Egy rakáson a VW csoport idei újdonságai

Nem volt vicc a cím, minden szava igaz, mindjárt kifejtem. A szalon holnap nyitja kapuit, Papp Tibi és Zách Dani más úton érkeztek, én a VW-val jöttem, s mint vendég, bejáratos voltam az ilyenkor szokásos, esti fogadásra. Nem tudom, hányan voltak, de csak előadóból volt annyi, mint egy kisebb faluban, a meghívottak számát olyan pár ezerre tenném.

Ha jól számolom, tizenhárom újdonságot vezettek elő, ezek közül egyről – a csinos, ötajtós Audi TT Sportsbackről nincs képem, mert a nagyon fontos műsorok kameráit persze úgy telepítették, hogy a plebsből kiszivárgott mezei újságíró ne tudjon fotót készíteni. Utána meg eltették az autót, nem találtam többé, sebaj, legalább marad ürügy, hogy holnap meglátogassam az Audi-standot.

Ez most inkább képi beszámoló lesz, mert a holnap hosszúnak ígérkezik, rég volt ennyire sok újdonság Párizsban, szerintem lejárjuk majd a lábunkat. Mi már a készülő szalonon, a VW holnap (mire önök olvassák, az már ma lesz) megnyíló hangárjában jártunk, ott rendezték be az egész eseményt.

Az összes nagy VW-konszernes nagyágyú beszédet mondott, Martin Winterkorn szinte abba se tudta hagyni a magáét a szén-dioxid-kibocsátás ellen vívott felelősségteljes harc felelőségteljes harcának felelősségteljességéről. Fontos ez, nagyon is, de ilyenkor jobb talán, ha az ember tömören fogalmaz, a politikusok (akikhez az egész beszédét burkoltan intézte) is ugyanolyan egysávosak, mint a nép, amihez szólnak, az összetett mondatok megértése nem kenyerük.

Láttuk az új Audi TT Roadstert, ami az én ízlésemnek már megint túlságosan vonalzóval szabott, de azt mondta az okos ember ott kint a színpadon, hogy nagyon szép, higgyünk hát neki. Én azért maradok a Sportbacknél. Porsche Cayenne-ből is lett konnektorról tölthető (plug-in) hibrid 416 összlóerővel, miként az új Passatot is rögtön elővezették GTE, azaz szintén hibrid kivitelben. Ki fogja ezt vajon megvenni, mormogta mellettem Gajdán kolléga, és csak helyeselni tudtam. De biztos jó lesz.

Itt volt az új Fabia, de csak egy autót dobtak be a tömegbe, marcangolni, s olyan sokan tomboltak körülötte egyfolytában, hogy nemhogy beülni nem tudtam rendesen, de még a hátuljáról készült egy szem fotónál is meglöktek – elégedjenek meg a belső és a külső orrfotóval. Ez már MQB-platformos autó, a legkisebb verziói egy tonnánál is könnyebbek, nagyszerű, nincs ma jobb hír.

A másik, még épp a megvehető kategóriába tartozó autó a Seat Leon kombi, ST-mechanikás, emelt futóműves kivitele, az X-Perience. Fekete betétek, morcos kerekek, ahogy szokás, kívánjuk a legjobbakat, a Seatnak amúgy is jobban megy mostanában, mint az elmúlt évek lanyha időszakában.

Persze előkerültek a VW-konszern távoli, rejtett szegleteinek értelmezhetetlen járművei, a Bentley Mulsanne Speed – 6,8-as, turbós vényolc, 530 lóerő, 0-100 4,8 másodperc alatt, a belseje meg olyan, mint a szirének éneke, akik mostanában erős krómtartalmú vizet hoznak maguknak inni a kútból –, illetve az új Bugatti Veyron, aminek már a neve is kimondhatatlanul és megjegyezhetetlenül hosszú.

Bugatti Veyron Grand, őőőő..., Sport Vitesse, őőő (most puskázok), Ettore Bugatti. Na, egyszer sikerült. Az eleje kézzel polírozott alumínium, a hátulja bugyikékre festett karbon, biztos van, aki olyan gazdag, hogy ez már tetszik neki. És kérem, csukják be a szemüket, mielőtt a következő sorokat olvasni kezdik, mert ezek a számok nem emberi fogyasztásra valók: 1200 lóerő, 1500 newtonméteres nyomaték a W16-os motorból, 408 km/h lehajtott tetővel (megnézem, ki próbálja ki sisak nélkül), 430 felhajtva, a 0-100 2,8 másodperc alatt megvan. Remélem, soha nem lesz, aki megpróbálja megnézni ezeket az értékeket közúton.

Innen jöttek, amik engem is érdekeltek. Például – igaz nem autó – elővezették a legújabb Ducatit (nem tudták, hogy a Ducati már a VW-csoporté?), amire a világ motorosai lélegzetvisszafojtva vártak: a Scrambler egyszerre retró és antiretró, szupermodern megoldásokkal, de hagyományos, a hatvanas évekbeli 350 Scramblerre utaló tank- és ülésformával, fényezéssel. Egy csoda, nyálömlése volt motorszeretőnek és motorutálónak egyaránt, egy ilyen szerkezet láttán szem nem marad szárazon. A blokk 803 köbcentis, és a szokásos, kényszervezérelt L2-es, ahogy kell.

Aztán a VW Transporter 60. évfordulójára elővettek egy rakás régi T1-est, majd miután azok jól kikörözték magukat, bemutatták a Tristar tanulmányt. Képzeljenek el egy mai T5-öst, alaposan faceliftelve, amibe valami kísérletező kedvű agronómus beleoltott egy útkarbantartó stílusú, régi, pickup-platós T3-ast. Szóban szörnyen hangzik, az életben lenyűgöző, pláne, hogy a tanulmánynak crew cab felépítménye van, tehát tágas az utastere, s abba mindent belepakoltak – ikluzíve forgatható vezetőülés, komplett iroda, bőr, sőt kávéfőző is – ami egy szuperbuszba kell.

Mindenfelé lehajtható platófalak, kihúzható óriásfiókok, emelt futómű, egyedi gumik, a T3-aséra rettenet mód hasonlító hátsó lámpák, köztük csíkkal – az aranyszín pickup egyszerűen zseniális.

No meg ott volt a nagy Lamborghini-újdonság, ami egyelőre csak tanulmány, az Asterion LPI-910-4. Egy plug-in hibrid, ha kell, 50 kilométert tesz meg síri csendben, konnektorbenzinnel, gázok nélkül. De ha valaki menni akar, a hosszú pedálra bepöccen a V10-es motor, és a 910 lóerőnyi összteljesítmény 320 km/h-ra nyomja, csak bírja idegekkel. Lehet, hogy fantasztikus mérnöki alkotás, de nekem a formája tetszett igazán – már unom kicsit a Gallardo/Aventador vonalat, ha erre indulna a cég, bírnám.

A faceliftelt Audi A6-ot, a kombi Škoda Fabiát, a Golf Alltracket és a Polo GTI-t nem mutogatták, pedig elvileg azokat is látjuk ezen a szalonon, elhoztak viszont egy olyan újdonságot, amiről óriási volt a hallgatás.Volkswagen XL Sport a neve, és a szupertakarékos, fura formájú tavalyi sztár, az XL1-es nagyon közeli mechanikai rokona.

Ám ennek a kocsinak még áramvonalasabbá tették a karosszériáját, a hajtását pedig – kapaszkodjanak meg – egy V2-es Ducati 1199 Superleggera motorkerékpár-blokk hajtja. A 11 ezres fordulaton ébredő 200 lóerő (jó hangja van ám) a világ legerősebb kéthengeres motorjává teszi a blokkot, s az 500 példányra korlátozott darabszámban készülő, könnyű és a világ legáramvonalasabb sportkocsijának mondott kétüléses autókát 270 km/h-ig viszi el. Élőben állati vagány ám.

Az est fénypontja nekem azonban az volt, amikor behívták a színpadra Catherine Deneuve-öt. Biztos akadnak Magyarországon páran, akiknek nem mond sokat e név, de Deneuve egy időben olyan híres színésznő volt, mint Brigitte Bardot (nagyjából egyidősek is, de miután most láttam, azt kell mondanom, Deneuve azt a húsz évet épp letagadhatná, amennyivel Bardot idősebbnek tűnik a koránál), sokáig Alain Delon felesége volt, s Truffaut a kedvenc színésznőjének tartotta. Egy élő színész-istennő, sose gondoltam, hogy látni fogom. Erre itt, a Volkswagen Group Nighton beszélt a békét célzó alapítványáról, velünk örült annak, hogy az XL Sport milyen keveset eszik, ahhoz képest, hogy 270-et megy. Legalábbis úgy tett, színésznő, tehát hihető volt.

Az alapítványa kapott is egy jelképes 200 ezer eurós óriáscsekket (a valódi összeget nyilván átutalták neki), majd ünneplés következett, mert a Volkswagen épp az elővezetett XL Sporttal gyártotta le fennállásának 200 milliomodik autóját. Úgy bizony, az a cég, amelyről 1946-ban az angol tisztek még tanakodtak, hogy bontsák-e el végleg a romos épületeit, vagy csinálják meg mégis azt a karbantartó műhelyt a helyén. Apró döntés volt akkor, nagy döntésnek tűnik ma.