Zsákutca a szavatosság, ha magánszemély volt az eladó?

Balló Marci kollégám már megírta, hogy nem ok nélkül léteznek használt autó kereskedések, az eladók-vevők pedig alappal bíznak abban, hogy kereskedőtől vásárolva megkímélik magukat a jövőbeni fejfájástól. Egy kereskedésbe leadott, majd onnan továbbértékesített autóval vevői és eladói oldalról is kisebb tud lenni a macera, ugyanis baj esetén a kereskedő intézi a szavatossági ügyeket. Ez már csak azért is így van, mert egy jól működő vállalkozás nehezen tűnik el egyik napról a másikra, nem úgy, mint az időnként rosszban sántikáló, tudatosan hibás autót eladó magánszemély, amikor távozás után azonnal elhajítja az eladásra vásárolt SIM-kártyát, vagy nem veszi fel többé a telefont. 

Azok számára, akik kereskedőnek adják el az autót, - aki jobb esetben átíratja azt a cégére, és nem az eladó nevéről adja tovább -, azért előnyös ez, mert nem lesznek álmatlan éjszakái amiatt, mikor keresi meg az új tulaj a szavatossági igényével. Vevőként pedig a kereskedő egy biztos pont: nem kell az egész országot bejárni az álomautóért, és ha rejtett hiba miatt szavatossági problémák merülnének fel, általában van kihez fordulni. 

A jog az utóbbit még támogatja is, az úgynevezett "fogyasztói szerződések" esetén (amikor az eladó a kereskedő, a vevő pedig magánszemély) azzal, hogy védett helyzetbe hozza a vásárlót, még a bírósági igényérvényesítést is megkönnyíti azáltal, hogy a hiba pontos okára vonatkozó bizonyítás terhét a kereskedőre hárítja át, legalábbis egy ideig. 

Magánszemélyek közötti ilyen nincs

Olvasónk ősszel vásárolta legújabb autóját. A vételár pont belefért a keretbe, az autó szerviztörténete pedig ismert volt. Ez egy tuti vétel - gondolhatta magában, miközben lecsapott rá, csakhogy egy apró bibi mégis becsúszott az egyenletbe. 

Az autó pár nap múlva megállt, a motor megszorult. A szervizbe trélerezést követően kiderült, hogy az olajteknő tele van fémreszelékkel, a motor menthetetlen. A részletes hibafeltárás százezreket kóstál, és ez még csak a kisebbik sorscsapás, ugyanis a javítást - a hiba súlyosságától függően - 6 és 8 millió forint közé prognosztizálta a műhely. 

Ez már önmagában is egy kisebb katasztrófa bármilyen autó esetén, de szerencsére a szavatosság pont azért létezik, hogy az ilyen károkat ne a friss vevőnek kelljen zsebből fedeznie. Az viszont már nem mindegy, hgy milyen forrásból származik az autó, ugyanis a simlis kereskedőnél is van rosszabb: az elutasító magánszemély. 

Magánszemély eladó esetén a jog nem tekinti védett félnek a vevőt

Ezt a megközelítést arra alapozza, hogy ilyen esetekben nincs aránytalan erőfölényben egyik fél sem, emiatt visszaélni sem tudnak azzal. Ha a felek egyaránt magánszemélyek, a szavatossági igények érvényesítése az általános szabályok szerint zajlik. Azok pedig nem kivételeznek egyik féllel sem. 

Vagyis nem elég csak azt igazolnia a vevőnek, hogy az autó meghibásodott, hanem azt is, hogy pontosan mitől és miért. Ez klasszikusan azt jelenti, hogy ha bíróságra vinné az ügyét, azt is bizonyítania kellene egy igazságügyi szakértővel, hogy mi okozta a problémát, és hogy az az ok az ő számára nem volt felismerhető a vásárlás során. Sőt, azt is igazolnia kell, hogy a hiba már a vétel során is jelen volt és nem ő vágta tönkre a hazaúton a motort. 

Ez azt is jelenti, hogy az ezzel járó költségeket is a vevőnek kell megelőlegeznie, arra majd csak utólag, az esetleges pernyertességét követően tarthat igényt. Ha pedig veszít, a bizonyítási költségek mellett a perköltségeket is viselnie kell. Ráadásul alternatíva sem mutatkozik, magánszemélyek egymás közötti szavatossági jogvitáikat nem vihetik békéltető testületek elé, csak a közjegyzőhöz fordulás jelenthet könnyítést. Abból viszont sokszor (a másik fél ellentmondása nyomán) szintén per kerekedik. 

Magánszemélytől vásárolni tehát nagyobb szívás is lehet - ha baj van - , mint autókereskedőtől. Ilyenkor egyedül az eladó hozzáállásán múlik, hogy gyors lesz-e a vitarendezés, vagy elhúzódó háborúra kell számítani. Adná magát a megoldás: el kell állni a szerződéstől, csakhogy az sem olyan egyszerű. 

A szavatossági jogok esetén sajnos nem úgy működnek a dolgok, hogy a vevő kiválasztja a számára legkedvezőbb módozatot, a hibás autót pedig visszaviszi az eladónak és zsebre vágja a zsét. Erre csak akkor van lehetőség, ha az enyhébb vitarendezési módok (javítás, kicserélés, árleszállítás) nem működnek. 

Olvasónknak szerencséje volt, az eladó együttműködési hajlandóságot mutatott, amikor azt javasolta, hogy bízzák a szervizre a hibafeltárást, a költségeit pedig megosztva viseljék. 

A tanulság itt is az, hogy jobb megelőzni a bajt, vagyis használt autót csak átvizsgálás után vegyetek még akkor is, ha magánszemély az eladó. Nyilván több macera és pénz egy előzetes állapotfelmérés megszervezése, de olvasónk esetéből is látható, hogy rengeteg fejfájástól kímélhetitek meg vele magatokat.