_toyota_avensis_2001

6 millió???

Sajnálom, hatmilliót akkor se költenék autóra, ha fegyverrel kényszerítenének. Inkább a halál.

Üdvözlettel:
 
Winkler Róbert


Ha Önöknek más a véleménye, adjanak jobb tanácsot olvasónknak. A lényeg, hogy mindenki tanácsoljon mást, mert agyalással-szakértéssel szép az élet.

A spamszűrő okos találmány, de persze a szpemmelők mindig a szűrők előtt járnak. Már azok a szpemmelők, akik átjutnak rajta. A többiekről meg ugye nem tudok, mert a junk mail-foldert olvasgassa, akinek öt anyja van, épp ezért van spamszűrőm.

A viagrás szpemeken kívül felettébb gyakoriak lettek a péniszhosszabbítók. Ezt a Világelső Péniszhosszabbítót már a sokadik verzióban kapom, hiába tanítgatom a SpamBayes-t, valahogy ezen az elegánsan meghosszabbított péniszen ő is úgy elálmélkodik, hogy továbbengedi.

Szóval ezt a két péniszt (vagy egy péniszt, muhaha) már sokadszor látom, de először jött az email "to belsoseg" tárggyal. Oké, hogy robot küldi, és én három élet alatt se érteném meg, milyen algoritmusok alapján kreál egy spamrobot címzettet, feladót és tárgyat, de lassan lehetne már olyan intelligens, hogy felismer és válogat.

Egy itt egy autós blog.

Érti, robot?

Autós.

Mutatok valamit:

Na, robot? Ne mondja, hogy még mindig nem érti!

Figyeljen: van egy kis piros sportautóm. Egy nagy SUV-om. Egy kurva hangos, nehéz motorom.

Na, robot, most őszintén: szerinted az autóbuzi herbál izékkel hosszabbítja a péniszét?

Az olvasók teljes joggal reklamálják a fogyasztáscsökkentő tabletta tesztjének eredményeit. Ilyen még sajnos nincs, de ha bárkit vigasztal, én legalább olyan türelmetlenül várom. Sajnos olyan sokat azért nem megyek a Tehénnel, hogy pár nap alatt kiautózzak belőle egy tankot.

Ráadásul péntektől hétfőig a Mazda2-t teszteltem, amit nagyon szeretek, bár a kollégák már kissé unják, hogy már megint kértem, illetve kaptam két újat. Lesz Mazda2 1,5 GT SAP, ami egy kicsit, vagyis inkább nem nagyon optikázott sima GT, meg valamelyik vidéki kereskedő megelégelte élcelődésemet a nemlétező fapados Mazda2-ről, amiben semmi extra, úgyhogy - hangsúlyozom, állítólag -  kapunk egy olyat is.

Közben meg ugye a Tehénben nem nagyon fogy a benya.  Illetve nem olyan értelemben, fogyasztáscsökkentő értelemben nem fogy, mert a 200. kilométer már belement, és szerintem így ránézésre nemhogy kevesebbet, de mintha többet fogyasztana. Mindenesetre erős leszek és csak 300-nál tankolok, úgy könnyebb számolni, meg statisztikailag mégis megbízhatóbb az adat.

A teszt második része, amikor a második tankhoz már csak egy tablettát rakunk, egyszerűbb lesz, mert vasárnap kiviszem a családot Bécsbe a Chromjuwelenre, elvégre nekik is kell egy kis szórakozás. Szóval az oda-vissza bőven kiad egy újabb tankolásnyit, úgyhogy vasárnap estére szám is lesz róla, amit egyelőre csak sejtek, hogy ez a tabletta egy kamu.

Jó, ha nem kamu, akkor elnézést fogok kérni, és megírom, hogy őrület, a Tehén összkerekes olajkúttá alakult. A Tehén egyébként azért szerencsés teszter, mert szinte kísértetiesen ugyanaz a napi-heti programja, azonos ritmusban, azonos távok azonos napokon. És persze alapban akkora fogyasztás, hogy az ígért 7-14 százalékos fogyasztáscsökkenésnek egyértelműen látszania kell. Tehát 300 városi kilométer után eddig 50-52 litert tankoltam. Ha a 10 százalékos középértéket vesszük, akkor ez 5 liter különbség, de faguriga legyek, ha akár 49 literre is lemenne.

Hát majd meglátjuk. A bécsi út meg azért lesz jó, mert a Tehén autópályán sebészi pontossággal nyeli a 13-at.