Bár az autógyárak és a szaksajtó kapcsolata nem mindig felhőtlen, ilyenről eddig még nem hallottunk. A Renault ipari kémkedéssel vádolta meg az Auto Plus című francia újságot, mire a rendőrség átkutatta a szerkesztőséget, képeket és számítógépeket foglalt le, sőt őrizetbe vett egy újságírót is. Mindezt annak érdekében, hogy kiderítsék, hogyan sikerült szert tennie a lapnak az új Mégane egyes változatainak kémfotóira.
A durva eljárás persze nem meglepő, hiszen a karhatalmak a világon mindenütt ugyanazzal a köztörvényes bűnözőkre szabott faragatlansággal dolgoznak, különbség legfeljebb abban van, hogy a vallatáshoz jár-e verés vagy sem. Inkább az a furcsa, hogy a Renault a rendőrséghez fordult a fényképek ügyében, most, amikor bevett szokás kémfotókat közölni a készülő autókról. A gyártó azt mondja, azért nyúltak ehhez az eszközhöz, hogy kiderítsék, hol a gyenge pont a biztonsági rendszerükben, mivel a tavaly augusztusban megjelent képeken olyan autók is szerepeltek, amelyeket még vagy három évig nem terveznek bemutatni.
A lap természetes módon igyekszik védeni a forrásait, így az informális megkeresésre elutasítóan reagált, ezért fordult a Renault a rendőrséghez. "Ugyanezzel az erővel a konkurenciának is kiadhatnánk a modelljeink fotóit" - magyarázta a Renault szóvivője, majd azzal folytatta, hogy nem az Auto Plus megtámadása volt a céljuk, hanem a belső informátor megtalálása. A másik oldalt képviselő újságíró-szakszervezet, az SNJ szerint ugyanakkor megengedhetetlen, hogy újságírókat bűnözőként kezeljenek, amiért egyszerűen csak a munkájukat végezték. Az SNJ szerint a problémát a francia törvényhozás lassúsága idézte elő, hiszen Európai Unió már évekkel ezelőtt jelezte, hogy a közös irányelveknek megfelelő sajtótörvényre lenne szükség, amely már egyértelműen biztosítja a jogot az újságíróknak forrásaik titokban tartásához, ám az új jogszabály még mindig nem született meg.
Számunkra persze nem a francia jogi háttér az érdekes, hanem a Renault hozzáállása. Manapság szinte az összes új típusról még a megjelenése előtt láthatunk kémfotókat, és ebből a legritkább esetben lesz jogi értelemben ügy. Bizonyítékunk ugyan nincs rá, de létezik olyan összeesküvés-elmélet, amely szerint a gyártók lényegében egyfajta előzetes marketing-kampányként szivárogtatják ki a prototípusok próbaútjainak menetrendjét a sajtónak. így már a bemutató előtt jelentős publicitást lehet szerezni egy típusnak. Ugyanakkor általában kínosan ügyelnek, hogy erre a bemutató előtt legfeljebb fél-egy évvel kerüljön sor, hiszen különben a konkurencia is haszonnal forgathatná a képeket. A legtöbb gyártónak sikerül is tartania ezt az egyensúlyt, így a Renault lényegében csak magát okolhatja a korán kiszivárgott képekért, amiért nem vigyázott eléggé valódi titkaira.
Kíváncsian várjuk, az ügynek mi lesz a folytatása. A Renault ugyanis sokat veszíthet rajta, ha magára haragítja, vagy akár csak megfélemlíti a hazai szaksajtót. Ha nem tudnak valahogy tompítani a helyzet élén, az akár sok százezer eladatlan autót is jelenthet, hisz a gyártó számára még mindig a francia piac a legfontosabb, és a sajtó jelentős befolyást gyakorolhat arra, hogy egy-egy típusról milyen kép alakul ki a vásárlókban.