Használtteszt: Audi 80 1,6 TD (1982.) - Peugeot 205 1,8 GRD (1988.) - VW Golf 1,6 D (1988.)

Audi 80 1,6 TD - 1982.

Vallásos családból érkezett, hitük a német precizitásból és a nyolcvanas évek elpusztíthatatlan technikájából táplálkozik. Nem is véletlenül: mindig van pár Audi 80 a családban, pillanatnyilag épp három, egyik ez a fehér, 1,6 literes turbódízel. Az órájában szereplő 280 ezres szám kettes szorzóval tűnik reálisnak, az állapota kissé elmarad a korának megfelelő jelzőtől.

Valamennyi extrája használhatatlan. A négy elektromos ablakból egy működik (néha), a központi zár egyáltalán nem, a klíma meg azóta, hogy megvették - mindenhol szivárognak a csövek, csatlakozások. Kívül rozsdafoltok, horpadások és az illesztési hézagok teljes véletlenszerűsége, ez azonban nem okoz álmatlan éjszakákat a családnak, beülnek és használják az autót. A motor megy, a fékek fognak, közlekedési eszköznek tökéletes. A fogyasztása 5-6 liter között mozog, a nyolcvan literes tankkal elég hosszú távok tudhatók le. A fenntartási költségekkel kapcsolatban igen pozitívan nyilatkozik a tulaj. Rövidnek tűnik a cserélt alkatrészek listája, de az autó állapotán látszik, hogy nem mindent cserélt azonnal. A beltérben az elhasználtság tipikus jelei: kiült ülések, kiszakadt kédergumik, kárpitok, szövetek szakadtan, lógva.

A motor a 75 lóerő ellenére dinamikusnak tűnik, a váltó is jól kapcsolgatható, csak a kuplunggal nem tudtam kibékülni, valószínűleg már rég csereérett. A merev hidas hátsó futómű észrevétlenül teszi a dolgát, bár nagy terhelés mellett imbolyog. A motortérben is a túlhasználtság jelei mutatkoznak, itt-ott olajfoltok, a szűrőket ki tudja, mikor cserélték. Olajcserére nem érzékeny az autó, ment már 35 ezer kilométert is egy adaggal, bár '82 nyarán megnéztem volna működő extrákkal.

A legnagyobb probléma, hogy az utángyártott alkatrészek nagyon silányak. Ami eredeti az autóban, már nem romlik el, sulykolják belém. Bezzeg a kilincs, azt már ki se cserélik. Elég egy hideg tél, meg egy Audi-nyitásban rutintalan kéz, és nagy valószínűséggel reccsen a műanyag. Most belülről nyílik csak, de onnan üzembiztosan. Ami van és jó, az méregdrága, egy pár jó foncsorozású első fényszóró olyan szent grál, mint egy teljesen gyári Calibra. A fehér csak melósautó, látnám csak az ezüstöt, az patika lesz ám. Búcsúzom a tulajdonostól, az Audi enyhe korompamacsot hagy maga után.

Peugeot 205 1,8 GRD - 1988.

A Peugeot a szemem láttára futott le 350 ezer kilométert. Apukám vette még 15 éve, akkor volt benne tízévesen 120 ezer. Most 470 ezren áll a mutató, de az első számjegy mindig furán fordul, biztos piszkálva lett, mintha a számjegy fogai lennének letörve. A sok kilométert a váltón is érezni, olyan szinten lazultak ki a váltórudazat faudi fejei, hogy a 205-ös után már minden váltó pontosnak tűnik. Ez még nem is lenne gond, de hirtelen váltásnál képes szétugrani a rudazat, ilyenkor minden irányban szabadon mozog a kezünkben a vadiúj váltógomb. Javítása rutinos kéz számára motorháztetőnyitással együtt maximum két perc, de elég kellemetlen egy kereszteződés közepén. Az alacsony fordulatot kedvelő motor legnagyobb ellensége a rövid ötfokozatú váltó, 100 km/h fölött már kellemetlen a motorhang, és sokat is fogyaszt. Átlagfogyasztása 5-6 liter között ingadozik, az automata-hidegindító hőpatronjának cseréje sokat segít. Ha nem esik le az alapjárat bemelegedésnél, esélyes az 5-6 ezer forintos alkatrész meghibásodása.

Ennyi idő alatt elég sok olaj- és szűrőcserén van túl az autó, ez nem gond, ezeket kötelező elvégezni. Ami viszont komoly baj forrása lehet, a torziós hátsó híd. Itt ugyanis egy tűgörgős csapágyon fordul a hátsó lengőkar, és ez a csapágy hajlamos berohadni. Olyan 60 ezer forint körül van a felújítás munkadíj nélkül, ha már teljesen berohadt. A mi 205-ösünkét kétszer kellett felújítani, egy zsírzógomb beépítése után sokat kibír. A karosszéria kicsit tarkabarka, természetesen nem törésmentes. Egyszer egy őz szabta át az elejét, egyszer egy Alfa csomagterét szűkítette az autó orra. Az egyik oldalon két ajtócsere, mindkét oldali küszöbvégek javítva kétszer, legutóbb a csomagtérben fogyott el egy kis lemez. A fűtőradiátor is összepisilte az utasteret, ezt még szerencsére egyszerű cserélni, és nem is olyan drága.

Azért itt is látni a sok használatot, az ülésekből eltűnt egy kis tömőanyag, az üléshuzat kiszakadva, a műanyagok is elég csálén állnak mindenhol. A fűtőventilátor sosem működött rendesen. Hangosan búg, és néha nem megy; a hátsó ablakfűtés szálai szakadtak, a csatlakozói nemrég leestek, a napellenzők egyik felfogatása törött, így néha furán mozognak. Az autó kiállását a gyárinál egy foggal magasabbra emelt torziós rúd, és az első GTi spirálrugók teszik komikussá.

Amivel még sosem volt gond, az a gyári elektromos ablakemelő. A gyári központi zárról ugyanez nem mondható el. Általában a motorjai adják fel pár évente, mindig van egy ajtó, ami épp nem záródik, de már megszoktuk, hogy ellenőrizni kell az úszók állását. Két féltengely, két kerékcsapágy, két kormánykapcsoló és egy motorfelújítás igényelt még nagyobb ráfordítást. A felújítás egy dugattyúgyűrű szettet, adagolófelújítást és tömítéseket tartalmazott. Egy alkalomtól eltekintve mindig hazaértünk vele, akkor az üzemanyagszint-jelző makacsolta meg magát, kifogyott a gázolaj.

Amúgy jutott már haza szakadt kuplungbowdennel, legutóbb a Pécs-Veszprém távot sikerült így letudni, szakadt gázbowden is okozott már problémát. Többször volt öt fővel, tetőcsomagtartóval nyaralni Magyarország minden sarkában, és persze ingázott tíz éven át minden munkanapon 100 kilométert. A tapasztalat azt mutatja, a konstrukció gyenge pontjait kiismerve sokáig elvonszolja testét a kisautó. Évente átlagosan 100-120 ezer forintból jönnek ki a javítások és a közterhek. Ez a szám tovább csökkenthető, ha találunk egy jó bontót.