Peugeot 308 1.6 e-HDi

Egészen pontosan 2007 júniusában ismerkedhettünk meg a 308-assal. Akkor még az emberek többsége azt gondolta a francia autókról, hogy szépek, kényelmesek, de műszakilag komoly kihívásokkal küzdenek. Azóta ugyan négy év telt csak el, ez a négy év azonban nagyon hosszú és fontos négy év volt a francia autógyártás történetében.

Mivel az eladási statisztikáik finoman szólva sem alakultak túl jól, a PR-eseiknek mindig magas volt a vérnyomásuk az autós újságírókkal folytatott hosszú és kilátástalan szélmalomharc miatt, ráadásul még egy gazdasági világválság is beficcent, nem volt mese, lépni kellett. És ők megtették, amit megkövetelt a haza: a dizájnból, ergonómiából – amiben mindig jók voltak – nem engedtek, viszont elkezdték patent módon összerakni az autóikat.

A Peugeot piacra dobta a Mitsubishivel és a Citroennel közös 4007-est, ami, láss csodát, jó volt. Jött a 3008-as, a crossover, és faja volt az is. Az egyterűjük, az 5008-as is várakozáson felül teljesített, csakúgy, mint a kis kétajtós RCZ vagy az 508-as. Egy szó, mint száz, a Peugeot az utóbbi időben kizárólag jó kocsikat dobott piacra. Figyeltek? Két nagyon fontos szó is volt az előző mondatban, az egyik az utóbbi, a másik az időben.

Ez a kulcs a 308-ashoz, mert ez egy régi modell, gyakorlatilag azonos a 307-essel. Hiába kapott új kasztnit 2007-ben, hiába ráncfelvarrták a télen, jobb nem lett, szebb is alig. Az új fényszóróknak meg a köténynek hála ez a modell is beállt az egyen-Peugeot-k gárdájába, de sajnos csak a külseje jogosítja fel, hogy a többiekhez tartozzon. Akkor rossz autó? Nem mondanám, mégis azt gondolom, facelift helyett ki kellett volna jönni egy teljesen új modellel, olyan autóval, ami üt, és nem olyan langyos, mint ez.

A legnagyobb bűne, hogy semmilyen. A külső dizájn nem rossz, de egyrészt a buborékforma kezd kimenni a divatból, másrészt az ingerküszöbünk azóta jóval magasabban van, harmadrészt a 308-as a megjelenésekor sem volt éppen forradalmi. Még izgalmas sem. A beltér az, amiben ez a kocsi a legerősebb: szép a műszerfal, a fehér hátlapú, krómkeretes műszerek sportosak és elegánsak. A középkonzol lehetne igényesebb, de szódával elmegy az is.