Itthon is elkobozhatnák a gyorshajtók autóit, mégsem teszik

• Ausztriában a hatóságok elkobozhatják a sofőrök autóját, ha a sofőr jelentősen túllépi a sebességhatárt. A lakott területen 80 km/h, azon kívül 90 km/h felett gyorshajtók autóit kobozzák el. Ez az intézkedés az extrém gyorshajtók kiszűrését szolgálja és a cél nem a pénzbeszedés, hanem a közlekedésbiztonság javítása.
• Magyarországon a gyorshajtást általában közigazgatási szabálysértésként kezelik, ami pénzbírsággal jár.
• A gyorshajtás miatti elkobzás felveti a magántulajdon és a szabadságjogok megsértésének lehetőségét. Magyarországon a büntetőjog és a szabálysértési jog lehetővé teszi az elkobzást, de a szabálysértési eljárásokban általában enyhébb a szankció. A gyorshajtás súlyosabb eseteinek kezelésére jogszabálymódosításra lenne szükség.
• A rendőrségi statisztikák szerint a személyi sérüléssel járó balesetek 30 százalékáért "felelős" a gyorshajtás, 33 százalékukért pedig az elsőbbség meg nem adása. 

A hanyatló nyugaton fura módon a gyorshajtást nemcsak bevételi forrásként kezeli a regnáló hatalom, tenni is szoktak néha ellene. Márciusban futótűzként terjedt a hír a médiában és az autósok között: egyik napról a másikra megjelent a hatósági vasszigor, a gyorshajtók autóit elkobozzák!  

Annak rendje és módja szerint be is rezelt minden autós, aki csak a szalagcímeket görgette a közösségi médiában a tartalom átolvasása nélkül. A kattintásvadász címek ugyanis csak arról regéltek, hogy ha gyorshajtás, akkor elkobzás. A részleteket a többség nem olvasta. E cikk szerzői pár hétig folyamatosan kerülgették a hivatásos rettegőket az utakon, példátlan számú "szabályos" közlekedővel találkoztunk (tudjátok, amikor 50-es táblánál forgalmi ok nélkül is 36-tal megy mindenki). Vagy éppen az M7-esen 80-90-nel bandukolókkal. 

Aztán elterjedt a hír másik fele: ez a sógoréknál van, itt továbbra is "szabad a vásár". 

Nálunk a gyorshajtás eszközéül használt autók elkobzása miért nem valós alternatíva? Igény az vóna' rá! Arról nem is beszélve, hogy az osztrák megoldás is a józan ész keretein belül mozog, nem az autósok vegzálása a rendszer lényege. 

Aki eszement módon száguldozik, annak elkobozzák az autóját!

Mármint a Lajtán túl. Ez nyilván azt is jelenti, hogy aki "emészthető" keretek között lépi túl a legnagyobb megengedett sebességet, annak ilyen súlyos retorzióval nem kell számolnia. Az osztrák megoldás szerint azon járműveket kobozza el a hatóság, amelyekkel lakott területen 80, azon kívül 90 km/h sebességet meghaladó mértékkel lépik túl a korlátozást. 

Magyarul, aki városban 130, azon kívül 220 km/h felett közlekedik, az készülhet az érzékeny búcsúra. A szisztéma lényege nem a pénzbeszedés vagy az autósok basztatása, a cél ennél sokkal nemesebb: az ilyen, az efféle és az ehhez hasonló sofőrök kiszűrése a forgalomból. A logika egyszerű és világos. Akitől elveszik az autóját, az azzal már nem fog tudni sem száguldozni, sem balesetet okozni. Tán' még a konzekvenciákat is levonja. 

Repkedtek a súlytalan érvek és kifogások a magántulajdon szentségéről, a mozgásszabadsághoz való alapjogról, a másik autóba való átülésről. Nagy lett a visszhang, tehát az intézkedés betalált! Hogy mennyi lesz a hozzáadott értéke? Azt majd a baleseti statisztikák megmondják utólag. 

De ha jó az elképzelés és működhet is, akkor nálunk miért nem folyik a bevezetés előkészítése? Megkérdeztük erről az ORFK-t, egyben arról is érdeklődtünk, támogatnának-e egy ilyen intézkedést. 

Most, hogy már tudjuk, ez jogalkotási kérdés, nézzük meg, hogy áll a jogszabályi háttér, létezik-e egyáltalán nálunk is az elkobzás jogintézménye? 

Csakhogy, az ún. "objektív felelősség" 2008-as bevezetése óta a gyorshajtások szankcionálása más keretrendszerben folyik. A gyorshajtás ún. "közigazgatási szabályszegésnek" minősül, emiatt pedig a szankciórendszer is eltérő. A gyorshajtás pedig sosem minősül bűncselekménynek. 

Szabálysértési eljárásban elbírált gyorshajtás esetén

• pénzbírságot (büntetés),
• járművezetéstől eltiltást (intézkedés)
• és elkobzást (intézkedés) enged a jogszabály.

Utóbbival azonban a gyakorlatban nem él a jogalkalmazó, mert szabálysértési eljárásban az enyhébb gyorshajtásokat (például 50 helyett 64 km/h-val hajtó autós) bírálja csak el, az arányosság elve így nem tenné lehetővé a szigorú intézkedést.  

Közigazgatási szabályszegésként elbírált gyorshajtás esetén

• pénzbírságot (közigazgatási bírság) nevesít csak a jogszabály, intézkedésről pedig szó sincs. Megállított és igazoltatott gyorshajtó esetén előéleti pontok kiszabása lehetséges, de azt a szabálysértési jog is ismeri és alkalmazza. Elkobzás viszont fel sem merül. 

Mivel a hazai gyorshajtások túlnyomó többségét közigazgatási bírságos eljárás keretében szankcionálja a rendőrség, elméleti lehetőség sem mutatkozik az extrém gyorshajtók autóinak elkobzására. 

Lehetne változtatni a helyzeten

1. Az is megoldás lehet, ha az összes gyorshajtást szabálysértési eljárás keretében bírálná el a jogalkalmazó, az extrém esetekben pedig alkalmazná az elkobzás intézkedését. Ez viszont rendkívül energiaigényes megközelítés, és az eredményességi rátája is pocsék. Így a valóságban nem opció. Nem véletlenül jelent meg az ún. "objektív felelősség" 2008 nyarán.
2. Azzal is próbálkozhatna a jogalkotó, hogy egy konkrét szint felett bűncselekménnyé minősíti a gyorshajtást, és intézkedésként alkalmazza azokban az esetekben az elkobzást. Ezzel a megközelítéssel azonban óvatosan kell bánni, mert inkriminalizál (ti.: bűncselekménnyé minősít) olyan emberi magatartásokat, amelyek ez idáig enyhébb elbírálás alá estek. 
3. A legélhetőbb megoldás az lenne, ha az extrém gyorshajtók esetében a közigazgatási bírság mellett megjelenne az elkobzás, mint intézkedés lehetősége. Ez lenne az arany középút. Azt persze ki kell munkálni, hogy miként alkalmazható az objektív felelősség, mert bizony az is megesik, hogy nem a saját autójával száguldozik valaki. Ez viszont megugorható jogi akadály. 

Újfent hangsúlyozni kell, hogy a cél az extrém gyorshajtók által jelentett baleseti potenciál kiiktatása az utakról és nem a hétköznapi közlekedők vegzálása. 

A jogszabályok pofozgatásával itthon is működhetne ez az alternatíva, a halálosztó mercisek számának csökkentése pedig több mint időszerű. 

Mekkora probléma a gyorshajtás? 

A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a rendőrségi statisztikák szerint az idei első negyedévben a személyi sérüléses balesetek 30 százaléka gyorshajtás miatt következett be. Az elsőbbség meg nem adása pedig 33 százalékos arányt képviselt. Tehát ez a két ok áll a balesetek majdnem kétharmada mögött.

Fontos azonban, hogy a rendőrségi adatokban egy ok szerepel csupán, miközben a valóságban nem ritka, hogy a gyorshajtás vagy az elsőbbségadás hiánya a fő baleseti ok, de a baleset többi résztvevője sem tartott be minden szabályt. Például egy gyorsan hajtó sofőr nekimegy egy szabálytalanul elé kanyarodó autónak.