Peugeot Ion nemzetközi tesztvezetés

Sajnos nem tudom úgy elképzelni a közeli jövőt, hogy a mai, kőolajra alapozott közlekedésünk nagyobb pofára esések nélkül, nyugodtan, fokozatosan menjen át az elektromos érába. Remélem, nem lesz igazam, de az biztos: a jövőben másképp kell gondolkodnunk az autóról. Nem tudom, hogy az eszközhasználó csimpánz szintjén megrekedt fogyasztók hogyan fogják felfogni: mostantól nem kocsit vesznek, hanem mobilitást.

Némileg nehezíti majd a dolgot az is, hogy a mobilitást ettől függetlenül meg kell majd tankolni, akarom mondani, fel kell majd tölteni. Zsebből.

Mintegy 40-45 kilométernyi mobilitás erejéig a Peugeot vendége voltam, Párizs mellett. Az Ion (ők úgy írják, hogy iOn) – szóval, a francia cég villanyos kisautójának tesztvezetésén. Aztán kiderült, hogy kihasználták az alkalmat egy sokkal elérhetőbb típus bemutatására is – ám mindegy. A mézesmadzag a villany-Peugeot volt.

Aki nincs képben, azt most gyorsan ellátnám alapinfóval. A képeken látható tojás alakú autó, eredetileg egy Mitsubishi i, úgynevezett Kei autó – tudják, ez a japán kedvezményes miniautó, kis motorral. Olyan kedvezmények járnak hozzá, hogy az embernek nem kell igazolnia, van hol parkolnia a kocsival, amikor vesz egyet. Szemben a rendes személyautókkal.

Az i belső égésű motorral készül, de a Mitsubishi elkészítette villanymotoros változatban is, ez lett az i-MIEV. Aztán a Peugeot–Citroën is beszállt a bizniszbe, hogy Európában saját nevükön árulják az apró, akkus járművet, C-Zero (ő a Citroën) és Ion néven. Amúgy a Mitsubishinél is megvehető lesz a balkormányos verzió. Természetesen a franciák esküdöznek, hogy az övék nagyon más.

A Citroën Hungária egy rövid próbát már tartott itthon, de ekkor nem lehetett vezetni, noha a bal oldalon ültünk. Ám a kormány a túloldalon volt, és csakis a Citroën mérnöke ülhetett oda. Mostanra a Peugeot-ban jó oldalra került a kormány.

Az Ionok szép sorban vártak minket, fehér dobozokhoz elektromos kábelekkel kikötve. Ezeket a bútorlapból készült hasábokat nézegetve rájött az ember, hogy nincs itt semmi trükk: valójában ez szofisztikált előadási módja a kültéri, vízálló konnektornak. Praktikus okokból egy ruhaakasztó is került mindegyikre, a drótnak.

A gyári kábelen van egy doboz is, ebben 16 amperes biztosíték található, továbbá egy biztonsági áramkör is: ez azonnal megszakítja a töltést, ha a földelés megszűnne.

A bemutató helyszínén ácsingózott egy gyorstöltő is, amely akár 125 amperrel tölti a lítiumion akkukat, miközben a fedélzeti elektronika csak arra figyel, nehogy túlmelegedjenek a cellák. Bizonyos hőfoknál beindul az akkucsomag léghűtése, külső vagy klimatizált levegőt befújva. Így 30 perc alatt elérhető a teljes töltés nyolcvan százaléka – és nem több.

A falmelléki háztartási áramról hat óra alatt töltődik fel a kisautó, ilyenkor 14 amper szaladgál a hosszabbítóban. A töltő a 220-230 voltot feltranszformálja 330 voltra, tehát az akkuk már csak 8 ampert kapnak. Ha a töltés elérte a nyolcvan százalékot, belassul a folyamat, és az egyes cellák feszültségét külön szabályozva ér véget.

A sajtóeseményen mi délután vezettünk, de délelőtt is volt egy turnus. Valamiért lett egy óra csúszás a programban, én gonoszul azt feltételeztem, hogy ez csupán az akkuk jobb megtömése miatt van. Addig legalább megnézhettük, hogyan villamosítja a kétkerekűeket a Peugeot. És mindezt hogyan juttatja el az emberekhez.

Végül nagy nehezen eljutottunk odáig, hogy az Ionok elszakadjanak a hálózattól, megkezdtük a 37 kilométeresre tervezett tesztutat. Vajon milyen közúton az áramhajtás? És mi van, ha eltévedünk? Lemerül? Lapozzon!