Biztos jó egy Tesla Cybertruck (Tsl Cbrtrck?), de mi inkább a lakossági kisautókon veszünk össze. Nekem például nagyon kellett a 208-as, mert most volt nálam az új Clio, ami szintén Év Autója-jelölt.
Márpedig volt egy kis szerkesztőségi felhorgadás, hogy hogy lehet már az új Clio a döntőben?! Miért, akkor azt mondd meg, hogy nyerhette Jóskapista lánya a tavaly előtti Anna-bált? Hogyan lett Kállay-Saunders András csak 5. az Eurovízión, amikor legalább olyan buzis, mint Conchita Wurst?! Hogyan választhatták pápának az argentin csókát? Miért nem gój kapta az irodalmi Nobelt?
A listákat emberek csinálják, az objektivitáshoz is csak annyi közük van, mint maguknak az embereknek. Arra viszont jók, mármint a listák, hogy beszélgessünk azokról a dolgokról, amik érdekelnek. Gitárosokról, csodagólokról, autókról. A Cliót szerettem, főleg vezetni. Nézegetni már kevésbé - egyszerűen nincs rajta mit nézegetni. A PSA konszern most megalkotta a Clio antitézisét, amit bármeddig elnézegetnék, csak vezetni ne kelljen (volt már a két autóról összehasonlító tesztünk is).
A 208-as mokány. Szélesen földre rakott kerekeken ül, látványnak is stabil, ellentétben mondjuk egy Peugeot Ionnal, ami ebből a szempontból az ellentéte. Mokány, de leginkább dögös. Lehet, hogy szépek a részletek, illetve biztos, hogy szépek a részletei, de manapság ritka, hogy egy autó-tömegterméket ne csúfítsanak el a kötelező kompromisszumok. A gyalogosvédelem, a légellenállás, a minél nagyobb csomagtartó, a hátsó fejtér, az ezernyi gyártási igény, ami kizárja egy csomó szép megoldás véglegesítését - szóval oké, hogy állatul néz ki az új 508-as is, de ez milliárdszor összetettebb projekt volt, mint hogy rajzolni kellett egy dögös kisautót 2540 milliméteres tengelytávra, 1500 milliméteres nyomtávval, az EMP1 platformra.
Összejött, na. Úgy, hogy benne vannak a 60-as-70-es évek Peugeot-i, legalábbis a nézésében, visszahoztak valamit az ezredfordulós 206-osból, de főleg a 205-ösből (hátsó tetőoszlop domborítása), szóval megvan a fajtajelleg. A hátulja egyszerre kortárs Peugeot és 200-as széria best of. Az első lökhárító agyar-menetfényével még barátkoznom kell, de az új 208-as kívülről egy árkategóriának tűnik az Univerzum legtúlárazottabb járművével, az Audi A1-essel. Nem beszélve erről a Faro-sárga színről, ami egy tojtojvécét is prémiumtermékké varázsolna. Márpedig ezt írja a hivatalos árlista - ez a 208-as akrilfehérje, a felármentes alapszín. És ha ez az alap, tényleg csak a legelvetemültebb individualisták fizetnek 150 ezret egy platinum metálszürkéért. Vizuális környezetszennyezési termékdíj, amit érdemes is lenne bevezetni, hogy végre egy kicsit színesebbek legyenek az autók.
A vicc, hogy a belseje sem illúziórómboló. Sőt! Emlékszem én még a 206-osra újkorából, ami a kor szintjén gyönyörű kisautó volt, de a belsejétől már a kor szintjén is azonnal elment a kedved. Ebben meg ott a szép bőrkormány, tökéletesen használják a matt krómot, látványos az ajtótól ajtóig tartó körív, a középkonzol billentyűsora. Jó, hogy mindez már a GT-Line felszereltségtől alap, de az sem vész 6,2 millióért. Na jó, valójában a 100 lóerős GT-ben van csak 7 colos képernyő csak Active felszereltségtől, és az óriásplakát-alapár (4 millió forint) az 5 colosat foglalja magába, de a 208-asban nem is az érintőképernyő a lényeg, hanem az invenciózus műszerfal.
Hallottam én mindenféle véleményt a Peugeot úgynevezett 3D-műszerfaláról, a legtöbben lelkesedtek. Hogy oké, hogy nem igazi 3D, csak egy átlátszó LCD-t raktak egy másik fölé, miképpen az 5D szempilla sem ötdimenziós, csak ötszálú pamacsokat ragasztanak egy-egy szempillára a kellően kurvás hatás eléréséhez. Poénnak jó, nem mondom, de közel sem akkora poén, hogy most elájuljon az ember az egész műszerfaltól. Főleg hogy a menü olyan szinten kacifántos, hogy az egyszeri tesztelő ellenséges környezetnek érzi az autót. Szóval találó az i-Cockpit, mint név, csak nekem nem az intelligens rövidítése a kis i (hanem az idiótáé).
Szokva vagyok a német iskolához, amibe a Skoda is tartozik, meg igazából a Kia-Hyundai is, elvagyok a japán menükkel, de a 208-as azzal indított, hogy a képernyőn egy rádióállomás neve volt, rajta a némítás egyezményes jelével, a piros X-szel. Érdekelt volna az adás, de hiába böködtem a piros X-et. Aztán ellenőrzésül, hogy tán nem érintős a képernyő, mellé nyomtam valahová, erre megjelentek valami profilok. Profil? Az meg mi? (Oké, tudom, így több felhasználó is összeállíthatja magának azokat a felesleges dolgokat, amiket amúgy észre sem vesz, mint háttérszínek és egyéb marhaságok.)
Ekkor egy kátyúba hajthattam, mert nem tudom, mit nyomtam meg végül, de a képernyő és a műszerfal zöld lett. És legalább ordítani kezdett a rádió. Egyszóval mint az izlandi gólöröm: elsőre le vagy nyűgözve, és visítasz a gyönyörűségtől, aztán magad se hiszed el, milyen hamar vált unalmassá. Ha ezt a MOME hallgatója adja be dolgozatként, csillagos ötös, hiszen egy hallgatónak ez a dolga; feltalálni érdekes újdonságokat. Az autógyári részlegvezetőknek meg hogy oké, az alapötlet nagyszerű, de dolgozzon még rajta, míg használható nem lesz. A zongorabillentyűk is olyanok, hogy elsőre érted, mi merre, de vezetés közben rémálom a használatuk, főleg mert a billentyűk mögötti hátsó sor is érintős, tehát nincs kattanás, amiről tudnád, aktiváltad-e a funkciót, oda kell nézni a kijelzőre.
A kis kormányt is egyre kevésbé értem. Mert tényleg nem lóg bele a műszerfalba, de mivel ez már a Peugeot második kiskormányos generációja, láthatóan annyira kalkulálnak a térbeli előnyeivel, hogy én például alig bírok tőle ki-beszállni. Akkor lesz jó, ha annyira alacsonyra állítom az ülést, ahol már nem szeretek ülni.
És hát vannak dolgai. Valakit mondjuk kiviszel a vasútállomásra, de még beszélgettek pár percet az autó mellett. A motort leállítottad, a kulcsot természetesen nem hagyod az autóban, de nem is zárod be, hiszen ott állsz mellette. A Peugeot úgy 10-20 másodpercenként kinyitja és bezárja magát, nyilván annak megfelelően, hogy érzi-e a kulcs közelségét, hiába állsz tőle egy méterre, egy helyben. Nyit...zár...nyit..zár...
Aztán beülnél, de addigra mintha megsértődött volna, hogy nem törődtél vele: nem nyitja a vezetőoldali ajtót, még úgy sem, hogy kezedben az érzékelős kilincs. Ki kell venned a slusszkucsot a zsebedből, és rányomni a nyitásra. Erre mondják sokan, hogy lelke van, kevesen meg, hogy szarul programozták. Az is jó, amikor az ember fotózza az autót, és mondjuk eltávolodik tőle 10 méterre. A 208-as nyugtázza, hogy otthagytad, ezért bezárja magát, és a visszapillantó tükreit is behajtja. Te persze nem behúzott fülű nyuszit akarsz fényképezni, ezért rányomsz a nyitásra, de nem fogja fel, hogy direkt volt; tíz másodperc, és már hajtja is be megint.
A vannak dolgai rovat elég hosszan folytatható. A tolatóradar például folyamatosan vonyít, ha egy oszlop mellett tolatunk. Lehet, hogy már a jövő Peugeot-inak elektronikáját élvezhetjük, és a jövő PSA-termékei tudnak majd oldalazni is, de egyrészt egyelőre nem tudnak, másrészt ha majd igen, akkor se egyenes kormánnyal. Ha legalizáljuk ezt a vezetéstámogató fake news-gyárat, akár azért is csipoghatna, mert összeállt a Beatles. Lehet, hogy csak be kéne állítani valamit a menüben, amihez valahol még egy gomb is tartozik, amit tök könnyen megtalálnék, ha tudnám, hol van, és melyik az. De így csak tippelni tudok: zongoralakk-fekete.
A fordulatszámmérőt hányadik nap is sikerült bekapcsolnom? A műszerek menüpontban volt, ha jól emlékszem, de azért műszerek menüpontba én a vicinálisabb dolgokat csoportosítanám, mint olajhőfok, meg ilyesmik. A klíma is fura. Vannak autók, amiknél valami baj van a termosztáttal, mert beállítasz egy hőfokot, és 10 perc után, amikor már azt gondolnád, összeáll a rendszer, továbbra is lehetetlenül hideget, vagy meleget nyom. És akkor végül manuálban állítasz egy hőfokot, ventilátorfokozatot meg elosztási sémát - végül is ez a digit klíma, ami nem automata. Persze mindezt képernyőn, valamelyik menüpontból.
Belül ugyanúgy szűk, mint a Clio: mintha lenne valami kisautó-szakszervezet, ami előírja, hogy elöl sem lehet tágas, mert még a végén felemelik a normát a stréber dizájner-Sztahanov miatt. Ugyanaz, tényleg, mint a Clióban: sokkal jobban el lehetne férni, de akkorákat peremeztek az ajtóbehúzókon és a középkonzolon, hogy meglegyen a régi doboz-Panda térérzet.
A 100 lovas, turbós, háromhengeres 1,2-es motor jó. Ugyanez turbó nélkül 75 ló, szóval nincs túlfújva, vállalható a teljesítmény- és nyomatékgörbéje, nem fullad le, vagy bakkecskézik, és bár lapzártáig a menü nyelvét sem tudtam magyarra visszaállítani, nemhogy az átlagfogyasztást megtaláljam. Gondolom 7 liter. Egyszerűen minden célra jó, olyan rugalmas, hogy 6-osban 70-nél rálépsz a gázra, és szépen gyorsul 130-ig, meg igazából felette is. Ha nem kell sokat városban tipródnod a dugóban, felesleges is az automata, ami amúgy 8 fokozatú, és 700 ezer a felára. Ugyanez a csúcsmotor is, csak 130 lóval, de valószínűleg ennek a legszebbek a görbéi, a 130 lovast már kicsit idegbeteg karakternek képzelem, feleslegesnek is tartom a félmilliós felárát ehhez képest. 75 és 100 ló között is 500 ezer forint van, de ugyancsak fejben történő modellezéssel arról meg azt tudom elképzelni, hogy elfogadhatóan megy ezzel az 1100 kilóval.
Az 1,2-es háromhengeres amúgy nem újdonság, csak nekem, de ez nem von le az érdemeiből. Bajom legfeljebb a hangerejével van, amire panaszkodtunk már a dízel kapcsán is. Ordítva brummog, minden lehetséges fordulatszámon. Esküszöm, nem egy kispórolt hangszigetelés-hangja van, hanem afféle büszke, erősített GTI-brummogás, csak ugye egy háromhengeres alapmotornál minek? A futóművel nincs baj, ameddig nem akarják sportosra venni az autót 17 colos, /45-ös gumikkal. Lehet kanyarodni a 208-assal, de nem olyan örömteli, magától értetődő módon, mint a Clióval, és a váltóról is inkább az jut eszembe, hogy biztos elégedett volt a költségtervező ügyosztály, mert sikerült a lehető legkevesebből kihozni egy még épp működő szerkezetet.
Szinte pontos ellentéte az új Renault Cliónak. Az kívül-belül érdektelen forma, szinte az életkedvem is elmegy, ha ránézek. Főleg mert semmit nem változtattak az elődjéhez képest. Viszont műszakilag pazar munka, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy csak egy tömeg-kisautó. A Peugeot 208-ason látszik, hogy nem véletlenül vitte ilyen sokra a PSA konszern: azon spórolnak, amin lehet, nevezetesen a műszaki megoldásokon. Nem rugózik jól, de gyorsan menni se jó vele, döglött a kormányzás, a váltó meg... lehet, hogy a BME-n nem ezt a terminológiát tanítják, de szar. A motor meg úgy bömböl, mintha egy virtigli driver's car-ban lenne, de nagyon nem abban van.
