Bemutató: Citroën C3 Picasso

A Soul európai bemutatóján én voltam, így nekem jutott, hogy elsőként ajánlgassam a népnek: igen, igen, vedd meg nyugodtan, bármennyibe kerüljön is. És furcsálltam, hogy pont Korea és csak Korea az autóipari Nostradamus, aki rájött vagy ráhibázott, hogy válság lesz, és stílusos, különleges középkategóriás életmódautókat lehet majd eladni 2009-ben. Aztán megláttam a C3 Picasso fotóit, és gyorsan lecsaptam a magyarországi bemutatóra.

A központban Damien Luniaud, a francia ügyvezető igazgató szónokol a genfi DS-bemutatóról, meg hogy a francia piacon a Citroën 15,6%-ra növelte részesedését. Belgiumban piacvezető (10,14%), Spanyolországban már három éve Citroënből fogy a legtöbb (10,9%), Portugáliában pedig egy ezüstérem csillog szépen. A C5 vezeti a kategóriáját, és Franciaországban az év taxija lett, ennél morbidabb kategóriagyőzelmet még életemben nem hallottam. Ki adhatta például a Németország legjobb importautója címet? És mi Bissau-Guinea legsikeresebb piros dízel kombija?

A beszéd alatt a kiállított bemutatóautóhoz ólálkodok, és beülök előre. A műszerfal első pillantásra arra a Citroënre hasonlít, amiben utoljára ültem – nem kell tehát olyasmitől tartani, hogy valami régi C3-as vagy Berlingo, bár amilyen rég Berlingóban ültem, akár az is lehet, hogy az is olyan. Mármint ilyen: retró tévékészülékre emlékeztető levegőbeömlők, középre rakott árnyjáték-műszerfal a C4 stílusában, a fejünk felett gyerekterrorizáló tükör, és egy kedélyes üzenet Wolfsburgba: a kapaszkodók nemhogy csillapítva, de sehogy sem csapódnak vissza, merthogy fixek.

Beállítom a vezetőülést, és már pucolok is hátra: a Kia Soulnál épp az a lényeg, hogy ki nem néznénk belőle, de nagy. Olyan nagy, hogy magam mögé hátra beülve a térdem és az első támla között van még háromujjnyi hely, ami határozottan sok. A fejtér egy ilyen vízszintes tetejű dobozautónál értelemszerűen nagy, a lábtér viszont mindenkit kiakasztott, aki beült hátra – a Soulba.

Beültem tehát hátra a C3 Picassóba, és azannyát, pont annyi hely van ebben is. Legalábbis elsőre, mert másodikra mintha a vezetőülés támlájával trükköztek volna. Kicsit bemélyítették, hogy nagy legyen a térdtér, de felőlem csaljanak, csak legyen hely hátul. A hátsó ülés tologathatósága a régi Twingo óta az egyik legokosabb térmenedzselési megoldás. Itt most van. Ráadásul 1/3-2/3 arányban tologatható az ülőlap, ráadásul a támla is ilyen arányban dönthető, ráadásul teljesen síkba, és még inkább ráadásul nagyon könnyen működik a rendszer: a Honda Jazz már majdnem utol van érve.

Kanalas Gergely ár-termék vezető szerint az egyterűek piacát vezeti a Citroën a három egyterűjével: Magyarországon 19, Európában 22 százalék a Citroën kategóriarészesedése. A kis egyterűeknél változik a trend: fontosabb a variálhatóság, és nem annyira csak a dizájnra utaznak a vevők, mint korábban. Méretét tekintve a kis egyterűek között a C3 Picasso "a kategória szívében van" − így mondja a citroënes nagyon szépen, már-már költőien, hogy átlagos.

A csomagtartó hátratolt üléssel 385 literes, előretolva 500, döntött támlával 1,5 köbméter. Blablabla: fiatal párok célcsoport, variálhatóság, mérsékelt fogyasztás, trend, csomagtér, megjelenés. De nem kizárólag családokra koncentrálnak, hanem gyermekmentes, ám trendkövető fiatalokra, meg a lelkükben fiatalokra, úgyhogy reklámarcnak javasolnám is Mary Zsuzsit. Aki szponzor-protézisragasztóját számtalan tárolórekeszben helyezheti el, kezdve a műszerfal tetején a zárható dobozzal (ami a Kiáéval ellentétben nem kemény műanyaggal bélelt), folytatva a kesztyűtartó fölötti vályúval, de csúsztathatja a középkonzol DIN-es rekeszébe is, ami szintén puha borítású.

A külső dizájnt most ne is elemezzük, nekem tetszik, ahogy van, bár lehetne kicsit dobozabb. Viszont itt kellett megtudnom, hogy az első lámpák bumeráng alakúak. Az első lökhárítón nagyméretű lökhárítóvédő bütykök láthatók, a szalonban kiállított bemutatóautókon speciel fényezettek, de lesznek fényezetlen műanyagok is. Hátul nincs ütközővédő ütköző, viszont egész szépen eldolgozták a tolatóradar érzékelőit. Extrázni jó francia szokás szerint gazdagon lehet, a szélvédő elég nagy, és az első tetőoszlopoknál három részre osztották, hogy jobban ki lehessen látni − teszteltem már néhány ilyen próbálkozást, tán ez az első jó. És a C3 Picassóhoz is rendelhető a számomra érthetetlen extrák legérthetetlenebbike, a panorámatető.

Egyelőre kétféle 1,4-es szívó benzinesből és két turbódízelből áll a motorválaszték. Indulóár Tendance felszereltségben (tandansznak ejtették), a 95 lovas VTi benzinessel 3 390 000 forint, a belépő dízel 4 millió. Kidolgoztak valami finanszírozási izét, amivel valami háromszázezer forinttal olcsóbban adják, de ahhoz akkor nyilván el kell adósodni.