Dróton dzsal a petró!
Peugeot Ion nemzetközi tesztvezetés
Meggyőződésem, hogy addig lesz jó villanyautózni, amíg kevés van belőle. Tessék csak emlékezni, a benzinmotor is addig volt poén, amíg a patikából és a háztartási boltból tankolták. Aztán ráültek az egészre a pénzéhes multik, a még pénzéhesebb államok, és háborúk dúltak a kőolajért. Úgy kéne csinálni, hogy az árammal ne járjunk így.
Sajnos nem tudom úgy elképzelni a közeli jövőt, hogy a mai, kőolajra alapozott közlekedésünk nagyobb pofára esések nélkül, nyugodtan, fokozatosan menjen át az elektromos érába. Remélem, nem lesz igazam, de az biztos: a jövőben másképp kell gondolkodnunk az autóról. Nem tudom, hogy az eszközhasználó csimpánz szintjén megrekedt fogyasztók hogyan fogják felfogni: mostantól nem kocsit vesznek, hanem mobilitást.
Némileg nehezíti majd a dolgot az is, hogy a mobilitást ettől függetlenül meg kell majd tankolni, akarom mondani, fel kell majd tölteni. Zsebből.
Mintegy 40-45 kilométernyi mobilitás erejéig a Peugeot vendége voltam, Párizs mellett. Az Ion (ők úgy írják, hogy iOn) – szóval, a francia cég villanyos kisautójának tesztvezetésén. Aztán kiderült, hogy kihasználták az alkalmat egy sokkal elérhetőbb típus bemutatására is – ám mindegy. A mézesmadzag a villany-Peugeot volt.
Aki nincs képben, azt most gyorsan ellátnám alapinfóval. A képeken látható tojás alakú autó, eredetileg egy Mitsubishi i, úgynevezett Kei autó – tudják, ez a japán kedvezményes miniautó, kis motorral. Olyan kedvezmények járnak hozzá, hogy az embernek nem kell igazolnia, van hol parkolnia a kocsival, amikor vesz egyet. Szemben a rendes személyautókkal.
Az i belső égésű motorral készül, de a Mitsubishi elkészítette villanymotoros változatban is, ez lett az i-MIEV. Aztán a Peugeot–Citroën is beszállt a bizniszbe, hogy Európában saját nevükön árulják az apró, akkus járművet, C-Zero (ő a Citroën) és Ion néven. Amúgy a Mitsubishinél is megvehető lesz a balkormányos verzió. Természetesen a franciák esküdöznek, hogy az övék nagyon más.
A Citroën Hungária egy rövid próbát már tartott itthon, de ekkor nem lehetett vezetni, noha a bal oldalon ültünk. Ám a kormány a túloldalon volt, és csakis a Citroën mérnöke ülhetett oda. Mostanra a Peugeot-ban jó oldalra került a kormány.
Az Ionok szép sorban vártak minket, fehér dobozokhoz elektromos kábelekkel kikötve. Ezeket a bútorlapból készült hasábokat nézegetve rájött az ember, hogy nincs itt semmi trükk: valójában ez szofisztikált előadási módja a kültéri, vízálló konnektornak. Praktikus okokból egy ruhaakasztó is került mindegyikre, a drótnak.
A gyári kábelen van egy doboz is, ebben 16 amperes biztosíték található, továbbá egy biztonsági áramkör is: ez azonnal megszakítja a töltést, ha a földelés megszűnne.
A bemutató helyszínén ácsingózott egy gyorstöltő is, amely akár 125 amperrel tölti a lítiumion akkukat, miközben a fedélzeti elektronika csak arra figyel, nehogy túlmelegedjenek a cellák. Bizonyos hőfoknál beindul az akkucsomag léghűtése, külső vagy klimatizált levegőt befújva. Így 30 perc alatt elérhető a teljes töltés nyolcvan százaléka – és nem több.
A falmelléki háztartási áramról hat óra alatt töltődik fel a kisautó, ilyenkor 14 amper szaladgál a hosszabbítóban. A töltő a 220-230 voltot feltranszformálja 330 voltra, tehát az akkuk már csak 8 ampert kapnak. Ha a töltés elérte a nyolcvan százalékot, belassul a folyamat, és az egyes cellák feszültségét külön szabályozva ér véget.
A sajtóeseményen mi délután vezettünk, de délelőtt is volt egy turnus. Valamiért lett egy óra csúszás a programban, én gonoszul azt feltételeztem, hogy ez csupán az akkuk jobb megtömése miatt van. Addig legalább megnézhettük, hogyan villamosítja a kétkerekűeket a Peugeot. És mindezt hogyan juttatja el az emberekhez.
Béráramosok
Valójában nem nagy cucc az elektromos bicikli, vagy inkább hívjuk elektromos rásegítésűnek. Kicsit hosszabb a váz, mert az akkut a hátsó kerék elé, függőlegesen építették be. A motor a pedálok közelében van. Messziről olyan a Peugeot-bringa, mint a szupermarketek 80–100 ezerért árult gagyi villanybringái, de valójában fényévekkel igényesebb: dobfékek, agygenerátor, beépített lámpa, gyönyörű váz és finom részletek. Sajnos műszaki adatokat nem kaptunk, de az ilyen járművekben pár száz wattos a villanymotor, amely alapvetően akkor hajlandó működni, ha közben tekernek is. Persze vannak villanybringa-hackerek is, akik megoldják, hogy nem csak.
Az elektromos robogó lényegében egy Vivacity 50, átépítve. Úgy tűnt, a műszeregység még nem készült el hozzá. Motorja 3 kW-os, azaz négy lóerős, 45 km/óra a végsebessége, és ezzel az állandó tempóval egy szusszra 60 kilométert tud megtenni.
Ezek a járművek alapvetően a Peugeot Mu (ejtsd: mü) programban lesznek bérelhetők. Ugyanúgy működik a rendszer, mint a feltöltőkártyás mobil: egységeket kell vásárolni (egy fabatka=0,2 eurocent), és mindennek van egy díja. Jelenleg egy villanybringa egy napra 9, egy hétre 30 euró. Egyébként nem csak elektromos járműveket, hanem a gyereküléstől a navigációs rendszerig, mindent lehet bérelni. Sőt, ronda, környezetszennyező, belső égésű motoros Peugeot-kat is, de kizárólag Franciaországban. A villanyos kétkerekűek importjáról nincs infó, mert a Peugeot robogóknak amúgy sincs itthon képviselete.
A 3008 Hybrid megjelenése viszont tuti: 2011-ben gyártani fogják a szintén kiállított járművet. Első kerekeit kétliteres dízelmotor, a hátsókat villanymotor tekeri (20 kW folyamatos és 27 kW csúcsteljesítmény) – így tehát összkerékhajtásos is.
Végül nagy nehezen eljutottunk odáig, hogy az Ionok elszakadjanak a hálózattól, megkezdtük a 37 kilométeresre tervezett tesztutat. Vajon milyen közúton az áramhajtás? És mi van, ha eltévedünk? Lemerül? Lapozzon!
