Használtteszt: Hyundai Accent 1.3 LS Cool − 2004

A 2004-es Accent azonban még csak egy köztes mérföldkőnek tekinthető ezen az úton – vagyis picivel elmarad a kortársaitól, nem úgy, mint ma például az i30. Az Accentet 2000-től gyártották, és ha nem is sok sikerrel, de még a rali-vb-n is elindították a WRC kocsit, szenvedett is vele Alister McRae és Armin Schwarz. Aztán belátták.

2003-ban viszont megkapta a típus ezt az új orrot, ilyet ajánlott fel kipróbálásra nekünk Levi. Valószínűleg a formaterv tehet róla, az én fejemben régebbiként élt ez a modellt, pedig nem: 2006-ban még gyártották, tehát a legutolsó darabok szűk háromévesek. Viszonylag hosszasan árulták ki a készleteket itthon, az aktuális Accent később érkezett meg hozzánk, mint a vele azonos Kia Rio.

A Hyundai hazai múltjával kapcsolatban meg kell említeni, hogy a márkaképviselet és a hálózat elég zűrös múltra tekint vissza. Tesztünk szereplője már a gyári képviseleten keresztül került az országba, Levi második tulajként vette meg tizenpárezer kilométerrel. Persze a presztízs nem szériatartozék, de Levinek volt már korábban egy gömbölyű Accentje, ő már nem félt a marketing- és tartóssági mítoszok nélküli típustól.

Viszont ránézésre tényleg nem különleges kocsi. Szerintem e cikk olvasói közül sokan megesküdnének rá, hogy még sosem láttak ilyet az utcán. Pedig de. Sőt, használtan meglepően sok van belőle, nem is drágán. A legolcsóbb motor volt Levi autójában, az 1,3 literes, 86 lovas benzines, 12 szeleppel és Mitsubishi-hátszéllel, aminek egyszerű oka van: a koreaiak sokáig a japánoktól vették a technikát, a Hyundai a Mitsutól, a Kia a Mazdától, a Samsung a Nissantól. (Oké, a Daewoo a GM-től, de az egy másik sztori.) Volt egy nagyobb, 1,5-ös benzinmotor is, meg egy hasonló méretű, háromhengeres dízel is, a VM-től. Aki az Alfa 33 ősdízeleivel bármiféle kapcsolatot feltételez, nem téved, bár a Hyundai-féle motor közös nyomócsöves befecskendezésű volt.

Ahogy a Népítéletet átnéztem, ezekre a dízelekre volt pár panasz, bár az elégedetlenek nagyon kevesen vannak. A common railnek sajnos nem kell sok (víz a gázolajban) ahhoz, hogy a vevőelégedettséget hatékonyan rombolja. A kedvencem az az értékelő , aki a Képek az autómról rovatba Chris Rea Road to Hell című lemezének a borítóját töltötte fel. Amúgy sok gond nincs velük, a koraiaknál gond lehet a fényszórók foncsoraival meg egy-két aprósággal, amúgy pedig arra kell ügyelni, hogy ne legyen törött.

Ám a vevőelégedettség nagyon relatív dolog. Ha egy autótól nem vársz semmit, de olcsó és működik, elégedett leszel. Ha sokat vársz, mert drága, még ha alapvetően működik is, de gariban cserélni kell a kuplungmunkahengert, akkor azt mondod: egy xxx ne romoljon el ennyiért. Egy Hyundainál ilyesmi nem okoz traumát, Levit sem viselte meg, sőt, inkább imponál a gyártói gondoskodás. Meg az, hogy ezenkívül csak a normál karbantartásra volt szükség 15 ezrenként, továbbá kiégett egyetlen izzó (más példányok jobban fogyasztják ezeket): nagyjából százezret költött a kocsi szervizelésére, úgy, hogy már a 15 ezreset ő fizette, és már a hatvanezres is megvolt. Ami nem hangzik rosszul, még akkor sem, ha tudjuk: 90 ezernél aktuális egy vezérműszíjcsere. Hát ennyit a vevőelégedettségről.

Levi Accentje közepesen felszerelt darab, vezetőlégzsák és klíma van benne, négy ablakot mozgat villanymotor, viszont ABS nincs, aminek hiánya szerintem már 2004-ben is kissé gáz volt, de ez Magyarország. És rettenetesen szürke a belseje.

De vajon mire elég 1,3 liter? És mire jó a bódé, amit mozgat? Lapozzon!