Egy BMW-ben azonnal minden más lesz: a többi közlekedő tesze-tosza, bénázó tetűvé válik, akik fondorlatos összeesküvéssel igyekeznek beteljesíteni a célt: megakadályozni, hogy a bömöshöz illő tempóban közlekedjek.
Persze mindez kívülről csak egyszerű bunkóságnak tűnik, de ezért egyedül a bajorok okolhatók - a BMW sokkal jobb autókat gyárt a piacon található járművek 90 százalékánál, és sokkal sportosabbat a maradék 10-nél. És ez az X3-ra is tökéletesen igaz.
Persze értem én, nepperduma, meg elfogultság, és politikai korrektség, de akkor is... minden BMW-ben, még a 316i-ben is van valami, amitől a sportos vezető jól érzi magát. Mégis meglepetésként éltem meg, hogy az X3 sem kivétel. Az egész úgy kezdődött, hogy a város egyik háromsávos kivezető útján a pirosnál mellém állt egy ültetett, szekérkerekű, kombi 3-as - szégyenlősen meredtem előre, nem vagyok híve a pirostól pirosig tartó eszetlenkedésnek.
De amikor néhány kilométerrel később megint mellém állt, már nekem is felszökött a vérnyomásom: átnéztem, kérdően megvontam a szemöldökömet, és a mutatóujjammal az előttünk tátongó üres Váci útra mutattam. A válasz azonnal jött, és egyértelmű volt: naná. Kicsit aggódtam, hogy beégek, hiszen közel két tonnás kváziterepjáróban ültem, de a 204 ló, de leginkább az 500 Nm-es nyomaték némi magabiztosságot adott.
Annyit persze nem, hogy eszembe jusson sportfokozatba húzni az automata váltót, vagy hogy kézzel kapcsolgassak. De mindegy is volt, mert a 325d jelzésű Hármas (ha jól láttam) úgy maradt le a gyorsításnál, hogy az az alázás határát súrolta. És nem egyszer. Később még megtalált minket egy csillagos márkajelzésű kétajtós valami is, de szégyent hozott egész Stuttgartra: csak az oldalát láttam, azt is csak álló helyzetben - és soha többet.
Bizony, az X3 ezzel a motorral 7,4 másodperc alatt gyorsul 100-ra, de ami még ennél is durvább, hogy 5,7 alatt 80-ról 120-ra, vagyis minden sebességtartományban rettenetesen megy, végsebessége 210 km/h. Ráadásul mindezt a világ legtermészetesebb dolgaként teszi, és minden tempónál bolondbiztosan kiszámítható: nem csúszkál, nem bólogat, nem dülöngél, gyorsan vált, és precízen irányítható. Mindezt tetézi az eszméletlenül hatékony fékrendszer, illetve, hogy a kocsi nagy sebességről durván lassítva, még kanyarodás közben is tökéletesen kézben tartható, akár átlagosnál gyengébb vezetési tudással is.
Szívem szerint leírnám, hogy aszfalton az X3 3.0d a tökéletes autó, és Németországban meg is tenném, de Magyarországon, a szánalmas minőségű úthálózat tankcsapdái azért képesek kifogni az autó feszes futóműhangolásán. Persze tényleg csak a tancsapdák, a kisebb úthibákon egyáltalán nem ráz és nem üt fel.
Nincs értelme tovább ragozni: városi autónak hibátlan az X3, az utastér kellően tágas és kényelmes, jól kilátni belőle, a kocsi kompakt méretei (no és a piac egyik legjobb parkolássegítője) miatt könnyű vele parkolni, a csomagtér nagy, és jól variálható, az összeszerelési minőség mintaszerű, és ennél jobb fogású kormány talán még életemben nem volt a kezemben.
Kicsit kezdtem is aggódni, hogy csak jót fogok írni az autóról, de azért nem estem kétségbe: az Adventure Park terepjáróknak szánt feladatai még hátra voltak, és jól tudom, a vegyes használatra szánt járművek képtelenek a vegyes használat minden területén maximumot nyújtani. Az X3 kifogástalan betonon, következésképp majd terepen jól leszerepel. De, szinte mindannyiunk legnagyobb megrökönyödésére, nem így lett.
Az autó aljának vizsgálatával kezdtük: semmi különös védelem, csak a szokásos műanyag kartervédő elöl, illetve egy komolyabb fémlemez az osztóműnél, a biztonság kedvéért. Igaz, a kipufogó az autó közepétől szabadon fut hátra, és hogy ez az első elem, ami elvileg találkozhat a talajjal, csakhogy a cső magasabban van a két küszöb vonalánál, tehát ha az autó véletlenül felül egy buckán, a kipufogórendszernek semmi baja sem lesz.
Aztán jöttek a feladatok szépen sorban, és kiderül, hogy az X3-ast nehéz zavarba hozni terepen is: a karosszériája döbbenetesen merev, sehonnan nem jött egyetlen pisszenés sem, miközben mindent elkövettünk, hogy megtekerjük a kasztnit az egyoldalas hintára való felállásnál, ahol szinte csak két kerék érte a földet.
