Hatalmas matricák díszlettek a tesztautó oldalán: Új C5! Emberközpontú technológia. A C5 központja az első két ülés, itt valóban jó embernek lenni. Hátul nem annyira.
A kombi hátulja a legutóbbi frissítés során egyáltalán semmit nem változott, az eleje viszont szebb lett. Az átrajzolt lámpák egyszerre teszik agresszívebbé és harmonikusabbá a C5 arcát, az emblémát is integráló króm hűtőmaszk-csík pedig az utóbbi idők talán legkiválóbb dizájnötlete az autóipari formatervezésben. A nagy Citroen korábbi nyálcsorgatóan bamba tekintete céltudatossá, határozottá vált, mint Cliff Robertsoné a Virágot Algernonnak -ban, az agyműtét után.
Az autó megjelenésében továbbra is hatalmas bálna, mint elődje, a bevásárlóközpont előtt messziről észrevehetően magasodik és lóg ki a sorból. Gömbölyded, kövérkés idomok, határozatlan kontúrok, némileg esetlen kiállás - mégsem mondanám rá, hogy csúnya. Egyezzünk ki inkább abban, hogy érdekes. Na azért nem annyira érdekes, mint mondjuk Tóth Veronika, inkább csak mint Király Linda.
A beltér kissé ódon, ahogy Füzi Gergely programozó kollégánk fogalmazott, a C5 belseje olyan hatást kelt, mintha egy hat-nyolc éves használtautóban ülnénk. Hiába az ébenlakk díszcsík a műszerfalon körbe, hiába a 407-es Peugeot nemrég tervezett középkonzolja, hiába a két lendületes, egymást metsző ív a műszerfalon és hiába az átrajzolt műszerblokk: az Új C5 belseje lehetne újabb.
Így gondolom az eszemmel. De nem így érzem a szívemmel, az én koravén lelkemnek a z autó belvilága kimondottan tetszik. Szeretem, hogy nem fekete, hanem szürke minden, szeretem, hogy nem krómból, hanem valamiféle szürkés alumíniumötvözetből készültek a kilincsek, az órák kerete, a váltógomb és az embléma a kormányon. Szeretem a bugyuta könyöklőket, amiket az ülés oldaláról lehet lehajtani és szeretem a puha, mély plüssfoteleket, a jókora, jellegtelen, bár remek fogású kormányt, no meg a pihepuha plüssberakásokat az ajtókon.
A legtöbb, nagy francia autótól elvárható villanyos extra a C5 SX-ben is megvan. Van négy automata ablak, automata klíma, automata ablaktörlő és világításkapcsoló, mindenre bippeléssel figyelmeztető fedélzeti számítógép. Ha a szokásos gyűlöletes, kisebb PSA-modellekből származó silány karral is, de a kormányról vezérelhető a meglehetősen gyengén szóló CD-rádió és alapáron jár a tempomat, illetve sebességhatárolóautomatika is.
A székeket tesztautónkban elektromotorok mozgatták ide-oda, még a gerinctámasz is motorral működött. (Érthetetlen módon az ülésfűtés kapcsolói helyére csak vakdugók kerültek.) A C5 elöl tehát nagyon tágas és kényelmes, sok hellyel, okosan elhelyezett zsebekkel, kártyatartókkal, pohártartókkal.
És most valami meglepőt fogok mondani. A C5 kombi hátul kicsi, nagyon kicsi, legalábbis ami az utasteret illeti. Karotta kolléga, aki korábban elismerően nyilatkozott az autó hátsó traktusáról, értetlenkedve fogadta a tényt, miszerint alig fér el mögöttem, a térdhely hiánya nagyon zavaró. Egy szó mint száz: a térkínálat hátul átlagos alsó-középkategóriás, hiába próbál mást sugallni a lehajtható könyöklő, meg az abban elrejtett kis tárolórekesz és pohártartó. Ha hátra menetiránynak háttal álló gyerekülés kerül, elöl sajnos az autó méretéhez méltatlan kompromisszumok várnak a vezetőre vagy az utasra.
A csomagtartóval kapcsolatban viszont csak jókat mondhatok. A Break puttonya ablakszintig rakva 563 liternyi hóbelevancot nyelhet el. A hátsó ülések szépen ledöntögethetők - ha nem is olyan elegánsan, mint a japán kombikban manapság megszokott -, ilyenkor az autó kapacitása 1658 literre bővül. Vannak rögzítőgyűrűk, csomagháló, átjárás az utastérbe a hátsó könyöklő nyílásán át és a hátsó ablak önmagában is felnyitható. Az egyetlen probléma tesztautónkon annyi volt, hogy bazi nehezen csukódott a csomagtérajtó - ez azonban valószínűleg egyedi zárbeállítási probléma lehet.
